Megosztom

Hát igen, ilyen az, amikor az ember nem készül fel egy filmre, nem lovalja bele magát és ahelyett, hogy a nem teljesült elvárásai okán csalódottan állna fel a film után, hatalmas mosollyal az arcán távozik. A Cop Out ugyanis pontosan ezt adta, egy szeletet a régi Bruce-ból és egy darabkánt a letűnt idők akcióvígjátékaiból, egy olyan műfajból, amiből hatalmas hiány van -mármint a jól sikerült alkotásokból persze-.
Nem is akaródzik többnek mutatkozni a Két Kopper (brrr.. feleslegesnek tartom a magyar cím miatti állandó picsogást, de ez mi a fasz? most komolyan?) annál ami, de azt Smith-ék korrektül összerakták. Méghozzá úgy, hogy időnként letörölhetetlen vigyort sikerült az arcomra csalniuk, pedig semmi más nem történt, mint előhúztak a sublótból egy nagyon jól működő, már rég bevált receptet.

Tegyél össze egy fekete-fehér zsarupárost, keverd őket slamasztikába és ne hagyd, hogy véresen komolyan vegyék a helyzetet (sőt helyenként vetesd véresen komolytalanra), még akkor se, ha párosával hullnak a rosszfiúk. Ennyi. A mozi pedig ezt a kis útmutatót betartva, kihúzott háttal beállhat a sorba, amiben olyan nevek szerepelnek, mint a Beverly Hills-i Zsaru, Die Hard, Halálos Fegyver. Igen, ezekkel a nagyágyúkkal egy napon emlegethető, persze -és itt most a fanatikusok egy pillanatra forduljanak el- majd a szinkron nagy kérdés lesz, egyfelől, hogy kapunk e Dörner Györgyöt (drukkol), no meg, hogy ki adja Tracy Morgen magyar hangját. Apropó Tracy Morgan. Bár az aggódás azért bennem is bennem volt egy picit, nem vette Chris Tucker-ösre a figurát, szóval nem kell aggódni, bár a jellegzetes mimika és szleng persze ott van, de -kivéve annak aki kimondottan utálja- nem fog szemet szúrni, passzol, ahogy kell.

A történetre nem térek ki külön, lévén akcióvígjáték, nem kell hatalmas csavarokkal számolni, de belekötni se nagyon tudok, így hagyom, legyen meglepetés. Ha már itt tartok: nagyszerűen elkapta Smith az akció / vígjáték arányt, nem ül le, nem laposodik el, ugyanakkor nem is kezdtem ásítozni a tízezredik kilőtt töltény után. Bruce pedig önmaga, azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit, örök favorit. Kapunk továbbá Sean William Scott-ot, pont annyit, amennyi belőle korrekt adag.

Nem is ragozom tovább: az utóbbi hónapok egyik legjobb filmélménye volt, könnyed és szórakoztató, pont olyan, amilyenre nem (is mertem) számítottam. Nem merem állítani, hogy kultuszfilm lesz és évek múlva úgy fogunk belőle idézgetni, mint a fentebb felsoroltakból, de az biztos, hogy kategóriájában rég nem láttam ilyen jó mozit. Ja igen, így a végére: csak nekem szúrt fület a rendszeresen felhangzó dallam? Kicsit Axel Foley beütésű nem? Mindegy. Nézzétek, kötelező.