A haldokló félben lévő fantasy dömping egyik utolsó lovasaként indult harcba a Tintaszív, ám az első csapásokat sem sikerült neki túlélnie. Amit A Gyűrűk Ura nem is oly rég elindított, azt legalább annyira gyorsan le is rombolták az azt követő fantáziaszülemények. Azért a kasszára mindig sokat hozó Harry Potterben és Nicolas Cage-ben (Season of the Witch, The Sorcerer’s Apprentice) még van némi remény, de ez se sok. Pedig ez a műfaj, akárcsak a sci-fi, hatalmas lehetőségeket rejt önmagában, mégis ezeket valamiért a stúdiók nem igazán használják ki. Az álomgyár ritkán mer szakítani a jól bevált tini recepttel, de olykor azért akadnak jó ötletek, mint például a Tintaszív esetében is. Persze a történet az maga egy dolog, és megint más a megvalósítás…
Mortimer Folchartnak (Brendan Fraser) különleges képessége van; ha hangosan felolvas egy könyvből, annak szereplői megelevenednek, életre kelnek. Mortimer egy nap, mikor kislányának mesét olvas egy Tintaszív nevezetű könyvből, előhívja Kaprikornuszt, a mese könyörtelen főgonoszát, feleségét pedig „beleolvassa” a műbe. Innentől kezdve hősünket egyetlen cél vezérli; megtalálni feleségét és kihozni a könyvből.
A Tintaszív nagyon jól érzékelteti, miért is fordultak el az emberek a fantasy műfajától. Minden adott lenne egy jó kis fantasy-hez, ám ez a film nem él a történet adta lehetőségekkel. A trükkök és a látvány remek, ahogy a színészekre sem lehet panaszunk. Talán Brendan Fraser az, aki lehetett volna jobb is ennél - hol van már a múmiából megismert nagyszájú Rick?
Összességében a film egyáltalán nem rossz, sőt, egy estés mozinak tökéletesen megfelel. De a történet, jóval többet kíván ennél. Szerintem, például kimondottan nagyot ütött volna, ha sorozatként indítják el a sztorit, és rendesen kibontják. Még tanító célzata is lehetett volna, megismertetve a klasszikus meséket, és szépirodalmi műveket az emberekkel. Így viszont a feledés homályába fog merülni a Tintaszív, akárcsak megannyi hasonszőrű társa.
Összességében a film egyáltalán nem rossz, sőt, egy estés mozinak tökéletesen megfelel. De a történet, jóval többet kíván ennél. Szerintem, például kimondottan nagyot ütött volna, ha sorozatként indítják el a sztorit, és rendesen kibontják. Még tanító célzata is lehetett volna, megismertetve a klasszikus meséket, és szépirodalmi műveket az emberekkel. Így viszont a feledés homályába fog merülni a Tintaszív, akárcsak megannyi hasonszőrű társa.
