Bár Sas Tamás az utóbbi időben ontja magából a filmeket, ezek rendre borzasztóan sikerülnek (S.O.S. Szerelem, 9 és fél randi), azt hiszem, mindenki jobban járna, ha a mennyiség helyett, a minőségre menne rá inkább. A rendező a 41. Magyar Filmszemlén képviselteti magát ezzel a rettentően félresikerült mozival. Sas stílusát leginkább a végtelenül sablonos és buta karakterekről és a minden eredetiséget mellőző történetvezetésről ismerhetjük fel. A Szélcsend című legújabb munkája a főszereplőket és az alapszituációt tekintve némileg eltér elődjeitől, ám ez még nem jelenti, hogy jó is lenne.
A film három nő története, akik egy utolsó őszi vitorlázásra indulnak a Balatonon. Ketten közülük testvérek, a harmadik pedig a fiatalabb lány barátnője. A hajókázás jól indul, pezsgőt bontva élvezik a Balatoni lebegés nyugalmát. Később egy érdekes játékba kezdenek, ami lerántja a leplet hármójuk viszonyáról és feltárul előttük, hazugságuktól duzzadó kapcsolatuk. A gyönyörűnek ígérkező vitorlázás hamarosan elkerülhetetlen tragédiába csap át.
A mozi alapszituációja nem lehet ismeretlen a nézők számára, hisz nem egyszer találkoztunk már hajókázással körített thrillerekkel (Veszélyes Vizeken, Halálos Nyugalom). A Szélcsend sajnos tovább rontja a magyar filmekről kialakul képet bennem. Hogy miért? Először is Kováts Adél karaktere hiteltelen, egyszerűen képtelenek vagyunk komolyan venni. Talán az egyetlen üdefolt a filmben Pálmai Anna, akit persze csak a filmhez képest lehet pozitívumként megemlíteni, amúgy ő sem fog díj esőben fürödni alakításáért. De ez igazából nem a színészek hibája. A nevetségesen megírt párbeszédek és a semmitmondó dialógusok miatt esélyük sincs az aktoroknak, hogy megmeneküljenek.
Sas Tamásnak azt hiszem ez a film karrierje eddigi legnagyobb mélypontja, bár ennyi rossz film közül nem könnyű egy legrosszabbat kiválasztani. Lévén, hogy ő volt az operatőr is, a végtelenül idegesítő arcközeliekért is csak őt hibáztathatjuk. Izgalomnak nyoma sincs, pedig elméletileg egy thrillerről lenne itt szó. Sajnos egyet kell, hogy értsek a kijelentéssel, miszerint: a hazai filmgyártás beteg. És a Szélcsendet megnézve a reménynek még csak szikráját sem vélem felfedezni. Bár ne láttam volna.
Sas Tamásnak azt hiszem ez a film karrierje eddigi legnagyobb mélypontja, bár ennyi rossz film közül nem könnyű egy legrosszabbat kiválasztani. Lévén, hogy ő volt az operatőr is, a végtelenül idegesítő arcközeliekért is csak őt hibáztathatjuk. Izgalomnak nyoma sincs, pedig elméletileg egy thrillerről lenne itt szó. Sajnos egyet kell, hogy értsek a kijelentéssel, miszerint: a hazai filmgyártás beteg. És a Szélcsendet megnézve a reménynek még csak szikráját sem vélem felfedezni. Bár ne láttam volna.
