Az ismeretlentől való félelem kihasználásával John Carpenter megalkotta a horror műfajának egyik legkorszakalkotóbb és egyben legkiemelkedőbb darabját. Ritkán fordul elő, hogy egy újrázás túlszárnyalja eredetiét, de A Dolognak sikerült a már szintén mesterműnek számító, 1951-es The Thing From Another World című elődjét maga mögé utasítania.
Az Antarktiszon, egy amerikai kutatóbázishoz egy kutya érkezik, akit egy norvég helikopter üldöz. A táborhoz érve a két furcsa idegen lövöldözni kezd, mire az amerikaiak leszedik őket, a kutyát pedig befogadják. Ketten közülük átmennek körbenézni a norvégok táborába, de csak romokat és egy furcsa, idegen életformára utaló nyomokat találnak. Ám a felfedezés későn jön, hisz az idegent ekkor már rég beengedték magukhoz, a kutya képében, aki megkezdte átvenni az irányítást a bázis felett.
A film azon kevés Universal produkciók egyike, ami nem a stúdió logójával kezdődik. A mű Carpenter apokalipszis-trilógiájának nyitó darabja. Az úgy nevezett folytatásokat (A Sötétség Fejedelme, Az Őrület Torkában) és a tárgyalt művet a világvége eljövetele köti össze.
A forgatás viszonylag zökkenőmentesen zajlott. A külső jeleneteket Kanadában, és Alaszkában, míg a belső jeleneteket a Universal Los Angeles-i stúdiójában vették fel. A film annak idején a speciális effektusaival és maszkjaival kápráztatta el a nézőket, ami részben Stan Winston, de leginkább Rob Bottin keze munkáját dicséri. Nagy bevétele nem lett a mozinak, ám az akkoriban felkapott VHS hullámot meglovagolva, nagy sikereket ért el a film. Mellesleg ez volt Carpenter első olyan műve, ahol külsős zeneszerzőt kért fel, a zseniális Ennio Morricone személyében. A zeneszerző remekül azonosult a rendező képi világával, és az addigi minimalista munkáihoz hasonló szösszenetet hozott össze.
Az Antarktiszon, egy amerikai kutatóbázishoz egy kutya érkezik, akit egy norvég helikopter üldöz. A táborhoz érve a két furcsa idegen lövöldözni kezd, mire az amerikaiak leszedik őket, a kutyát pedig befogadják. Ketten közülük átmennek körbenézni a norvégok táborába, de csak romokat és egy furcsa, idegen életformára utaló nyomokat találnak. Ám a felfedezés későn jön, hisz az idegent ekkor már rég beengedték magukhoz, a kutya képében, aki megkezdte átvenni az irányítást a bázis felett.
A forgatás viszonylag zökkenőmentesen zajlott. A külső jeleneteket Kanadában, és Alaszkában, míg a belső jeleneteket a Universal Los Angeles-i stúdiójában vették fel. A film annak idején a speciális effektusaival és maszkjaival kápráztatta el a nézőket, ami részben Stan Winston, de leginkább Rob Bottin keze munkáját dicséri. Nagy bevétele nem lett a mozinak, ám az akkoriban felkapott VHS hullámot meglovagolva, nagy sikereket ért el a film. Mellesleg ez volt Carpenter első olyan műve, ahol külsős zeneszerzőt kért fel, a zseniális Ennio Morricone személyében. A zeneszerző remekül azonosult a rendező képi világával, és az addigi minimalista munkáihoz hasonló szösszenetet hozott össze.
