Jó sitcomot találni nehéz. Sokkalta nehezebb egyébként, mint kiváló drámát, kórházsorozatot, vagy netalán akciószériát lelni, hisz a humor egy kényes műfaj, ahány ember, annyiféle a leányzó fekvése, ennélfogva nehéz eltalálni azt, ami széles körnek tetszetős lesz. Nem is állítom -így elöljáróban sem-, hogy amiről most szó lesz, az mindenkinek a kedvencévé válik, az azonban bizonyos, hogy ahhoz képest, amilyen színvonalat a sorozat négy évada alatt folyamatosan hozni tudott, meglehetősen alul értékelt és méltatlanul az ismeretlenség homályába veszett.
Annak ellenére azonban, hogy mennyire berántós Chris, a sorozat receptje egyszerű volt: végy egy komikust (Chris Rock), és meséld el a gyermekkorát, megfűszerezve olyan karakterekkel és helyzetekkel, amik -persze nem történtek meg- hihetőek, de ugyanakkor hangosan felröhögősek.
2005 szeptember 22.-én indult a UPN csatornán, majd egy év múlva átkerült a CW-re, így összességében a széria 88 -egyenként nagyjából 21 perces- epizódot élt meg, egészen a 2009. május 8.-i záróepizódjáig. Abban, hogy végül nem készült több évad, egyrészt a nézettségi mutatók is jelentős szerepet vállaltak, másfelől Chris Rock -aki nem mellesleg végig vállalta saját gyermekkorának narrációját- úgy vélte, hogy ott kell véget vetni a szériának, ahol a való életben is befejeződött iskolai pályafutása, így a párhuzam megmaradt a valósággal és nem mellesleg a sorozat addigi színvonalához mérten -egy hatalmas poénnal- le tudták zárni az Everybody Hates Chris-t.
Ami, -mint gondolom az előző sorokból már kitaláltátok- Chris gyermekkorát és iskolás éveinek jó részét öleli fel, egész pontosan az első epizódban 13 éves és hetedik osztályos, míg az utolsó epizód a G.E.D. napján ér véget. Persze nem az iskola áll a középpontban, jóval inkább Chris maga, amihez a suli mellett szervesen hozzátartozik a család, mely megannyi komikus helyzet születéséért felelős, s itt nem átallok tenni egy csöppnyi kitérőt, s kiemelem a széria három kiemelkedő tulajdonsága közül az egyiket: a szereposztást. Zseniális stábot szedtek össze a készítők, az ifjú Chris mindig száz százalékot teljesít, akárcsak a többiek, legyen szó állandó szereplőről, vagy csak pár rész erejéig beugró vendégről. Mint a legtöbb kiemelkedő színvonalú sorozatban, itt is van azonban valaki, akire külön spinoff-ot lehetne építeni, hisz egész egyszerűen akkora arc, hogy már attól véged ha meglátod, ő pedig a Chris apját alakító Terry Crews. Utánozhatatlan.
A másik ami nagyon jól összejött, az a 80's évek elejének hangulata, nincsenek kilógó részek, nem oda illő ruhák, frizurák, erre nagyon odafigyeltek, de úgy vélem ez nagyban hozzájárul a légkörhöz amit a sorozat maga köré teremt. No és akkor a harmadik, ami ha nem lenne, akkor az előző kettő sem érne semmit: a poénok. Mert abból akad bőven, méghozzá nem is az agyoncsépelt fajtából: legtöbbször a humorforrást Chris szolgáltatja, a saját szerencsétlensége és folyamatos rossz döntései okán, ami persze csak nekünk, nézőknek vicces, a srác helyében én sem nevetnék tiszta szívből.
Mindent összevetve egy meglehetősen egyedi szériát kaptunk, ami sokaknak úgy hiszem nem nyerte el a tetszését, holott simán egy napon emlegethető a Jóbarátokkal, vagy az Így jártam anyátokkal-lal. Azt mondom mindenképp adj neki egy három részes próbát, ha megszereted, nagyon jól fogsz szórakozni.
Annak ellenére azonban, hogy mennyire berántós Chris, a sorozat receptje egyszerű volt: végy egy komikust (Chris Rock), és meséld el a gyermekkorát, megfűszerezve olyan karakterekkel és helyzetekkel, amik -persze nem történtek meg- hihetőek, de ugyanakkor hangosan felröhögősek.
Ami, -mint gondolom az előző sorokból már kitaláltátok- Chris gyermekkorát és iskolás éveinek jó részét öleli fel, egész pontosan az első epizódban 13 éves és hetedik osztályos, míg az utolsó epizód a G.E.D. napján ér véget. Persze nem az iskola áll a középpontban, jóval inkább Chris maga, amihez a suli mellett szervesen hozzátartozik a család, mely megannyi komikus helyzet születéséért felelős, s itt nem átallok tenni egy csöppnyi kitérőt, s kiemelem a széria három kiemelkedő tulajdonsága közül az egyiket: a szereposztást. Zseniális stábot szedtek össze a készítők, az ifjú Chris mindig száz százalékot teljesít, akárcsak a többiek, legyen szó állandó szereplőről, vagy csak pár rész erejéig beugró vendégről. Mint a legtöbb kiemelkedő színvonalú sorozatban, itt is van azonban valaki, akire külön spinoff-ot lehetne építeni, hisz egész egyszerűen akkora arc, hogy már attól véged ha meglátod, ő pedig a Chris apját alakító Terry Crews. Utánozhatatlan.
Mindent összevetve egy meglehetősen egyedi szériát kaptunk, ami sokaknak úgy hiszem nem nyerte el a tetszését, holott simán egy napon emlegethető a Jóbarátokkal, vagy az Így jártam anyátokkal-lal. Azt mondom mindenképp adj neki egy három részes próbát, ha megszereted, nagyon jól fogsz szórakozni.
