Megosztom

Pedro Almodóvar. Zseni? Nem kétséges. Bár gyakorlatilag minden díjjal kitüntették már, amit egy rendező megkaphat, mégis sokan a 2000-ben legjobb idegennyelvű Oscar díjjal jutalmazott alkotását tartják a pályája csúcsának. Bár ezzel nem száz százalékosan értek egyet, annyi mindenesetre biztos, hogy Almodóvar maradandót alkotott, egy olyan filmet, ami még az ezredforduló idején is nagy port kavart. Miért? Mert nyíltan és empátiával mutatta be a másságot, gyakorlatilag annak minden fellelhető formáját, mégis, nem ez a film fő mozgatórugója, hanem egy anya gyásza, s útkeresése: feldolgozni a gyermeke halálát, túllépve azon, amin nem lehet túllépni.

Mauela és Esteban, anya és fia, egyedül élnek. A fiú apjának kiléte ködbe vész, Manuela fia kérlelése ellenére sem árulja el a férfi titkát. Aztán Esteban születésnapján a nő megenyhül és megígéri: ha hazaérnek, mindent elmond. Erre azonban már nem kerül sor, a fiút halálra gázolja egy autó. Miután a felajánlott szerveit megkapják az arra rászorulók (a sors fintora, hogy Manuela nővér és szerv-diszpécserként dolgozik), anyja elmenekül otthonról, vissza a múltjához, Barcelonába megy, ahol megkeresi transzvesztita barátját, a prostituált La Agrado-t. Ketten nekivágnak a városnak állást keresni, s a sors újra lecsap: segítségükre siet Rosa, a terhes apáca-lány, akivel rövid idő alatt jó baráttá válnak Emanuela-val. A történelem pedig sokadszorra bebizonyítja: milyen kicsi a világ; Rosa gyermekének az apja Lola, a szintén transzvesztita, egyúttal Manuela régi szerelme, akitől Esteban is fogant. Amikor kiderül, hogy Rosa HIV fertőzött és világossá válik Manuela számára, hogy egykori kedvesének sincs már sok hátra, elhatározza, hogy megkeresi Lola-t és megmondja neki: volt egy fia, akivel már soha nem találkozhat...

Hát... kusza történet így első olvasatra, tudom. Lehett volna írni róla még oldalakat, de itt most nem ez a cél. Látni kell. Almodóvár -szokásához híven- zseniálisat alkotott, természetesen Penelopé Cruz nagyszerű játékát -és szépségét- most sem kell nélkülöznünk, kiválóan alakítja Rose szerepét. De ugyanígy nem lehet panasz a többi szereplőre sem, a karaktereket szinte mindenkinek sikerült szorosan elkapnia. Kell egyfajta tolerancia a filmhez, de ismétlem újra: a másság itt egy teljesen természetes velejáró, nem központi téma, nem fektetett rá hangsúlyt Almodóvar. Pont emiatt nem is szúr szemet, még annak sem, aki esetleg konzervatívabb nézeteket vall. Gyönyörű, magával ragadó és megkapó történet, de ugyanakkor korántsem hétköznapi. Amolyan igazi Almodóvar érzés. Erősen ajánlott.