AzAfter Dark Horrorfestimmáron negyedszer került megrendezésre 2010 januárjában. A fesztivál, mely az After Dark stúdió keze alatt fut, a kiéhezett horror rajongók éhségét igyekszik csillapítani. 2006 óta a szervezők minden évben összefogják egy véres csokorba, a szerintük nyolc legjobban sikerült horror mozit az évben, melyeket szélesvásznon tekinthetnek meg a nézők (nálunk ezek általában csak DVD-n jönnek ki).
Bár nekem az elmúlt évek felhozatalából mindig csak néhány alkotás tetszett, biztos vagyok benne, hogy egy vérbeli horror rajongónak szinte mindegyik mozi képes mosolyt csalni az arcára.
Az első horror, ami talán a legnagyobb reklámot kapta mind közül, az A Vizsga volt, melyről már korábban írtam. Nem mondhatnám, hogy a mozi túlságosan elnyerte volna tetszésemet, és sajnos meg kell mondjam, hasonlóan érzek a fesztivál soron következő darabjával is, A Nádassal is.
Nick Cohen filmje egy hat főből álló turista brigádról szól, akik csónakázni indulnak egy nádas-vidékre. A megannyi rossz ómen ellenére a csapat úgy dönt, vízre száll, hogy körbe járják a területet. A kirándulás akkor kezd igazán rémálommá válni, mikor hajójuk léket kap, így kénytelenek gyalog kiutat találni a végeláthatatlan bozótosból. De a nádas szörnyű titkokat rejt, kijutni belőle pedig nem is olyan könnyű.
A Vizsgához hasonlóan a film itt is egy remek alapsztorival dolgozik, mellyel nem igazán képesek az alkotók mit kezdeni. A sokat látott rendező ellenére, a mű telis-tele van amatőr megoldásokkal és sablonos, már százszor látott klisékkel. A fő konfliktus megoldását pedig kuszának és zavarosnak éreztem. Csak ismételni tudom magam: a mozi ennél jóval többet érdemelt volna. A színészekre nem sok panaszunk lehet, ügyesen sikítoznak és menekülnek, ám sajnos ennél többet ne várjunk tőlük, ahogy a készítők se vártak. Viszont a remek helyszín és környezet, melyben a stáb forgatott, mindenképpen lenyűgöző, és képes valamicskét felkerekíteni a végeredményből.
Megmondom őszintén, a visszajelzések, és az imdb értékelés ellenére, a Nádas egy fokkal jobban tetszett elődjénél, de ez még nem jelenti, hogy jó film volna. Mint azt fentebb említettem, a horror-fanok egy része biztos meg fog elégedni vele, hisz trancsírból, vagy hirtelen hang-effektekből és vágásokból nem szenved hiányt a mozi.
Először is: köszönöm a türelmet. A "fejlesztés" oka roppant egyszerű volt: lévén, ez elsősorban egy kritikával és bemutatókkal foglalkozó oldal, meglehetősen bajban voltam az érkező hírek/trailerek/infók kirakásával kapcsolatban, hisz egy átlag hétköznap tízesével jönnek, azonban ha csak a legfontosabbakat is kiteszem, akkor az oldal lényege elvész, hisz akkor tű a szénakazalban módszerrel kell keresgetni a kritikákat.
Ezért úgy döntöttem, hogy kettébontom az oldalt, így innentől kezdve itt szigorúan bemutatókat teszünk ki, a hírek/trailerek/moziműsor etc pedig kap egy külön oldalt, így akik mélyebben érdeklődnek a téma iránt, mindent megtalálnak egy helyen, aki pedig csak néznivalóért jön, nem kell percekig keresgetnie.
Persze a híroldal folyamatos fejlesztés alatt van -szó szerint-, de elérkezett az ideje amikor használatba vehető, persze jó pár dolog még hiányzik róla és a bejegyzések száma is csekély, de ez napok alatt könnyedén orvosolható.
Bár Sas Tamás az utóbbi időben ontja magából a filmeket, ezek rendre borzasztóan sikerülnek (S.O.S. Szerelem, 9 és fél randi), azt hiszem, mindenki jobban járna, ha a mennyiség helyett, a minőségre menne rá inkább. A rendező a 41. Magyar Filmszemlén képviselteti magát ezzel a rettentően félresikerült mozival. Sas stílusát leginkább a végtelenül sablonos és buta karakterekről és a minden eredetiséget mellőző történetvezetésről ismerhetjük fel. A Szélcsend című legújabb munkája a főszereplőket és az alapszituációt tekintve némileg eltér elődjeitől, ám ez még nem jelenti, hogy jó is lenne.
A film három nő története, akik egy utolsó őszi vitorlázásra indulnak a Balatonon. Ketten közülük testvérek, a harmadik pedig a fiatalabb lány barátnője. A hajókázás jól indul, pezsgőt bontva élvezik a Balatoni lebegés nyugalmát. Később egy érdekes játékba kezdenek, ami lerántja a leplet hármójuk viszonyáról és feltárul előttük, hazugságuktól duzzadó kapcsolatuk. A gyönyörűnek ígérkező vitorlázás hamarosan elkerülhetetlen tragédiába csap át.
Várható volt már egy hasonló vállalkozás a Disneytől. Miután Jack Sparrow és társai a stúdió legjövedelmezőbb titánjaivá nőtték ki magukat (a negyedik rész nemsokára érkezik On Stranger Tides címmel), szükségük volt egy hasonló franchise-ra.
A Prince Of Persia amúgy az egyik legősibb PC-s játék volt még 1989-ből. Majdnem húsz év kellett ahhoz, hogy Hollywood észrevegye a témában a hatalmas lehetőségeket. Persze a mozi munkálatait jó pár év előzte meg. 2004-ben vette meg Jerry Bruckheimer a játék jogait. Rögtön Jordan Mechnert szerződtette a forgatókönyv megírására, aki egyébként a játék kiagyalója is volt egyben. Végül 2007-ben a producer megtalálta rendezőjét is, Mike Newell személyében, aki már kellőképpen beedződhetett az egész színvonalasra sikeredett Harry Potter negyedik részével. Így végre kezdetét vehette a forgatás, Jake Gyllenhaal, Gemma Arterton, Ben Kingsley és Alfred Molina főszereplésével.
Ritkán szánom rá magam a mostanság divatos és meglehetősen nagy számban érkező vígjátékokra, (túl élénken, szinte kitörölhetetlenül él bennem az I Love You, Man moziban történő végigszenvedése,) persze kötelességtudatból azért a nagyobb neveket bedarálom, az erre a hétre esedékes kaptafa-vígjáték a Túl jó nő a csajom lett. Nos, bár gyakorlatilag semmi újat nem tudtak hozni a témában (ez még nem baj), sajnos a poénokból is elég kevés akadt (ez már sokkal nagyobb), de, és itt ezen a DE szócskán a hangsúly, még épp szórakoztatóra sikerült összedobni a filmet, mert égő, nem égő, vannak benne jól elkapott feelgood pillanatok. Csak közel sem elég a sírva felröhögős rész, mert bár annak álcázza magát, ez nem romantikus film, sokkal inkább vígjáték (akar lenni). Jay Baruchel viszont olyan jól adja a balfaszt, -ahogy arra már volt példa- hogy sokat dob az összképen, ami a mostani vérszegény felhozatalt tekintve nem olyan borús.
Megérkezett a negyedik Shrek, s a kezdeti lendület rögtön a toplista élére röpítette, bár a készítők jobb nyitásra számítottak, a bő 70 milliós amerikai nyitóhétvégével azért félig-meddig elégedettek lehetnek. Sorrendben követi a két blockbuster, a Vasember 2 és a Robin Hood. Heti másik újonc, a MacGruber a hatodik helyre volt elég, míg aRémálom az Elm Utcában alig tudta megelőzni a How to Train Your Dragon-t. A top12 további helyezettjeit megtaláljátok a táblázatban.
Hát igen, ilyen az, amikor az ember nem készül fel egy filmre, nem lovalja bele magát és ahelyett, hogy a nem teljesült elvárásai okán csalódottan állna fel a film után, hatalmas mosollyal az arcán távozik. A Cop Out ugyanis pontosan ezt adta, egy szeletet a régi Bruce-ból és egy darabkánt a letűnt idők akcióvígjátékaiból, egy olyan műfajból, amiből hatalmas hiány van -mármint a jól sikerült alkotásokból persze-.
Nem is akaródzik többnek mutatkozni a Két Kopper (brrr.. feleslegesnek tartom a magyar cím miatti állandó picsogást, de ez mi a fasz? most komolyan?) annál ami, de azt Smith-ék korrektül összerakták. Méghozzá úgy, hogy időnként letörölhetetlen vigyort sikerült az arcomra csalniuk, pedig semmi más nem történt, mint előhúztak a sublótból egy nagyon jól működő, már rég bevált receptet.
A thaiföldi Apichatpong Weerasethakul Boonmee bácsi, aki emlékszik előző életeire című filmje nyerte el vasárnap az Arany Pálmát a 63. cannes-i filmfesztiválon. A zsűri nagydíját a francia Xavier Beauvois Des hommes et des dieux (Emberek és istenek) című filmje kapta. Juliette Binoche francia színésznő az iráni Abbász Kiarosztami Olaszországban forgatott Copie conforme (Hiteles másolat) című filmjében nyújtott alakításáért kapta a legjobb női alakítás díját. A legjobb férfi alakítás díját megosztva kapta a spanyol Javier Bardem a mexikói Alejandro Gonzalez Inárritu Biutiful című filmjében nyújtott játékáért és Elio Germano, az olasz versenyfilm, Daniele Luchetti La nostra vita alkotásának főszereplője.
A legjobb rendezésért járó díjat az elsősorban színészként ismert Mathieu Amalricnak Turné című filmjéért ítélte oda a zsűri. A komédia főszerepét, egy kiégett párizsi tévéproducer figuráját maga Amalric alakítja, aki egy csapatnyi, sztriptízparódiát előadó amerikai táncosnővel turnézik vidéki francia városokban.
A legjobb forgatókönyvnek járó díjat a dél-koreai Li Csang Dong Költészet című filmjének könyvéért ítélte oda a zsűri.
Nos az van, hogy ez úgy nem sikeredett. Jött anno a trailer, amiből két dolog azonnal lejött: ultramegabrutál polgárpukkasztó gusztustalankodás van készülőben, no meg az, hogy akár még egy erős közepes horrort is sikerülhet összehozni, hisz -beteg és kevésbé beteg lelkű olvasóim- valljuk be: az alapötlet maga nem rossz. Az nem, viszont a kivitelezés, nos az hagy maga után kívánnivalókat. (mondjuk megkívánsz valami nézhetőt)
A legfőbb gond ugyanis, hogy mint horror, egy nagy nulla az egész, de jobban átgondolva azt is írhattam volna, hogy mint film egy nagy hulladék. De sebaj, hisz már nemegyszer láttunk ilyet, legalább -az előzetesre felizgulva- hányhatunk majd egy jót, hisz olyan durván osztja majd Dr. Mengele Heiter.
Megkésve bár, de megérkeztek a múlt heti itthoni eredmények is, lássuk hogy teljesítettek a blockbusterek, no meg a "kisebb" mozik fővárosunkban. Ridley Scott Robin Hood-ja volt az aktuális újonc ugyebár, a vártnak megfelelően erősen nyitott, s több mint kétszer annyi nézővel le is taszította a képzeletbeli trónról (egész a második helyig) Tony Stark-ot. Az Avatar visszakúszott bronzérmesnek, s ha így folytatja, két hét múlva átlépi a bűvös egy milliárdos bevételt is. A listán nagy meglepetések ezúttal sem várnak ránk, sárkányék erősen tartják magukat, sőt még a Titánok is kitartanak. A Top20 többi szereplőjét megtekinthetitek alant, avagy a képre kattintva jobb minőségben.
Kocsis Ágnes filmje, a Pál Adrienn elnyerte szombaton a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a 63. cannes-i filmfesztivál második legjelentősebb, az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásában. "A zsűri nagyon könnyű helyzetben volt, mert egy nagyon egyenletes és megérintő filmről van szó" - hangsúlyozta a díjátadáson Alin Tasciyan török kritikus, a zsűri elnöke. A világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjére akkreditált kritikusokból álló zsűri a szekcióba meghívott 19 alkotás közül, de a nemzetközi zsűritől függetlenül választotta ki a szerintük legjobb filmet.
A Kocsis Ágnes alkotásának ítélt FIPRESCI-díjat az Un Certain Regard hivatalos díjkiosztása előtt a cannes-i Fesztiválpalota mellett található Plage des Palmes-on (Pálmák strandján) Vezér Éva, a Magyar Filmunió igazgatója vette át, ugyanis a rendező és a film alkotói már hazautaztak Magyarországra. Kocsis Ágnes üzenetét a Filmunió igazgatója tolmácsolta a díjátadáson: "Nagyon megtisztelő számunkra ez a díj. A filmkritikusok véleménye nagy mértékben meghatározhatja a leendő közönség ízlését, választásait. Azt hiszem, a mi filmünknek - amely egy magyarul beszélő, erősen szerzői film - szüksége van az ilyen elismerésekre, hogy könnyebben eljuthasson a nézőkhöz".
A világ több száz filmkritikusát tömörítő szervezet díjának sorsáról kilenctagú nemzetközi zsűri döntött, amelyben a török elnök mellett Franciaország, Svédország, az Egyesült Államok, Bulgária, Svájc, Japán és Oroszország vezető filmkritikusai foglaltak helyet. A FIPRESCI-zsűri a cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjából és az Un Certain Regard válogatásból választott ki egy-egy filmet, valamint egy külön díjat megítélt a párhuzamos programok legjobbjának.
Scott Hicks ausztrál rendező 1996-ban robbant be a köztudatba, Ragyogj! című Oscar díjas filmjével. Azóta Hollywoodban próbált szerencsét, komolyabb munkát mégsem láthattunk tőle. Viszont minden mozijával sikerült hoznia azt a bizonyos minimum szintet, melyet az ember elvár, mielőtt leül a képernyő elé. Legújabb mozija, az Anyátlanok is méltó helyen áll filmográfiája közt. A rendező visszatért hazájába, hogy filmre adaptálhassa Simon Carr önéletrajzi regényét, mely a rendező egyik nagy kedvence. Bár én sajnos nem olvastam a könyvet, az biztos, hogy remek alapanyagként szolgált Hicks halk és visszafogott mozijához.
2010 júniusában kezdi meg működését az újonnan létrehozott Gamma Home Entertainment (GHE). Olyan DVD-megjelenéseket juttat majd el a magyar közönséghez, mint a Twilight-sorozat, a Gamer - Játék a végsőkig vagy a Kecskebűvölők.
A Fórum Home Entertainment (FHE) megszűnése után a cég két ügyvezető igazgatója fogott össze a Select Videóval és a budapesti leányvállalattal is rendelkező New York-i székhelyű SPI-jal, hogy életre hívják a Gamma Home Entertainmentet.
Az FHE két egykori ügyvezetője, Müller Márton és Stern Gábor egy évtizede foglalkozik videoforgalmazással. „Érdekes váltás lesz kikerülni a nagy hollywoodi stúdiók által irányított mókuskerékből, és egy olyan rendszerben dolgozni, ahol az egyes megjelenésekre sokkal jobban tudunk koncentrálni” - mondja Müller. „Izgalmas lesz a megszerzett tapasztalatainkat a hamarosan beinduló cégben kamatoztatni” – teszi még hozzá Stern.
Az 1990 óta a videopiacon tevékenykedő Select az elmúlt több mint két évtizedben egyszerű nagykereskedőből, piacvezető forgalmazóvá nőtte ki magát. A Universal Stúdió produkciói mellett számos kisebb jogtulajdonos filmjeit piacra dobó Select a raktározási és a logisztikai szolgáltatásait, illetve az értékesítési rendszerét fogja a GHE rendelkezésére bocsátani. Ez az együttműködés garancia arra, hogy a megjelenések igazán széles körben kerüljenek terjesztésre, s így a fogyasztók könnyen beszerezhessék az új cég régi és új kiadványait.
Nos, ez nekem anno valamiért kimaradt, persze akkor még (pontosabban már és még) nem feltétlen kaptam fel a fejem Robert Downey Jr. nevére, ami most így öt évvel később, túl egy Sherlock-on, no meg két Vasemberen már nem egészen van így. Hiába no, Hollywoodban nem csak mélyrepülések vannak, akadnak példák nagy feltámadásokra is (Mickey Rourke?).
A Durr durr és Csók annak ellenére, hogy egy kitaposott ösvényen halad, hihetetlen kellemes csalódás -lehetett öt évvel ezelőtt, most azt mondom, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket-. Kicsit amolyan Guy Ritchie megfűszerezve egy fél vödörnyi fekete humorral, s épp csak annyi választja el a kulttá válástól, amennyi ahhoz kell. Roppant szórakoztató mozi, de nem ad annyi újat, hogy számtalanszor megnézd, ellentétben mondjuk a Blöffel.
Perzsia hercege - Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time): Heti blockbuster, blabla. Meglátjuk.
Túl jó nő a csajom (She's Out of My League): Romantikus vígjáték, én nem tervezném a megnézést. Már így látatlanban se.
Sivatag virága (Desert Flower): brit-osztrák-német dráma, Waris Dirie életéről, akit körülmetéltek kiskorában, de elszökve híres modell lett és gőzerővel kampányol a kegyetlen hagyomány ellen.
Tébolyultak (The Crazies): Jön majd róla írás a hétvégén, tőlem.
Anyátlanok (The Boys Are Back): Erről is jön majd, mégpedig ChYga-tól.
Mundruczó Kornél jobban izgul legújabb filmje, a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv szombat esti bemutatója előtt a 63. cannes-i filmfesztiválon, mint két évvel ezelőtt a Delta premierjén. A rendező a hét elején Cannes-ban tartózkodott, ahol a film bemutatóját megelőzően interjúk sorozatát adta a külföldi sajtónak, majd elutazott Brüsszelbe, ahol pénteken mutatják be legújabb színházi rendezését a KunstenFestivalDesArts összművészeti fesztiválon. Onnan másnap reggel tér vissza Cannes-ba, ahol Frankenstein-filmjének szombat esti díszbemutatójával zárul a világ egyik legrangosabb fesztiváljának hivatalos versenyprogramja.
Előző filmje, a Delta esetében - amely 2008-ban szintén az Arany Pálmáért versenyezhetett - Mundruczó Kornél érezte előre, hogy nagyjából mire számíthat, s ezek közül a legjobb dolog valósult meg: a film elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját.
Bár jött egy két elkapott kép nem is oly rég, a Variety lehozta, hogy Megan nem tér vissza Mikaela szerepére a 2011 júniusában jövő harmadik részre. Állítólag a kiírásnak semmi köze ahhoz, hogy Megan szeptemberben egy brit magazinnak adott interjújában Michael Bay-t (a rendezőt) Adolf Hitlerhez hasonlította. Egész egyszerűen csak másfelé viszik el a történetet és pont. Hát persze.
Ennek ellenére lesz női főszereplője a filmnek, a mai napon felröppent pletykák Gemma Artentont (Titánok Harca, PoP) jelölték meg lehetséges helyettesítőként. Persze ez még korántsem vehető készpénznek, de az szinte borítékolható, hogy négyujjú Megan nélkül jön a következő robotok háborúja.
A legújabb Wes Craven remake (Nightmare on Elm Street) kapcsán olvashattuk és tehettük fel magunknak a kérdést; készült-e valaha feldolgozás, ami jobban sikerült volna eredetiénél? Hát kérem, az Utolsó Ház Balra esetében igenis készült! Igaz, az eredeti változat a rendező korai munkái közé sorolható (egész pontosan a debütfilmjéről van szó), így érthető, hogy az miért is sikerült olyan felejthetőre. Az 1972-es verzió felett igencsak eljárt már az idő, de ezt betudjuk az amatőr alakításoknak, valamint a borzasztóan nevetséges zenének.
Pedro Almodóvar. Zseni? Nem kétséges. Bár gyakorlatilag minden díjjal kitüntették már, amit egy rendező megkaphat, mégis sokan a 2000-ben legjobb idegennyelvű Oscar díjjal jutalmazott alkotását tartják a pályája csúcsának. Bár ezzel nem száz százalékosan értek egyet, annyi mindenesetre biztos, hogy Almodóvar maradandót alkotott, egy olyan filmet, ami még az ezredforduló idején is nagy port kavart. Miért? Mert nyíltan és empátiával mutatta be a másságot, gyakorlatilag annak minden fellelhető formáját, mégis, nem ez a film fő mozgatórugója, hanem egy anya gyásza, s útkeresése: feldolgozni a gyermeke halálát, túllépve azon, amin nem lehet túllépni.
Lássuk, hogy alakult a hétvége bevétel szempontjából, s nézzük okozott e valami meglepetést. Freddy új kalandja mindenképpen, hisz még csak harmadik heténél tartott, de még a Sárkányos kedvenc is megelőzte, így a nem túl előkelő hatodik helyen zárt. Vasember vasököllel tartja az első helyet, persze közel olyan összeggel, mint egy hete, de még mindig elég impozáns bevételt sikerült begyűjteni. Újonc blockbusterként Ridley Scott új mozija a Robin Hood másodikként végzett, és egész kellemes összeggel zárt. Nem sokára jönnek az itthoni hétvégi eredmények.
Rövid, súlyos betegség után életének 73. évében elhunyt Végvári Tamás vasárnap - közölte az Örkény István Színház Igazgatósága. A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész közel negyvenéves pályája során a pécsi Nemzeti, a veszprémi Petőfi, a szegedi Nemzeti, a Thália, a budapesti Nemzeti, a Katona József és az Örkény Színház társulatának tagjaként számtalan gondosan formált, nagy hatású alakítás fűződik nevéhez. Főbb szerepei voltak Shakespeare Hamletjének címszerepe, Csehov: Három nővér című darabjában Prozorov, Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott című művéből a Színész, Tábori György: Mein Kapf című darabjában Herzl, Kusán: Galócza című művéből Galócza, Csehov: Sirály című darabjából Szorin.
Végvári Tamás-t a színházba nem járó, de filmszerető közönség is ismerte, méghozzá szinkronszerepei apropóján, legtöbben Al Pacino magyar hangjaként ismerhették.
Percekig tartó tapssal fogadta a nemzetközi sajtó és a fesztiválközönség Kocsis Ágnes legújabb filmjét a 63. cannes-i filmfesztiválon. A Pál Adrienn című alkotás világpremierjét vasárnap tartották a világ egyik legrangosabb filmes seregszemléjének második legjelentősebb, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű versenyprogramjában. A rendezőnek és a film többi alkotójának, valamint szereplőinek sokan gratuláltak a díszbemutatót követően a Fesztiválpalota folyosóján.
Kocsis Ágnes elmondta: úgy érezte, a közönség nagyon jól fogadta a filmet; nevettek, amikor a film úgy kívánta és érezhető volt a teremben a csend, amikor olyan jelenet volt a történetben.
Versenyen kívül mutatják be pénteken este a 63. cannes-i filmfesztiválon Oliver Stone 23 évvel ezelőtt készült Tőzsdecápák című filmjének folytatását A pénz nem alszik alcímmel. A hollywoodi produkció teljes szereplőgárdája, élén a pénzügyi zsenit alakító Michael Douglasszel, jelen lesz az esti vörös szőnyeges bevonuláson. A pénzügyi válság kapcsán merült fel a Tőzsdecápák folyatásának gondolata, de a film megközelítése változott az első részhez képest: a börtönből szabaduló Gordon Gekko mindenét elvesztette, nincs pénze, a fia kábítószer-túladagolásban meghalt, a lánya tudomást sem akar róla venni. A korábbiaknál is hataloméhesebb főhős pedig úgy érzi, hogy mindenki elárulta őt - mondta a rendező.
Oliver Stone szerint az első rész óta eltelt 23 évben a tőzsde világában gyakorlatilag semmi nem változott, illetve inkább romlott a helyzet. "1987-ben még hittem abban, hogy a kapitalizmus javulhat. De nem ez történt. Rosszabb lett: a munkások fizetését befagyasztották. Csak a vállalatvezetők és a pénzügyi világban dolgozók keresnek pénzt, a munkások meg semmit. Ezen változtatni kell" - hangsúlyozta a rendező. "Nem tudom, hogy működik-e a kapitalizmus, de komoly és átfogó reformokra van szükség" - tette hozzá. Michael Douglas arról beszélt, hogy úgy érzi: a "pénz iránti mohóság örökkévaló". Elárulta: meglepte, hogy a Tőzsdecápák 1987-es sikere után "olyan sok diplomás" választotta az általa alakított figura útját, aki "embereket és társadalmakat tett tönkre".
A Tőzsdecápák - A pénz nem alszik című filmben a főhős lánya, Winnie (Carey Mulligan) egy feltörekvő, de morális szempontok által vezérelt bróker, Jacob (Shia LaBeouf) menyasszonya. Gekko pedig a szárnyai alá veszi a kezdő idealista fiatalembert. A filmet szeptemberben mutatják be a magyar mozikban.
Michael Douglas mellett a nap másik sztárja Cannes-ban Lionel Jospin volt francia miniszterelnök, a 2002-es elnökválasztás szocialista jelöltje, akit a hollywoodi színészekhez hasonlóan rajongók hada várt a fesztiválon. A politikus színészként Michel Leclerc filmjében debütált, amelyet a Rendezők Hete programban mutattak be csütörtök este. A Le nom des gens (Az emberek neve) című komédiában a baloldali politikus önmagát alakítja.
A hivatalos versenyprogram egyharmada ázsiai alkotás, közülük eddig csütörtökön a kínai, pénteken pedig a dél-korai versenyfilmet láthatta a fesztiválközönség. A legnagyobb visszhangot azonban eddig az elsőként bemutatott francia produkció kapta.
(forrás: MTI)
A hiányzó apák és önfejű fiúk témája ad érzelmi töltést az idei cannes-i filmfesztiválnak, amelynek versenyprogramját is rögtön egy ezt a kérdést feszegető kínai produkció nyitotta meg. Vang Hsziao-suaj CsungcsingBlues című, csütörtökön vetített filmjében, a brit Ridley Scott, a mexikói Alejandro Gonzalez Inarritu vagy a magyar Mundruczó Kornél versenymunkájában sorra előkerül valamilyen formában az apa-fiú kapcsolat. A fesztivált szerdán megnyitó Scott-filmben Russell Crowe egy olyan Robin Hoodot játszott el, aki gyermekkorában árvaságra jutott és kivégzett apja helyett felnőttként talált új "apára". A pótapát egyébként a svéd veterán színész, Max von Sydow alakította.
A Csungcsing Bluesban egy elvált tengerész tér vissza, hogy kiderítse, hogyan halt meg a fia, akit évekkel azelőtt hagyott el. "Az apa nem pótolhatja be az elmulasztott időt, de közelebb kerülhet a fiához. A fiú elutasította az életet, mivel az apja elutasította őt" - magyarázta Vang versenyfilmje csütörtöki bemutatója után. Mint hozzáfűzte, a drámában az apa és a fiú érzéseit, reakcióit akarta ábrázolni.
A szomorú és tragikus történetek mellett vígjáték is foglalkozik a témával: Mathieu Amalric francia filmes - aki a Quantum csendje című Bond-mozi gonoszaként tűnt fel - Tournée című produkciójában veti fel a kérdést. Rendezője és főszereplője is a filmnek, ami egy kikopott impresszárióról szól. Miközben egy csapat sztriptízparódiát előadó táncossal turnézik, szeretne közelebb kerülni a kulisszák mögött várakozó két fiához.
A jövő héten vetítik a 12 napos fesztivál magyar versenyprodukcióját, Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein terv című drámáját, amelyben egy intézetből hazatérő fiatalember apakeresése gyilkosságba torkollik. A rendező Mary Shelley XIX. századi gótikus horrorját gondolta újra produkciójával, amelynek forgatókönyvét is ő írta, valamint egy szerepét is eljátssza.
Az Arany Pálmáért versengő mexikói rendező Biutiful című munkájában az Oscar-díjas Javier Bardem alakít alvilági figurát, aki mindent elkövet, hogy megvédje gyermekét. A filmet hétfőn vetítik a Cote d'Azure nemzetközi filmmustráján.
Mint a kritikusok megjegyezték, az összes idei versenyfilmet férfi rendezte. (forrás: MTI)
Bár gondolom nem sokan vágják a centit -vagy inkább nem sokan emlékeznek rá?- de még ebben az évben jön Narnia film -egészen pontosan december 10.-, s most a Cannes-i Filmfesztivál kapcsán kaptunk egy posztert is. Lássuk. Ja igen: természetesen 3D-ben jön majd a remény. A mágia. Narnia?
Ridley Scott Oscar-díjas filmrendező Robin Hood című kalandfilmjének díszbemutatójával szerda este hivatalosan kezdetét vette a 63. Cannes-i Filmfesztivál. A mustrát a film két főszeplője, Cate Blanchett és Russell Crow nyitotta meg. Az ausztrál filmcsillag tolmácsolta Ridley Scott elnézését, amiért nem tud jelen lenni filmje bemutatóján: a 72 éves filmrendező a közelmúltban térdműtéten esett át, s amerikai orvosai nem engedték repülőre szállni. A május 23-ig tartó filmes seregszemlén a hivatalos versenyprogramban 19 alkotás, köztük Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című filmje verseng az Arany Pálmáért.
A bemutatót megelőzően az est háziasszonya, Kristin Scott Thomas, Franciaországban élő brit színésznő a zsűri tagjainak társaságában köszöntötte a filmes szakma képviselőit a cannes-i Fesztiválpalota dísztermében.
A hivatalos megnyitó háromezer fős közönsége rövid részleteket láthatott az idei válogatás néhány filmjéből, köztük a magyar versenyfilmből is.
A rövid megnyitó ünnepséget a zsűri hagyományos bevonulása előzte meg a Fesztiválpalota vörös szőnyegén. A zsűrielnök, Tim Burton filmrendező, producer, festő oldalán nyolcan érkeztek (Alberto Barbera, Kate Beckinsale, Emmanuel Carrere, Benicio Del Toro, Alexandre Desplat, Victor Erice, Shekhar Kapur, Giovanna Mezzogiorno), a zsűri tízedik tagjának, Dzsafar Panahinak, az Iránban bebörtönzött rendezőnek a széke azonban üresen maradt a színpadon.
Az iráni kulturális miniszter azzal vádolja a rendezőt, hogy a választások utáni tüntetésekről "rendszerellenes" filmet készített elő. Franciaország nevében Bernard Kouchner külügy- és Frédéric Mitterrand kulturális miniszter szerdán a rendező "azonnali szabadon engedését" követelte, hasonlóan az Amnesty International felhívásához.
Kezdjük azzal, hogy az egyik valaha volt legjobb horror ötletnek tartom a Mester agyából kipattant történetet, amit 1984-ben az akkori technikához képest zseniálisan vászonra is sikerült komponálnia (kevesebb, mint 2 millió dolláros büdzséből). Aztán jött jó pár rész, -szám szerint öt-, amik egyre gyengébbre sikeredtek, majd 1994-ben újra ő ült a rendezői székbe és megszületett a New Nightmare, aminek köszönhetően Freddy ismét a régi fényében tündökölt. Ezt követően majd tíz évig nélkülöznünk kellett a csíkos pulcsis rémet, egész pontosan 2003-ig, amikor jött a gang-bang, összeeresztették a két pszichopatát, igen, ez volt a Freddy vs. Jason, a kissé felemás, de bőven emészthető kategóriájú mozi. Ezzel pedig el is érkeztünk 2010-be, hisz új epizóddal bővült most a széria, Samuel Bayer elsőfilmes meglehetősen ismeretlen rendező munkájával, a legendás első epizód remake-jével, hölgyeim, uraim: Rémálom az Elm Utcában 2010.
Íme, egy újabb tini-horror, ahol újfent a tipikusan amerikai sablonok köszönnek vissza nekünk. Ez esetben az elnyomottakért „izgulhatunk”, majd másfél órán keresztül.
A mozi középpontjában öt gimis fiatal áll. Ők a suliban a száműzöttek, kirekesztettek. Senki nem vesz róluk tudomást, senkit nem érdekelnek, kivéve néhány társukat, azonban ők sem barátkozni szeretnének velük. Az iskola legnépszerűbb diákjai, azzal töltik felesleges szabadidejüket, hogy a legkülönfélébb módon alázzák meg őket nap, mint nap. Egy ideig még tűrik a dolgot, ám egy nap betelik náluk a pohár, így a kívülállók úgy döntenek, kezükbe veszik az irányítást és visszaadják mindazt, amit az eltelt sulis évek alatt kaptak.
[2010.05.12. Jangamen]
A Universal Pictures ma elérhetővé tette az új Matt Damon mozi trailerét, amely egész pontosan majd szeptember 17. érkezik a mozikba. Jó kis sci-fi-thrillernek nézünk elébe és hogy miért különösen várólistás? Nem Damon miatt, hanem mert a sztori alapja Philip K. Dick egyik novellája. Tudjátok, olyanokat írt, mint a Total Recall, Minority Report, Blade Runner....
Nincs meglepetés itthon sem, tömören és velősen ennyi a lényeg. A Vasember 2 toronymagasan az első, majd négyszer annyi nézőt csalogatott a hétvégén a mozikba, mint a dobogó második fokán álló Titánok Harca. Az Emlékezz Rám egészen jól nyitott itthon, bár ha jobban belegondolunk, megvan a célközönsége (akárcsak a Twilight sorozatnak). Az Avatar most épp a negyedik helyre volt jó, szorosan mögötte pedig ott tanyázik kedvenc sárkányos filmünk. E heti másik újoncunk a The Road már nem szerepelt túl fényesen -pedig látatlanba ki merem jelenteni, hogy jobb mint a másik friss mozi-. A lista további helyezettjeit megtaláljátok alul, a képre kattintva pedig valamivel jobb minőségben.
[2010.05.11. Jangamen]
J.J. Abrams író-rendező munkája, -ami majd valamikor jövő nyáron érkezik a mozikba- most kapott egy trailert, amit a Vasember 2-re időzítettek a mozikban. Nos, aki mégsem láttam volna eddig, most meglesheti. Ütős-várós, a Star Trek után újra letesz a mester valamit az asztalra. Legalábbis nagyon úgy tűnik.
[2010.05.11. Jangamen]
Kisebb kihagyás után akkor most újra pörögjön ezerrel a Nyereményjáték. A 17. forduló feladványait errefelé, az eddigi feladványokat errefelé, végül, de nem utolsósorban a tabella aktuális állását errefelé találjátok. Jó játékot!
Ne feledjétek, a Nyereményjáték bejegyzései folyamatosan elérhetőek a felső menüből is!
[2010.05.11. Jangamen]
Jájj more, nagyon remake. Egy az egyben kopipaszte, aminek nem örülök. Mostanában nem voltam megdobálva, úgyhogy készen állok a megkövezésre, ennél fogva akkor leírom: nekem az eredeti sem tetszett. Pont.
A második X-Akták kritikai és bevételi buktái ellenére a stúdió tervezi a harmadik epizódot, mely 2012-én kerülne mozikba.
A Disney egy újabb, High School Musical-hez hasonló tini vígjátékot tervez Prom címmel.
Stanley Kubrick felesége nemrég megtalálta egykori férjének az egyik elveszettnek hitt forgatókönyvét, amit be is vitt a stúdióhoz, így már semmi nem állhat útjába a Lunatic at Large című újabb Kubrick mozi útjába. Azt még nem tudni, ki ülhet 2012-re ígért film rendezői székébe, de az AI után én örülnék, ha ismét Spielberg lenne a direktor.
Ha minden igaz, jön a következő Terminator, melyben Sarah Connor karaktere mellett, Kalifornia kormányzója is helyet kapna.
Trilógiává bővül a xXx, melyben nem csak az első részt jegyző Rob Cohen térhet vissza, hanem maga Vin Diesel is. A filmet 3D-ben forgatják.
A Vasember 2 jött, látott, győzött. Cakkpakk egyébként $327.6M-t kaszírozott a bemutató óta, ami igen jó eredménynek mondható. A bő 133 millió dollárral természetesen toronymagasan az első, a második hetét élő Rémálom az Elm Utcában alig több mint 9 millióval simán felállt a dobogó második fokára. Mostani bronzérmesünk a How to Train Your Dragon, $6.7M-val. A top12-es listán túl nagy meglepetéseket nem találunk, a Kick-Ass -bár még csak 4 hete fut- lassan nem fér a legjobbak közé, a hétvége másik újonca, a Babies (és nem, a cím nem becsapós) a tizedik helyen nyitott.
Steven Soderbergh ezúttal Mark Whitacre igaz történetét vitte vászonra, több-kevesebb sikerrel. A jó adag humorral átitatott, drámai történet klasszikus témára épít; kisember szava a nagyvállalattal szemben. Nézzük meg, miről is szól a rendező legújabb munkája, Az Informátor.
Amerika egyik legnagyobb mezőgazdasági cégének egy magas beosztású vezetője egy nap szokatlan dolgot tesz. Az FBI segítségével több száz órányi hanganyagot gyűjt össze, hogy leleplezhesse saját vállalatát. Az ügy hamarosan belengi az egész sajtót, hatalmas botrányt kavarva. Persze a friss információk több kérdést vetnek fel, mint azt az ember elsőre gondolná…
Az első horror, ami talán a legnagyobb reklámot kapta mind közül, az A Vizsga volt, melyről már korábban írtam. Nem mondhatnám, hogy a mozi túlságosan elnyerte volna tetszésemet, és sajnos meg kell mondjam, hasonlóan érzek a fesztivál soron következő darabjával is, A Nádassal is.
A Vizsgához hasonlóan a film itt is egy remek alapsztorival dolgozik, mellyel nem igazán képesek az alkotók mit kezdeni. A sokat látott rendező ellenére, a mű telis-tele van amatőr megoldásokkal és sablonos, már százszor látott klisékkel. A fő konfliktus megoldását pedig kuszának és zavarosnak éreztem. Csak ismételni tudom magam: a mozi ennél jóval többet érdemelt volna. A színészekre nem sok panaszunk lehet, ügyesen sikítoznak és menekülnek, ám sajnos ennél többet ne várjunk tőlük, ahogy a készítők se vártak. Viszont a remek helyszín és környezet, melyben a stáb forgatott, mindenképpen lenyűgöző, és képes valamicskét felkerekíteni a végeredményből. 
