Elöljáróban leszögezem -és ígérem most utoljára-, hogy az 1981-es eredeti Titánok Harca nagy gyerekkori kedvencem volt, egyike azoknak, amiket kölyökfejjel számtalanszor megnéztem, persze akkor még tátott szájjal csodáltam a mára már viccesnek ható effekteket és trükköket. Nemrég újranéztem ezt a majd' 30 éves alkotást, melyben Harry Hamlin -akinek a neve sokaknak ismerős lehet különféle sorozatokból- alakította Perzeuszt, aki a cselekmény középpontjában állt. Mellette mindenképp megemlítendő Laurence Olivier, aki Zeusz karakterét öltötte magára.
Egy szó mint száz, egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, amikor képbe jött a remake, én mint nagy rajongója a réginek, nem alaptalanul aggódtam, hogy a mostani nem ér majd fel azzal, ami bennem él Titánok Harca-ként, mert kár el-huszonegyedik századosítani (ejj de csúnyán sikeredett) mindent, van ami úgy jó ahogy évtizedekkel ezelőtt megálmodták. Az egymás után érkező trailerekből és spotokból egyértelműen kiderült hogy egy blockbustert csinálnak a filmből, holott a történet nem a leginkább erre alkalmas. Nos örömmel kijelenthetem, hogy a szemeim állapota változatlan: az egyik örül, mert látványos kis popcorn-movie-t sikerült letenni az asztalra, a másik azonban szakadatlan könnyezik: le tudták butítani annyira a szkriptet hogy mindez sikerüljön.
A történet nagy vonalakban, de azért a kevéske "poént" nem akarom lelőni, maradjon valami a mozira (DVD-re) is: valamikor az ősidőkben Acrisius fellázad az Istenek ellen és hatalmas seregével háborút üzen, mellyel kivívja az Istenek haragját. Az Olimposzi mindenhatók el akarják pusztítani, azonban Zeusz -mint mindig- most is igyekszik megmenteni az embereket: átváltozva -kiadva magát Acrisiusnak- teherbe ejti a királynét, akinek fiúgyermeke születik, Perzeusz. A király azonban éktelen haragra gerjed, s így bűntetvén Zeuszt, a tengerbe veti feleségét és a főisten gyermekét, a félisten Perzeuszt, aki azonban -anyjával ellentétben- túléli a viszontagságot és egy halászhoz és feleségéhez kerül, akik szeretetben felnevelik. Az emberek azonban újra fellázadnak az istenek ellen, s Hádész, a száműzött lecsap az alkalomra: ultimátumot ad, melyet túl fájdalmas lenne teljesíteni az új királynak. Az nép egyetlen reménye a félisten Perzeuszban van tehát, akit a bosszú éltet: el akarja pusztítani Hádészt, akinek pusztításába belehaltak szeretett nevelőszülei. Ahhoz azonban, hogy terve sikerüljön, le kell győznie az alvilág istenének iszonyatos teremtményét, a szörnyet, a krákent, amely szinte lehetetlen vállalkozás.
Pontosan annyira tűnik összecsapott mozinak, mint a Terminator: Salvation. Önmagában nem lett ez egy rossz film, de -és bizton állítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül- nem ezt vártam és az előzetesek sem ezt sugallták. A történet -és most hadd legyek szigorú- egy az egyben a harminc évvel ezelőtti mozinak a felpörgetett változata, míg azonban az relatíve nyugodt mederben folyt, itt megy a gyakás ezerrel és erre szűk volt az idő, olyan, mintha jó fél órával megkurtították volna. Azt sem értem -de ez lehet hogy az én szemétségem- hogy Sam-et miért futtatják ennyire. Nagyjából annyi emócionális kifejezőkézsége van, mint Steven Seagal-nak. Oké, az Avatarba kellett egy új arc, de véleményem szerint nem kellett volna ekkora sztárt faragni belőle. De tényleg. A CGI-be is simán bele lehet kötni, vannak nagyon kilógó részek, várostávlatok, víz megjelenítés elég siralmas, de ugyanígy vannak szép megoldások és azért azok vannak többségben. Nem mehetek el az ultragáz lassítások mellett sem, ezekre nincs épeszű magyarázat, húzzák az összképet elég rendesen, akárcsak a korba oda nem illő beszólások, amik nálam hatalmas negatív pontok, nem csak itt, más "kosztümös" filmben is. Jót derültem azonban a baglyos kikacsintáson, akinek megvan az eredeti mozi, az érteni fogja, a többieknek... végül is elfért. A Stonhem testvérek is játszanak a filmben, nekem ez újdonság volt, jó volt őket látni. "Effy" ugyan nagyon keveset szerepel, "Tony" azonban egész sokat, különösképp panaszkodni sem tudok rá. Aki zseniális -mint mindig- az Ralph Fiennes, nagyon jól áll neki a gonosz szerep -mint mindig-. Hát nagyjából ennyi lenne, kicsit csalódás, kicsit nem, mindent összevetve nem lett az igazi, de a héten simán megér egy mozijegyet. Ja igen, a 3D nem az igazi, utókonvertált, így tán érdemesebb hagyományos előadásra beülni. Egy gyenge hetes azért elfér rá, de ebben picit benne van a nosztalgia is. Azért a régi sokkal jobb volt...
