Drew Berrymore is rendezésre adta a fejét, és akárcsak színész társa, Ben Affleck, profin helyt állt a kamera túloldalán, aki életéhez hasonlóan, egy balhés kamaszkort feldolgozó művel indította rendezői karrierjét. A film egyszerre ötvözi a tini-vígjátékok elemeit és a sportfilmek sablonjait. A kettő együtt pedig remek elegyet képez.
A film egy tizenhét éves tinilány, Bliss (Ellen Page) életének egy darabkáját mutatja be. Ex-szépségkirálynő édesanyja mindenképp azt szeretné, ha azt az utat járná, amit ő is egykor, ám Bliss-nek az egyetlen vágya elszakadni szülővárosától, Bodeentől. A lázadó lány Austinban megismerkedik a görkorcsolya derbik agresszív világával, majd hamarosan azon kapja magát, hogy az egyik csapat tagjaként megtalálta azt, amit igazán csinálni szeretne, céljától pedig semmi sem tántoríthatja el. Ám az élet nagy választás elé kényszeríti; vagy tovább folytatja titkos életét, a görkori derbit, vagy megpróbál megfelelni szülei elvárásainak.
Igazából már a film első tíz perce után tudni lehet, mi fog történni az elkövetkezendőkben. De ez esetben nem baj, hogy a film a sport- és a családi mozik kliséiből építkezik, sőt, a néző végig drukkol, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy azt szeretné. Talán azért is, mert rengeteg szerethető karakterrel találkozunk a film során, akik az ember szívéhez nőnek. Ellen Page ismét Pazar alakítást nyújt, akárcsak a többiek. A roller derby körítés pedig külön piros pont, hisz ki ne szeretne másfél órán át, miniszoknyás bomba csajokat nézni, ahogy egymást csépelik? A Hajrá Bliss! egy könnyed és megható történetet a tizenévesek útkereséséről. Engem teljesen meggyőzött.
