HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sorozatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sorozatok. Összes bejegyzés megjelenítése

Game of Thrones s02e04- Trónok harca 2. évad 4. rész

péntek, június 08, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments

Az éj sötét és tele van iszonyattal...


Hát igen. Eljutottunk az évad végéig. Lepergett a 10. rész is. Mostanra mindenki véleményt alkothatott bejön-e neki az új "based on" fíling avagy sem. Ha eltekintünk a könyv cselekményétől, talán nem is olyan rossz ez... Mindenesetre az évad az első három része után ez volt az első amelyre valamelyest tetszésemet voltam képes kifejezni, ahol felkaptam a fejemet egy kicsit. Nézzünk bele a negyedik rész cselekményébe!

Figyelem! A következő bekezdés minimális cselekményleírást tartalmazhat!

A második évad negyedik részének cselekményéből:

A készítők most már nem szarral gurítanak. A rész elején azonnal belecsapnak a lecsóba. Van itt Robb csata utáni halál és láblevágás (illetve a fűrész fölött alakuló szerelmi szál), Joffrey Sansa, majd prosti veretése, Petyr becsicskulása stb...A kietlen sivatagban bóklászó Dany-ről is hírt kapunk, méghozzá nem túl jót. Szegényre igencsak rájár a rúd mostanság. Szintén nem egy Álom luxuskivitelben a rabságba került Arya, Gendry, és Hot Pie élete. Miután hajszál híján megmenekülnek a kegyetlen kínzásoktól , a "jó" Tywin Lannister fennhatósága alá kerülnek. "Békés" beszélgetésre is sor kerül a Baratheon testvérek között, melynek során nem sikerül dűlőre jutniuk a korona helyzetét illetően. A málészájú Lancel durva oltást kap az apró termetű, ám annál hangosabb Tyrion-tól. A Vörös Asszony pedig életet ad magának az iszonyatnak...

Pozitív: Jack Gleeson(Joffrey), Charles Dance (Tywin)  és a végre szerepére talált Natalie Dormer (Margery) színészi játéka. Gratula! Tywin és Arya kapcsolata : szépen kidolgozták
Negatív: Mi lett Petyr karakteréből? A könyvben az egyik legeszesebb, legravaszabb fazon, itt akkora csíra, hogy a hölgytársaság fele simán kinyírhatta volna. Szégyen!


Vélemény: Ez a rész valóban kellemes meglepetés volt. Nagy szerencse, hogy az új színészek  is kezdenek belerázódni a dolgokba, a sorozat pedig a könyvmolyoknak is meglepetéseket tartogathat...







...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones S02e03- Trónok harca 2.évad 3.rész

csütörtök, május 31, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments

Egyre többen és agresszívabban küzdenek a Trónért... Vajon megéri? A hatalom különleges dolog...


Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy utoljára írtam a GOT-ról. Azóta persze én is túl vagyok már 9 részen, ahol jócskán a végjátékban vagyunk már. Az epizódokat vegyes érzelmekkel fogadtam. A csalódottság, a düh, a meghökkenés és meglepetés váltogatta egymást, de azért csak folytattam. Szerintem mostanra már szinte mindenki eldöntötte, hogy kukába dobja-e a második évadot vagy lelkes rajongó marad továbbra is, de aki még vacilálna, az tekintsen bele a harmadik rész cselekményébe.

Figyelem! A következő bekezdés minimális cselekményleírást tartalmazhat!

A második évad harmadik részének cselekményéből:

Jon Snow összeugrik a Vén Medvével, mert felmer szólalni a perverz Craster ellen. No para, végülis a figura csak a fiú gyermekeit gyilkolássza meg... A mulya Sam minden figyelmeztetés ellenére kezd összemelegedni a furcsa Gilly-vel. Bran farkasálmai folytatódnak. Új szereplőnk is érkezik méghozzá a hegyomlás Brienne személyében. Én mondom; félelmetes a nő. Ő egyébként Renly Királyi Testőrségének első női  tagja lesz, amit a féltékeny Loras nem néz jó szemmel. Theon kiveri a hisztériát ugyanis apja nem szán neki akkora szerepet a fosztogatásokban mint amire vágyott. Végül ördögi tervet eszel ki és eldönti kinek az oldalára áll, régi vagy új családját választja. A Tyrell família is hozzáteszi a maga galárdságát, a magasabb pozíció reményében Renly-t próbálják manipulálni. Cersei-nek megmutatkoznak az anyai érzelmei (igen, legalább azok vannak neki). A rész vége felé pedig van egy jó kis harcjelenet, ahol valaki hősi halált hal. Arya olyan embereket ment meg, akiket nem biztos, hogy kéne...

Pozitív: Tyrion ügyes, körmönfont és nem mellesleg mókás szervezkedése
Negatív: Loras karaktere és bicskanyitogató stílusa



Vélemény: A rész nagyjából az előző kettő szintjét hozta. Kicsit csalódott vagyok. Margery (Natalie Dormer), Loras (Finn Jones) és Brienne (Gwendoline Christie) karaktere kiakasztanak. Az első kettő színészi játékával nincs semmi gond. Natalie Dormer már a Tudorokban is kellemes csalódás volt, Finn Jones pedig épp eleget ad ahhoz, hogy megtudjuk utálni, de ettől függetlenül, mint Tyrell egyik sem rokonszenves, holott a könyvben viszonylag pozitív karakterek voltak. Gwendoline Christie-ről mikor anno megláttam képen még azt gondoltam, hogy tökéletes Brienne lesz, de sajnos annyi színészi játék sem szorult bele, mint apám papucsába. Ez még pár részig sajnos nem is fog változni. A második évadnak még mindig nem sikerült az első nyomdokaiba lépni. Ez van.

Trónok harca előzetes:






...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Shameless US - Szégyentelenek (2011-)

szombat, április 21, 2012 Bejegyezte: Tom Wathe Comments

Gallagherék.
 A szomszédok számára egy fogalom, ami egyenlő az isten csapásával. Egy alkoholista apuka, aki jobbára tesz a gyerekeire és inkább a padlón fetreng, semmint hogy munkát keressen vagy velük foglalkozzon, no meg a porontyok, akik önmagukat tartják el, különböző leleményes módon: hol egy teherautóból lopnak kaját, hol csalnak, néha pedig egy áltemetés és álesküvő is becsúszik a túlélés érdekében.
Gallagherék olyanok, mint egy hurrikán, ami mindent magába szippant, mégis csak szeretni lehet őket.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Walking Dead 1. évad (2010)

szerda, április 11, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
A 2010-es év egyik nagy sorozat meglepetése volt. A nézőszám kimagasló volt a sorozat debütálásakor. 2010 Október 31-én  5.35 millió nézőt tapasztott a Tv elé. Az AMC csatorna elégedett lehetett a zombik iránti érdeklődés az egész évad alatt kitartott és fináléra már 6 millióan voltak kíváncsiak. A poszt-apokaliptikus zombi horror a kritikusok szemében is kedvező fogadtatást kapot. Jelölték Golden Globe díjra Dráma kategóriában, de végül csak egy Emmy-t sikerült bezsebelnie a Frank Darabont (A Remény Rabjai, Halálsoron) vezette produkciónak. A  képregény-adaptáción alapuló 6 felvonásos széria szerintem néhány éven belül majd valamelyik kereskedelmi csatornán fog visszaköszönteni. Ha pedig ráharap a magyar közönség, akkor berendelik a 13-részes 2. évadot is. A szereplők tekintetében is magasra tették az AMC-nél a mércét,  Andrew Lincoln (Médium), Sarah Wayne Callies (Szökés - Dr. Sarah Tancredi) Laurie Holden (Silent Hill, A köd) és Norman Reedus (Testvérbosszú) a széria húzónevei, de a többiek (Jon Bernthal, Jeffrey DeMunn, Adam Minarovich, Chandler Riggs, Michael Rooker, Sarah Wayne Callies, Steven Yeun, Alexyz Danine Kemp, Madison Lintz, Jeryl Prescott IronE Singleton) is rutinos színeszek számítanak. A produkció kegyetlenül leköti a nézőt, engem is porszívóként szippantott magába és az első évadot egy nap alatt végigdaráltam... Sorozatfüggőknek kötelező!

Rick Grimes Andrew Lincoln egy helyi seriff, aki egy balul elsült akcióban lövést kap és kómába kerül. A következő képe egy üres kórház egy kiszáradt virágcsokorral. Hamar rádöbben, hogy valami nincs rendjén, szeretett kisvárosában hullák tömkelege és zombik hada fogadja. Haza siet feleségéhez és fiához, de csak zombikat talál a környéken. A zombiapokalipszist képtelen elfogadni, de rá kell döbbennie, hogy a világ fenekestül felfordult és minden megszűnt létezni. A zombik majdnem elkapják, de egy sorstárs apa-fia duó megmenti az életét. Felépülése után szedi a cókmókját és útnak indul, hogy a városban keresse meg családját. A városban zombik népes létszámban tárt karokkal fogadják. Szerencséjére összetalálkozik egy csapattal és sikerül kereket oldaniuk...
 
A sorozat háttérre egy különleges poszt-apokaliptikus Amerika. Kitör egy ismeretlen járvány és a megfertőződött emberek a halál után pár órával rothadó élőhalottként térnek vissza. A "járkálók" lassú mozgása mellé  folyamatos farkaséhség párosul, így zombijaink irdatlan nagy veszélyt jelentenek. Hőseinknek próbálnak életben maradni, de a zombikkal nem lehet végezni akárhogy. A fejüket kell venni, fejbe kell őket lőni stb. Megjelenik egy-két altestétől megvált karjain kúszó zombi is a járkálók sebessége párhuzamban van a sorozat tempójával, de egyáltalán nem vontatott a sorozat. Rengeteg izgalmas jelenet követi egymást, csak a néző nem tud meg semmit a kialakult helyzetről, más fényben világítja meg a széria a zombiapokalipszist az biztos. Nem a legpörgősebb sorozat annyi szent, de az egész jól kidolgozott karakterek, átgondolt drámai elemek és a zombivadászat abbahagyhatatlanná varázsolja az egészet. A hat rész alatt tulajdonképpen annyi történt, hogy leszámolnak rengeteg zombival, felrobbantanak 1-2 épületet és kiderül, hogy túlélőkből igen kevés van.
 A rendezés mesteri, kihozták a sztoriból a maximumot, Frank Darabont meglehetősen jól keverte a lapokat, remek kis jeleneteket rakott össze. A karaktereken van, még mit csiszolni, mert nem feltétlenül sajnálnám ha egyiket másikat véletlenül kicsit megcsócsálnának a zombik.

Vigyázat függéseget okoz... Kötelező!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones S02e01- Trónok harca 2.évad 1. rész

szombat, április 07, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments
Királyi házak csatája egy trónért. Vajon melyikük fog uralkodni végül?


Kezdeném azzal, hogy hatalmas Trónok harca rajongó vagyok. Az első évad nálam abszolút 10/10 minden hibája ellenére. Miután megnéztem belőle pár részt, nem is értettem, hogyan maradhatott ki eddig ez a könyvélmény. Na jó, bármekkora kékharisnya is vagyok, mostanság hanyagolom a kortárs irodalmat. Lényeg, hogy egy szuszra kivégeztem a négy könyvet és mostanában próbálok bajlódni az ötödikkel (egyelőre csak az angol nyelvű kiadással). Mivel az elsőt a sorozattal párhuzamosan olvastam, feltűnt előbbi szolgalelkűsége. A dialógok és a cselekmény szinte pontosan követik a könyvet, ahol meg nem az vagy dobott a dolgon vagy mindenképp szükséges volt. A szereplőkkel nagyjából elégedett voltam, főként a Lannistereket (Peter Dinklage,Jack Gleeson,Lena Headey) találták el nagyon, de a többiek is elég jók voltak (oké, azért John Snow-tól agybajt kapok).

Tehát vége lett az évadnak és a sorozatfanok enyhe szomorúságával vettem tudomásul, hogy a következő csak 10 hónap múlva érkezik. Addig a könyvekkel pótoltam éhségemet, de ettől függetlenül kiváncsi voltam, hogyan is térnek majd vissza kedvelt szereplőim. Most végre ennek is eljött az ideje.

Figyelem! A következő bejegyzés előzményeket tartalmaz, főként azok számára, akik nem látták az első évadot.
Az előző évad végéből : Robert Baratheon halála után a királyság megrendül, de végül "fia" Joffrey kerül a Vastrónusra. Kivégezteti Ned Starkot. Arya-nak sikerül elmenekülnie az Éjjeli Őrség egy tagjával, Yoren-nel, de Sansa-t a Lannisterek túszként tartják fogva. Stark fia Robb Észak királyává nevezteti ki magát és bosszút esküszik a Lannisterek ellen. Elfogja Jamie-t. A Baratheon testvérek is harcba szállnak a trónért, Tywin Lannister pedig kinevezi Tyrion-t a Király Segítőjévé .Daenerys-nek megszületnek a sárkányai.
A második évad eleje:
Joffrey kegyetlenebb, mint valaha. Találkozunk Stannis-sel ( a néhai Robert testvére), megismerjük leghűbb szolgáját Davos-t és a Vörös Asszonyt, akiről egyelőre keveset tudunk. Tyrion Cersei-t próbálja újabb szankciók bevezetésére vagy más stratégiai lépésekre téríteni a trónért vívott harcban. Bran farkasálmokat lát, Daenerys pedig  khalasar-ját szeretné jobb körülmények közé juttatni.
Pozitív: Joffrey ismét hatalmas csicska pofont kap, ezúttal azonban nem  Tyrion-tól , hanem anyucitól
Negatív: Amikor Dany a vállán ülő sárkányt eteti sajnos nem oda néz ahol a sárkánynak lennie kellene.

Vélemény :Mint már említettem, az első évad hűen követi a regényt. A második már nem teszi ezt, amit a készítők előre be is jelentettek. Nagyon sok új jelenettel fognak találkozni az olvasók amik egyáltalán nem vagy másként szerepeltek a könyvben. Az évad új színészei egyelőre még nem találják a helyüket, de reményeim szerint hamarosan belerázódnak. A nagyobb büdzsének hála a  látvány sokkal szebb lett. Ez a farkasokon látszik különösképp, akik az első évadban inkább aranyos kutyuskák voltak akik a kamerába nézegettek. Mára bizony belőlük is óriási, ijesztő vadállat lett. Az első rész sok semmitmondó beszélgetést tartalmaz, melyek nyilván az előző évadot hivatottak memóriafrissíteni. Valamennyi stílusváltás megfigyelhető aminek a könyvtől
való eltávolodáshoz van köze. A rész egyáltalán nem rossz, de nekem az összes eddigi közül a legkevésbé tetszetős. Évad nyitónak valami ütősebbet vártam volna, de még így is tudom ajánlani és biztos , hogy tovább nézem.
WINTER IS COMING. WAR IS COMING.

Trónok harca előzetes:




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Spartacus: Blood and Sand - Spartacus: Vér és homok - Az első évad (2010)

csütörtök, április 05, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments
Ha sorozatok és filmek közül kellett választani én mindig filmpárti voltam. A filmek rendben voltak, a sorozatokról pedig mindig a kereskedelmi tévékből sugárzott gagyi Esmeralda féleségek jutottak eszembe. Aztán az ezredforduló környékén valami kezdett megváltozni. Sokszor sóhajtottam fel egy-egy mozizás után, hogy; miért olyan kevés az említésre méltó film? A nagyobb nevek pedig lassacskán elkezdtek átpártolni a sorozatokhoz. Jött a Lost, a Supernatural, A szökés, megy a Trónok harca és még számos egyéb finomság. A szériák gyakran jobbra sikerültek, mint egy film. Észrevétlenül lettem én is sorozatfüggő, olyan aki tövig rágja a körmét egy újabb rész előtt és csapkodja az asztalt, ha meghal a kedvenc szereplője. Sok sorozat közül az egyik befutó jelenleg is a Spartacus, melynek mára két évada és egy előzménye is született.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back - A birodalom visszavág (1980)

hétfő, március 05, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
Akkor nézzük, hogy a Star Wars ötödik/második része, vagyis az Empire Strikes Back miért is minden idők (egyik) legjobb folytatása.

Ott hagytuk abba, hogy 1977-ben a Star Wars hihetetlen nagy sikernek bizonyult, éppen ezért került sor a cselekmény tovább gombolyítására. Természetesen a történet befejezése is lehetőséget adott a folytatásra és rajongók ezrei tűkön ülve várták az intergalaktikus háború következő epizódját, amit muszáj volt folytatni. A produkció mögött már sokkal nagyobb tőke, ugyanakkor hatalmas nyomás is állt, hiszen a minimum elvárás az első/negyedik résszel azonos színvonal volt. George Lucas mérlegelte a helyzetet és belátta, hogy egyedül nem tud még egyszer ekkorát alkotni, ezért bölcsen a háttérbe vonult - a stáblistán a nevével csak úgy találkozunk, mint 'story' és 'executive producer'. A forgatókönyv írásának feladata Lawrence Kasdan-ra hárult (illetve először Leigh Brackett-hez, aki letette az alapokat, de ő sajnos a munkák közben, 78-ban elhunyt), a direktori feladatokat, pedig Lucas egykori filmtanára, Irvin Kershner látta el. Az űreposz nem csak a kamerák mögött esett át erőteljes felújításon, Lucas-Kasdan-Kershner trió  elhatározta, hogy újradefiniálja az eddig látottakat, kezdve az egésznek a hangulatától.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Sherlock (2010-)

vasárnap, február 12, 2012 Bejegyezte: Tom Wathe Comments

 Egy leheletnyi Doktor House (amolyan Jamie Oliveres kifejezéssel élve), egy csipetnyi Guy Ritchie-féle Sherlock hangulat egy kis angol humorral meghintve és kész is egy zseniális sorozat.
Kissé rezignáltan ültem le elé, mert bár tetszett a Guy Ritchie-s Sherlock, nem tudta visszaadni azt a brillírozást, amit Jeremy Brett tett még annak idején. Volt még jónéhány harmatos próbálkozás, amiről nem is tudnék írni, mert elkapcsoltam és/vagy elaludtam közben. Az imdb-s 9-es pontozás viszont meggyőzőnek tűnt, így leültem elé, és 20 perc után magába szippantott, mint Charlie Sheen a ko...molyzenét.

Hála a jó égnek, a rendezők nem nyúltak semmi olyanhoz, hogy a főhős megrögzött Sherlock Holmes rajongó és ő is elkezd nyomozni a rejtélyek után, vagy hogy reinkarnálódott és most itt jár köztünk. Egyszerűen, mintha a jó öreg Sir Arthur Conan Doyle "életre" sem keltette volna a
XIX. század derekán, átültették a XXI. századba, és bepillantást nyerhetünk miként is nyomozna hősünk a jelenkori Londonban. Aki eleve szereti Angliát, Londont, nem lesz nehéz megszoknia, hogy nem egy amerikai nagyvárosban játszódik a történet. Mivel brit sorozatról van szó, végre elfeledkezhetünk az Egyesült Államokból áradó klisékről is: szokatlan vágásokkal, gyönyörű fényképezéssel és igazi "british" hangulattal találkozhatunk.
 A legendás dedukció (valamiből valamire való, pusztán logikai alapon működő következtetés) pedig - ami mindig is a nyomozó védjegye volt, csak sokan elfelejtkeznek róla vagy gyengén oldják meg - itt méltó helyére kerül és olyan eszmefuttatásokat hallhatunk, hogy leesik az állunk. (Néha olyan sebesen, hogy vissza is kell tekerni, főleg ha valaki feliratosan nézi.)
 Bevallom, hogy eleinte nem volt túl szimpatikus a főszerepre választott Benedict Cumberbatch, kissé irritáló fejszerkezete ellenére (amelytől én már el tudtam vonatkoztatni a sorozat egyharmadánál) jól játssza a hideg, mindig mindent tudó, cinikus, egoista nyomozót, a végére pedig igazán meg is kedveli az ember
minden bunkósága ellenére. A szereplő kicsit Dr. House-ra hajaz: csak az érdekes, megoldhatatlannak tűnő esetek foglalkoztatják, csak a rejtély érdekli őket, totálisan antiszociálisak és magasról tesznek az emberekre, a társadalmi szabályokra. Természetesen nem mindenki kedveli ezeket a karaktereket, egyéni ízlés kérdése. Azonban vitathatatlan, hogy a mai világban valamiért az antihősök kezdik átvenni a hatalmat a sorozatokban és a filmekben, ami véleményem szerint nagyon is helyénvaló. A mindenüket feláldozó önzetlen hősök, akik maguk a megtestesült jóság, bátorság és szerénység kicsit sem emberiek. A legtöbb ember nem hordja kint az alsónadrágját és repül oda két lányhoz szétválasztani ha civakodnak.
 A Dr. Watson-t alakító Martin Freeman remekül alakítja hős ellenpólusát és egyetlen barátját: emberi érzésekre alkalmas, helyén van a szíve, kissé szerencsétlen ugyanakkor szerethető szereplő.
 A zseniális főellenségre, Moriarty-ra nagyon vártam, lehet épp ezért is okozott csalódást, ugyanis sem kinézetre, sem viselkedésre nem így képzeltem magam elé. Minden bizonnyal találhattak
volna Andrew Scott-nál alkalmasabb színészt is.
 Meglepő volt, hogy ekkora hangsúlyt fektettek Sherlock bátyjára is, Mycroftra, Mark Gatiss azonban remekül átadja a karót nyelt, öccsét csak titokban féltő karaktert.

  Kicsit tartottam tőle, hogy a második évad ellaposodik, netán nem lesznek olyan érdekesek a bűnesetek, azonban nem így történt. Az első évaddal magasra tették a lécet, a másodikkal talán még magasabbra... Igaz nagyon kevés részből áll egy évad (mindössze háromból), azonban ezek az epizódok másfél órásak, és bizony ez a négy és fél óra elég arra, hogy kellőképpen izgalmasak legyenek, ne (vagy csak pár percig) üljenek le, bizony többet ér, mint azok az amerikai sorozatok, ahol rétestésztaként  nyújtják a cselekményt és szinte érezzük az izzadságszagot, annyira igyekeznek kitalálni valamit, hogy kihúzzák valahogy a huszonnegyedik részt is. Így a műsor hihetetlen potenciált kap, egyedi karakterekkel, zseniálisan megírt forgatókönyvvel. Üde színfolt a sok CSI, és egyéb nyomozós sorozatok világában, mindenképpen érdemes rááldozni azt a másfél órát... ( és úgyis jön a többi...)

A Sherlock angol nyelvű előzetese:







...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Once Upon a Time (2011-)

csütörtök, január 12, 2012 Bejegyezte: Kittterina Comments

Rohanó világban élünk, amelyben már a videojátékok és az internet mellett a gyerekeknek sincs ideje a mesékre. Ezt a szomorú tényt vette kézbe Adam Horowitz és Edward Kitsis, a Loston edződött írópáros, hogy elénk tárjon egy modern mesét, a mai kor fertőjét a csodavilág mámorával vegyítve… és íme, az elixír Once Upon a Time néven megszületett.

Miután belépünk a sorozat képzeletbeli ajtaján, furcsa, ismerős érzés fog el minket, hiszen régi idők meséi elevenednek fel szemünk előtt, de valami mégsem stimmel. Ide is elért a rossz, a Happy Ending már csak álom, és a gonosz végül tényleg győzedelmeskedhet. Elkeseredésre azonban semmi ok, hiszen hősök így is vannak, habár nem hordják a bugyijukat a harisnyájuk felett, ellenben meseszépek. Emma Swan (Jennifer Morrison) egy átlagos lány a világunkban, aki egyedül éli szürke hétköznapjait. Amikor egy váratlan vendége érkezik örökbeadott kisfia személyében, minden a feje tetejére áll. Henry Mills (Jared GilmoreStorybrookeból jött, hogy magával vigye Emmát az elátkozott mesehősök világába, megmenteni azt.

Míg Henry elmeséli a történetét, a néző is betekintést nyer a múltba, amikor a mesehősök valóban léteztek, és boldogan élték a happily ever aftert. Megismerhetjük Hófehérkét (Ginnifer Goodwin), a törpéket, a Királyfit (Josh Dallas), Gepettót és Pinokkiót, és talán Grimm összes hősével összefutunk majd a sorozat folyamán. Csodálatosan elevenednek fel szemünk előtt a gyerekkorunkban még sokkal silányabban összerakott képek, a gyönyörű tájak, a mesés paloták, és a kedves szereplők. Mintha kicsit mi is visszamehetnénk a saját múltunkba, és elfeledhetnénk a nagykorúság gondjait.


Ekkor szól közbe a gonosz boszorkány, ahogy illik: Regina Mills (Lana Parilla) – aki a valós világban Henry nevelőanyja, és egyben Storybrooke polgármestere – elátkozza a mesebeli földet, ami által kedves figuráink a tényleges sanyarú világba kerülnek, ahol majd szenvedhetnek, és nyomorúságok között múltjukat feledve élhetik a mindennapi emberek életét. Ez a fordulat szavak nélkül mutat fityiszt mind nekünk, mind a jelennek; gonosz átokként aposztrofálja a világot, amiben mi, a nézők is élünk.

Folyamatosan ismerkedhetünk meg a mesehősök alteregóival a való világban, akik között Rumpelstiltskin / Mr. Gold (Robert Carlyle) karaktere tűnik az egyetlennek, aki tisztában van a történések gyökerével, így előszeretettel mozgatja is az eseményeket. A jó és a rossz csatáját láthatjuk kibontakozni, mint oly sokszor már, egy ismerős környezetben, mégis váratlan körülmények között, két különböző idősíkon. A szereplők kilétét nem fedem fel, kellemes meglepetést fog okozni majd mindenkinek a felismerés, hogy miként él Hófehérke, vagy éppen Hamupipőke „közöttünk”.

A sorozat üde színfolt most a palettán, összetett és izgalmas utazásra hívja a nézőket. Az Egyesült Államokban nagy szeretettel (és nézettséggel) fogadták, így kellemes bizakodásra ad okot azzal kapcsolatban, hogy egy olyan sorozat kezdődött, amivel a gyártók is megtörhetik a mostanában rajtuk ülő átkot. A mesebeli valóság, és a való világ meséje mindenkit magával ragad, azokat is, akik a mai világban joggal hiszik, hogy nincsenek már csodák. (Szívem szerint 9 pontot adnék a sorozatra, de még az első évad sem fejeződött be, ne bízzuk el magunkat előre, egy erős 8 pont kezdetnek tökéletes.)





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Tudors - Tudorok (2007-2010)

szombat, január 07, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
Az udvari intrikákkal átszőtt történet VIII. Henrik király életét mutatja be. Uralkodására véres hadjáratok, egyházi reformok, becsvágy, árulás, és megannyi bujaság volt jellemző. Az ellentmondást nem tűrő diktatórikus angol király nem riadt vissza a különböző büntetésektől sem legyen az akár kínzás vagy ne adj isten halál. Hat házassága közül egyik sem végződött válással... Aragóniai Katalinnal (Maria Doyle Kennedy) kötött frigyét semmissé nyilvánították, Boleyn Annát (Natalie Dormer) lefejeztette, Jane Seymour (Anita Briem, Annabelle Wallis) gyermekágyi lázban halt meg, Cleve-i Annával (Joss Stone) kötött házasságát szintén semmissé nyilvánították, Catherine Howard-ot (Tamzin Merchant) lefejeztette, Catherine Parr (Joely Richardson) pedig túlélte őt. Hatalmat akart, tiszteletet, de leginkább azt, hogy féljenek tőle, ha csak meghallják a nevét. A fiatal királyból, erőskezű uralkodó lett, aki lefektette az anglikán egyház alapköveit is.

A Showtime saját gyártású sorozata a Tudorok, nálunk elsőként a HBO adta le. A történelmi háttér egy-két kevésbé jelentős információtól eltekintve hitelesnek mondható. Azonfelül, hogy a sorozat rendkívül jól elénk tárja az Angol történelem egyik legérdekesebb korszakát, olyan emberi tulajdonságokra fektet nagy hangsúlyt, mint a hűség, bátorság, hit és szeretet, de a szerelmi szálak is kiemelt szerepet kapnak.
A történet főszereplője Jonathan Rhys Meyers (VIII. Henrik) kiemelkedően játszik, őstehetségnek bizonyult azokban a jelenetekben amikben, düh vagy szenvedés lesz úrrá karakterén. Felesége közül Natalie Dormer (Boleyn Anna) és  Tamzin Merchant (Catherine Howard) alakít a legjobban, a többiek sem nyújtanak rossz teljesítményt, de nem alkottak bennem maradandót.
A sorozatban a király jó barátját alakító  Henry Cavillra érdemes odafigyelni, mert a sorozatban talán ő a második legjobb teljesítményt nyújtó színész. Nem meglepő, hogy ő lesz az új Superman is, továbbá a jóképű színészt legutóbb a Halhatatlanokban Thészeusz szerepében. Egy biztos Michael Hirst a történelmi drámák műfajában maradandót alkotott és a szereplőket is jól válogatta össze. Az operatőrök is remekül végezték munkájukat, Trevor Morris a sorozat zenéjéért volt felelős és elég jól eltalálta, hogy melyik jelenethez mégis mit kell komponálnia.
A jelmezek korhűek és a táj is a középkori Angliát reprezentálja, bár az is igaz, hogy Írországban forgattak. Minden évadban, találkozhatunk legalább tíz helyszínnel, amik már az első pillanatban elvarázsolóak, és már-már úgy érezzük, hogy az egész tényleg a késői középkorban játszódik. A díszletek rendkívül realisztikusak, és aki szereti a történelmi filmeket / sorozatokat, azt egészen biztos, hogy értékelni fogja. Feltűnően sok benne a szex jelenet, ezért családi programnak nem javasolt, de párok értékelni fogják;) Ezzel akarták bemutatni VIII. Henrik rendkívül nagy bujaságát, nem véletlenül volt 6 felesége...
Kiknek ajánlom ezt a sorozatot? Akik szeretik a történelmet, vagy esetleg azoknak akik érdeklődnek a 16. századi Anglia iránt. Akinek meghoztam a kedvét szolgálhatók egy jó hírrel az RTL klub (csütörtök 23:15-kor) M1 (kedd este) sugározza szinkronosan.

Tudorok előzetes:




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Rules of Engagement - Egy kapcsolat szabályai (2007-)

szerda, december 07, 2011 Bejegyezte: Kittterina Comments


„Ha szingli vagy, akkor pontosan olyan boldog vagy, amilyen vagy. Ha házasságban élsz, akkor csak annyira lehetsz boldog, mint amennyire a kapcsolat kevésbé boldogabbik fele." – így engedte útjára sorozatát Ted Wass 2007-ben a sitcomok ma már sokszínű világába, ahol békésen megfér egymást mellett az Így jártam anyátokkal, a Két pasi meg egy kicsi, vagy éppen az öreg motoros Jóbarátok. Nem véletlen említem ezeket, hiszen akarva-akaratlanul ezekre hajaz a fenti sorozat is. 

Lássuk csak, adott egy házaspár (Jeff és Audrey), akik hosszú idő óta élnek egymás mellett, ismerik egy kapcsolat minden pozitívumát és negatívumát. Szomszédjukban megismerhetünk egy friss jegyespárt (Adam és Jennifer), akik 3 hónapos kapcsolatukat emelték a következő szintre egy véletlenszerű eljegyzéssel. A kis csapat kiegészül még Russellel, aki a maga 40+ korával a szingli vonalat képviseli, kissé butácskán és esetlenül ugyan, de szórakoztatóan idióta módon. Ebből adódóan egy kapcsolat különböző fázisait figyelhetjük meg, a rutinos, a kezdő és az egyéjszakás kalandor szemszögéből.

A helyszínek nem okoznak meglepetést, a jelenetek nagy része Jeffék lakásában, vagy a szomszédos Adaméknél játszódik (hasonlóan, mint a Jóbarátokban), illetve a közös találkapont egy étterem, ahol a csapat saját asztala örök és állandó (mint az Így jártam anyátokkal esetében).

A szereplők szerethetőek, minden néző megtalálhatja azt, akivel azonosulni tud. A legnagyobb alakítás Jeff (Patrick Warburton) karakteréhez fűződik. A tipikus férfi, aki megy a saját feje után, ebből fakadóan elkövet minden hibát, amit csak lehet (mindezt érzéketlen és komoly arckifejezéssel), hogy azt majd megértő felesége hozza rendbe helyette. Ez adja a folyamatos konfliktusok alapját. Emellett Adam és Jen fiatalos ügyetlensége biztosítja a további nézeteltéréseket, és amikor a két furcsa pár bármilyen segítséget kér a másiktól, a kavarodás és vicces helyzetek garantáltak. Ezt fokozza Russell (David Spade) személye, aki első ránézésre Barneyra (Így jártam anyátokkal) emlékeztet, ám annál szánalmasabb formában, ami szintén megdobja a jeleneteket egy jó adag kreatív szarkazmussal.

A sorozat egyetlen hibája, hogy a poénok és a szituációk egyáltalán nem újak. Szinte minden részben olyan helyzettel találkozunk, amit már egy korábbi sitcomban láttunk. Ám egy-egy problémát sikerül olyan új, izgalmas köntösbe bújtatni, hogy ennek köszönhetően mégsem unjuk meg a milliószor látott jeleneteket.

Aki – többször – végignézte a Jóbarátok mind a tíz évadát, vagy Így jártam anyátokkal-hiányban szenved, annak mindenképpen ajánlom, ha hasonló kaliberű sorozatra vágyik. A karakterek adják a sorozat egyediségét, minden szereplő egy külön kis világ, új szemszögből mutatja be azokat a dolgokat, amikkel mi nézők is mindennap találkozunk. Pár évad után ugyanúgy beköltöznek otthonunkba, mint a már jól ismert kedvencek. Ha még nem gondoltunk bele, hogyan látja párunk a kialakult vitákat, ez a könnyű kis sorozat segíthet megérteni az ellenkező nemet, vagy legalább azok gondolkodásmódját. Nem ígérem, hogy meglepően új lesz, de mindenképpen szórakoztat.





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Guardian - Őrangyal (2001-2004)

hétfő, augusztus 22, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Simon Baker 1993-ban keltette fel a szakmabeliek figyelmét az E Street című drámasorozatban nyújtott alakításával, és még ugyanebben az évben neki ítélték a Logie Awards Legnépszerűbb új felfedezettjének járó díját. Viszont a hazai köztudatba csak 2008-ban a Mentalista című sorozattal robbant be. Közben pedig a csatornák elfeledkeztek az Őrangyalról, mely indulásakor igen nagy sikert aratott, sőt Golden Globesra is jelölték, ráadásul ugyanabban a kategóriában, mint később a Mentalistát.

David Hollandernek íróként ez volt az első próbálkozása a sorozat műfajában, és remek munkát végzett. Ráadásul a forgatásokon rendezőként is kipróbálhatta magát, ahogyan sokan mások is, hiszen a szériának sohasem lett állandó rendezője. Ugyan ezt nem érezte meg sem a nézettség, sem pedig az egyes epizódok.

Burton Fallin egy már-már legendává vált ügyvédi irodát vezet, melynek legjobb fegyvere fia, Nick, aki igazi nagyágyúnak számít a szakmában. De magával ragadja a sikeres élet, drogozni kezd, s közben azt hiszi, sérthetetlen, azonban a törvény keze őt is utoléri. A bíróság, Burton közbenjárásával, "csupán" 1500 órányi közmunkára ítéli, melyet a Jogsegély Szolgálatnál kell letöltenie. Vonakodva ugyan, de megkezdi kötelező szolgálatát a szociális problémákkal küzdő gyerekek mellett. A vérbeli ügyvéd azonban ezekben a piti gyermekelhelyezési ügyekben is képes nagyobb halakat a horogra akasztani. Végül szépen lassan összefolynak az ügyei az apja irodájánál és a Jogsegélynél végzett munkájában.

Tipikus amerikai sorozat, melyben ügyvédek, és nem rendőrök harcolnak egy igazságosabb és biztonságosabb jövőért, esetünkben azonban a közmunkaként végzett jogi harcok plusz töltetet adnak az egyes epizódoknak. Az esetek többsége az újdonság erejével hat, és csak elenyésző részük mondható lerágott csontnak. Simon Bakertől pedig ugyanazt a nagyszerű alakítást láthatjuk, melyet már megszokhattunk tőle a Mentalistában, bár a karaktere itt sokkal arrogánsabb. A mellette szereplő színészek nagy része kevésbé ismert, legtöbbjük epizódszínész, ugyanakkor képesek voltak a sorozat színvonalának megfelelő alakítást nyújtani. Gondolok itt Alan Rosenbergre (Chicago Hope Kórház), Dabney Colemanre (Gengszetrkorzó), Raphael Sbargera (A Szökés) vagy Erica Leerhsenre (A texasi láncfűrészes).




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Dexter - Early Cuts (2009-2010)

hétfő, augusztus 15, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
Bár nem sokan tudják, de napjaink egyik legsikeresebb sorozata, a Dexter elindult animált, websorozat formájában is. Az Early Cuts, kedvenc sorozatgyilkosunk korai éveiből táplálkozik, a vadászatok egyes fázisait bemutatva. A széria eddig mindössze 2 évadot élt meg, az első 12, míg a második 6 részt foglal magába. Stílusa sokaknak kissé furcsa lehet, hiszen nagyrészt csak állóképekből építkezik, ám ettől függetlenül az illusztrációk hangulatosak és dekoratívak - leginkább Bill Sienkiewicz munkáit tudnám kiemelni, melyek messze a legsötétebbek mind közül.

A szinkronhangot, szerencsére az eredeti karaktert is alakító, Micheal C. Hall szolgáltatja. Nagyon megy az orgánuma a karakterhez: hidegvérű és érzelemmentes, pont amilyennek egy precíz sorozatgyilkosnak lennie kell.

Kimondottan tetszik amúgy az alapötlet. Mintha betekintést nyerhetnénk Dex vérminta gyűjteményének néhány darabjába (többek között az elsőbe is). Ahogy a történetfoszlányok sem rosszak. Pusztán a kivitelezés aggaszt. A jó gondolatok ellenére, az epizódok hossza és kidolgozatlansága miatt, túlon-túl felejthető a dolog. Persze néhány percbe sűrítve nem is nagyon várja el az ember, de ez azért tényleg kevés. Viszont nem róhatjuk fel ezt igazán negatívumként, lévén egyfajta reklámfogásról beszélünk, nem pedig a sorozat egy tényleges mellékágáról, de szerintem akkor is kihozhattak volna többet a dologból. Mindenesetre gondoltam megéri megemlíteni, hogy van ilyen is. Ha más nem is, a rajongók azért biztosan értékelni fogják.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Riches - Gazdagék (2007-2008)

hétfő, augusztus 08, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Az írósztrájk számos ígéretes sorozatot kaszált el, vagy késleltetett, többek között ezt is. A sorozat 2007-ben indult, az első évad sikeresen el is készült, de a második már félbemaradt. Sajnos. Tömegével özönlenek a piacra az egy kaptafára készült helyzetkomikumok, pedig a tapasztalat az, hogy a nézők ezt már unják. Aztán felcsillan a remény, hogy valahol, valakinek a fejében még vannak igazán jó ötletek és képes egy teljesen új témájú sorozattal előállni, erre a sztrájk elkaszálja.

Dmitry Lipkin története egy vándorcsalád különös és egyáltalán nem hétköznapi viszontagságairól szól. A törvényen kívüli család egy több családból álló vándorcsalád tagja, melynek megvannak a maga szabályai és elvárásai. Wayne Malloy (Eddie Izzard: Pénzeszsák) azonban megelégeli a dolgot, amikor egyetlen lányát, Di Di-t (Shannon Woodward: Nevelésből elégséges) csupán a kolónia érdekeit figyelembe véve a főfejes férjhez akarja adni. Dhalia-t (Minnie Driver: Good Will Hunting) is felbosszantja, hogy beleegyezése nélkül ígérték oda lányát valakinek, viszont hajlandó elfogadni a tényt, tekintve, hogy az unokatestvére a jelenlegi főnök. Azonban egy nap arra ébred, hogy ismét úton vannak otthonukként szolgáló lakókocsijukkal. Wayne hajthatatlan, végleg leakar számolni a kolóniával és már csak azért sem akaródzik neki visszafordulni, mert indulás előtt megkurtította a közös kasszát. Lányukon kívül két fiúk is van, Sam (Aidan Mitchell) és Cael (Noel Fisher: Alkonyat - Hajnalhasadás), akik nem a családhoz, inkább az anyjukhoz hűségesek. Az út azonban nem indul simán. Összeakadnak a kolónia egy másik családjával, akik megpróbálják megállítani őket, de amikor halálos közúti balesetet okoznak felveszik a nyúlcipőt. Wayne és Dhalia hiába próbál segíteni, a friss házaspár mindkét tagja életét veszti. A roncsban Wayne megtalálja a pár újonnan vásárolt házának kulcsait, s miútán kiderül, a környéken még senki sem ismeri Dougot és feleségét, a családfő úgy dönt, ellopják az amerikai álmot. Pontosabban a házaspár életét. A gyerekek azonban, akik a vándoréletbe születtek bele el sem tudják képzelni, hogyan lehet boldogságban élni egy kerítéssel körülvett hatlmas házban.

Habár a sorozat nem futott végig, s talán már a szereplők is megfeledkeztek róla, én még remélem, hogy egyszer valakinek eszébe jut és befejezi. Izzard is bízik a folytatásban, sőt 2008-ban biztosan állította, hogy el fogja érni a folytatást az FX csatornánál. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, akinek elege van a sablonsorozatokból, különösképp azoknak, akik szeretik az olyan szélsőséges történeteket, mint amilyen a Nancy ül a fűben volt.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Switched at Birth (2011)

vasárnap, július 31, 2011 Bejegyezte: Nidria Comments
Tinidráma. Na ennyivel össze is foglaltam az egész sorozatot. Az amcsi fiatalok 2011-es nyári nagy kedvence a Switched at birth, ami habár egész izgalmas témát boncolgat (születésükkor összecserélt csecsemők), szigorúan tartja magát a szappanoperák elengedhetetlen kellékéhez: a kavaráshoz.


Bay Kennish-t jól megszívatta a Sors. Egy gazdag családban nevelkedhetett, a szülei, Kathryn és John elkényeztették őt is, meg az ikertesóját, Tobyt is. Mindene megvolt, amiről az átlaggyerek csak álmodozik, erre egy bioszórai vérteszt után kiderül, hogy valójában ő egy másik család gyermeke. A valódi anyja a város egyik szegénynegyedében él, egyszerű fodrászként keresi a kenyerét, és a vérszerinti Kennish lányt neveli, akit ő Daphne-nak hív – és aki siket.

Itt kezdődik az amúgy egysíkú történet. Kennish-ék felajánlják vendégházukat Vasquezéknak, és megkezdődik a két család ismerkedése/harca. Mert hát mivel is lehetett volna feldobni a sztorit, ha nem a két lány egymás iránti ellenszenvével. Egymás pasijait, legjobb barátait szedik fel, kivívva a másik gyűlöletét. De a szülők sem jobbak. A gazdag John és felesége folyamatos gyanúval él Regina ellen, aki valamiért furcsán viselkedik. Mintha titkolna valamit…

Nem mondhatnám, hogy ez az év egyik legjobb sorozata. A történet viszonylag érdekes, de inkább csak Daphne és legjobb barátja, Emmett siketsége miatt. Betekintést nyerhetünk, hogy milyen akadályokkal kell megküzdeniük, hogy milyen életük is van, és ez fellendíti az átlagos történetet. Igaz, hogy most nem vámpírok, vagy vérfarkasok a különc szereplők, a siketek is annyira lekötik a nézőközönséget, hogy a még néha lapos párbeszédeken is csak legyintünk.

A színészek teljesítménye is csak közepes. Egyedül talán a Kathrynt alakító Lea Thompson neve lehet ismerős – annak idején a Vissza a jövőbe című trilógiában fordult meg Marty anyjaként –, a fiatalok azonban Lucas Grabeelt üdvözölhetik viszont – a „frenetikus” High School Musical Ryan Evans-ét. Akik ellenben említésre méltóak, az Sean Berdy és Katie Leclerc. Mindketten a szerepükhöz hasonlóan siketek, Sean teljesen, Katie részlegesen. Ennek ellenére jobban játszanak, mint társaik, és ez bizony figyelemreméltó teljesítmény.

Főként a tinédzsereknek ajánlanám ezt a sorozatot, hisz egyértelműen rájuk is koncentrált az alkotó. Középiskolai szerelmek, bonyolult családi háttér, önmagunk megismerése, egymás elfogadása. Ha másra nem is, arra pont jó lett, hogy megtanítsa a generációnak, a siketek is ugyanolyan emberek, akárcsak mások. Lehet, hogy nem hallanak, de ettől még nem idióták, vagy mutánsok.






...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Two Guys, a Girl and a Pizza Place - Két pasi meg egy csajszi (1998-2001)

péntek, július 22, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Adott három író, akik ugyan csak időnként képesek összehozni valamit, ami műsorra is kerül, ám olyankor meglepően jó sztorikkal és poénokkal állnak elő. Rick Wiener és Kenny Schwart a sorozat befejeztével, olyan produkciók megszületésében vettek részt, mint például a sokak által kedvelt Amerikai Fater, vagy a Játszd újra, Joel! Ugyanakkor Danny Jacobson sem volt ismeretlen számukra, hiszen néhány epizód erejéig már dolgoztak együtt, a főképpen Jacobson keze munkáját dicsérő, Megőrülök érted című romantikus vígjátékban, melynek nagy sztárja Helen Hunt volt.

A két pasi meg egy csajszi három huszonéves fiatalról szól, akik ugyanabban a pizzériában lógnak, és akik átsegítik egymást az élet nagy válaszútjain, illetve kihúzzak a másikat a pácból, ha arra van szükség. Hiszen mire másra valók a barátok? Persze miután férfiakról van szó, ez a barátság sem annak indult, ahogyan a Jóbarátok karakterei sem barátkozni készültek egymással a legelején. Sharon ígéretes üzletasszony palánta, aki elszántan küzdi magát felfelé a ranglétrán, minek érdekében a legidiótább feladatokat is hajlandó végrehajtani. Az őt alakító Traylor Howard már ebben a sorozatban bizonyította számomra rátermettségét, habár az ismeretséget végül a Monk - Flúgos nyomozó hozta meg neki. Ugyanakkor a szemfülesebbek tudhatják, hogy rövid időre feltűnik az Én és én meg az Irén című halálian jó vígjátékban is. Sharon barátját pedig nem kisebb színész alakítja, mint Nathan Fillion, akit már jó néhány alkotásban láthattunk, például a Született Feleségekben vagy a Castle-ben, melyről nem is olyan régen már olvashattatok az oldalon.

Az építésznek készülő Pete-t alakító Richard Ruccolo-t nem nagyon ismerheti a kedves olvasó sem korábbról, sem későbbről, ugyanis mindössze néhány epizódszerepet volt képes összekaparni magának mióta '72-ben meglátta a napvilágot. Legismertebb karaktere talán a most tárgyaltan kívül, a Joeyban alakított Glen volt. 2008-ban egy maradandóbb karaktert is sikerült megszereznie a Rita Rocks elnevezésű vígjátéksorozatban, de ezt egyenlőre itthon egyik csatorna sem vetíti, habár már két teljes évad elkészült belőle.

A hármas fogat legismertebb tagja Ryan Reynolds, aki úgy tűnik, mióta belekezdett a szakmába nem képes megállni. 1990-ben kapott először szerepet egy kisebb sorozatban, és azóta összesen 52 karaktert tudhatott magáénak, ugyan ebben a hatalmas számban elbújt néhány jelentéktelen mellékszerep is. Azt, hogy milyen ismert filmekben is játszott, kár volna felsorolni, de azoknak, akik nem lennének képben, íme egy rövid lista: Buliszervíz, Kalandférgek, Penge - Szentháromság, Mindenképpen talán, Nász ajánlat, Adventureland - Kalandpark. A szériában Berg-öt alakítja, aki képtelen eldönteni mit kezdjen az életével. Az apja sikeres ügyvéd, így természetesen elvárja fiától, hogy ő is az legyen, ám Berg egyre csak csapong. Belekóstol a filozófia, majd az orvostudomány világába is, természetesen egyikbe sem érdeklődésből, hanem a könnyebb csajozás reményében. A vele egy se veled, se nélküled kapcsolatban élő Ashley-t Suzanne Cryer alakítja, aki az évek során Ruccolo sorsára jutott, hiszen sehogy sem sikerül közelebb kerülnie a közönséghez. Azt a szerepet leszámítva csak egy tucat mellékszereppel dicsekedhet, ugyan azok olyan neves sorozatokhoz kötődnek, mint a Vészhelyzet, Szex és New York, Született Feleségek vagy a Kés/Alatt. Az igazság az, hogy a kisasszony sosem fog tudni tovább lépni, mert egyáltalán nem tud játszani, ellentétben a sorozat vezető karaktereivel.

Ugyan szerintem ez a sorozat is csak középkategóriás, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, mert sok jó poénnal ajándékozza meg az embert, és mert a hasonló helyzetkomikumokhoz képest nincsenek túlerőltetve benne a tévedésből fakadó nevetséges helyzetek. Végezetül egy érdekes info, a sorozatban vendégszerepelt Jon Cryer, akit mi mind csak Alan Harper-ként ismerünk a hasonló címet viselő Két pasi - meg egy kicsi-ből.






...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Glee - Sztárok leszünk (2009-)

péntek, július 22, 2011 Bejegyezte: Nidria Comments

A középiskola szívás. Pláne, ha még lúzernek is születsz, aztán a suli leggázosabb klubjához csatlakozol, amit a szadista pompon-edző (Jane Lynch) végleg el akar törölni a föld színéről.

Körülbelül ezzel a két mondattal össze is foglaltam az elmúlt két év legsikeresebb sorozatának lényegét. A Glee nem szól másról, csak a suliról, és arról, hogy a zene mennyivel segíthet minket tovább az élet kanyargós útján. Vagy épp nem…

Átszenvedve magamat a két évadon – na jó, annyira azért nem szenvedtem –, be kell ismernem, hogy működik a recept. Pedig eleinte nagyon gyűlöltem ezt a sorozatot, és miért is ne? Megvolt rá az okom. Mindenki erről beszélt. Az óvodásoktól kezdve a középsulisokig, a felnőtteken át. Mindenki. De tényleg mindenki. Aztán tavaly az egyik hazai kereskedelmi csatorna is elkezdte vetíteni, és akkor úgy gondoltam, oké, adok neki egy esélyt. Hát iszonyatosnak tartottam. Főleg persze a szinkron vitte el. Csak akkor ezt még nem tudtam. Most viszont ráébredtem, hogy nem is olyan pocsék ez a Glee, mint azt hittem.

Adott egy középiskola, tele rengeteg diákkal. Benne a Glee-klubbal, aminek nincs is igazán hazai megfelelője, talán az énekkar versenyezhetne vele – de tiszta sor, hogy kikapnánk. Ezt a klubbot veszi át Will Schuester (Matthew Morrison) – aki egyébként totál Justin Timberlake hasonmás mind külsőre, mind hangilag –, hogy egy álmát valósítsa meg, vagyis megnyerje velük a nemzeti kórusbajnokságot. El is kezdi gyűjteni a diákjait, akik szépen lassan aztán meg is töltik a klubbot. Elsőnek megismerhetjük Rachelt (Lea Michele), a suli legnagyobb lúzerét, akit mindenki előszeretettel terrorizál, és akinek legnagyobb álma, hogy egy nap a Broadwayen énekeljen. Innentől kezdve pedig beindul a szerelmi háromszögek kacskaringós lejtője.

Rachel szerelmes Finnbe (Cory Monteith), a focicsapat egyik játékosába, ő azonban Quinnel (Dianna Agron) jár, a pompon csapat kapitányával, akiről gyorsan kiderül, hogy Finn legjobb haverjával, Puckkal (Mark Salling) kavart. Időközben az iskola egyetlen meleg sráca is bemutatkozik, Kurt (Chris Colfer), aki viszont Finnben látja a Nagy Ő-t. Körülbelül ez a nyitóállása a Glee-nek, úgyhogy ezt el is felejthetjük, mert minden felborul a két évad alatt. Aztán még egyszer. És még egyszer.

Az olykor három-, négy-, netán ötszögű szerelmi kapcsolatokat nehéz követni. Miközben a pompon csapat edzője, a szadista, szarkasztikus Sue Sylvester (Jane Lynch) minden percét azzal tölti, hogy keresztbe tegyen Willnek, azon kapjuk magunkat, hogy nem tudjuk követni az egyes szereplők „karakterfejlődését”. Azért is tettem ezt idézőjelbe, mert nehéz elhinnem, hogy a suli fenegyereke egyik napról a másikra megszánja a lúzereket. Vagy épp egy olyan lányba lesz majd szerelmes a második évadban, akit minden pasi messze elkerülne… vagy én vagyok teljesen idióta, vagy ez egyáltalán nem így működött a való életben.

Ennek ellenére a recept mégis jól működik. A lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációk mellett a zene és a humor – ami eleinte talán erőltetettnek tűnhet – tartja életben a sorozatot. A stábban külön részleg foglalkozik a dalok kiválasztásával, a munkájukra pedig nem lehet szavunk. A Broadwayi musicalektől kezdve a hatalmas rock klasszikusokon (Kiss, Fleetwood Mac, Beatles) és a mai slágereken (Ke$ha, Adele, Neon Trees, Lady Gaga) át a YouTube celebekig minden megtalálható a Glee-ben. Még Rebeca Black híresen pocsék Friday száma is helyet kapott a második évadban, mindez azzal a magyarázattal, hogy a sorozat a popkultúrával foglalkozik… és a YouTube sztárjai immár ide tartoznak, akármilyen igénytelen számot is kreálnak.

A színészekre sem lehet sok szavunk. Igaz, hogy Rachel karaktere egyszerűen csak irritáló, és egy-két színész sem ezzel az alakításával kap majd Emmyt, azért érdemes megemlítenünk Jane Lynch-et, vagy Jayma Mays-t, aki a tisztaságmániás sulikonzultánst alakítja. Talán ők azok, akik kiemelkednek a többiek közül, ráadás gyanánt pedig még az énektudásuk is elképesztő – igaz az a többieknek is hihetetlen.

Nehéz összegezni a Glee-t. Rengeteg karaktert ismerhetünk meg a két évad alatt, velük ugyanennyi problémát, amik főként a diákok mindennapjaira koncentrálnak. Egyrészt ott vannak a suli menői, akik élvezik a popularitásuk által nyújtott biztonságot, másrészt viszont megismerhetjük a veszteseknek hitt diákok életét, azt a terrort, amiben még manapság is számos tizenéves szenved. Jó tanulólecke lehet ez a sorozat azoknak, akik észreveszik benne az üzenetet, másoknak csak egy szórakoztató, humoros kis történet, abból viszont legalább a jobbik fajta. Könnyed lazulásra mindenképp ajánlom.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Falling Skies (2011)

szombat, július 16, 2011 Bejegyezte: Nidria Comments
Bogarak az űrből, Dr. John Carter a Vészhelyzetből, ötlet a Walking Dead című sorozatból, ráadás gyanánt pedig Spielberg neve a produceri listán. Mi kellhet ennél több egy sci-fi sorozatnak?

Sajnos sokkal több. A Falling Skies című új, amerikai sorozat azzal bukik a legnagyobbat, hogy nem igazán találja a célközönségét. A történet adott: a Földet egy földönkívüli faj támadta meg, elfoglalta a városokat, és rabszolgákat gyártottak a tizenévesekből. A sorozat hat hónappal az invázió kezdete után veszi fel a szálat, ahonnan is egy ellenállás mindennapjait követhetjük nyomon. Katonák őrzik a civileket a városok peremén, miközben megpróbálnak életben maradni, és harcolni az idegenek ellen.

Mindez szép és jó is lenne, csakhogy a sci-fi rajongók a túlzott dráma miatt szeghetik kedvüket – a sorozat a Mason családra koncentrál, főhősünket Noah Wyle alakítja –, mivel az eddig leadott három részben egyetlen magyarázatot sem kaptunk, hogy honnan jöttek a rovarokra emlékeztető lények, vagy, hogy egyáltalán mi is a céljuk. Persze elég valószínű, hogy előbb-utóbb mindegyik kérdést megválaszolják, addig viszont rengeteg nézőt veszíthet a sorozat.

És épp ez üthet vissza a drámát kedvelők körében is, ugyanis habár nagy szerepet kap a Mason család háttere és élete az ellenállásban, mégis megjelennek a sci-fire utaló jellemzők: a földönkívüliek, és azok jellemzőinek a megfejtése. A sorozat megpróbálta a két műfajt elegyíteni, a legnagyobb gond azonban mégiscsak az, hogy habár egész tűrhetően hintázik a sci-fi és a dráma között, nem újít, nincs mivel a nézőket a képernyő előtt tartania. Hiába váltották le a zombikat ufókra, ezt a történetet már láthattuk tavaly ősszel a Walking Deadben, ami amellett, hogy friss vizet öntött a megposhadt zombi műfaj családjába, még a dráma és a gyilkolás között is kiegyensúlyozottan lavírozott.

A színészekre persze nem lehet panaszunk. Noah Wyle már bizonyított egy-két helyen (Vészhelyzet, A titkok könyvtára), a többiek pedig átlagos teljesítményt nyújtanak. Nagy „kedvencem” Moon Bloodgood is helyet kapott a sorozatban (akinek nevéről továbbra is egy B kategóriás pornószínésznő jut eszembe), ő viszont laposabb alakítást ennél már nem nyújthat. Nem is igazán történt semmi sem a karakterével, úgyhogy még reménykedek, de érzem, megint lecsúszik az Oscarról.

A látványvilág legalább megmenti a Falling Skies-t. A városok lepusztultsága élethű, bár a földönkívülieken lett volna még mit javítani, ám a szereplők jól jelzik azt a kiszolgáltatottságot, ami egy ilyen helyzetben előfordulhat. Sok esetben piszkosak, és ott alszanak, ahol éppen van hely.

Mindezek ellenére a Falling Skies addiktív tud lenni. Ha egy kicsit is szeretjük a túlélő műfajt, és nem ódzkodunk sem a rovarszerű ufóktól, vagy egy kis érzelemtől, akkor a nyárra pont kellemes időtöltésként élvezhetjük az újabb és újabb részeket. A kérdés csak az, hogy megéri-e a második évadot is?




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...