Jó sitcom-ból sosem elég. Pláne beszélni kell róla, hisz annak dacára, hogy kint milyen hihetetlen népszerűségre tett szert rövid idő alatt (pilot nézettség ~12.5M, átlag epizód nézettség: ~9.5M) és gyakorlatilag csak pozitív visszhangot kapott mindenhonnan, itthon vajmi kevesen nézik és ismerik. Pedig a tavalyi újoncok közül az egyik legjobb, sitcomok közül pedig a legkiemelkedőbb. Igazi feelgood széria, telis-tele kegyetlenül elkapott pillanatokkal és nagyon jól kiválasztott szereplőgárdával, nem beszélve a hosszabb-rövidebb időre beugró vendégszereplőkről (Edward Norton, Elizabeth Banks, Mo Collins, Chazz Palminteri, Minnie Driver és még sorolhatnám). Pedig csupán egy család története és nem is annyira hétköznapi élete áll a középpontban (és ez valljuk be, amolyan lerágott sitcom-csont), azonban tudtak újat mutatni és kiemelkedőt gyártani, egy olyan szériát, ami a részek pörgésével sem ül le, simán képes tartani a színvonalat. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy miről is szól a Modern Család.
Jay (Ed O'Neil), az elvált, gazdag, de már öregedő családfő, boldogan -bár korántsem gondtalanul- él, fiatal és gyönyörű új feleségével Gloria-val (Sofia Vergara) és annak tíz év körüli kisfiával, Manny-vel (Rico Rodriguez) fényűző otthonukban. Az áldokumentarista jelleggel is felvértezett széria további két "famíliája" Jay felnőtt gyermekeinek saját családjaiból tevődik össze, így a történet minden epizódban három szálon fut (persze nem mindig egyforma hangsúlyt fektetve rájuk). Egyfelől meleg fia, Mitchell (Jesse Tyler Ferguson) és élettársa (no meg örökbefogadott kislányuk), másfelől pedig lánya Claire (Julie Bowen) és annak "szokványosnak" mondható, öttagú családja körül folynak az események.
Gyakorlatilag ennyi elég is a sikerhez, hisz össze tudtak szedni -írni- 10 szerethető színészt -karaktert-, ami önmagában egy erős félsiker, emellett azonban remekül elkapott élethelyzeteket és problémákat tárgyalnak, persze úgy hogy simán tudsz nevetni mindegyiken, holott... valójában simán megtörténhet veled (persze nem mindegyik). Ugorva egyet a szereplőkre: Ed O'Neil... hát nem tudom máshogy kifejezni, egyszerűen imádom, rá öntötték Jay figuráját (persze Al-t is, nem is vitás), férfitársaimnak jó hír (mintetgy bónusz a sorozatban, pont az í-re), hogy egyből két eyecandy-t nyomtak az arcunkba, Sofía Vergara mellett a legnagyobb lányt játszó Sarah Hyland sem épp csúnyácska, (bár húsz évesen simán játszhatja a tizenöt évest) így csak annyit tudok mondani: minden a helyén és még egy kicsit több is. Hisz ez a felállás annyi poénra ad lehetőséget, amennyit nem szégyellnek (és tényleg. nem szégyellnek) beleírni a szkriptbe, de ennek ellenére ez -és ezt most azoknak akik még egy percet sem láttak belőle, de tervbe vették a nézést- nem egy Jóbarátok és nem egy Így jártam anyátokkal, itt nem a röhögés az elsődleges, hiába sitcom. Maximálisan szerethető, kiválóan összerakott és egyértelműen nézős kategória, mindenképp adjatok neki egy esélyt.
Jay (Ed O'Neil), az elvált, gazdag, de már öregedő családfő, boldogan -bár korántsem gondtalanul- él, fiatal és gyönyörű új feleségével Gloria-val (Sofia Vergara) és annak tíz év körüli kisfiával, Manny-vel (Rico Rodriguez) fényűző otthonukban. Az áldokumentarista jelleggel is felvértezett széria további két "famíliája" Jay felnőtt gyermekeinek saját családjaiból tevődik össze, így a történet minden epizódban három szálon fut (persze nem mindig egyforma hangsúlyt fektetve rájuk). Egyfelől meleg fia, Mitchell (Jesse Tyler Ferguson) és élettársa (no meg örökbefogadott kislányuk), másfelől pedig lánya Claire (Julie Bowen) és annak "szokványosnak" mondható, öttagú családja körül folynak az események.
Gyakorlatilag ennyi elég is a sikerhez, hisz össze tudtak szedni -írni- 10 szerethető színészt -karaktert-, ami önmagában egy erős félsiker, emellett azonban remekül elkapott élethelyzeteket és problémákat tárgyalnak, persze úgy hogy simán tudsz nevetni mindegyiken, holott... valójában simán megtörténhet veled (persze nem mindegyik). Ugorva egyet a szereplőkre: Ed O'Neil... hát nem tudom máshogy kifejezni, egyszerűen imádom, rá öntötték Jay figuráját (persze Al-t is, nem is vitás), férfitársaimnak jó hír (mintetgy bónusz a sorozatban, pont az í-re), hogy egyből két eyecandy-t nyomtak az arcunkba, Sofía Vergara mellett a legnagyobb lányt játszó Sarah Hyland sem épp csúnyácska, (bár húsz évesen simán játszhatja a tizenöt évest) így csak annyit tudok mondani: minden a helyén és még egy kicsit több is. Hisz ez a felállás annyi poénra ad lehetőséget, amennyit nem szégyellnek (és tényleg. nem szégyellnek) beleírni a szkriptbe, de ennek ellenére ez -és ezt most azoknak akik még egy percet sem láttak belőle, de tervbe vették a nézést- nem egy Jóbarátok és nem egy Így jártam anyátokkal, itt nem a röhögés az elsődleges, hiába sitcom. Maximálisan szerethető, kiválóan összerakott és egyértelműen nézős kategória, mindenképp adjatok neki egy esélyt.