Jó sitcom-ból sosem elég. Pláne beszélni kell róla, hisz annak dacára, hogy kint milyen hihetetlen népszerűségre tett szert rövid idő alatt (pilot nézettség ~12.5M, átlag epizód nézettség: ~9.5M) és gyakorlatilag csak pozitív visszhangot kapott mindenhonnan, itthon vajmi kevesen nézik és ismerik. Pedig a tavalyi újoncok közül az egyik legjobb, sitcomok közül pedig a legkiemelkedőbb. Igazi feelgood széria, telis-tele kegyetlenül elkapott pillanatokkal és nagyon jól kiválasztott szereplőgárdával, nem beszélve a hosszabb-rövidebb időre beugró vendégszereplőkről (Edward Norton, Elizabeth Banks, Mo Collins, Chazz Palminteri, Minnie Driver és még sorolhatnám). Pedig csupán egy család története és nem is annyira hétköznapi élete áll a középpontban (és ez valljuk be, amolyan lerágott sitcom-csont), azonban tudtak újat mutatni és kiemelkedőt gyártani, egy olyan szériát, ami a részek pörgésével sem ül le, simán képes tartani a színvonalat. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy miről is szól a Modern Család.
Drew Berrymore is rendezésre adta a fejét, és akárcsak színész társa, Ben Affleck, profin helyt állt a kamera túloldalán, aki életéhez hasonlóan, egy balhés kamaszkort feldolgozó művel indította rendezői karrierjét. A film egyszerre ötvözi a tini-vígjátékok elemeit és a sportfilmek sablonjait. A kettő együtt pedig remek elegyet képez.
Anno terveztem, hogy "gyermekkorom kedvencei" sorozat keretében végigmegyek azokon a mozikon, amik kölyökként nagy hatással voltak rám. Bár ez a projekt eddig félbemaradt, most úgy döntöttem folytatom, s elsőre az egyik személyes kedvencemet veszem elő, amit anno rongyosra néztem VHS-en: Az Emlékmást. 1990-ben mutatták be Amerikában és hazánkban egyaránt, s valószínűsítem, hogy kevesen gondolták volna, hogy milyen rögös utat járt be Philip K. Dick 1966-os novellája, a We Can Remember It For You Wholesal, amely a Total Recall alapjául szolgált, mire valaki filmvászonra komponálta. Ugyanis már 1974-ben meg akarták filmesíteni: Ron Shusett megvásárolta a jogokat, majd Dan O’Bannon-nal nekiláttak forgatókönyveket gyártani, ám a közel 40 változatot kivétel nélkül elutasították a stúdiók. A forgatókönyv végül Dino de Laurentis-nél kötött ki, s az olasz producer látott benne fantáziát, bár jó pár változtatást eszközölt a történetben, végül Bruce Beresford-ot bízta meg a rendezéssel. A főszerepre Patrick Swayze-t tartották a legalkalmasabbnak. Mire azonban az egész összeállt, Laurentis vállalata csődbe ment, így a film dugába dőlt, a producer kénytelen volt értékesíteni a filmjogokat. Ekkor lépett a képbe Arnold Schwarzenegger.
Ezen a héten nem fogunk új filmekben szűkölködni, s végre valahára elérkezett a Vasember 2 bemutatójának az ideje is, természetesen -majd valamikor jövő héten- jön róla írás. Nézzük mikkel próbálják becsalogatni a nagyérdeműt április utolsó hetén.
Vasember 2 (Iron Man 2): Az év talán legjobban várt blockbuster-e, Tony Stark kalandjainak a folytatása, szigorúan moziba nézős kategória.
Vinyan - Az elveszett lelkek (Vinyan): 2008-as borzalom, kétségbeesett szülők keresik szökőárban elveszett fiukat, a dzsungelbe érve azonban ráfaragnak. Rám hallgattok, kihagyjátok.
Kínai lány (She, a Chinese): Mei, a fiatal lány kalandos története, aki menekülése után messze szülőhazájától, Londonban találja meg a boldogságot egy idősebb férfi oldalán.
Revans (Revanche): osztrák mozi, egy prosti és egy stricisegéd tiltott szerelméről és egy bankrablásról az új élet reményében.
Tetro (Tetro): Két testvér története, akiket külön sodort a sors, de újra egymásra találnak.
Bevetetlen ágyak (Unmade Beds): hiteles rajz napjaink Londonjáról fiatalok szemszögéből. Brit vígjáték.
Buddha elsüllyedt szégyenében (Buda as sharm foru rikht): Egy hatéves afgán kislány harca a rendszer ellen. 2007-es iráni dráma.
Túlparton (Gagma napiri): 2009-es grúz-kazah dráma egy anyáról és fiáról, akik az etnikai tisztogatások elől menekülnek, hátrahagyva a beteg apát.áró
Leó kéglije (El cuarto de Leo): Uruguayi, argentin dráma egy húszas éveiben járó fiatalemberről, aki rádöbben, hogy meleg.
A Comedy Central új rajzfilmsorozata, a középpontjában egy szociális munkással. Nem keltette fel az érdeklődést? Pedig nem akármilyen a környezet: New York-ban járunk, ahol kicsit elharapódzott a kisebbségek jelenléte. No itt most ne mexikóiakra gondoljunk, hanem zombikra, wukikra, varázslókra, tintahalakra, démonokra, meg úgy nagyjából bármire, ami eszünkbe jut. Itt dolgozik tehát szociális munkásként Mark Lilly, akinek -lássuk be okkal- nehéz dolga van. Munkahelyi problémáit tetőzendő, szobatársa Randall a zombilétet választja, persze mi másért mint egy csaj kedvéért -mindhiába természetesen-.
Hát persze, hogy Trejo lesz a legcoolabb arc az egészben. Itt az újabb kis rövidke videó, ezúttal Cuchillo karakterére leshetünk rá egy picit. Lassan tényleg kell az a Trejo bejegyzés, mert megérdemli. Addig is lessétek meg a videót.
Kicsit megkésve bár, de megérkeztek az elmúlt hétvége eredményei is, lássuk itthon miképp teljesítettek a filmek a mozipénztáraknál. Egyelőre még tartja magát a "csúcson" a Titánok Harca és meglepően jól nyitott a Brooklyn Finest, akárcsak a When in Rome. Kedvenc sárkányunk még mindig sokakat becsal, most épp a negyedik helyre volt elég a nézőszám. Az Exférj megindult a lejtőn (nem csoda), a Párterápia pedig követte (szintúgy nem csoda). Az Avatar még mindig simán benne a top10-ben, akárcsak Alice. Az eheti legjobb húsz film listáját pedig itt alant megtaláljátok.
A haldokló félben lévő fantasy dömping egyik utolsó lovasaként indult harcba a Tintaszív, ám az első csapásokat sem sikerült neki túlélnie. Amit A Gyűrűk Ura nem is oly rég elindított, azt legalább annyira gyorsan le is rombolták az azt követő fantáziaszülemények. Azért a kasszára mindig sokat hozó Harry Potterben és Nicolas Cage-ben (Season of the Witch, The Sorcerer’s Apprentice) még van némi remény, de ez se sok. Pedig ez a műfaj, akárcsak a sci-fi, hatalmas lehetőségeket rejt önmagában, mégis ezeket valamiért a stúdiók nem igazán használják ki. Az álomgyár ritkán mer szakítani a jól bevált tini recepttel, de olykor azért akadnak jó ötletek, mint például a Tintaszív esetében is. Persze a történet az maga egy dolog, és megint más a megvalósítás…
Megvan ugye? Június 11. jön majd a kult sorozatból készült remake, most érkezett négy international poszter, emlékeztetőképp pedig a tovább mögött megtalálod a trailert.
Nem vagyok képregénybuzi. Ezt elöljáróban muszáj leszögezni, mert az ilyen típusú átiratoknál ez egy fontos szempont, így az elfogultság mint olyan, vádként engem nem érhet. Sok helyütt ugyanis hatalmas hype előzte meg a filmet, amit -jó szokásomhoz híven- kétkedve fogadtam, sem a már ismert tények, sem az olvasott kritikák nem támasztották alá azt a felhajtást, amit egyes oldalakon a Kick-Ass-el műveltek. Most pedig, hogy már láttam, valahol úgy gondolom beigazolódott a sejtésem, mert minden tekintetben kicsit overrated-nek tartom a filmet.
Egyrészről valami újnak akar látszani, holott korántsem az. Másfelől messziről érződik rajta Vaughn keze munkájának a szaga, -aki ugye karöltve dolgozott együtt Guy Ritchie-vel az ezredforduló környékén-, ami bizonyos szempontból nagyon jót tett a filmmel, voltak részek, amiknek viszont nem állt jól. Idén azonban eddig ez volt a legjobb blockbuster, ezt még én sem vitatom. Lássuk mivel érdemelte ki ezt a jelzőt.
Lássuk ezen a héten mi a helyzet a jegypénztáraknál a tengerentúlon. Kis meglepetésre a Sárkány még mindig iszonyatosan jól tartja magát és az első helyét, közvetlenül mögé pedig egy újonc érkezett, az eheti friss limonádé Jennifer Lopezzel, a The Back-up Plan. Carell új filmje a Date Night, akárcsak a múlt héten, most is a képzeletbeli dobogó harmadik fokára tudott felkapaszkodni. Ami viszont tényleg wtf, az a Kick-Ass, a tavasz agyonhype-olt blockbuster-e, elnézve a helyezését, a fanokon kívül nem sokakat hatott meg az a felhajtás, amit rendeztek körülötte -főképp a különböző kritikusok-. Alice még mindig befért a toplistába, a Titánok pedig már lassan kezdenek mindenkit elijeszteni így a negyedik hét vége felé. Nemsoká jönnek majd a magyar eredmények, előtte azonban még egy írás a listáról.
1998 a második világháborús filmek kedvelőinek igazi Kánaán volt, hisz a Ryan közlegény megmentése jött, látott és tarolt -megkövezés lesz, én tudom, de nekem nem a kedvencem, véleményem szerint a klisékkel szakítani képtelen film egy nagyon erős közepes csupán- aminek az eredménye az lett, hogy háttérbe szorította minden idők egyik legjobb ilyen témájú alkotását, Terrence Malick filmjét, az Őrület Határán-t. Malick majd húsz év után tért vissza a rendezéshez és valami elképesztőt alkotott. Persze alapjaiban halálra volt ítélve a film a Ryan-hez képest: végre egy világháborús eposz, ami a lényegre fókuszál, teszi ezt karakterorientált történetvezetéssel és kegyetlen higgadtsággal. A lényegre, miszerint az ember értelmetlenül él, hálátlanul cselekszik és kiölt magából majdnem mindent ami széppé tehette az életet -amit ajándékba kapott-. Kérdések -méghozzá időtlen és cseppet sem kellemes kérdések- tömkelegét kapjuk; persze ahogy az várható, mindegyik megválaszolatlan marad, mire a szívfacsaró majd' három óra véget ér, talán, de csak talán, megértjük, hogy mennyire érthetetlen a pusztítás amit az ember, pusztán kedvtelésből, vagy lényegtelen anyagi javakért, eszmékért véghez visz és vitt a történelem során számtalanszor.
Közeledik ugyebár az egyik legnagyobb "filmes ünnep", a Cannes-i Filmfesztivál, melyet idén május 12. és 23. között rendeznek meg. 2008-ban a nemzetközi filmkritikusok (FIPRESCI) díját elnyerő Delta című film cannes-i diadalát követően a film rendezőjének, Mundruczó Kornélnak idén újabb moziját hívták meg a hivatalos versenyprogramba, ez pedig nem más, mint a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv. A film külön érdekessége, hogy a rendező egyben a főszereplő is, így Mundruczó duplán és méltán lehet büszke legújabb filmjére. A film további szereplői -a teljesség igénye nélkül-: Monori Lili, Frecska RudolfésCsíkos Kitty. A Szelíd teremtés világpremierje a fesztiválon lesz, nálunk pedig ősztől láthatja majd a nagyközönség. Addig is, lehet drukkolni Kornél művének, hisz milyen szépen csillogna az az Arany Pálma ott abban a kézben.
Richard Curtis a Négy esküvő és egy temetés, valamint a Sztárom a Párom forgatókönyve után örökre beírta magát a romkomok nagyjai közé. Aztán 2003-ban rendezésre adta a fejét, és megalkotta minden idők egyik legjobb romantikus filmjét, az Igazából Szerelem című mesterművet. Hat évet kellett várni a következő munkájáig, ami ugyan elődje szintjét nem éri el - inkább csak olyan ujjgyakorlatnak félének tűnik - mégis remek kis mozi. Megérte várni!
A Disney-Pixar tervei szerint 2012.06.15.-én jön a Brave és 2012.11.16.-án jön a Szörny Rt. 2.
Az Avatar Blu-ray eladási rekordot döntött -mily meglepő-, méghozzá nem kevéssel: míg az eddigi rekordtartó Dark Knight-ból 600.000 példányt adtak el az első napon, addig az Avatarból az első 24 óra alatt másfél millió fogyott.
Brack Eisner -a szerintem nem túl kimagaslóan sikeredett- The Crazies direktora rendezi az Escape From New York remake-et.
Még nem tudni pontosan mikor, de az már bizonyos, hogy 3D-ben érkezik majd a The Last Airbrender.
Woody Allen nyilvánosságra hozta a következő filmjének, a Midnight In Paris-nak a szereplőgárdáját. A főbb nevek: Owen Wilson, Marion Cotillard, Rachel McAdams, Kathy Bates, Michael Sheen, Nina Arianda, Tom Hiddleston, Corey Stoll, Mimi Kennedy, Kurt Fuller és Carla Bruni-Sarkozy.
Dwayne Johnson lesz a főszereplő a Protection-ban, méghozzá Clive Owen-t váltja.
Darren Bousman rendezi a Ninety című pszichothrillert. A cím a gyilkosságok számára utal.
Bár egy IMAX verzió esélyesnek tűnik, az szinte kizárt, hogy a soron következő Batman filmet 3D-ben is lássuk, árulta el Wally Pfister, aki az előző két részt fényképezte.
Na most az van, hogy ha jobban belegondolok, akkor még sosem csalódtam HBO sorozatban. Oké, voltak nem kimagaslóan nívós alkotásaik, de mindegyik szériájuk minimum jó, szinte sosem nyúlnak vészesen mellé. A Bored to Death nem ez a kategória, simán a tavalyi év egyik legjobbja, emiatt pedig hatványozottan fájdalmas az első évad -ami már rég véget is ért- rövidsége, hisz mindösszesen 8 epizódot (amik egyenként nagyjából 25 percesek). Persze nem lett nagy siker -ha a nézettséget tekintjük, mert mi mást is vennénk alapul-, de a rajongók nagy örömére berendelték a második évadot. Most pedig jön a kötelező mondat: akinek eddig kimaradt a látóköréből, gyorsan pótolja. Lássuk miért is ajánlom ezt ily buzgón.
Minden kút Rómába vezet (When in Rome): Romantikus vígjáték Kristen Bell-el és Josh Duhamel-lel, bár sokkal inkább vígjáték, mintsem romantikus.
[REC] 2 ([REC] 2): 70 perccel az első rész után folytatódik a nagy sikerű horror második része. Mindenkinek megvolt már DVD-n, Blu-ray-en?
Brooklyn mélyén (Brooklyn's Finest): Három rendőr, három életút. Aztán a sorsuk egy pontban találkozik. Akciódráma Snipes-al.
Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás (Micmacs a tire-larigot): Francia vígjáték, Bazil története, akit fejbe talál egy golyó, de a kórházból kijőve pár alakkal bosszút áll a gyárakon.
9 (9): Borús hangulatú animáció, ami -szintén- elég késve érkezett meg hozzánk. Erről biztosan lesz írás.
Vigyázat, ehető! - A francia bioforradalom (Nos enfants nous accuseront): Francia dokumentumfilm, egy kisváros polgármesterét annyira aggasztja a környezetszennyezés, hogy biokantint csinál az iskola ebédlőjéből.
Egyszer egy jóbarátom azt mondta, hogy „szigorúnak kell lenni a sci-fi műfajánál, de értékelni kell mindent, ami eredeti, akkor is, ha a közelítés nem jó, mert egy sebezhető műfaj, ami időnként törvényszerűen elkurvul, és akkor őrizni kell a lángot!”. Eszmefuttatásunkban kitértünk arra is, hogy ritka az igazán jó sci-fi, pedig a téma abszolút kiaknázatlan, rengeteg lehetőséget nyújtva az íróknak és a forgatókönyvíróknak. Amúgy meg nem hinném, hogy csak nekem hiányoznak az olyan alkotások a mozikból, mint a 12 Majom, Halálhajó, Mátrix, vagy a Napfény.
Jó sitcomot találni nehéz. Sokkalta nehezebb egyébként, mint kiváló drámát, kórházsorozatot, vagy netalán akciószériát lelni, hisz a humor egy kényes műfaj, ahány ember, annyiféle a leányzó fekvése, ennélfogva nehéz eltalálni azt, ami széles körnek tetszetős lesz. Nem is állítom -így elöljáróban sem-, hogy amiről most szó lesz, az mindenkinek a kedvencévé válik, az azonban bizonyos, hogy ahhoz képest, amilyen színvonalat a sorozat négy évada alatt folyamatosan hozni tudott, meglehetősen alul értékelt és méltatlanul az ismeretlenség homályába veszett.
Annak ellenére azonban, hogy mennyire berántós Chris, a sorozat receptje egyszerű volt: végy egy komikust (Chris Rock), és meséld el a gyermekkorát, megfűszerezve olyan karakterekkel és helyzetekkel, amik -persze nem történtek meg- hihetőek, de ugyanakkor hangosan felröhögősek.
Óriási képregény-fanatikusként, Alan Moore és Dave Gibbons mesterművére már régóta fájt a fogam, ám csak mostanában akadt a kezeim közé. Magát a művet olvasva hihetetlennek tűnik, hogy valaki volt olyan merész, hogy ezt filmre adaptálja, ám Zack Snyder megpróbálta, és mi ennek nagyon örülünk, mert jobban megvalósítani nem is lehetett volna!
Úgy gondolom, megérdemel néhány szót maga a képregény is, úgyhogy a film kibeszélése előtt, nézzük, mit adhat nekünk az eredeti mű; A Watchmen egy tizenkét részes képregénysorozat, ami DC Comics gondozásában látott napvilágot 1986 és 1987 között. Azóta az egyszerre filozofikus és ironikus hangvételű művet többször is kiadták gyűjteménykötetek formájában.
A képregény felépítése és szerkezete meghatározó a történet szempontjából. Kilenc panelre osztott oldalszerkezet jellemző rá, számos visszatérő elemmel és szimbólummal (véres smiley, óra, stb.). Rajzai egyediek és hangulatosak, az ember első olvasat után is felismeri annak stílusjegyeit. Ha engem kérdeztek, a képregény mindenképpen többszöri elolvasást igényel, hisz a rengeteg összefüggés és a szerteágazó kapcsolatok sokadik nekifutásra válnak igazán nyilvánvalóvá, egyértelművé. A történetben négy-öt alapvetően eltérő megközelítéssel találkozhatunk, így mindenki megtalálhatja azt, amivel a leginkább azonosulni tud.
Lássuk tehát mi a helyzet itthon, az amerikai eredményeket már láthattátok (emerre megtalálod). Emlékeztetőül: Odakint ezen a hétvégén újra tarolt a sárkánymese, míg a Kick-Ass csak a második helyre volt elég (hazai bemutató még nagyon messze). Nálunk ugye a héten került a moziba a titános móka és úgy tűnik semmiféle külföldi kritika / visszhang nem tántoríthatta el a nézőke. Az Így neveld a sárkányodat két helyet visszacsúszva most a harmadik, míg Butler és Anniston lagymatag komédiája tartja a második helyet. Egy pozíciót Carell vígjátéka a Date Night is visszacsúszott, lehet hogy ennek a kritikája már értő fülekre talált? Az Avatar is visszaesett egyet, no meg ~1000-el kevesebben voltak kíváncsiak rá, mint egy hete, de az elért eredményei még mindig csodálatra méltóak és Alice is kitart rendületlenül a top10-es listában. Azért az durva hogy jó erős 45%-ot vittek a titánok? Meglátjuk egy hét múlva is ilyen erős lesz e Leterrier filmje.A toplista további helyezettjeit az alant megtalálható listában böngészhetitek. forrás: odeon.hu
Az elmúlt évtizedben -főképp a végén- vámpírdömping söpört végig a mozivásznon, majd a televízió képernyőjén, több-kevesebb (de inkább több) sikerrel és változó minőséggel (de inkább a gyenge produktumok voltak jellemzőek). A vámpíros téma ugyanis a horror műfajra oly jellemző gyermekbetegségeknek esik áldozatul a legtöbbször, fogalmazhatnék úgy is, hogy a probléma ugyanaz, csak mindezt egy kisebb szeletben áll módunkban megtapasztalni. Jó horrorfilmet ugyanis jó ha pár évente képes kitermelni a filmvilág, ahogy a vérszívókból is kellett egy pár, mire a néző végre elégedetten dőlhetett hátra: igen, ez most valami, amit érdemes volt végig követnem. Pedig ha egy kicsit tágabb intervallumot nézünk (mondjuk az elmúlt húsz évet), akkor alaposan átnézve a palettát azt tapasztalhatjuk, hogy nem egy nagy rendező nyúlt a témához - és bukott bele. Akinek szükséges, hát álljon itt példának John Carpenter, akitől igazán elvárt lett volna valami zseniális, de a Vampires csak egy közepesre sikeredett. Persze kiváló alkotást is tudok említeni ebből az időszakból (ki az akinek ez ne tetszett volna), ugyanakkor a kilencvenes évek több nívós vámpírfilmet nem adtak az utókornak, az egyetlen még említendő és szót érdemlő az csupán a Penge. (Sorozatból ott a Buffy, ezt talán nem is kell részleteznem) Aztán beköszöntött az új évezred és elkezdtek szállingózni a témát újragondoló alkotások.
Röviden, de szólni kell, hisz hazánk fiai sikereiről van itt szó kérem tisztelettel. A Next az egyetlen filmfesztivál Európában, amely kizárólag rövidfilmekre specializálódott, igaz nem tekint vissza nagy múltra, apropója pedig egy szomorú eseményhez kapcsolódik: 2006-ban -autóbalesetben- elhunyt román filmrendező Cristian Nemescu, illetőleg Andrei Toncu hangdizájner emlékére alapították. Az idei, negyedik fesztiválon -melyet április 13. és 18. között tartottak Bukarestben- elsöprő magyar győzelem született, a tovább mögött jövök a részletekkel.
Méltatlanul elhanyagoltam a legnagyobb magyarországi filmfesztivált, emiatt kicsit szégyellem is magam, de most -hogy véget ért- villámgyorsan pótlom ezt az elmaradást, hiszen a legkevesebb amit megérdemel, az egy bejegyzés. Kezdjük egy pillantással a múltba: a történet 1993 októberében indult, az eltelt 17 év alatt pedig nagyméretűvé nőtte ki magát a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, mely 2006 óta minden évben a Hullámtörők-díjjal jutalmazza a legmerészebb és a zsűri által leginkább újítónak tartott filmet. A különleges díj és az elismerés mellé, a győztes 10.000 eurós jutalmat vihet haza, mely fődíjat egyébiránt egy -évről évre változó összetételű- háromfős zsűri ítéli oda. Az idei bíráskodók a következők voltak: Nick James, a Sight & Sound, a világ vezető angol nyelvű filmművészeti folyóiratának főszerkesztője, Tiina Lokk, a Filmimax alapítója, a Fekete Éjszakák Filmfesztivál igazgatója, valamint Gothár Péter, a budapesti Katona József Színház rendezője, forgatókönyvíró, filmrendező. Lássuk a szombat esti gálaműsoron bejelentett nyerteseket a különféle kategóriákban.
Nemsoká jönnek majd a hazai eredmények, addig lássuk mi a helyzet a tengerentúlon. Nem kis meglepetésre a Sárkány visszareppent az első helyre kerek $20M-os bevételre szert téve ezen a hétvégén (emlékeztetőül: múlt hétvégén a több mint 25 millió a harmadik helyre volt csupán elég.) A Date Night egy helyet visszacsusszant, már csak a harmadik, ami nagy meglepetés az az agyonhypeolt Kick-Ass meglehetősen gyenge nyitása, a nem kicsi marketing ellenére. Lesz ez még jobb is. (?) A Titánok csúsznak lefelé, kár érte, persze veszteséges azért nem lesz ($125M-ba került, most tart cakkpakk $321M-nál). Chris Rock vígjátéka (Death at Funeral) egész jól nyitott, majd az egész budget visszajött egy hétvége alatt. Alice és az Avatar még mindig benn a top12-ben, több újoncról pedig nem tudok beszámolni az élmezőnyben. Hamarosan, -bár valószínűleg csak holnap- jönnek a hazai infók.
[2010.04.18. Jangamen]
Nem, természetesen nem pénzről van szó, sem most, sem a későbbiekben nem fogunk tőletek pénzt kunyizni. Sokkalta triviálisabb kérésről van itt szó. Mint minden hozzánk hasonló oldal, mi is két dolog miatt csináljuk amit csinálunk: élvezetből és a ti szórakoztatásotokért. Az olvasottság azonban egy fontos tényező, minden oldal dinamikusabban fejlődik, ha a mögötte állók látják, hogy van arra igény, amit csinálnak. Én látom, hogy van rá, s most már az is látom, hogy kellő ambícióval rendelkezünk ahhoz, hogy ez az oldal fennmaradjon. Ehhez azonban kell a segítségeket, a tiétek kedves olvasók, méghozzá egyetlen dologban: népszerűsítsetek minket.
Pár lehetséges alternatíva, amivel sokat tehettek az oldalért:
Ha üzemeltetsz valamilyen oldalt, tegyél ki minket linkként, említs meg egy bejegyzésben. Természetesen ez oda-vissza működik ha igényled. Ugyanígy ha van szabad felületed és kitennéd az oldalunkat kis banner formájában ingyen, keress meg minket. (Kapcsolat menüpont)
Ha fent vagy Facebookon, szánj ránk 3 percet az idődből és ajánld az oldalt ismerőseidnek. Ennek menete a következő: kattints erre a linkre, bal felső sarokban a hokum kép alatt megtalálod az 'Ajánld az ismerőseidnek' linket, katt rá. Bedobja az ismerőseidet. Jelölj ki 30-at, ajánld. Majd újra, megint 30-at, míg az ismerőseid el nem fogynak.(egyszerre 30-nak ajánld, ez a lényeg, mert nem küldi el ha mindenkit kijelölsz.)
Ha fent vagy iwiwen, írj egy körüzenetet ismerőseidnek az oldal ajánlásával. Hogy hogyan tudsz egyszerűen körlevelet küldeni, azt megtalálod erre a linkre kattintva. Ha elakadtál, de végigcsinálnád, dobj egy mailt és segítek.
Triviális: tegyél ki minket msn-re, aláírásként a mail-szolgáltatódnál, vagy bárhol, amit sokan néznek.
Ha több számítógéphez hozzáférsz, állíts be minket kezdőlapnak.
Ne feledd, a www.hokum.hu cím is működik, nem csak a hookum.blogspot.com!
Előre is köszönet mindenkinek és ha ötlet, vagy probléma támad, ne fogjátok vissza magatokat, írjatok e-mailt.
Hát valahogy így. Legalábbis még nem az, de én érzem, hogy az lesz. Méghozzá nem is olyan sokára, -egész pontosan szeptember 3.-án kezdődik a mennybemenetel- bár én már tűkön ülve, ha értitek.
Bizonyára jó páran emlékeztek anno amikor jött a Terrorbolygó, beszúrtak egy igazi nyálcsorgató trailer-t, a Machete bemutatóját. Persze utána nem sokkal kiderült, hogy túl szép, hogy igaz legyen, fake az egész cucc ahogy van, azonban a rajongók száma hatványozottan szaporodásnak indult, s az lett a vége, hogy Rodrigouez atyánk nem akarta, hogy csalódott emberek tízezrei kergessék dzsungelvágóval, így fogta magát és összedobták a filmet, mely alapesetben 'DVD only' lett volna, de menet közben olyanok csatlakoztak a forgatáshoz, mint Jessica Alba, Robert De Niro, Michelle Rodriguez, Lindsay Lohan, Cheech Marin, Jeff Fahey, Don Johnson és Steven Seagal. A film története -ahogy kell- rém egyszerű, le sem írom: nézd meg a régi "fake" trailert és már meg is érted. A tovább mögött megtalálod, itt pedig álljon a poszter, magáért beszél. Kibaszott badass. Trejo pedig külön bejegyzést érdemel. Hamarosan.
Az ismeretlentől való félelem kihasználásával John Carpenter megalkotta a horror műfajának egyik legkorszakalkotóbb és egyben legkiemelkedőbb darabját. Ritkán fordul elő, hogy egy újrázás túlszárnyalja eredetiét, de A Dolognak sikerült a már szintén mesterműnek számító, 1951-es The Thing From Another World című elődjét maga mögé utasítania.
Az Antarktiszon, egy amerikai kutatóbázishoz egy kutya érkezik, akit egy norvég helikopter üldöz. A táborhoz érve a két furcsa idegen lövöldözni kezd, mire az amerikaiak leszedik őket, a kutyát pedig befogadják. Ketten közülük átmennek körbenézni a norvégok táborába, de csak romokat és egy furcsa, idegen életformára utaló nyomokat találnak. Ám a felfedezés későn jön, hisz az idegent ekkor már rég beengedték magukhoz, a kutya képében, aki megkezdte átvenni az irányítást a bázis felett.
Sorozatokról kevés szó esett ezidáig -ezt igyekszünk orvosolni-, rajzfilmekről pedig még kevesebb -ezt már nem merem ígérni-, erről azonban meg kell ejteni egy kis írást, mert aki szereti az igényes cuccokat, annak egyszerűen joga van tudni róla, mert nagyon könnyű átsiklani felette.
Egy 18+ sorozatról van itt szó, meglehetősen minimalista animációval, sokan lesznek (vannak) akiknek ez nem fekszik, nos ha ezen nem tudja túltenni magát valaki, akkor ezt nem neki találták ki, de hé! Érdemes, mert a lényeg nem a képi világban keresendő, ez nem az a széria. Olyan szövegek röppenek el benne ugyanis, hogy simán hangosan felröhögős mindegyik epizód, melyek -hasonlóan az évadhoz- fájdalmasan rövidek. (20 perc).
Lássuk mitől is döglik a légy, avagy mi teszi zseniálissá az Archer-t.
[2010.04.17. Jangamen]
Úúú, talán egy jó vígjáték közeleg? Remélem nem kiabálom el. Kellemes sztori, nagy nevek, jó arcok, még Spade is ott lesz, aki Barney után abszolút második arc. Június 25. és meglátjuk. Grown Ups in HD
Kirk Jones nem kis rizikót vállalt, mikor úgy döntött újragondolja Guiseppe Tornatore Cannes-ban is díjazott filmjét. Sajnos az eredeti alkotást nem volt szerencsém látni, így anélkül írok a filmről, hogy párhuzamba hoznám eredetiével.
Frank Goode (Robert De Niro) felesége halála után ráeszmél, hogy gyerekei szívesebben osztották meg dolgaikat anyjukkal, mint vele. Miután barbecue meghívását mindegyikük visszamondja, orvosa utasítását figyelmen kívül hagyva, útra kel, hogy meglátogassa mind a négy csemetéjét. Az út során rengeteg csalódás éri, rá kell jönnie, hogy közel sem olyan sikeresek és boldogok, mint azt ő hitte.
A mai napon pár javítást eszközöltem, innentől a frissítés és a bejegyzések a megszokott mederben folynak tovább. A következő változások történtek ma:
Rating, azaz osztályzó rendszer minden bejegyzés alján, beleértve a főoldalt is. Igen, az az 5 kis sárga csillag az, amivel osztályozhatjátok, hogy mennyire -vagy adott esetben mennyire nem- tetszett a bejegyzés amit elolvastatok. Használjátok, mert ez nekünk, szerkesztőknek egy visszajelzés. Tudom hogy kommentet írni körülményes, kattintani azért nem annyira.
Itt megjegyzem (thx Lacus), hogy az értékelés célja az adott ÍRÁS osztályzása és NEM a filmmé, arra ott a komment.
Minimalistára vettem a sidebar-t, valamint vonallal elválasztott lett a bejegyzésektől, szintén a jobb áttekinthetőség kedvéért.
Az 'Aktuális' menüpont kibővült a Box Office résszel.
Mostantól a statisztikai adatok rejtve vannak.
Nyereményjáték mostantól a felső menüből elérhető, a megszokott formában.
Elöljáróban leszögezem -és ígérem most utoljára-, hogy az 1981-es eredeti Titánok Harca nagy gyerekkori kedvencem volt, egyike azoknak, amiket kölyökfejjel számtalanszor megnéztem, persze akkor még tátott szájjal csodáltam a mára már viccesnek ható effekteket és trükköket. Nemrég újranéztem ezt a majd' 30 éves alkotást, melyben Harry Hamlin -akinek a neve sokaknak ismerős lehet különféle sorozatokból- alakította Perzeuszt, aki a cselekmény középpontjában állt. Mellette mindenképp megemlítendő Laurence Olivier, aki Zeusz karakterét öltötte magára.
Egy szó mint száz, egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, amikor képbe jött a remake, én mint nagy rajongója a réginek, nem alaptalanul aggódtam, hogy a mostani nem ér majd fel azzal, ami bennem él Titánok Harca-ként, mert kár el-huszonegyedik századosítani (ejj de csúnyán sikeredett) mindent, van ami úgy jó ahogy évtizedekkel ezelőtt megálmodták. Az egymás után érkező trailerekből és spotokból egyértelműen kiderült hogy egy blockbustert csinálnak a filmből, holott a történet nem a leginkább erre alkalmas. Nos örömmel kijelenthetem, hogy a szemeim állapota változatlan: az egyik örül, mert látványos kis popcorn-movie-t sikerült letenni az asztalra, a másik azonban szakadatlan könnyezik: le tudták butítani annyira a szkriptet hogy mindez sikerüljön.
Az Avatar $100M fölött hozott IMAX előadásokon Amerikában (és $228M-t világszerte)
Új poszter érkezett a Shrek befejező epizódjához, ami érdekesebb, hogy az előző részeket is átkonvertálják 3D-be.
Tom Elkins, aki olyan filmek vágásáért felelt, mint a Wanted, Da Vinci Kód, most rendezőként debütál, ő igazgatja majd a Haunting in Georgia című horror-t, aminek az első részét (Haunting in Connecticut) szintén ő vágta.
Viola Davis játssza majd a The Help főszerepét.
Úgy néz ki Josh Whedon rendezi majd a The Avengers-t.
Rachel Weisz alakítja a Jackie című film főszereplőjét Jackie Kennedy-t. Rendezőként vőlegénye dirigál majd, a zseniális Darren Arronofsky.
Sylvain White rendezi a The Losers-t, mely egy újabb képregényadaptáció, főszerepben Chris Evans-el.
A Cannes-i Filmfesztivál május 12.-én kezdődik, nyitófilmként Ridley Scott új mozijával, a Robin Hood-dal. A többi filmet megtaláljátok emerre >>>
A kilencvenes években a vásznakat ellepték a sorozatgyilkosok, és ezzel egy új zsáner születését ünnepelhettük. Rengeteg remek mozit köszönhetünk a thriller ezen al-műfajának. Vannak, amik valódi eseteken alapulnak (A rém, Zodiákus), míg akadnak fiktív „hősöket” felvonultató művek is (A bárányok hallgatnak, Amerikai Pszicho). Persze nem csak a vásznakon találkozhatunk kedvenc sorozatgyilkosainkkal, szép lassan otthonainkba is beférkőztek. A nagyobb tévétársaságok észrevették a bennük rejlő anyagi hasznot, így hamar lecsaptak a népszerű témára. Először talán a Pszihozsarut, majd később, a - szerintem színvonalasabb - Milleniumot érdemes megemlíteni. Napjaink sorozatai közül pedig a Gyilkos Elmék mellett az éppen tárgyalt Dexter folytatja azt, amit az elődök anno elindítottak.
Kevesen tudják, ám a „sötét utas” története nem a gyártó saját gyermeke. A Showtime a sorozatot Jeff Lindsay Dexter dühödt démonai c. műve alapján készítette.
Akinek még futtában sem volt szerencséje a sorozathoz, annak itt egy rövid kis ízelítő: Dexter Morgan vérelemzőként dolgozik a Miami rendőrségnél. Munkája jelentős, ám ő maga mégis a hátérben marad, csendes visszahúzódó természetével. Ám éjszakánként „vadászni indul”. Áldozatai mind bűnös emberek, akik életükben egyszer már a gyilkolás mocskos ösvényére tévedtek.
Tudjátok, a Nemzet Aranya rendező-producer párosának új mozija, amolyan szintúgy kalandfilm-vígjáték elegy, bemutató majd július 16.-án, addig is itt a poszter, a lényeg, hogy Cage kőkeményen bámul.
Valahol olvastam egy mondatban: a film, amit a Kick-Ass-el akartak szembeállítani. Ugyan ez utóbbihoz még nem volt szerencsém, innen-onnan elkapott infómorzsákból az már régen lejött, hogy a Kick-Ass egy igazi blockbuster, egy vérbeli popcorn movie, annak minden előnyével és hátrányával. Nos a Defendor közel sem effajta élvezetet nyújt, amiről mi itt most beszélünk, az kérem szépen egy dráma, méghozzá a nagyon is minőségi fajtából. Olyannyira lehengerlő mozi, hogy így hirtelen túl sok belekötnivalót nem is tudnék felsorolni, ez pedig nem fordul elő túl sűrűen, ezzel gondolom nem mondtam újdonságot. Persze akinek a szája íze nem áll rá az effajta szkriptre, annak nem fog tetszeni, mindenki másnak azonban nagyon nagyon forrón ajánlom, de előre leszögezem: túl sokat mosolyogni ezen senki nem fog.
Hát ő.... mindenkinek megvan a Paranormal Activity? No a sorsát nem kerülhette el, készült belőle átdolgozás -jobban mondva a trailerből- lehet csekkolni, amíg az "igazi" film második részét várjuk. Várjuk?
[2010.04.14. Jangamen]
Úgy bizony, április 30. Párat alszunk (használjuk ki amíg alhatunk, hehe) és Freddy eljő. Profi cucc lesz, efelől szemernyi kétségem sincs, az egyetlen amibe bele tudok kötni, az a maszk, szvsz nem sikerült a legprofibbra, ha szavaznom kellene, akkor a ~25 évvel ezelőttire tenném a voksom. Apropó tényleg: tud valaki valamit arról miért is nem Englund játssza Freddy-t? Remélem alapos az indok (gyanítom nem ajánlották fel neki a szerepet). Sajnálatos. Remélem nem megbocsáthatatlan, én azért bízom Haley-ben.
[2010.04.13. Jangamen]
Már nincs messze (július 7.). Én pedig érzem a potenciált, jó lesz ez. Hiszek benne. Robert is hisz benne. Addig egy kis Sneak Peak, ez alkalommal Edwin-re koncentrálva, bő egy percben, csak nektek, csak most.
Vannak filmek, amik elmaradnak. Megnézem, élvezem -vagy nem- és esetleg annak ellenére, hogy kellemes kikapcsolódást nyújt, egyszerűen elfelejtődik, ezzel együtt persze a beszámoló is a múlt homályába vész. Nem sűrűn fordul elő, de megesik, s e mostoha sors jutott a From Paris with Love-nak is, holott túl sok negatív tapasztalatom nem volt vele kapcsolatban. Beváltotta amit ígért, se többet, se kevesebbet nem adott, de amit kellett azt jól csinálta, mindezt egy -sajnos- hiánypótló alkotásként. A From Paris with Love ugyanis egy pörgős akciómozi, amolyan Besson módra, (ő írta a sztorit egyébként), agykikapcsolós, de nem megy át gagyiba, pont ahogy kell. Persze nem egy Die Hard 3, de egy régebbi -azaz minőségi- Statham mozival simán felveszi a versenyt.
Ezen a héten meglehetősen szegényes a kínálat, amiből válogatni lehet, no de legalább azt elmondhatom, hogy a két bemutatott film közül az egyikre biztosan elnézek, már csak az miatt is, mert 3D, no meg mert az eredetije kiskorom egy meghatározó filmje volt.
Titánok Harca (Clash of the Titans): igen, erről beszéltem, s annak dacára, hogy a kritikák nem zengnek róla ódákat, én igenis várom, még ha tudom hogy nem lesz olyan mint a régi.
Nem félünk a farkastól (Kdopak by se vlka bál?): Cseh családi film, Piroska és a Farkas, földönkívüliek, no meg pár kaland. Én maradok a titánoknál.
