Óriási képregény-fanatikusként, Alan Moore és Dave Gibbons mesterművére már régóta fájt a fogam, ám csak mostanában akadt a kezeim közé. Magát a művet olvasva hihetetlennek tűnik, hogy valaki volt olyan merész, hogy ezt filmre adaptálja, ám Zack Snyder megpróbálta, és mi ennek nagyon örülünk, mert jobban megvalósítani nem is lehetett volna!
Úgy gondolom, megérdemel néhány szót maga a képregény is, úgyhogy a film kibeszélése előtt, nézzük, mit adhat nekünk az eredeti mű; A Watchmen egy tizenkét részes képregénysorozat, ami DC Comics gondozásában látott napvilágot 1986 és 1987 között. Azóta az egyszerre filozofikus és ironikus hangvételű művet többször is kiadták gyűjteménykötetek formájában.
A képregény felépítése és szerkezete meghatározó a történet szempontjából. Kilenc panelre osztott oldalszerkezet jellemző rá, számos visszatérő elemmel és szimbólummal (véres smiley, óra, stb.). Rajzai egyediek és hangulatosak, az ember első olvasat után is felismeri annak stílusjegyeit. Ha engem kérdeztek, a képregény mindenképpen többszöri elolvasást igényel, hisz a rengeteg összefüggés és a szerteágazó kapcsolatok sokadik nekifutásra válnak igazán nyilvánvalóvá, egyértelművé. A történetben négy-öt alapvetően eltérő megközelítéssel találkozhatunk, így mindenki megtalálhatja azt, amivel a leginkább azonosulni tud.
A Watchmen annak idején pozitív kritikai fogadtatásban részesült, minden oldalról, ennek köszönhetően minden idők talán legismertebb és legkiemelkedőbb darabjaként tartják számon. Rengeteg díjjal jutalmazták, olyanokkal is, melyeket hasonló műveknek igen ritkán ítélnek oda. Többek közt a Watchmen az egyetlen olyan képregény, ami helyet kapott a Time magazin, minden idők 100 legjobb regényét felsorakoztató listáján, valamint, szintén ő volt az első, műfaján belül, ami könyvtárak polcain is helyet kapott.
A sztori egyfajta alternatív valóságban játszódik 1985-ben. Ebben a világban a Vietnami háborúból is győztesként kijövő Amerikában Nixon sem bukott meg, sőt még most is ő van hatalmon, immár ötödik ciklusát betöltve. A kormány ennek ellenére fenntartja az emberekben a fenyegetettség érzését, a világvégétől való félelmet. Mindeközben, Dr. Manhattan mellett, szuperhősök egész sora jelent meg, akik oszlopos tagjait képviselik a társadalomnak és ugyanolyan természetes a jelenlétük, és elfogadottak, akár a tűzoltók, vagy az újságkihordók. Ők tartanak rendet a világban, egészen az 1977-es határozatig, amely megtiltja működésüket, így visszavonultan kell élniük, átlagemberek bőrébe burkolódzva.
A történet eseményeinek sorozatát egy rejtélyes gyilkosság indítja el, melynek áldozata egyike volt az álarcos igazságtevőknek. Az ügy hallatára, több visszavonult hős is kénytelen ismét magára ölteni régi szupergúnyáját, hogy fényt derítsenek a gyilkosság övezte rejtélyre.
Nem csak a monumentális képi világ, vagy a rengeteg egymásba futó szál miatt volt bátor vállalkozás a Watchmen megfilmesítése. Költségvetése meghaladta a 150 millió dollárt, nincsenek húzónevek benne, valamint az R besorolást is kiérdemelte erőszakos jelenetei, szexuális töltete és durva nyelvezete miatt. Így pedig aligha várható kasszarobbantás tőle, főleg, hogy inkább hasonlít egy drága művészfilmre, mintsem a mostanában oly felkapott képregény adaptációkra.
A film egyik nagy erénye, hogy végig hű marad eredetiéhez. Zack Snyder, ahogy a 300 esetében, itt is a képregényt használta storyboardként. Ha valamilyen kérdés merült fel a kosztüm, díszlet, vagy a trükkök esetében, a rendező csak fellapozta a művet az aktuális oldalon, mondván; a válasz itt van. Dr. Manhattan és a Komédiás pedig mintha egy az egyben a képregény lapjaiból léptek volna ki. A látványvilág, ahogy a rendező előző munkájánál, itt is letaglózó. A néző két és háromnegyed óra vizuális orgiát kap az arcába.
Talán az egyetlen negatívuma a filmnek a túl hosszúra sikerült játékidő, amibe még így sem (163 perc) fért be sok lényeges elem (idősek jóval kevesebb szerephez jutnak). Talán jobban meghálálta volna magát az alapanyag, ha több - kettő, vagy három - részben dobják a mozikba. Ám így, egy filmbe belesűrítve, nem lehetett volna ennél jobban megoldani, Snyder tökéletes munkát végzett. A rendezőnek van stílusa, ami a különleges vizuális látásmódot és az egyedi beállításait illeti, és ez ritka manapság. A gyönyörű képek pedig beleégnek az ember emlékezetébe, különösen a filmet indító pazar főcím, vagy a zseniális finálé.
A Watchmen egy nyitott és érett, felnőtt közönséget igénylő mozi, feledhetetlen képekkel és látvánnyal megfűszerezve.
Úgy gondolom, megérdemel néhány szót maga a képregény is, úgyhogy a film kibeszélése előtt, nézzük, mit adhat nekünk az eredeti mű; A Watchmen egy tizenkét részes képregénysorozat, ami DC Comics gondozásában látott napvilágot 1986 és 1987 között. Azóta az egyszerre filozofikus és ironikus hangvételű művet többször is kiadták gyűjteménykötetek formájában.
A képregény felépítése és szerkezete meghatározó a történet szempontjából. Kilenc panelre osztott oldalszerkezet jellemző rá, számos visszatérő elemmel és szimbólummal (véres smiley, óra, stb.). Rajzai egyediek és hangulatosak, az ember első olvasat után is felismeri annak stílusjegyeit. Ha engem kérdeztek, a képregény mindenképpen többszöri elolvasást igényel, hisz a rengeteg összefüggés és a szerteágazó kapcsolatok sokadik nekifutásra válnak igazán nyilvánvalóvá, egyértelművé. A történetben négy-öt alapvetően eltérő megközelítéssel találkozhatunk, így mindenki megtalálhatja azt, amivel a leginkább azonosulni tud.
A Watchmen annak idején pozitív kritikai fogadtatásban részesült, minden oldalról, ennek köszönhetően minden idők talán legismertebb és legkiemelkedőbb darabjaként tartják számon. Rengeteg díjjal jutalmazták, olyanokkal is, melyeket hasonló műveknek igen ritkán ítélnek oda. Többek közt a Watchmen az egyetlen olyan képregény, ami helyet kapott a Time magazin, minden idők 100 legjobb regényét felsorakoztató listáján, valamint, szintén ő volt az első, műfaján belül, ami könyvtárak polcain is helyet kapott.
A sztori egyfajta alternatív valóságban játszódik 1985-ben. Ebben a világban a Vietnami háborúból is győztesként kijövő Amerikában Nixon sem bukott meg, sőt még most is ő van hatalmon, immár ötödik ciklusát betöltve. A kormány ennek ellenére fenntartja az emberekben a fenyegetettség érzését, a világvégétől való félelmet. Mindeközben, Dr. Manhattan mellett, szuperhősök egész sora jelent meg, akik oszlopos tagjait képviselik a társadalomnak és ugyanolyan természetes a jelenlétük, és elfogadottak, akár a tűzoltók, vagy az újságkihordók. Ők tartanak rendet a világban, egészen az 1977-es határozatig, amely megtiltja működésüket, így visszavonultan kell élniük, átlagemberek bőrébe burkolódzva.
A történet eseményeinek sorozatát egy rejtélyes gyilkosság indítja el, melynek áldozata egyike volt az álarcos igazságtevőknek. Az ügy hallatára, több visszavonult hős is kénytelen ismét magára ölteni régi szupergúnyáját, hogy fényt derítsenek a gyilkosság övezte rejtélyre.
A film egyik nagy erénye, hogy végig hű marad eredetiéhez. Zack Snyder, ahogy a 300 esetében, itt is a képregényt használta storyboardként. Ha valamilyen kérdés merült fel a kosztüm, díszlet, vagy a trükkök esetében, a rendező csak fellapozta a művet az aktuális oldalon, mondván; a válasz itt van. Dr. Manhattan és a Komédiás pedig mintha egy az egyben a képregény lapjaiból léptek volna ki. A látványvilág, ahogy a rendező előző munkájánál, itt is letaglózó. A néző két és háromnegyed óra vizuális orgiát kap az arcába.
A Watchmen egy nyitott és érett, felnőtt közönséget igénylő mozi, feledhetetlen képekkel és látvánnyal megfűszerezve.
