Megosztom

Nos az van, hogy ez úgy nem sikeredett. Jött anno a trailer, amiből két dolog azonnal lejött: ultramegabrutál polgárpukkasztó gusztustalankodás van készülőben, no meg az, hogy akár még egy erős közepes horrort is sikerülhet összehozni, hisz -beteg és kevésbé beteg lelkű olvasóim- valljuk be: az alapötlet maga nem rossz. Az nem, viszont a kivitelezés, nos az hagy maga után kívánnivalókat. (mondjuk megkívánsz valami nézhetőt)
A legfőbb gond ugyanis, hogy mint horror, egy nagy nulla az egész, de jobban átgondolva azt is írhattam volna, hogy mint film egy nagy hulladék. De sebaj, hisz már nemegyszer láttunk ilyet, legalább  -az előzetesre felizgulva- hányhatunk majd egy jót, hisz olyan durván osztja majd Dr. Mengele Heiter.

Persze dehogy osztja. Ezzel pedig elérkeztünk oda, hogy miért is lett ez ilyen gyenge: a beígért ultramega... szóval értitek, a hányós-öklendezős részt úgy ahogy van felejtsétek el, főgonoszunk olyan, mint egy épp második stroke-on átesett éheztetett fritz Frankenstein utánzat, méghozzá egyenesen Kínából, szóval még másolatok közt is harmatgyenge, így épp csak eljátszadozik, de edzett gyomornak ez semmi.

Na de azért akinek esetleg új lenne, gyorsan ejtek pár szót arról, miről szól a másfél órás szenvedés:

Németország egy eldugott kis erdejében magányosan álldogál egy -full modern- házikó, aminek a lakója Dr. Heiter, a visszavonult, de még mindig jó nevű, sziámi ikrek szétválasztására specializálódott sebész. Nos neki egy picit elgurul a gyógyszere, s -gondolom- a munkától megcsömörlött doki gondol egyet: nem szétválaszt, összerak. Zseniális. Szerez hát gyorsan három áldozatot, akiket egy kisebb operáció keretén belül eggyé varázsol: kész is az emberi százlábú (pontosabban csak 12, de ne legyünk ennyire szőrszálhasogatóak.)

Eddig nem is rossz, right? Mondtam én, az alapötlet jó. Picit akkor nézzük, hogy mi a bibi. Színészi játék úgy nagyjából nincs. Amikor -néha- erőltetik, akkor azt kívánod, bár ne tennék. A forgatókönyv pedig... klisé klisé klisé, méghozzá a legszarabbak, az áldozatok mérhetetlenül ostoba döntései, reakciói, napestig lehetne sorolni, de röviden: mindent sikerült belesűríteni, amitől egy ilyen film rossz lehet. De elnézném ezt, ha lenne vér, szenvedés, belek. Kínzás, kegyetlenség. De -majdnem- semmi. Ezen a téren nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a mozi, más téren pedig nem fűztem hozzá reményeket. Gyenge, gyenge, gyenge. De azért készül a második rész, ahol már 12 emberből készül a 48 lábú. Bezony.