Megosztom

Kezdjük azzal, hogy az egyik valaha volt legjobb horror ötletnek tartom a Mester agyából kipattant történetet, amit 1984-ben az akkori technikához képest zseniálisan vászonra is sikerült komponálnia (kevesebb, mint 2 millió dolláros büdzséből). Aztán jött jó pár rész, -szám szerint öt-, amik egyre gyengébbre sikeredtek, majd 1994-ben újra ő ült a rendezői székbe és megszületett a New Nightmare, aminek köszönhetően Freddy ismét a régi fényében tündökölt. Ezt követően majd tíz évig nélkülöznünk kellett a csíkos pulcsis rémet, egész pontosan 2003-ig, amikor jött a gang-bang, összeeresztették a két pszichopatát, igen, ez volt a Freddy vs. Jason, a kissé felemás, de bőven emészthető kategóriájú mozi. Ezzel pedig el is érkeztünk 2010-be, hisz új epizóddal bővült most a széria, Samuel Bayer elsőfilmes meglehetősen ismeretlen rendező munkájával, a legendás első epizód remake-jével, hölgyeim, uraim: Rémálom az Elm Utcában 2010.

Tegyük fel a kényes kérdést. (de most tényleg. ha valaki tudja a választ, ne legyen rest, kommenteljen) Készült valaha remake, ami jobb lett, mint az eredeti? Lehetséges, de most egy sem jut eszembe. Így van ez ezzel a mozival is. Nem lett ez csapnivalóan gyenge kérem szépen, csak... Csak épp annyi a probléma, hogy képtelen fenntartani a feszültséget. A jó horror nem attól emelkedik ki a többi közül, hogy ötvenszer magad alá, hanem attól, hogy nem tudod mi következik, hogy lerágod a körmöd, hogy elnyom, hogy véged van. Attól függetlenül sajnos, hogy a mozi korrektül össze van rakva, ezt az elvárást a legkevésbé sem tudja teljesíteni. Megijedni meg lehet -és tényleg meg lehet-, a gond csak az, hogy a szokványos klisés horrorfaszságok miatt (kinyúl egy kéz, megjelenik hirtelen, ráüvölt, betörik, sorolhatnám napestig...), feszültség sehol, kétségbeejtő helyzetek sehol. Pedig az alaptörténet annyira adja... nem sikerült kihasználni. A vége különösen nem tetszett, de ezt nem ragozom, bár spoilerezni nem lenne könnyű, hisz remake, így sok mindent nem változtattak meg az eredetihez képest, aki azt látta meglepetés nem fogja érni. Egy kicsi sem.

Vannak azonban részei amiket nagyon benéztek. Szám szerint kettő, amibe muszáj belekötnöm, mert annyira, de annyira felhúzott. Egyfelől R besorolású a film, de ez menet közben nem érződik, nem használták ki, holott a név garantálta, hogy elmennek rá nem kevesen. Freddy keveset szerepel, még kevesebbet szemétkedik, holott ő lett volna a lényeg. Óriási hiba. A másik pedig maga Freddy, akit most ugye Englund helyett Jackie Earle Haley keltett életre. A hangja teljesen rendben van, érdes, gunyoros, szemét, jó választás volt. De a maszk... botrányosan rossz. Már-már komolytalan, ami ugye mindig is jellemző volt a karakterre egy kicsit, no de nem a kinézetére. A fiatal színészeket nem nagyon kell emlegetni, egyikük sem alakított Oscar gyanúsat és pont, nem kezdem el szapulni őket, de nem volt a legjobb a szereposztás. Nagyon kevés "gyakás" volt továbbá, de ami sokkal fájóbb pont, hogy azoktól sem fogtok elájulni, oké, volt pár pillanat, de ritkán, túl ritkán.

Nem ragozom tovább. Annak, aki még soha nem látott Rémálom az Elm Utcában filmet, nyugodt szívvel ajánlom, mert a mostani horror (pláne blockbuster horror) felhozatalban simán megállja a helyét. Annak, akinek kedves az eredeti, azt mondom, ha megnézte a 3.-4.-5. epizódot ez is belefér. De csak ezek közé. Végül pedig: annak, aki rajong a 84-es moziért és otthon anno elátkozta a többi rész készítőit, nos... neki azt mondom, inkább kerülje el jó messzire, mert semmi pluszt nem volt képes hozzátenni a legendához a mostani film. Sajnálom, de őszintén: csoda kellett volna, hogy sikerüljön.