Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Naphosszat lehetne vitázni azon, hogy melyik Leslie Nielsen legjobb filmje és alakítása. Sokaknak a Csupasz pisztoly széria, másoknak a Sziki-szökevény, vagy talán épp a Drágám, add az életed! Közös jellemzője a fentieknek, hogy mind-mind kiparodizál nagy filmeket, úgy, hogy Nielsen fapofával lőtte el a legnagyobb poénokat, a Mr. Magoo ebből a szempontból más, mivel nem kigúnyol nagy blockbustereket, hanem éppen, hogy egy rajzfilmet filmesít meg.

Igazából be kell valljam nem ismerem a mesét, csak a filmet láttam még nagyon régen és a napokban vettem elő újra. Az a nehéz ilyenkor, hogy mikor egy régi filmet néz valaki, még fiatalabb korában valami szép emlékhez köti stb.. addig őszülő fejjel már egészen mást ad át a film, és ez az emlékek tönkretételéhez is vezethet, hisz ami anno csak sima történet volt, az mára - szakmai(bb) szemmel nézve - már egy kicsit bárgyú, hibás, szellős szüzsé, de üsse kő, ez a film még így is simán elmenős. Mr.Magoo a folyton vidám és jó kedélyű, ám vaksi milliomos bácsika éppen egy híres rubint állít ki, a Kurisztán csillagát, hogy ezzel is adományokat gyűjtsön, mások viszont úgy gondolják, bármily nemes is a cél, náluk jobb helyen lenne az ékszer, így ellopják. A sok bénázásuk után a sors úgy hozza, hogy a drágakő visszakerül Magoohoz, akinek erről fogalma sincs, így a rendőrség, a tolvajok és még a mafia is vak barátunkat hajkurássza. Meg kell mondanom, hogy nekem ezek a fajta "nem paródia" Nielsen filmek jobban bejönnek, mint a Zucker tesók  agymenései. Annak is megvan persze a maga bája, de itt el tudok vonatkoztatni Nielsen faarcától és jobban tudok figyelni (amúgy sem gyenge) színészi tehetségére.

 

 A film ha úgy nézzük gyakorlatilag a "modern" kor burleszkje (lehetne, ha a film jobb és sikeresebb). Tipikus csetlő-botló, vaksi, teszetosza szereplők alkotják a filmet, legyen az épp Magoo, az unokaöccse vagy az FBI ügynöke. Ami fájt a filmben, hogy Nielsen hiába (volt) tehetség, azon felül, hogy a "jobbra tarts" táblát "forgalom elterelésnek" olvassa, nagyon kevés lehetőséget kap arra, hogy bizonyítson. A párbeszédek és a poénok amúgy szerintem kifejezetten viccesek. Nem az a fetrengve nevetős, de nem is alpári, altesi poénokkal van tele a mű. A film sok helyen klisés, de hát őszintén? ki az akit egy vígjátékban ez meglep? Mindenki ugyanazokból az elemekből építkezik és olykor feltűnik 1-1 izmosabb, újító szellemű darab, de nyilván ez nem egy Nielsen film lesz. A film alig 80 perc, de én úgy vélem, hogy sikerült tisztességesen és viccesen kitölteni. Nem volt igazán üresjárat és hiányérzetem sem, ami a történetvezetést illeti. Nyilván nem leszünk szemtanúi nagy jellemfejlődéseknek, de nem is kell igazából. Vegyesek tehát az érzéseim, mert egy jó film lenne, ha kicsit egyenletesebb, kicsit viccesebb, ha nem állandóan Magoo csetlései adnák a film központi poénjainak többségét, hanem pl. a mellékszereplők is - akik amúgy gyakorlatilag végig asszisztálnak Maggo hülyeségeihez (pl. pulyka főzési szcéna). Nielsennek idős korára is megvolt a lehetősége, hogy kitörjön a faarcú komikus szerepköréből, de beleesett egy másik csapdába, így ez a film is csak középszerű lett. Kár érte.

http://hookum.blogspot.com/2012/05/mrmagoo-1997.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Egy újabb egyszer nézhetős film ezúttal Chris Gorak rendezésében. Ugyan az úrnak mentségére válhatna, hogy mindössze ez a második próbálkozása, azonban ezt a kedvezményét rögtön elveszíti, gondolom a ti szemetekben is, ha arra gondolok, hogy ő volt a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Különvélemény, sőt a Harcosok Klubja művészeti vezetője is. Sohasem fogok tudni megbarátkozni a gondolattal, hogy valaki, aki az egyik pozícióban zseniális munkát visz véghez, az egy hasonló szerepkörben elbukik, pedig sajnos itt is ez történt. 

A történet három különböző író tollából származik, ám szerencsére ez kevéssé látszik meg a cselekményen. Leslie Bohem már nem mai gyerek, de az az érzésem, a legtöbb profi elem tőle ered a történetben. Azért megjegyezném, hogy hiába fűzhető a neve a Harmadik típusú emberrablásokhoz, az eddigi legemlékezetesebb munkája mégis a Rémálom az Elm utcában 5. része, melyet ugyan nem teljesen egymaga írt, viszont ő varázsolt a kéziratból forgatókönyvet. Mellette két zöldfülű kapott helyett, és pont ezen státuszuk miatt sajnos nem tudni, mennyit rontottak az összképen. M.T. Ahern-nek és Jon Spaihts-nek ez az első munkája a szakmában, bár utóbbi tudhat valamit, mert máris a Prometheuson ügyködik.

Végre egy földönkívüli megszállós film, ami nem Amerikában játszódik!! Hála az égnek! 

Két fiatal srác érkezik Moszkvába (zseniális helyszínválasztás!), Sean (Emile Hirsch: Út a vadonba, Lélegzet) és Ben (Max Minghella: A Közösségi Háló), hogy kihasználják életük egyik legnagyobb lehetőségét és pénzé tegyék az általuk feltalált és kifejlesztett internetes honlapot, ám egy bunkó fickó, név szerint Skyler (Joel Kinnaman: A tetovált lány) ellopja az ötletüket (milyen eredeti a történet, ugye?), ezért a srácok Moszkva egyik legmenőbb klubjában kötnek ki, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Itt futnak össze két amerikai lánnyal - mert azért mégis csak amerikaiak váltsák meg a világot - Natalie-val  (Olivia Thilby: Csak szexre kellesz) és Anne-nel (Rachael Taylor: Transformers). Azonban az ivászat kellős közepén sötétségbe borul az egész város. Mindenki az utcára tódul, ahol hamarosan kiderül, hogy láthatatlan, gyilkos erők érkeztek a Földre, hogy kiszipojozzák a bolygóból annak minden energiáját és kincsét. Persze mindenki agyba-főbe menekül, majd meghal, ám az amerikai fiatalok és Skyler életben maradnak. Néhány nap várakozás után előbújnak és elhatározzák, hogy felkutatják a többi túlélőt, és természetesen amint a történet megkívánja, hogy az egyik szereplő meghaljon, mit gondoltok ki lesz az? Jó nem lövöm le, bár egyértelmű. A történet szerencsére nem egy abszolút happy end, de azért rájönnek, hogy lehet megölni a földönkívülieket. Út közben szépen megfogyatkozik a bátor kis csapat, akik nem kis segítséget kapnak Sergeitől (Dato Bakhtadze: Wanted), és Vikától (Veronika Ozerova), így mégis csak illik őket megemlíteni.

Az operatőri munka (Scott Kevan) jó, de azért messze nem tökéletes, néhol én azért hiányoltam a szemszögváltást, vagy nem értettem egyet annak irányával, és sokkal több feszültségkeltő elemet be lehetett volna csempészni általa a filmbe, mert így leginkább csak a para maradt, hogy mi van a sötétben, vagy éppen a világosban. A színészi játék közepes, bár két alakítást kiemelnék: Rachael Tylor állatian jól hozta a félelemtől hisztérikává változott Anne-t, Veronica Ozerova, pedig első alakításához képest jobban játszott, mint sok korabeli, már gyakorló színész. A történet nem volt rossz, de egy alkalomra bőven elég is volt, pénzt nem biztos hogy újra adnék érte, a 3D verzió pedig abszolút felesleges volt, mert csak az utolsó negyed órában voltak ilyenfajta  ˝élvezhető˝ elemek. Lehetett volna csiszolni, polírozni még itt-ott, de ami a legjobban bántotta a szememet, akár csak a Kéjjel Nappal-ban, az a technikai megoldások! Komolyan emberek!! A 300 és az Avatar után a készítők tényleg azt hiszik, hogy lenyeljük ezeket a gagyibbnál gagyibb megoldásokat?? Esküszöm jobb volt, amíg azok az űrlények láthatatlanok voltak. Főleg, tenném hozzá, hogy a gyilkolási módszerük jól meg volt oldva. Megnyugtatásképpen pedig: végül mégsem az amerikaiaké lesz a dicsőség.

http://hookum.blogspot.com/2012/01/darkest-hour-legsotetebb-ora-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire trailer:

http://hookum.blogspot.com/2011/12/thai-filmgyartas-eddigi-legnagyobb.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2011/11/twilight-saga-breaking-dawn-part-1.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2011/10/lopott-ido-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2011/10/lying-game-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Az MTV új tinisorozata már nem sikerült olyan rosszra, mint a korábbiak. Sőt határozottan nézhető, főleg ha valaki még mindig a középiskola padjait koptatja. A műfajnak híven a keret továbbra is egy tipikus amerikai gimnázium, népszerű pom-pom lányokkal és kosarasokkal, viszont az abszurditást ezúttal a minimumra szorították vissza, és a dögös vezérszurkolólányt egy elhízott, mindeféle komplexussal küzdő lányra cserélték (Molly Tarlov).

A 15 éves Jenna (Ashley Rickards: Gamer - Játék a végsőkig) elhatározza, hogy ebben a tanévben kilép a szürkeségből és elindul a népszerűség felé. Újra és újra eltervezi az első napját, ahogy szívdöglesztő szerkójában végigsétál a folyosón, miközben minden szem rá szegeződik. A valóság azonban teljesen másképpen alakul, amikor a nyár egyik utolsó hetében egy véletlen baleset miatt vállig begipszelik az egyik karját. A rémálom azonban nem ér véget, hiszen a környezetében mindenki azt hiszi, hogy öngyilkos akart lenni. És őszintén szólva, elnézve ezt a bizonyos jelenetet, ami mellesleg elég jóra sikeredett, én is ezt hinném. Szóval Jenna az első napon, nyakig gipszben, és szuicid hajlamúnak kikiáltva lépi át az iskola küszöbét.

Természetesen a történet nem lehetne teljesen kerek egy szívtipró nélkül, aki a népszerűtlen lány álmai netovábbja. Azonban az írók, ezt a sablont is messzire hajították alapvetően meghatározva ezzel a történet alakulását. Jenna ugyanis még a nyári táborban lefekszik a középiskola kosaras sztárjával, aki - szintén eltérve a szokásostól - szingli. S habár Matty (Beau Mirchoff: Született Feleségek, A negyedik) nem hajlandó felvállalni a lányt a barátai előtt, Jenna a szíve mélyén reménykedik abban, hogy egyszer egy pár lesznek.

És mint minden tinilánynak, Jennának is vannak legjobb barátnői, akik szintén kilógnak az iskola népszerűségi sorából. Tamara (Jilian Rose Reed: Nancy Ül a Fűben) karaktere olyan, mintha egy az egyben a Vad Angyal Lepkécskéjéről koppintották volna, ugyanakkor meg kell hagyni, hogy a csaj alakítása egészen ígéretes, habár ez a szerep elég komolytalan. Ugyanakkor még így is eltörpül mellette a szintén barátnő karaktereként megjelenő Jessica Lu játéka.

Az első széria mindössze 12 részből áll, így csak hetente kerül műsorra, viszont azoknak, akik elkezdenék nézni a sorozatot, szeretném már most letörni a lelkesedését, ugyanis a következő évad valószínűleg csak jövőre kerül majd műsorra az Egyesült Államokban.

http://hookum.blogspot.com/2011/09/awkward-kinos-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Az első negyed óra után az embernek akaratlanul is a Truman Show (Jim Carrey) jut eszébe, hiszen a történet során valami nagyon hasonlót él meg a néző. Adott egy középosztálybeli jómódú környék, olyan, ahol minden amerikai élni akar egyszer: hatalmas házak és kertek, golfpályák, elit szépségszalonok és magániskolák. Egy napon ide költözik be a Jones család: Steve, Kate és két tinédzserkorú gyermekük, Jenn és Mick. A lakóközösség köreiben pár nap múltán már is irigyekre találnak, hiszen ők nem csak álmodják a híres amerikai álmot, hanem megélik azt. Menő cuccokban járnak, frissen piacra dobott ketyerékkel szórakoznak és a futószalagról tegnap lekerült autókat vezetnek.

Egy hét sem telik bele, de már minden lakó a Jones családot majmolja, mindenki olyan akar lenni, mint ők. A nők az utcán, mind olyan melegítőben és cipőben akarnak edzeni, amilyenben azt Kate (Demi Moore: Ghost) is teszi; a férfiak mind Steve (David Duchovny: X-akták) golffelszerelésére pályáznak, a lányok a suliban Jenn (Amber Heard: Ananász expressz) sminkcuccaira és ruháira esküsznek, a fiúknak pedig Mick (Ben Hollingsworth) ketyeréire fáj a foguk. Természetesen nem véletlenül, ugyanis ők egyáltalán nem ugyanazon családnak a tagjai, csupán eljátsszák a tökéletes álomcsaládot.

Derrick Brote mindeddig nem csücsült még rendezői székben, de Randy Dinzler író segítségével esélyt kapott valami nagyszerűt alkotni. Sajnos azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. A cselekmény alapvetően érdekes etikai kérdéseket boncolgat: meddig mehetnek el a reklámügynökségek a fogyasztók megszerzésében, illetve átverésében; és mennyi mindent tehetnek kockára a fogyasztók az áhított termékek érdekében??

Azonban a sztori nem teljesen jól kidolgozott. Példának okáért van benne néhány romantikus szál, ami egyáltalán nem megy át úgy a nézőknek, ahogy annak lennie kellene, ami persze nem volna baj, ha a sablontól eltérve valami újat kapnánk, de itt nem ez történik. Arról is meg vagyok győződve, hogy a rendezés dobhatott volna még a film hangulatán, és az sem lett volna baj, ha hosszabbra, ugyanakkor minőségileg jobbra sikerült volna. A színészek alakításáról pedig általánosságban elmondható, hogy átlagos, hétköznapi játék extrák nélkül. Az újdonság varázsáért azonban megérdemel egy ötöst, illetve még annyit, hogy megjegyezzem, aki mégis megnézi nem fogja az idejét pazarolni.

http://hookum.blogspot.com/2011/09/joneses-elado-csaladom-2009.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Mivel nemsokára világot lát a minden bizonnyal kasszarobbantó Bosszúállók mozi, ideje említést tennünk a zöld monstrum első mozifilmjéről is. Ez a mondat persze így nem teljesen helyes, hiszen készült már régebben is mozifilm Bruce Banner átalakulásáról, Bill Bixby és Lou Ferrigno főszereplésével, de az első animált Hulk 2003-ban született meg, Ang Lee vigyázó szemei alatt. Az pedig, hogy rá bízta a Universal a film elkészítését, kimondottan merésznek mondható, hiszen a taiwani születésű rendező, előtte csak a Tigris és Sárkány és az Értelem és Érzelem című mozik sikereit tudhatta magáénak. És hát lássuk be, ezek után különösen furcsa, hogy a stúdió oly könnyedén és gyorsan rábízta egy nyári effektorgia levezénylését. De nézzük, miért nem sikerült azt itt összehozni, ami öt évvel később olyan jól működött.

A robosztus, zöld óriást gondolom senkinek sem kell bemutatnom. Ha más nem, gyermekkorunk rajzfilmjeiből, esetleg a már említett Lou Ferrigno nevével fémjelzett klasszikus sorozatból sokan emlékezhetünk rá.
Egy félresikerült laborkísérlet következtében a génkutató Bruce Banner, amolyan Dr. Jekyll és Mr. Hyde módjára hatalmas óriássá képes változni. De sajnos az átalakulást ő maga nem képes kontrollálni. Ez csak akkor következik be, ha valaki vagy valami feldühíti.

A főszerepben Eric Bana remekel és különösen jól áll neki Banner figurája. Edward Norton sem rossz Hulknak, de attól még, hogy nagyobb színésznek tartom, valahogy Bana-nak jobban áll ez a szerep. Ahogy Jennifer Conolly is jobban tetszett Betty Ross-ként, mint Liv Tyler. Összességében az egész szereplőgárdára rendben van, mind Josh Lucas, mind Nick Nolte jók a szerepükben. De lehetnek a színészek akármennyire jók, a film sajnos már nem képes kiaknázni a történet adta lehetőségeket.

Ahogy a rendező is nyilatkozta, ő nem egy újabb blockbustert forgat, sokkal inkább egy elvont történetet mesél el, ami éppenséggel rengeteg pénzbe kerül. Azt hiszem ez kellően körül is írja az egész művet. Bár az alkotók ügyesen megfogták a történet adta tragédiát és drámát, talán jobb lett volna, ha a „a kevesebb néha több” filozófiát állítják maguk elé, mert bizony ez esetben átestek a ló túloldalára. Hiszen éppen a film eltúlzott érzelmi töltete adja annak gyengeségét. Mindemellett a mozi gyakran leül és vontatottá válik.
Nem csoda hát az erős kritikai és közönség bukta, amit az első animált Hulk mozi összehozott. Igaz, a költségvetést azért visszahozta, de a hatalmas bevételi zuhanásokat a producerek bukásnak könyvelték el (többek között ezért is váratott magára annyit a folytatás).
A CGI-t tekintve, Hulk mozgása még rendben is lenne, de minden olyan jelenetnél, ahol élőszereplők veszik körbe, elég műnek hat. Persze ezt nem róhatjuk fel a film hibájaként, hiszen akkor ezt, ennél jobban nem lehetett megoldani.
Úgy gondolom Ang Lee és a Universal elkönyvelték a sikert már a tervezés szakaszában, így nem fordítottak elég időt a Marvel egyik – szó szerint – legnagyobb figurájára. Később ezt a hibát korrigálták, és 2008-ban már egy jóval letisztultabb és közönségbarátabb Hulkot varázsoltak a mozikba. Kíváncsian várom, mit kezdenek a karakterrel a Basszúállók moziban, és mennyire képes majd megnyerni a nézőket Mark Ruffalo, mint az új Bruce Banner.

http://hookum.blogspot.com/2011/08/hulk.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Kevin James, avagy a jóllakott óvodás, ahogy én szoktam hívni, most egy elsőre kissé bugyutának tűnő családi vígjáték-kaland egyveleggel örvendeztetett meg bennünket, ami tipikus esete annak a filmnek, ahol ránézel a plakátra, megnézed a trailert és tudod előre az egészet. Ezzel azonban alapvetően még nem lenne gond, de a beszélő állatok téma kezdi kifutni magát -na jó, igazándiból sosem volt befutva-, hát még ha a beszélő állatok segítenek egy jóllakott, ámde jólelkű óvodásnak megtalálni az igaz szerelmet.

Itt pedig akár véget is érhetne az iromány, mert ennyi a film: az állatkerti gondozó régi szerelmét gyászolja, aki évekkel ezelőtt kikosarazta. Aztán amikor újra felbukkan a hölgyemény, az állatok -lévén Griffin (Kevin James) igazán jól bánik velük- közbelépnek és segítenek neki, hogy visszaszerezze a nagy Ő-t. Pár lényegtelen csavar, egy kialakuló ember-állat barátság és egy-két kellemes poén: A Gondozoo ennyit tartogat számunkra, de nem is ígér többet. Míg felnőtt fejjel kicsit butácskának hat az egész, a gyerkőcöknek -no persze nem a 2-3 éveseknek- egy kellemes moziélményt jelenthet, de talán inkább otthon, egy esős őszi délutánon, DVD-n. Kellemes kis családi kalandfilm, de semmi emlékezetes, semmi maradandó. Iparosmunka a bevétel reményében, de így működik a filmgyár. A beszélő állatokból pedig elég volt. Tényleg.

http://hookum.blogspot.com/2011/08/zookeeper-gondozoo-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Jake Kasdan ezúttal sem fog bevonulni a rendezői szakma nagyjai közé erről biztosíthatok mindenkit. Ám ne felejtsük el, hogy a rendezés nem minden, hiszen egy gyengécske sztoriból nem lehet ütős mozifilmet varázsolni. Az írók, Gene Stupnitsky és Lee Eisenberg már leírták magukat A kezdet kezdetével (2009), de ez alkalommal legalább többet alkottak egy agyament vígjátéknál.

Elizabeth Halsey (Cameron Diaz) foglalkozását tekintve tanárnő, ám hivatásának egy gazdag férj felhajtását tekinti, hogy vidáman élhessen élete végéig egy kölyköktől mentes környezetben. Dögös nő lévén hamar meg is találja az "igazit", azonban nem számol a leendő anyóssal, akinek sikerül bebizonyítania, hogy Elizabethnek csak a pénz számít, a leendő vőlegény cseppet sem. Kénytelen-kelletlen visszatér a tanításhoz, ami nála nem jelent egyebet, mint csendes szundikálást a tanári asztalra dőlve, mialatt az ifjúság videofilmekből készül fel a nagyvilágra. Főhősnőnk persze nem veti meg sem az italt, sem a drogokat, így hamar magára haragítja a helyi buzgómócsingot, Amy Mókus tanárnőt (Lucy Punch: Gyógyegér vacsorára). Mindeközben pedig folyamatosan csapja neki a szelet az iskola tesitanárja, Russel (Jason Segel).Elizabethet azonban semmi sem érdekli az aktuális férjkereső projekten kívül, amit mellnagyobbítás segítségével készül végrehajtani, amire egyenlőre egy vasa sincs. Ám amikor megjelenik az új helyettesítő tanár, egy milliomos örökös képében (Justin Timberlake), a szépészeti műtét hirtelen sürgetőbbé válik számára. Eközben értesül egy kolléganőjétől (Phyllis Smith: Office) az éves prémiumról, amit az kap, akinek az osztálya a legjobb kompetencia tesztet írja az iskolában. Ez az az 5700 dollár, ami Elizabethet elválasztja álmai mellétől és férjétől, így annak érdekében bármit hajlandó megtenni. A legrosszabb tanárból így válik a legrosszabb, ám legszorgalmasabb tanárrá.

Az írók és a rendező korábbi alkotásai alapján rosszabbra számít az ember, a trailer alapján azonban sokkal jobbra. Cameron Diaz zseniálisan alakítja a teszek az egészre tanárnőt és Justin Timberlake is jobban alakítja a visszahúzódó, szemüveges helyettesítő tanárt, mint azt várnánk tőle. Ezek ellenére nem ők nyújtják a legjobb alakítást a filmben, hanem Lucy Punch, akiből ezt ki sem nézné az ember. Jól áll neki ez a hisztérikus szerep, emellett rajta/miatta röhög a legtöbbet a néző a film alatt. Az igazgató (John Michael Higgins: Az Igenember) delfinmániájából még ki lehetett volna hozni jó néhány poént, de alapvetően a poénok jól időzítettek és nem is elcsépeltek, a pontszámot is leginkább ezek mentik meg. A sztori rosszul megírt és elkapkodott, és sokkal többet is kihozhattak volna belőle. Összességében ez egy egyszer, maximum kétszer nézhető film, láttunk már ennél jobbat is, ugyanakkor a mostani vígjátékokhoz képest tartja a színvonalat.

http://hookum.blogspot.com/2011/08/bad-teacher-rossz-tanar-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Megmondom őszintén én csalódtam... a nagyobb gond, hogy egyszerre több mindenben is. Egyfelől a Zöld Lámpás egy simán fogyasztható-rögtön felejthető szuperhősmozi lett, de annyi fogást tudok rajta találni, amennyit nem szégyenlek. Márpedig én nem vagyok az a pironkodó fajta. Kezdődött azzal, hogy ennél igénytelenebb -magyar- trailert emberemlékezet óta nem láttam levetítve tévében. Aztán jött az, hogy az ember rápislant a plakátra: a főszereplő Ryan Reynolds, nos ő majdnem olyan, mintha Sean William Scott nyomná, úgyhogy valami ultrabrutál humorral megtűzdelt anyagra csorgott a nyálam, de továbbvittem az okfejtést: rálestem ki ült a rendezői székben: Martin Campbell, aki szállított nekünk egy Casino Royale-t és egy Sötétség határán-t az elmúlt pár évben. Szóval akkor lehet, hogy mégiscsak egy komolyabb hangvételű cuccot kapunk? Nem.

Szuperhős filmekből jutott az évtizedek alatt bőven, így újat mutatni szinte lehetetlen. A legegyszerűbb megoldás az, ha a jól bevált recepten csavarnak egy cseppet és kész is az újabb rókabőr: itt sem történt másként. Léteznek az őrzők, vigyázzák az egész univerzumot, a legerősebb meghal amikor az ősi gonosz újra elszabadul, a mágikus gyűrűje új gazdát keres: ki mást találna meg, mint főhősünket, a felelőtlen pilótát, Hal-t (Reynolds). Kezdeti szárnypróbálgatások, kihátrálás, majd hőssé válás: a százéves létra minden fokára fellépünk, csak valahogy mindegyik el van korhadva és majd kitörik a film alatt. Értem én, hogy főellenség, és legyen nagy, no meg pusztító... de ... de... gagyi. Ahogy az egész CGI végig az; igénytelen és bárgyú. A történet is inkább egy koraesti Animax lagymatag, mintsem komolyan vehető és beleélhető. Reynoldsba nem kötök bele, de csak azért, mert imádom: ettől függetlenül NEM való hírónak. Ja igen: Blake Lively nem tudom hogy színészkedik, de eszement jól néz ki.

Összegezzünk: A lehúzás ellenére is azt mondom, hogy akár még meg is érheti a mozijegy árát, de csak akkor, ha tudod mit vállalsz: butácska történet, butácska látvány, de a popcorn és a kóla mellé azért elmegy. Egy esetleges folytatástól én nem tartok, annál nagyobbat bukott.

http://hookum.blogspot.com/2011/08/green-lantern-zold-lampas-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Egy erősen elgondolkodtató és mélyen zavarba ejtő alkotás a radikális nevelési módszerek kudarcáról, Michael Haneke, Lars von Trier és néhol Cristian Mungiu munkáit idéző megfoghatatlansággal. A görög mű egy diszfunkcionális család mindennapjait mutatja be, ahol a szülők egy izolált, ingerszegény környezetbe kényszerítik három gyermeküket (két lány és egy fiú) egy nagyvárostól messze eső, vidéki birtokon. A szülők felettébb fura dolgokra tanítják gyerkőceiket (pl. a zombi szó egy sárga virágot jelöl, a tenger pedig a karosszéket jelenti), és - ahogy a tradíció is előírja – addig nem hagyhatják el a „meleg” családi otthont, amíg ki nem nő a szemfoguk. Az apa az egyetlen ember, aki kiléphet a birtokról, így a serdülő fiatalok hamarosan lázadozni kezdenek.

A Cannes-i díjnyertes mű egy bizarr, húsba vágó élményt nyújt a gyanútlan néző számára. Az alapötlet nem lenne rossz, sőt, nagyon sok lehetőséget rejt magában, de sajnos Giorgos Lanthimos író-rendező nem tudta kellően kamatoztatni őket. Nem is igazán értem, hogy megannyi remek európai és keleti film mellett, hogyan kerülhetett be ez a mozi az Akadémia Legjobb Külföldi Film jelöltjei közé. A mű ugyanis végtelenül unalmas és vontatott, arról nem is beszélve, hogy túl defektes és hatásvadász ahhoz, hogy igazán komolyan vegye az ember. Ugyan vannak erős pillanatai (különösen a testvérek állatias viselkedése lett nagyon eltalálva), de nagyon sokszor leül a film, és így végképp hitelét veszti az egész, két fáradt ásítás között.

Értem én az üzenetet, amit közvetíteni próbált a film. Értem, hogy mennyire fontos a szülői felelősség. Értem, hogy a nevelő kezében van, hogy mire tanítja a gyerekét. Értem, hogy az egész egyfajta allegória Görögország gazdasági válságára és elszigeteltségére. Értem, hogy az egész film egy hatalmas társadalomkritika szeretett volna lenni… Csak hát a megvalósítás legalább olyan fontos, mint maga az üzenet. És ez itt nem igazán jött össze.

A Szemfog egy igazán jó film is lehetett volna az alapsztorit tekintve, ám túl öncélúnak hat ahhoz, hogy egy közepesnél jobbra értékeljem.

http://hookum.blogspot.com/2011/08/kynodontas-szemfog-2009.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Egy ideje már halogattam a fim kritikájának a megírását, ennek egyetlen oka, hogy egy számomra kedves horror filmről van szó, amit gyakran előkapok, de ha kritikusan akarjuk szemlélni a dolgokat, aligha adna rá a többség 1-2 pontnál többet. Az igazat megvallva, bennem kicsit a gyerekkori horror filmek hangulatát támasztotta fel, és pusztán emiatt is hajlandó vagyok szemet hunyni az alacsony költségvetés okozta hibák és a történetben adódó blődségek felett. Mint azt már írtam, egy kevés pénz és ismeretlen szereplő gárda mellett forgatott horrorról van szó, ráadásul szereplőből is, ha egy tucat jut a filmre és akkor lehet még sokat mondtam. Egyedül talán Brea Grant lehet, úgy ahogy ismerős, volt neki egy fél perces szerepe a Max Payne-ben és a Hősökben is feltűnt pár rész erejéig Daphne szerepében, de éppenséggel ő sem tartozik a túlságosan ismert arcok közé.

A történet alapvetően egy régi moziban játszódik, de a film első pár percének a fonalát egy elmegyógyintézetben vesszük fel. Ez egyébként szerintem a film legkritikusabb része, olyan szempontból, hogy ez az öt perc garantáltan meghátrálásra késztet szinte minden magára valamit is adó horror rajongót (irtózatosan gagyira sikerült nyitánynak lehetünk tanúi sajnos). A lényeg, hogy megismerjük az őrült filmrendezőt, aki csak egy bukott horrort tudhat magáénak (ami meglehetősen a Texasi Láncfűrészes koppintásának tűnik…), végül pedig rejtélyesen nyoma vész és a korházban mindenkit holtan találnak.

A film isten igazából csak ezt követően indul be, amikor is pár évvel később egy kisvárosi mozi éjféli vetítést tart a direktor filmjéből egy tucat néző jelenlétében, akik csapdába esnek a moziban. Így például két rendőr - akik remélik, hogy végre elkaphatják a gyilkosságokkal megvádolt rendezőt -, pár fiatal tinédzser, egy a vetítésre belógott gyerek, egy vadmotoros a barátnőjével, és természetesen a mozi személyzet. A baj akkor veszi kezdetét, amikor a gyilkos lelép a filmvászonról csont maszkban a sajátosan egyedi fegyverével, hogy magával húrcolja a gyanútlan nézőket, akiknek az egyetlen esélye, hogy ha életben maradnak a film vége főcíméig. Ha már beszéltünk a gyenge kezdésről, akkor megemlíthetjük a film befejezését is, ami szerintem elég fantáziátlanra sikeredett. Azért én egy estés kikapcsolódásra megfelelőnek tartom. a pontozásnál is megpróbáltam kicsit kritikusabb szemmel nézni, de szerintem még is sokan túlzónak fogják találni az öt pontot a filmre.

http://hookum.blogspot.com/2011/07/midnight-movie-ejfeli-vetites-2008.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Napjaink egyik trendjének megfelelően, egy alapvetően kézi kamerás megoldással rögzített filmmel van dolgunk, de a változatosság kedvéért, most nem egy horrort, hanem egy dráma-thriller keveréket kapunk. Itt most leszögezném, hogy egy fiktív sztorival van dolgunk. Ezt azért fontos megemlíteni, mert van egy meglehetősen aktuális és hitelesnek nevezhető történet, ami ezzel a videoblogos megoldással párosítva nagyon hiteles összképet fest. Szereplőknek természetesen ne várjunk húzóneveket, igaz ebben az esetben jól meg van a film ezek nélkül is. Anyagi szempontból szintén nem beszélhetünk nagy költségekről, de hát éppen ez a szép az áldokumentarista művekben, ahogyan azt már láthattuk a Blair Witch Project, a Lake Mungo, vagy akár a Paranormal Activity esetében is, igaz ez a film, ilyen magaslatokig sajnos nem ér fel, de amit a történetből lehetett azt szerintem ügyesen sikerült kihozniuk.

Az alapsztori két tinédzser barátnő Megan és Amy köré épül. A film első fele alapvetően lassabb folyású, itt megismerjük a karaktereket és a hátterüket. Kapunk egy kis party felvételt, csak hogy képet kapjunk a szereplők társadalmi életéről is… egy szóval kicsit nehezen indul be a film. Elsősorban webcames, telefonon felvett beszélgetésekből vagy épp kézi kamerával rögzített felvételekből építkeznek az elején. Ezt követően, a történet becélozza a Megan el tünését követő időszakot, az események itt mar gyorsabban pörögnek. Megan pár napi internetes ismeretség után megbeszél egy vak randit egy online megismert sráccal, de a bizonyos randi után a lány eltűnik. Miután Amy is kap a sráctól pár fenyegető üzenetet, értesíti a rendőröket, és ezzel ő is potenciális célponttá válik. Itt már kiegészül a film a rendőrségi nyomozás anyagával is, pár interjú és híradó felvétel keretében. Azonban a film legintenzívebb pontjaként egy, a rabló által készített kézi kamerás felvétel szolgál, de ezt nem lőném le előre. Összességében egy gyenge, egyszer nézhető áldokumentumfilmet kapunk.

http://hookum.blogspot.com/2011/07/megan-is-missing-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Adott három író, akik ugyan csak időnként képesek összehozni valamit, ami műsorra is kerül, ám olyankor meglepően jó sztorikkal és poénokkal állnak elő. Rick Wiener és Kenny Schwart a sorozat befejeztével, olyan produkciók megszületésében vettek részt, mint például a sokak által kedvelt Amerikai Fater, vagy a Játszd újra, Joel! Ugyanakkor Danny Jacobson sem volt ismeretlen számukra, hiszen néhány epizód erejéig már dolgoztak együtt, a főképpen Jacobson keze munkáját dicsérő, Megőrülök érted című romantikus vígjátékban, melynek nagy sztárja Helen Hunt volt.

A két pasi meg egy csajszi három huszonéves fiatalról szól, akik ugyanabban a pizzériában lógnak, és akik átsegítik egymást az élet nagy válaszútjain, illetve kihúzzak a másikat a pácból, ha arra van szükség. Hiszen mire másra valók a barátok? Persze miután férfiakról van szó, ez a barátság sem annak indult, ahogyan a Jóbarátok karakterei sem barátkozni készültek egymással a legelején. Sharon ígéretes üzletasszony palánta, aki elszántan küzdi magát felfelé a ranglétrán, minek érdekében a legidiótább feladatokat is hajlandó végrehajtani. Az őt alakító Traylor Howard már ebben a sorozatban bizonyította számomra rátermettségét, habár az ismeretséget végül a Monk - Flúgos nyomozó hozta meg neki. Ugyanakkor a szemfülesebbek tudhatják, hogy rövid időre feltűnik az Én és én meg az Irén című halálian jó vígjátékban is. Sharon barátját pedig nem kisebb színész alakítja, mint Nathan Fillion, akit már jó néhány alkotásban láthattunk, például a Született Feleségekben vagy a Castle-ben, melyről nem is olyan régen már olvashattatok az oldalon.

Az építésznek készülő Pete-t alakító Richard Ruccolo-t nem nagyon ismerheti a kedves olvasó sem korábbról, sem későbbről, ugyanis mindössze néhány epizódszerepet volt képes összekaparni magának mióta '72-ben meglátta a napvilágot. Legismertebb karaktere talán a most tárgyaltan kívül, a Joeyban alakított Glen volt. 2008-ban egy maradandóbb karaktert is sikerült megszereznie a Rita Rocks elnevezésű vígjátéksorozatban, de ezt egyenlőre itthon egyik csatorna sem vetíti, habár már két teljes évad elkészült belőle.

A hármas fogat legismertebb tagja Ryan Reynolds, aki úgy tűnik, mióta belekezdett a szakmába nem képes megállni. 1990-ben kapott először szerepet egy kisebb sorozatban, és azóta összesen 52 karaktert tudhatott magáénak, ugyan ebben a hatalmas számban elbújt néhány jelentéktelen mellékszerep is. Azt, hogy milyen ismert filmekben is játszott, kár volna felsorolni, de azoknak, akik nem lennének képben, íme egy rövid lista: Buliszervíz, Kalandférgek, Penge - Szentháromság, Mindenképpen talán, Nász ajánlat, Adventureland - Kalandpark. A szériában Berg-öt alakítja, aki képtelen eldönteni mit kezdjen az életével. Az apja sikeres ügyvéd, így természetesen elvárja fiától, hogy ő is az legyen, ám Berg egyre csak csapong. Belekóstol a filozófia, majd az orvostudomány világába is, természetesen egyikbe sem érdeklődésből, hanem a könnyebb csajozás reményében. A vele egy se veled, se nélküled kapcsolatban élő Ashley-t Suzanne Cryer alakítja, aki az évek során Ruccolo sorsára jutott, hiszen sehogy sem sikerül közelebb kerülnie a közönséghez. Azt a szerepet leszámítva csak egy tucat mellékszereppel dicsekedhet, ugyan azok olyan neves sorozatokhoz kötődnek, mint a Vészhelyzet, Szex és New York, Született Feleségek vagy a Kés/Alatt. Az igazság az, hogy a kisasszony sosem fog tudni tovább lépni, mert egyáltalán nem tud játszani, ellentétben a sorozat vezető karaktereivel.

Ugyan szerintem ez a sorozat is csak középkategóriás, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, mert sok jó poénnal ajándékozza meg az embert, és mert a hasonló helyzetkomikumokhoz képest nincsenek túlerőltetve benne a tévedésből fakadó nevetséges helyzetek. Végezetül egy érdekes info, a sorozatban vendégszerepelt Jon Cryer, akit mi mind csak Alan Harper-ként ismerünk a hasonló címet viselő Két pasi - meg egy kicsi-ből.

http://hookum.blogspot.com/2011/07/two-guys-girl-and-pizza-place-ket-pasi.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Gyermekkorunk szeretett és rettegett rémtörténetei ezek a mesék, amiket egy Kriptaőr hozott el nekünk estéről estére. John Kassir a széria kilencvenhárom epizódja alatt kétségtelenül tanúbizonyságot adott fantasztikus hangjátékáról. Azonban nem csak a sorozat alatt kölcsönözte hangját a Kriptaőrnek, hanem a sorozatot követő önálló produkciókban is: Vérbordély, Démonlovag. Az eredetileg a Tales from the Crypt képregényéből származó történetek hosszú időre megbabonázták, mind a közönséget, mind az alkotókat.

Az egyes részek egy önálló, egész történetet alkotnak minden alkalommal, s csupán két dolog köti össze őket: a Kriptaőr személye, aki a narrátor szerepét tölti be a rémregényekhez hasonló sorozatban, illetve a borzongás. Az egyes epizódok műfajukban gyakran elütnek egymástól, ami részben annak köszönhető, hogy a sorozatot nem egyetlen szerző képregénye alapján készítették, hanem különböző írók képregénygyűjteménye alapján. A műfajok között találunk horrort, thrillert, fantasztikumot, sci-fit, sőt még krimit is. De a fekete humor sem marad el.

Nekem rengeteg álmatlan éjszakát okoztak ezek a történetek, bár a mai filmipari technikákhoz mérten ma már nem képes ugyanezt a hatást elérni. Viszont ha valakinek mond valamit, a félelemkeltésre és rémisztgetésre használt megoldások csak annyira ütnek el a mai filmképektől, mint a Resident Evil legelső részében használtak. Ma már azon is többet nevetek, mint ijedezek. A felhasznált technikák és trükkök viszont a maguk korában valami fantasztikusak voltak, és mindegyik az alkotók hosszú sorának keze munkáját dicséri.

Ez volt az a sorozat, amit hét évadon keresztül végigkísértünk, természetesen azért, mert meg volt tiltva. Egyszerűen nem lehetett rá nemet mondani, ahogyan a Rémálom az Elm utcában-ra sem, már annak, aki fogékony az effajta brutalitásra és borzongásra. Akik megszállott King olvasók, azok biztosan értik, mire is gondolok.

Tekintve, hogy nem összefüggő részekről van szó, a szereplők sem állandóak, minden alkalommal új karaktereket ismerünk meg és veszítünk el, így vagy úgy. Így történhetett, hogy a sorozat bővelkedett az ismert és mára már ismertté vált színészekben, mint Demi Moore (Ghost 1990), Richard Thomas, (AZ 1990) Amanda Plummer (Ponyvaregény 1994), vagy Don Rickles (Casino 1995), illetve még sokan mások is feltűntek.

Szerintem ez a sorozat egy időtlen klasszikus technika ide vagy oda, pontozni azonban a mai sorozatokhoz viszonyítva fogom.

http://hookum.blogspot.com/2011/06/tales-from-crypt-mesek-kriptabol-1989.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Nagyon kíváncsi voltam a filmre talán azért is, mert nagyon szeretem a musicaleket. Steven Antin került a rendezői székbe, de talán jobban járunk, ha felé se néz. Nekem a Chicago óta nem volt részem jelentősebb musicalekben és ez a Díva után is így maradt. A sztori üres volt és átlátszó. Semmi tartalmi töltet, csak úgy átsuhan az ember agyán, nyomot sem hagyva. Sajnos Christina Aguilera hangja miatt nem lehetek elfogult és nem fogja az értékelésemet feljebb vinni. Vártam valami erős drámai, érzelmi vonulatot, vagy egy erős (!) szerelmi szálat a történetben. De az e helyett egyszerű, kiszámítható és unalmas volt. A dalokra és az alap koreográfiára tettek fel mindent, de ez önmagában nem elég, hogy működjön. Steven Anton elfeledte: a kivonatnál lényegesebb a gondolat.

Tehát a csillogás, trillázás, szép ruhában flangálás meg volt, de ennél több semmi. Őszintén szólva csókos szájaknál, kibodorított pilláknál tovább szerettem volna tekinteni. Aki mögött nincs tudás, tehetség (mindenki hívja, aminek akarja), amit segítségül hívhat, az nem is fog nekiveselkedni a nehezének. Ezért kapunk egy könnyű habos-babos (nem a jó értelemben) történetet.

A kis városból érkezett pincérnő Ali (Christina Aguilera) a sarkára áll és visszafordíthatatlanul elutazik Los-Angelesbe szerencsét próbálni. Egy jobb napokat látott revüklubban pincérnőként, majd énekesként csillogtatja tehetségét. A lányt jobb lehetőségekkel „ostromolják”, de ő a lehullóban lévő klubbot szolgálja lelkesen. Majd egy ügyes üzleti húzással megmenti Tess (Cher) bárját. Közben főhősünket megtalálja a szerelem is Jack (Cam Gigandet) személyében. Van még: meleg barát, féltékeny lepattant ellenség. Nem, ez nem röviden ennyi…ez ennyi.

Sajnos nem tudunk meg semmit a szereplőkről, nem hatolunk beljebb, hogy lássuk, mi zajlik a felszín alatt. Drámaiságot nélkülöző, érzelmileg száraz, de klisékben annál gazdagabb történet szemlélői lehetünk. A magyar cím felett inkább már szemet hunyok. De, hogy jókat is említsek, azért el kell mondanom, hogy volt részem libabőrben a film alatt. A dalok nagyon rendben voltak, de azok közül is azt emelném ki, amikor Cher elkeseredett-segélykiáltó You Haven’t Seen the Last of Me című szívbemarkoló dalát adta elő. Itt a drámaiság meg-meg paskolta tetszésemet, de többet a közelében sem volt.

Színészi teljesítményeket tekintve Stanley Tucci az egyetlen, akivel meg vagyok elégedve. A sok műtét nem engedi kibontakoztatni Cher arcmimikáját, bár az a gyanúm, hogy e nélkül sem várhattunk csodát. Christina kisasszony pedig ne színészkedjen, mert Woody Allen sem vetkőzik. A színpadon (!) otthonosan mozog és jól is áll neki, de inkább mindenki „maradjon a kaptafánál”.

Aki fordulatokra, drámaiságra vár az nagyon rossz helyen jár. Helyette kapunk jó sok Christina Aguilerát s vele együtt jó dalokat -az bizonyos-, melegeket, mert az kell (megeshet, hogy a válsz erre a rendező nemi identitásában rejlik) és a még egyben lévő-valamikori Oscar díjas- Chert! Azt mondom, ne gondolkodjunk, csak nyissuk ki a fülünket, ha „remek” színészeink dalra fakadnak.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/burlesque-diva-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Roppant nagy izgalommal vártam a filmet, ilyen felemelő cím után (nem), aztán úgy éreztem magam mint a kisgyerek, akit magába hagytak a játszótéren, különlegesebb élmények nélkül. Bár mikor szembesültem vele hogy az Alkonyat rendezőjének a keze alatt született, előjöttek az előítéleteim, de sikeresen elfojtottam őket, próbáltam beleélni magam ebbe a valamibe. Igazából ehhez a filmhez úgy kell leülni hogy egy viszonylag látványos popcornművet eresztenek az ölünkbe pár jó nővel, meg pár király jelenettel, meg egy két csavarnak szánt, mégse a fotelünkbe nyomó, letaglózó fordulatot. Akkor nem fogunk annyira csalódni benne. Remélhetőleg.

Az alapszituáció elég egyszerű, a fiatal lány nem azt szereti, akihez adni akarják, másba szerelmes, aztán feltűnik a vérengző vérfarkas (aki már kitudja mióta pusztítja a jó népet, semmi különös), akire vadásznak, akit elfognak, vagy nem? vagy de? 100 percen át lehetünk ennek a tanúi, megfűszerezve egy morzsányi romantikával, egy elég faszásan kinéző vérfarkassal, egy jó adag Amanda Seyfrieddel, aki igencsak bájos, legalább két pontot emel a filmen, de hát férfi lennék vagy mi. Már miatta is érdemes belenézni, de nem rizsázok többet. A befejezés tetszett,az állam biztonságban maradt, de nem bántam meg hogy láttam, még egyszer? Nem hiszem.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/red-riding-hood-lany-es-farkas-2011.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Hol is kezdjem?! Ez pont egy olyan film amit a köznyelv egyszerűen drogosfilmnek, az avatottabb réteg drámának nevez. Azok viszont akik személyes párhuzamokat vonnak a történet kapcsán, azok sokkal több jelentőséget tulajdonítanak neki a semmitől. Én azok közé tartozom akik szerint ez nem több egy drogosfilmnél, és a létrejötte maximum azt a célt szolgálja, hogy elriassza a kezdő drogfogyasztókat, illetve elgondolkoztassa- már amennyire lehet - a komoly szerhasználókat.

Engedjétek meg, hogy egy rövid kitérővel elmesélhessem, szerintem miként is működik ez a dolog.Egy viszonylag jól szituált 21 éves srác boldog párkapcsolatban élt két évig, szintén jól szituált - bár könnyen nevezhetjük plázacicának is – barátnőjével Londonnal. Már az első fél órából kiderül, hogy a helyszínek berendezései, a karakterek ruhái és felszereléseinek legolcsóbb darabjai is a minimálbér felső határát súrolják. Nekem innentől kezdve annyit mond csak ez az egész, hogy pár agyatlan gazdag sznob nem tud mit kezdeni az idejével és a pénzével. Nem is hibáztatom őket, mert ha nekem is tellne mindenre amire szükségem van, bizonyára én is többet buliznék, minőségibb piát innék, és taxival fuvaroztatnám a hátsóm. Csakhogy egy épeszű ember ha lelki problémája van; vagy megoldja, vagy megoldja segítséggel. Lehet ez barát, vagy szakember. Nempedig gyávaságából hamis valóságba menekül saját maga és szerettei elől, minek következtében csak a hamis önmagát és hamis szeretteit fogja találni.

Magával a rendezéssel nincs a világon semmi amibe belekötnék. Jó a rendezés, nagyon is. Szépek a beállítások, vágás meg egyenesen lenyűgöző. Vagyis Hunter Richards fejében, hogy mi járhatott mikor elhatározta, hogy Ő bizony betör a mozik világába, azt csakis Ő tudhatja, de biztos vagyok benne, hogy a forgatásba jelentősen több energiát fektetett a forgatókönyv írásnál. Számomra ez mindenféleképpen csak egy erős közepes alkotás.Oké ott a DVD borító: Aha! Jessica Biel meg Jason Statham. Ez tuti jó film! Valóban Statham Úr aki feljebb billenti a mércét, de kevés olyan film van ahol egy szereplő visz mindent a hátán, amit a végén azzal nyugtázunk, hogy jól szórakoztunk. Sajnos most is így van, önmagában ez kevés. Izgalmasnak nem izgalmas. Fordulatosnak nem fordulatos.

Tehát! Van itt egy srác aki nehezen mutatja ki az érzéseit, persze ennek ellenére imádja a szerelmét. Állandó féltékenykedésével az őrületbe kergeti a lányt, minek eredményeként két év együttlét után szakítanak. Azóta hat hónap telt el és a srác komolyan ráállt a kokainra. Részemről ennyi a film. Nem tudom elfogadni, feldolgozni, hogy valaki egy szakítás után ezt tegye magával. A szerelem egy szép dolog, és ha vége van az nagyon szar. Örök érvényű a mondás, hogy az idő meggyógyít mindent, de az az ember aki nem képes méltósággal viselni a sorsát, belátni a hibáit, nem képes akarni a javulást, az ne várjon csodát a siránkozásért cserébe. Nem olyan régen két hozzám nagyon közeli ember ment szét 6 azaz hat év után, és amíg ez a film a képembe hazudott, Ők folyamatosan megmutatják, hogy az élet jóval több ennél.

  

http://hookum.blogspot.com/2011/04/london-london-2005.html