Valahol olvastam egy mondatban: a film, amit a Kick-Ass-el akartak szembeállítani. Ugyan ez utóbbihoz még nem volt szerencsém, innen-onnan elkapott infómorzsákból az már régen lejött, hogy a Kick-Ass egy igazi blockbuster, egy vérbeli popcorn movie, annak minden előnyével és hátrányával. Nos a Defendor közel sem effajta élvezetet nyújt, amiről mi itt most beszélünk, az kérem szépen egy dráma, méghozzá a nagyon is minőségi fajtából. Olyannyira lehengerlő mozi, hogy így hirtelen túl sok belekötnivalót nem is tudnék felsorolni, ez pedig nem fordul elő túl sűrűen, ezzel gondolom nem mondtam újdonságot. Persze akinek a szája íze nem áll rá az effajta szkriptre, annak nem fog tetszeni, mindenki másnak azonban nagyon nagyon forrón ajánlom, de előre leszögezem: túl sokat mosolyogni ezen senki nem fog.
Romantikus történet? Egy kicsit. Itt pedig megragadva a pillanatot, meg kell említenem Kat Dennings játékát, ami teljesen a helyén volt, persze Woody még őt is lemosta a színről, dörzsikefével, hogy nyoma se maradjon, ahogy a többieknek sem. Harrelson zseniális, egyszerűen torokszorító az általa hozott figura és simán elvinné az egész filmet a hátán egyedül de ... nincs rá szükség. Végre nincsenek kliséhalmok, egyedi, frappáns, olykor -nagy ritkán- megmosolyogtató és szívbemarkoló. Nem épp mozifilm, mert semmiféle látványra nem érdemes számolni, mondtam, ez egy kiváló dráma. Zokszó nélkül és tiszta szívből ajánlom. Erősen.
