Na most az van, hogy ha jobban belegondolok, akkor még sosem csalódtam HBO sorozatban. Oké, voltak nem kimagaslóan nívós alkotásaik, de mindegyik szériájuk minimum jó, szinte sosem nyúlnak vészesen mellé. A Bored to Death nem ez a kategória, simán a tavalyi év egyik legjobbja, emiatt pedig hatványozottan fájdalmas az első évad -ami már rég véget is ért- rövidsége, hisz mindösszesen 8 epizódot (amik egyenként nagyjából 25 percesek). Persze nem lett nagy siker -ha a nézettséget tekintjük, mert mi mást is vennénk alapul-, de a rajongók nagy örömére berendelték a második évadot. Most pedig jön a kötelező mondat: akinek eddig kimaradt a látóköréből, gyorsan pótolja. Lássuk miért is ajánlom ezt ily buzgón.
Egy amolyan sitcom-krimi-noir cuccról van itt szó, egy eszméletlenül összekapott trióval. Elsőként itt van főhősünk, Jonathan Ames (Jason Schwartzman), aki egy író -persze válságban-, elhagyta a barátnője, mert egy picit túlzásba vitte a fehérborozást meg a füvet, no meg a világért sem akar összeállni a második regénye, ezért felad egy apróhirdetést, miszerint mellékállásban magánnyomozást vállal, amihez természetesen semmilyen képesítése nincs, így meglehetősen sucks az egész, de ő azért nem adja fel. Hobbija mellett ír egy újságba, aminek a tulajdonosa George Christopher (Ted Danson), a vagyonos, ámde magányos és épp ezért Jonathan-on lógó idősödő úriember. Harmadik tagja kedvenc triónknak Ames legjobb barátja a zseniális kézügyességgel megáldott képregényrajzoló Ray (Zach Galifianakis - Másnaposok), aki azonban minden másban egy kész csődtömeg, legyen szó párkapcsolatról, szociális érzékről, avagy az életről úgy teljes egészében. Ők hárman már önmagukban elegendőek lennének ahhoz, hogy odaszögezzenek a széria elé, mindezt azonban megfejelték egy majd' tökéletes forgatókönyvvel, úgyhogy szinte képtelenség negatívumot felhozni az Író és Kamuhőssel kapcsolatban, így mielőtt túlragoznám -ami jelen esetben felesleges, mert a széria önmagáért beszél- utoljára leírom: kezd el nézni.
Apropó, most hogy témánál vagyok: számomra simán a tavalyi év legjobb intrója is a sorozaté, a bevezető alatt hallható zene pedig Schwartzman érdeme. Hogy ezzel egyedül vagyok e, azt döntsétek el, mindenesetre itt alant megnézhetitek / hallgathatjátok miről is beszélek. Várjuk a második évadot.
