HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)

Álom.net (2009)

vasárnap, január 30, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
A minap véletlenül sikerült elcsípnem a TV-ben, a hollywoodi tinivigjáték klón, Álom.net-et. A műfaj már őshazájában, az államokban sem tudhat maga mögött akkora rajongótábort, mint az első „piték” korszakában, így nem értem mi szükség volt erre. Persze már megszokhattunk, hogy nálunk csúszás van mindenből, de erre a rettenetre akkor sincs mentség.
Igazság szerint, már rengeteg rossz visszhangot hallottam a filmmel kapcsolatban, így nagyon alacsonyra helyeztem a mércét, nulla elvárásokkal. A helyzet sajnos az, hogy ezt a művet nem lehet eléggé lehúzni, annyira rossz. Ez már ugyan a kezdő képsorok láttán lejött, de szent küldetésemnek éreztem végignézni, hogy aztán írhassak róla egy bejegyzést, nehogy véletlenül más is átélje azt az örökkévalóságnak tűnő másfél órát, amit én elszenvedtem a képernyő előtt.

Reginát (Labancz Lilla), a nagyon trendi pomponcsapat szőke, nagyon trendi vezérszurkolóját egy weboldal miatt kicsapják a nagyon trendi sportgimiből, és egy elit iskolába száműzik (ami egyébként azért elit, mert mindenki egyenruhát hord). Kezdetét veszi hát az elkényeztetett, gazdag csinibaba harca, hogy beilleszkedjen és elfogadják az új iskolájában, miközben a nézők egy elképesztő jellemfejlődésnek lehetnek a tanúi.


Sok minden kavarog most a fejemben, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán a hihetetlenül blőd párbeszédek, amik először szemet szúrtak nekem. Forgács Gábor, aki nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is „remekel” ebben a borzalomban, szerintem jó ideig elszigetelve, remeteként élhetett a gemenci erdő közepén, mert hogy a külvilággal minden kapcsolata megszűnt, az biztos! A szereplők szövegét megpróbálta ugyan tiniszlengben megírni, de ezzel csak azt érte el, hogy a maradék hitelességét is elvesztve, olyan kínos hat az egész, hogy mi, nézők szégyelljük el magunkat, hogy egyáltalán vettük a bátorságot megnézni ezt a „szuperprodukciót”.
A színészi teljesítményeket nézve, sajnos messze nem a főszereplő cicababánk (Labancz Lilla) volt a legrosszabb, van itt még nekünk egy Csernóczky Ádámunk, Czifra Kingánk, vagy éppen egy Steiner Kristófunk, akik akárhányszor feltűnnek a képernyőn, sikítani tudnánk.
Mégis a legnagyobb mélypontja a filmnek, a zene volt. Hihetetlen mennyiségű híg sz@rt zúdítanak a gyanútlan néző nyakába. A szokásos magyar nyáltengereken túl, az alkotóknak volt még energiájuk idegesítő félperces szennybetétekkel gazdagítani ezt a filmnek nem igazán nevezhető valamit.
Sok eredetiség sincs benne, ám ez eddig rendben is volna, hiszen a műfaj egyik erős tulajdonsága, hogy a már meglévő klisékből is képes stabil várat építeni, mely ha össze is dől, másfél-két órán keresztül képes megállni a lábán. Sajnos az Álom.net nem tartogat mást a számunkra, mint pofátlan nyúlásokat, melyekbe nem is mennék bele… Legyen elég annyi, hogy a jelenetek zöme ismerős lesz majd valahonnan.

Azt meg, hogy miért pont Labancz Lillára esett a választás Regina szerepét illetően, megint nem értem. Színészi kvalitásokat tekintve körülbelül mindenki egy szinten mozog, ez eddig rendben is volna. Na de a többi szereplő - beleértve a statisztákat is -, mérföldekkel jobban néznek ki. Igaz, ez az én véleményem, szubjektív, lehet rajt vitatkozni. De azon viszont nem, hogy ez a film mekkora egy hulladék. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de megszületett a film, mely felveszi a versenyt a Kis Vukkal.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

I Spit on Your Grave - Köpök a sírodra (2010)

péntek, január 28, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
"Rég láttam ilyen kis finom filmet", szólt egy a sok pozitív hangvételű komment közül, amit a film kapcsán láttam egy oldalon. Jórészt egyet kell értsek, bár sokak számára nehezen fogyasztható lesz ez a remake, efelől semmi kétségem. Bár jó párszor láttunk már hasonló felállást -ha nem is pont ugyanezt, de a fő szál már megszámolhatatlan filmben előjött-, talán ez volt az egyik legjobban kivitelezett mozi amit láttam ebben a témakörben: adott egy fiatal lány, egy írónő, aki az ihlet elősegítése érdekében fogja magát és kiköltözik egy erdő közepébe egy csodaszép kis házba, ahol csak a nyugalom és a madárcsicsergés veszi körül. Persze nem, a helyi suttyók betalálják és elkezdenek vele játszani; az ártatlannak korántsem nevezhető inzultus azonban hamar eldurvul (nem is kicsit). A lány végül beletörődik a sorsába és sodródik az árral: először csak képletesen, aztán szó szerint: sikerül levetnie magát egy hídról és eltűnni a kínzói elől. Hogy túlélte, vagy sem, senki sem tudja: míg nem eltelik egy hónap és a bosszú utoléri az elmebeteg kis csapatot.

Ami miatt elégedetten csettintettem a végén az a merész ábrázolásmód. Szinte mindent kitakarás nélkül látunk, s az erőszak valódi erőszaknak tűnik; oly annyira, hogy a jóérzésű néző egy idő után fészkelődni kezd a székében és lerázhatatlanul megszáll minket az érzés; legyen már vége a szenvedésnek. Ennek megfelelően persze sokkal jobban esik lelkünknek a revans, ahol elégedetten távozunk: a gonosz elnyeri méltó büntetését, s nem lesz hiányérzetünk. Mindenki megkapja azt, ami jár neki.
Itt pedig tulajdonképp akár elégedetlen is lehetnék, hisz a mozi több mint kiszámítható. Valahogy azonban mégsem zavart ez, pedig ez egy igen gyenge pont lenne szinte minden film esetében. Az már sokkal inkább -és erről is beszéltem már hasonló thriller/horror esetében-, hogy a főszereplő nem mindig (persze most a film első felére gondolok) viselkedik logikusan és ez hihetetlen irritáló. Ismeritek az érzést, ugye? Főként az ezredforduló környékén ontották az ilyen filmeket, amik nézése közben szinte folyamat ordítanánk: Fuss már ribanc! Nos itt is voltak ilyen részek, de valahogy ezek is eltompultak idővel, s a kényelmetlen, szorongó hangulatot szép lassan felváltja a teljes elégedettség; jól bánik a mozi az érzelmekkel, ez pedig nagy szó.

A színészekről és az ő teljesítményekről túl sok szót nem kívánnék ejteni. Senki nem volt hiteltelen, de hatalmas alakítást sem látunk egyiküktől sem. Rendben voltak, a főszereplő leányzó szép és ettől talán még idegesítőbb az egész, a suttyó csapat tagjai pedig előregyártott amerikai sztereotípiák, azok az igazi "az apám a bátyám" kategóriájú faszarcok. Sokáig gondolkodtam mit is érdemelne a Köpök a sírodra, ha pontilag kellene kifejeznem az osztályzatot -mert ugye ki kell-. Most lefelé görbül a jegy, mert bár jól össze van rakva a film, nem tartom valószínűnek, hogy valaha még egyszer megnézném és mondanivalót is hiába keresünk, találni nem fogunk. Jó volt, szép volt, elég volt.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Any Given Sunday - Minden Héten Háború (1999)

csütörtök, január 27, 2011 Bejegyezte: Péter andrás Comments
A legtöbb sportfilm azt a sémát követi, ahogy xy a csúcsra tör és mindenkit lezúz a finishben, legyen az bokszoló, autóversenyző vagy focista, és az izgalmak akkor is a tetőfokukra hágnak, ha sejteni lehet a küzdelmek végkimenetelét. És ezzel nincs is semmi baj. Oliver Stone sztárokkal teletűzdelt sportfilmjének is a legjobbak között van a helye, az olyanok társaságában, mint a Jerry Maguire vagy az Emlékezz a Titánokra. Így az idei Super Bowlhoz közeledve (február 6.) nyugodtan elővehetjük ezeket a filmeket, ha még egy kis izgalomra vágyunk.

Stone filmje annyiban tér csak el a megszokott recepttől, hogy nem a csapat egyik feltörekvő játékosa köré építi a cselekményt, hanem próbál egy kis betekintést nyújtani az öltözőkbe, ami a játékosok civakodásától és az edzők lélekemelő nagymonológjaitól, vagy az orvosok dilemmáitól, esetleg a tulajdonos szidalmazásaitól hangos. Az „edző a csapat lelke” sztereotípiát a fölbe döngöli, Al Pacino is csak egy kis porszem a tömegszórakoztatás kegyetlen gépezetében. Egy egész tablót kapunk az amerikai foci működéséről, aminek mozgatórugója mégiscsak a pénz, Stone pedig mindig él a lehetőséggel, ha alkalma nyílik mesélni a tőke megrontó erejéről és szembeállíthatja vele a családi értékek fontosságát, amit itt most egy csapat képvisel. Igazából ez volt Stone utolsó igazán ütős filmje.

Ütősnek viszont nagyon ütős, a nyitójelenet képsorai úgy sokkolják az embert, mint egy izgalmasabb akciófilm látványos expozíciója. Stone rettentően mozgalmassá teszi a meccseket, rendszerint a játékosok között mozog, mi is a pálya közepén érezzük magunkat, de a mai próbálkozásokkal ellentétben sosem válik zűrössé. Egyrészt egy egyszerű futás nincs 10-szer megvágva 1 másodperc alatt, és sorsdöntő pillanatoknál mindig minden belassul, hogy hagyj izguljon már az ember, meg egyébként is, őrülten jól néz ki. Mindezek mellé nemcsak pazarul összeválogatott és megvágott soundtrack dukál (Fat Boy Slim, Black Sabbath, Garry Glitter), hanem a hangeffektekkel is bevágtak néhány emlékezetes ziccert. Jammie Fox fékcsikorgást hallat, amikor nem tud megállni és belefut a cserejátékosokba, Al Pacino pedig lassított felvételeken keresztül oroszlánüvöltéssel fejezi ki nemtetszését a látottak irányába, de ezek sosem tűnnek idegennek, nagyon is passzolnak az adott helyzetekre.

A látványos keresztpasszok és csonttörő ütközések mellett a pályán kívül is mozgalmas az élet. A felvevőgéppel itt is kreatívan eljátszanak, ennek legékesebb példája, amikor Cameron Diaz arcát követi a kamera, és csak a háttér mozog, közben pedig bejár egy fél felhőkarcolót, továbbá olyan apróságokkal tarkítják még a filmet, mint Oliver Stone feltűnései. Stone nagy érdeme, hogy nem bagatellizálta el a pénzügyi érdekeket szem előtt tartók és az élek-halok a sportért figurák ábrázolását se, minden szálat magabiztosan tart, mindenről mindig pont annyi szó esik, amennyit a film még elbír, és sosem válik sekélyessé. A Ben Hur kocsiversenyes jelenetének beszúrása sem véletlen, Stone nagyon finom analízist von a modern tömegszórakoztatás és az ókori Róma között, mindezek fejébe pedig még Charlon Heston is tiszteletét teszi egy cameo elejére.

Persze láttunk már szépen megkoreografált, de érdektelen filmet. Stone remekének ezen a fronton sem szabad szégyenkeznie, felvonultat majd minden létező aspektust, ami felől a sportot nézni lehet. Kiégett nagyágyú, az élete árán is játszani akaró öregharcos, tehetséges, de forrófejű újonc, és a tapasztalt edző. A leghangsúlyosabb persze a sztárság buktatóit sikeresen átvészelő, nagy jellemfejlődésen átmenő Jamie Fox siker-sztorija, de mellette nem fásulnak el a többiek sem. Aztán Fox gyakran eltűnik a képből, és sokkal inkább Al Pacinora és Cameron Diazra koncentrálunk, akik igazán elemükben vannak (mindig elcsodálkozom, hogy Diaz milyen jó is tud lenni, ha megkívánják tőle). A kisebb mellékszereplők sem fulladnak érdektelenségbe, mindegyikük jelöl egy-egy mozzanatot, amiben a főszereplők kiteljesülhetnek. A sport meg, hát az sport marad. Lehet, hogy a pénz ott ólálkodik mögötte, de itt elhivatottságra és lélekre van szükség, nem lehet másokra mutogatni. Al Pacino kult mondatai és filmvégi nagyjelenete mindent elmond, nem sütném rá, hogy illúziókat kerget, Oliver Stone lényegében rendezett még egy háborús filmet, csak itt már van miért harcolni.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

A 83. Oscar-díj jelöltjei

kedd, január 25, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Kihirdették a február 27.-én tartandó, sorrendben a 83. Oscar-díj jelöltjeit. A filmes szakma legnagyobb elismerésére az alábbi jelöltek pályázhatnak:

Legjobb film

“Black Swan” Mike Medavoy, Brian Oliver and Scott Franklin, Producers
“The Fighter” David Hoberman, Todd Lieberman and Mark Wahlberg, Producers
“Inception” Emma Thomas and Christopher Nolan, Producers
“The Kids Are All Right” Gary Gilbert, Jeffrey Levy-Hinte and Celine Rattray, Producers
“The King's Speech” Iain Canning, Emile Sherman and Gareth Unwin, Producers
“127 Hours” Christian Colson, Danny Boyle and John Smithson, Producers
“The Social Network” Scott Rudin, Dana Brunetti, Michael De Luca and Ceán Chaffin, Producers
“Toy Story 3” Darla K. Anderson, Producer
“True Grit” Scott Rudin, Ethan Coen and Joel Coen, Producers
“Winter's Bone" Anne Rosellini and Alix Madigan-Yorkin, Producers

Legjobb férfi főszereplő

Javier Bardem in “Biutiful”
Jeff Bridges in “True Grit”
Jesse Eisenberg in “The Social Network”
Colin Firth in “The King's Speech”
James Franco in “127 Hours”

Legjobb férfi mellékszereplő

Christian Bale in “The Fighter”
John Hawkes in “Winter's Bone”
Jeremy Renner in “The Town”
Mark Ruffalo in “The Kids Are All Right”
Geoffrey Rush in “The King's Speech”

Legjobb női főszereplő

Annette Bening in “The Kids Are All Right”
Nicole Kidman in “Rabbit Hole”
Jennifer Lawrence in “Winter's Bone”
Natalie Portman in “Black Swan”
Michelle Williams in “Blue Valentine”

Legjobb női mellékszereplő


Amy Adams in “The Fighter”
Helena Bonham Carter in “The King's Speech”
Melissa Leo in “The Fighter”
Hailee Steinfeld in “True Grit”
Jacki Weaver in “Animal Kingdom”

Legjobb animációs film

“How to Train Your Dragon” Chris Sanders and Dean DeBlois
“The Illusionist” Sylvain Chomet
“Toy Story 3” Lee Unkrich

Legjobb látványtervezés/díszlet

“Alice in Wonderland”
Production Design: Robert Stromberg; Set Decoration: Karen O'Hara
“Harry Potter and the Deathly Hallows Part 1"
Production Design: Stuart Craig; Set Decoration: Stephenie McMillan
“Inception”
Production Design: Guy Hendrix Dyas; Set Decoration: Larry Dias and Doug Mowat
“The King's Speech”
Production Design: Eve Stewart; Set Decoration: Judy Farr
“True Grit”
Production Design: Jess Gonchor; Set Decoration: Nancy Haigh

Legjobb operatőr

“Black Swan” Matthew Libatique
“Inception” Wally Pfister
“The King's Speech” Danny Cohen
“The Social Network” Jeff Cronenweth
“True Grit” Roger Deakins

Legjobb jelmeztervezés

“Alice in Wonderland” Colleen Atwood
“I Am Love” Antonella Cannarozzi
“The King's Speech” Jenny Beavan
“The Tempest” Sandy Powell
“True Grit” Mary Zophres

Legjobb rendező

“Black Swan” Darren Aronofsky
“The Fighter” David O. Russell
“The King's Speech” Tom Hooper
“The Social Network” David Fincher
“True Grit” Joel Coen and Ethan Coen

Legjobb dokumentumfilm

“Exit through the Gift Shop” Banksy and Jaimie D'Cruz
“Gasland” Josh Fox and Trish Adlesic
“Inside Job” Charles Ferguson and Audrey Marrs
“Restrepo” Tim Hetherington and Sebastian Junger
“Waste Land” Lucy Walker and Angus Aynsley

Legjobb rövid dokumentumfilm

“Killing in the Name” Nominees to be determined
“Poster Girl” Nominees to be determined
“Strangers No More” Karen Goodman and Kirk Simon
“Sun Come Up” Jennifer Redfearn and Tim Metzger
“The Warriors of Qiugang” Ruby Yang and Thomas Lennon

Legjobb vágás

“Black Swan” Andrew Weisblum
“The Fighter” Pamela Martin
“The King's Speech” Tariq Anwar
“127 Hours” Jon Harris
“The Social Network” Angus Wall and Kirk Baxter

Legjobb idegen nyelvű film

“Biutiful” Mexico
“Dogtooth” Greece
“In a Better World” Denmark
“Incendies” Canada
“Outside the Law (Hors-la-loi)” Algeria

Legjobb smink


“Barney's Version” Adrien Morot
“The Way Back” Edouard F. Henriques, Gregory Funk and Yolanda Toussieng
“The Wolfman” Rick Baker and Dave Elsey

Legjobb eredeti filmzene

“How to Train Your Dragon” John Powell
“Inception” Hans Zimmer
“The King's Speech” Alexandre Desplat
“127 Hours” A.R. Rahman
“The Social Network” Trent Reznor and Atticus Ross

Legjobb eredeti dal


“Coming Home” from “Country Strong” Music and Lyric by Tom Douglas, Troy Verges and Hillary Lindsey
“I See the Light” from “Tangled” Music by Alan Menken Lyric by Glenn Slater
“If I Rise” from “127 Hours” Music by A.R. Rahman Lyric by Dido and Rollo Armstrong
“We Belong Together” from “Toy Story 3" Music and Lyric by Randy Newman

Legjobb animációs rövidfilm

“Day & Night” Teddy Newton
“The Gruffalo” Jakob Schuh and Max Lang
“Let's Pollute” Geefwee Boedoe
“The Lost Thing” Shaun Tan and Andrew Ruhemann
“Madagascar, carnet de voyage (Madagascar, a Journey Diary)” Bastien Dubois

Legjobb rövidfilm

“The Confession” Tanel Toom
“The Crush” Michael Creagh
“God of Love” Luke Matheny
“Na Wewe” Ivan Goldschmidt
“Wish 143” Ian Barnes and Samantha Waite

Legjobb hangeffekt

“Inception” Richard King
“Toy Story 3” Tom Myers and Michael Silvers
“Tron: Legacy” Gwendolyn Yates Whittle and Addison Teague
“True Grit” Skip Lievsay and Craig Berkey
“Unstoppable” Mark P. Stoeckinger

Legjobb hangvágás

“Inception” Lora Hirschberg, Gary A. Rizzo and Ed Novick
“The King's Speech” Paul Hamblin, Martin Jensen and John Midgley
“Salt” Jeffrey J. Haboush, Greg P. Russell, Scott Millan and William Sarokin
“The Social Network” Ren Klyce, David Parker, Michael Semanick and Mark Weingarten
“True Grit” Skip Lievsay, Craig Berkey, Greg Orloff and Peter F. Kurland

Legjobb vizuális effektusok

“Alice in Wonderland” Ken Ralston, David Schaub, Carey Villegas and Sean Phillips
“Harry Potter and the Deathly Hallows Part 1” Tim Burke, John Richardson, Christian Manz and Nicolas Aithadi
“Hereafter” Michael Owens, Bryan Grill, Stephan Trojanski and Joe Farrell
“Inception” Paul Franklin, Chris Corbould, Andrew Lockley and Peter Bebb
“Iron Man 2” Janek Sirrs, Ben Snow, Ged Wright and Daniel Sudick

Legjobb adaptált forgatókönyv

“127 Hours” Screenplay by Danny Boyle & Simon Beaufoy
“The Social Network” Screenplay by Aaron Sorkin
“Toy Story 3” Screenplay by Michael Arndt; Story by John Lasseter, Andrew Stanton and Lee Unkrich
“True Grit” Written for the screen by Joel Coen & Ethan Coen
“Winter's Bone” Adapted for the screen by Debra Granik & Anne Rosellini

Legjobb eredeti forgatókönyv

“Another Year” Written by Mike Leigh
“The Fighter” Screenplay by Scott Silver and Paul Tamasy & Eric Johnson;
Story by Keith Dorrington & Paul Tamasy & Eric Johnson
“Inception” Written by Christopher Nolan
“The Kids Are All Right” Written by Lisa Cholodenko & Stuart Blumberg
“The King's Speech” Screenplay by David Seidler




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Despicable Me - Gru (2010)

hétfő, január 24, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
Egy nem túl eredeti animációs mozi, mely véleményem szerint eltörpül az olyan nagyágyúk mellett, mint a Disney, vagy éppen a Pixar produkciói. Mégsem szabad elmennünk mellette, hiszen Gru és minyonjai csak hazájában közel negyedmilliárd dollárt termeltek, a műfajon belül alacsonynak számító, 69 milliós költségvetésével. Hogy miért özönlöttek úgy rá az emberek, nem tudom, mivel sokkal, de sokkal jobb alkotásokkal futhattunk össze az utóbbi időben - hogy néhányat említsek; Aranyhaj, Így neveld a Sárkányodat, Az Őrzők Legendája, és persze még sorolhatnám… Azt hiszem kijelenthetjük, hogy ha animációs moziról van szó, semmi nem számít, a kasszarobbantás garantált.

A történet középpontjában egy Gru nevezetű gazfickó áll, aki a világtörténelem valaha volt legnagyobb rablását tervezi véghezvinni, apró szolgáival az oldalán, a minyonokkal. Tudniillik Gru örömét leli mindenben, ami gonosz, nem riad vissza semmitől. Mígnem egy nap három árva kislánnyal találja szembe magát, akik bizony pont őt szemelték ki potenciális apukának. A világ egyik legnagyobb gonosztevője élete talán legnagyobb kihívása előtt áll, hiszen nem csak a Holdat kell elrabolnia, hanem gondját kell viselnie három kis lurkónak is.

A főgonoszunk figurája nem tudom, hogy a Pingvinemberre, vagy inkább az Addams Family Faster-jére hasonlít-e jobban. De az eredetiség hiánya nem csak a külsejét tekintve jelenik meg, hiszen a történetbeli jellemfejlődése sem nyújtogat semmi újat a nézők számára. Persze a nagyobb baj nem ezzel van, hiszen egy ilyen típusú rajzfilm esetében - amit az alkotók egyértelműen gyereknek szántak -, ettől elrugaszkodni nem könnyű, illetve nem is nagyon lehet. Az viszont már nagyobb baj, hogy minden humorforrást a már milliószor látott hasra esős mutatványokban láttak, és az apró csetlő-botló sárga figurákban, a Minyonokban. Az egyetlen fénypontja a műnek a 3 kis lurkó, közülük is a legkisebb, Agnes, aki egy igazi tünemény lett, és minden pillanata mosolyt csal a néző arcára.

Összességében nincs sok baj a filmmel, bájos és szeretnivaló. Ám ugyanakkor végtelenül közhelyes és kiszámítható. Nem is csoda, hiszen egyértelmű, hogy csakis a gyerekek táborát kívánták megcélozni az alkotók - talán pont e miatt nem tudott megnyerni. Mindössze néhány napja néztem meg, de már alig tudnék valamit felidézni belőle. Egy százszor látott tanmese a szeretetről és megértésről.
 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Snatch - Blöff (2000)

vasárnap, január 23, 2011 Bejegyezte: mr. church Comments
Mostanság elég kevés időm jut a cikkírásra, sajnos. Így kárpótlásként egy kiváló alkotást hoztam Nektek ma estére. Egy olyan filmet, amire szemrebbenés nélkül azt mondom, hogy kötelező darab. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek tetszeni fog, de ennek ellenére is ajánlom, hogy nézzétek meg. 

Rendező + forgatókönyvíró: Guy Ritchie. Az illető úr neve gondolom sokaknak ismerős, vagy innen vagy onnan. Legutóbbi alkotása, a Sherlock Holmes hatalmas siker lett, méltán. Nem úgy, mint a  korábbi Spíler, ami rossznak nem nevezhető, de nem hozta az elvárt színvonalat. Azonban ne rohanjunk ennyire előre, térjünk vissza a rendező 10 évvel ezelőtti munkájára, amely hatalmasat durrant és sok ember szívébe örökre bevéste ezt a filmet, és vele együtt az egész műfajt.

Tudniillik, Guy Ritchie egy külön műfajt hozott létre, amire a filmjei épülnek, nem kevés sikerrel. A kellékek: tipikus angol környezet, angol időjárás, angol sör, angol pénz (=font), angol főváros (=London), hatalom,  szerencsejáték, különböző formájú és méretű fegyverek, illetve ezek használatára kisebb-nagyobb mértékben szakosodott bűnözők. Vagyis 100% angol gengszterfilmek (ez a Sherlock Holmes esetében némileg módosul, de nem jelentős mértékben). És hogy ezek az elemek miként jelennek meg a vásznon, milyen a filmek hangulata, hogyan jön át a nézőnek? Itt jön be a képbe a rendező zsenialitása, a különböző, de párhuzamosan zajló cselekményszálak találkozása, a tökéletesen kiválasztott színészek lenyűgöző játéka, ami teljesen egyedi hangulatot eredményez: a viszonylag komoly témák ellenére a néző könnyesre röhögi magát, és teljesen elfeledkezik a külvilágról. Ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárul a szövegkönyv, ami hab a tortán: olyan párbeszédek, amit nehéz elfelejteni.

Nézzük hát, hogy miről szól a Blöff. Szokás szerint a történet több szálon indul el. Adott Franky Four Fingers (Benicio Del Toro), avagy Négyujjú Franky, a nagystílű gyémánttolvaj, aki épp túl van egy sikeres "küldetésen", és New Yorkba indul, hogy leszállítsa az árut főnökének, Avinak (Dennis Farina). Útja azonban Londonon át viszi, ahol bizonyos értékesítési manőverek miatt meg kell állnia, és kapcsolatba kerül Borisszal, (Rade Šerbedžija) a londoni alvilág orosz fegyverkereskedőjével, kinek önzetlen segítő szándéka, legalábbis gyanús. Egy másik szálon megismerjük a Törököt (Jason Statham) és gyépés üzlettársát, Tommyt(Stephen Graham), akik nyerőgépek üzemeltetéséből, és bokszolók menedzseléséből egyengetik útjaikat. Teszik mindezt békésen addig, amíg a helyi alvilág ura, Bunkó (Alan Ford) és csatlósai meg nem jelennek a képben. Az események sodrába kerül még Doug "a fej" (Mike Reid) - aki csak szeretné, hogy zsidó legyen -, Golyófogú Tony (Vinnie Jones) - akit tényleg nem fog a golyó -, egy egész gypsy tábor és a vezetőjük, a géppuskaöklű Mickey O'Neil (Brad Pitt), valamint néhány piti ékszertolvaj, egy gumimalac, Boglárka a szabadságmániás kutya, a nyúl aki "b*szhatja", egy éhes disznócsorda, a fritzek és még sokan mások...

Nem is folytatom tovább, mert oldalakat lehetne írni a film zsenialitásáról és egyediségéről. Fontos, hogy mind angol, mind pedig magyar nyelven fantasztikus élményt nyújtanak az utánozhatatlan párbeszédek. Tessék megnézni!

 


PS. Vannak "alap" filmek. Ez az.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

1 éves a hokum.hu

vasárnap, január 23, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Nos igen, ez a nap is elérkezett, hamar eltelt ez az 1 év, elröppent az 52 hét. Ezzel a kis bejegyzéssel köszönöm most meg minden olvasónknak a látogatását, azoknak akik kitartottak mellettünk, a türelmet és remélem azért okoztunk kellemes perceket. 

Álljon akkor itt egy röpke kis statisztika, lássuk, mit s-és hányszor- néztetek, szerettetek TI, kedves olvasóink.

Jelenleg 6 állandó szerző ír az oldalra kritikát, melyek közül a legnépszerűbbet A Vámpíros kibeszélőt majd háromezren olvastátok.

Az elmúlt egy évben -eddig a pillanatig- egész pontosan 232.606 (egyedi IP-ről érkező) látogató kereste fel az oldalt.

Köszönjük.

Az évforduló alkalmából nemsokára három apró újítással kedveskedünk nektek. Erről -amint kész lesznek- egy külön bejegyzésben értesítünk benneteket.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

News #2011.01.20.

csütörtök, január 20, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
 -Mivel a Tron: Örökség nem igazán vonzza a magyar közönséget, így a hazai IMAX-mozi ismét Avatar vetítésekkel próbál nézőket csalogatni.
 - A Warner Bros. fontolóra vette pár klasszikusának a leporolását. Úgy tűnik a Halálos Fegyverrel kezdenek... a kérdés csak az, valóban szükség van rá?
 - És végül egy igazi hírcsemege; Christopher Nolan az új Batman mozihoz két új szereplőt szerződtetett le. Az egyik Tom Hardy lesz, akivel a rendező már dolgozott együtt az Eredetben, és úgy nézi ki ő fogja majd alakítani a pusztító erejű Bane-t. A franchise másik újonca pedig nem más lesz, mint Anne Hathaway aki Macskanőként csatlakozik a produkcióhoz. Selina Kyle szerepéért többek között olyan kaliberű színésznők voltak versenyben, mint Keira Knightley, Rachel Weisz, Naomi Watts, vagy Natalie Portman. Azt hiszem ez elég ígéretesnek hangzik.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

La Planète Sauvage - A Vad Bolygó (1973)

szerda, január 19, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
A Csehszlovák – Francia koprodukció egy különös bolygóra kalauzol el minket, melyet kék bőrű, humanoid óriások, a Draagok uralnak, akik idejük nagy részét meditációval töltik. Ezek a furcsa lények egy korábbi expedíció során kapcsolatba kerültek a földi emberekkel (helyi megnevezésük „Om”, az ember jelentésű francia hommesból), és néhányat magukkal hoztak a bolygójukra. Fajtánkból a hatalmas Draagok általában rágcsálószerű házikedvenceket szelídítenek, a megmaradtak pedig ragadozóként a vadonban élnek, primitív közösségeket alkotva.
Egy nap Tiva, a Draag miniszterelnök lánya talál egy Om bébit, akit Terr-nek (terre, mint föld) nevez, és háziállatként felnevel. Mivel Tiva minden percben magánál tartja a parányi Omot, sikerül neki elsajátítania az évek során a Draag tudást. Immár a fejlett civilizáció tudományával felvértezve, Terr megszökik, hogy megmenthesse vadon élő fajtársait.

A kiemelkedő animációs sci-fi Rene Laloux munkája, akinek többek között a kiváló, magyar vonatkozású Idő Urait is köszönhetjük. A korai animációs technika miatt a hátterek és a mozgások gyakran ismétlődnek, mégis olyan szemet kápráztatóan gyönyörű az egész, mintha egy mozgó, szét-szét folyó festményt néznénk másfél órán keresztül. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy bizony még a mai rajzfilm felhozatal között is erősen megáll a lábán. A Vad Bolygó közel negyven év távlatából is elvarázsolja nézőit, egyre csak növelve rajongótáborát.

A zseniális nyitójelenet, melyben a kis Terr végignézi anyja halálát talán a legfelkavaróbb jelenet a műben; az akkor még csecsemő Om kénytelen eltűrni, ahogy a kíváncsi Draag gyerkőcök piszkálgatják a holttestet - pont, ahogy a gyerekek szokták a döglött állatokat.

„Elrontottad! Most nem tudunk vele tovább játszani!”

A Draagok animált világa egyszerre furcsa, szürreális és nyugtalanító. A vad Omokat kereső Terr, utazásai során a legkülönfélébb élő organizmusokkal találkozik, melyek mintha egy LSD trip hallucinációiként elevenednének meg. És itt jelenik meg a mű másik felkavaró pontja; Miközben Terr, fajtájának tömeges exodusát igyekszik megtervezni, a Draagok népirtó programot indítanak ellenük; ez az Om-talanítás, melyet néhány évente megszerveznek. Nyilvánvaló a holokauszttal való párhuzam, különösen a mérgesgázzal történő kivégzéseket látva, miközben a gázálarcos kollaboráns Omokat hosszú pórázon futtatják, hogy megtalálják az életben maradtakat. Persze a Draagok itt nem gonosz lényekként jelennek meg, nem a gyilkolás élvezete hajtja őket, csak méretben és tudásban annyira az emberek felett állnak, hogy nem tekintik őket értelmes organizmusoknak. 


A rajzfilm gyártása mellesleg Csehszlovákiában kezdődött, de 1968-ban, a szovjet megszállás után, az alkotók kénytelenek voltak áttenni Párizsba. A prágai események is visszatükröződnek az elnyomás és népirtás képeiben.

Egy érdekes kérdéseket feszegető, hihetetlenül gyönyörű és fantáziadús remekmű, melyet csak ajánlani tudok mindenkinek! A Vad Bolygó ékes példája annak, hogy nem minden mese szól gyerekeknek – ez a nyomasztó remekmű legalábbis biztos nem. Tessék megtekinteni!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Shop-Stop (1994)

kedd, január 18, 2011 Bejegyezte: vagyalompor Comments

22 vagy. Kijártad a gimit, a csajod leoboázott 36 hímvesszőt, ezt közli veled, te kiborulsz, ő kiborul. Shop Stop. Minden idők talán leggazdaságosabb filmje mára már kultusszá avanzsált, nem mehetünk el mellette, tényező, morféma, ha úgy tetszik a filmes világ egyik legeredetibb gyöngyszeme. Kevin Smithről lehetne hosszú oldalakat áradozni, ezt nem fogom most megtenni, egyrészt a véges kapacitásom miatt, másrészt meg unalmas lenne. Zseni. Pont. A 90-es évek közepén brillírozott igazán, mostanság gyengébb filmek kerülnek ki a keze alá, én remélem azért hogy lesz még jó filmje, van benne még tartalék bőven. A Shop Stop vulgáris. Amolyan 20. századi fricska az arcunkba. Azonban ez az arcon hugyálás nem csak hogy meleg, de egyenesen kellemes élmény is. A film főszereplője egy enyhén túlsúlyos csóka, Dante néven fut, egy koszos vegyesbolt alkalmazottja, a napjának a fénypontja pedig az, ha jól beszólhat a haverjával egy vásárlónak. Kissé flegma jó barátjának Randelnek a kedvenc szórakozása pedig az hogy star wars filmekről beszél és cigarettát ad el 5 éves kislányokna. Továbbá életét gyakran megkeseríti a két füves jó barát, Jay és néma Bob. Akik állandóan a bolt elők lógnak, nőknek szólogatnak be, lopják a sütit. Azonban pont ez a füves alak fogja kimondani a film legnagyobb igazságát, ez pedig roppant felemelő.
Tudod, millió szép lány van a világon, haver, de nem mindegyik hoz lasagnát ebédre. A legtöbb csak csalja az embert.

Amerikai Álom? Nem igazán. Minőségi szórakozás? Hát persze. Rohadtjó szövegek, mókás jelenetek, lazulós szombat esti mozi. Leülsz a haverokkal, magadban, szerencsésebbek a barátnőjükkel, tekertek egy cigit és nirvána. Mi kell még? Más nem igazán. Meg kell nézni.Nektek. Mindenkinek.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Social Network - A Közösségi Háló (2010)

kedd, január 18, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Elérkeztünk a nagy esélyes kitárgyalásához, hisz a papírformának megfelelően tarolt az Arany Glóbuszon, s az Oscart tekintve is a legesélyesebb befutónak tartják A közösségi hálót. Elöljáróban annyit, hogy amennyire jót tett a 127 Hours-nak Boyle, legalább annyira Fincher ennek a filmnek, nem tudom -és soha nem is fogom megtudni-, hogy ha más rendezte volna, most hasonló hangvételű kritikát írhatnék e. Mert bizony összességében ez egy jó film -kár hasonlítgatni, de én azért jó szokásomhoz híven megteszem- bár Fincher nagyágyúival (Hetedik, Harcosok Klubja) természetesen semmilyen téren nem veszi fel a versenyt.

Anno amikor az Inception előtt láttam a trailert a moziban, az első gondolatom az volt: oké, de ez kit érdekel? Leköt engem két órában a Facebook alapításának története? A kétségeim elég erősek voltak és azóta sem változtak. Nem, nem érdekel és nem, nem köt le. A film témája mint olyan számomra teljesen érdektelen és -az előítéleteimet félretéve- unalmas volt, hisz annak ellenére, hogy gyakorlatilag az érintettek bevonása nélkül, a valóságtól több helyütt elrugaszkodott szkriptből dolgoztak, semmi különösebben érdekfeszítő nem történik a szűk két órában. Ugyanakkor itt jön a csavar; méghozzá Eisenberg személyében jön el a megváltás: a srác zseniális, s bár meg sem próbálta utánozni Zuckerberget, eszméletlen jó karaktert varázsolt a vászonra, nem lehet sem szeretni, sem utálni, ő csak marad a kissé autista zseni, akinél a pénz sokadlagos, a tudás és az elvek viszont mindenek felett állnak. Úgyszintén ki kell kapnom egy pillanatra Timberlake-et, le a kalappal, egy rossz szavunk nem lehet rá. (Ahogy tulajdonképp senkire, bár engem Andrew Garfield néha idegesített).

Ezzel pedig akkor elérkeztünk egy kis élménybeszámolóhoz. Azt ugyan nem mondanám, hogy hatással volt rám a film és nem is kattog rajta az ember még órákkal a megnézés után is, de minden előzetes félelmem és tartásom ellenére tulajdonképpen nem volt egy perc sem, amit untam volna, Fincher remekül játszik az idősíkokkal, pont a kellő pillanatokban vált a film, így sem a tárgyalásba, sem a visszaemlékezésekbe nem tudunk belefáradni. Mérnöki pontossággal végigvezetett történet, amely végén hiába is várunk lezárást, vagy tanulságot; nincs, hisz nem is lehet. (Ide jöhetne, hogy ezt a történetet az élet írta, de ez persze nem igaz.). Konklúzió? Jó film volt, de semmi maradandót nem adott. Nem fogom még egyszer megnézni, mert nincs miért. Én azért reménykedem, hogy Fincher-től látunk még ennél is sokkal jobbakat.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

És akkor így alakult a 68. Golden Globe

hétfő, január 17, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Tegnap éjszaka lezajlott a 68. Golden Globe gála. Túl nagy meglepetések nem történtek, így hát a papírformának megfelelően tarolt a Közösségi Háló. A kategóriák nyerteseit itt, a televíziós díjazottakat pedig a továbbra kattintva tudjátok megnézni.

BEST MOTION PICTURE - DRAMA
**Winner** The Social Network (Columbia Pictures)
Black Swan (Fox Searchlight Pictures)
The Fighter (Paramount Pictures)
Inception (Warner Bros. Pictures)
The King's Speech (The Weinstein Company)

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE - DRAMA
**Winner** Natalie Portman - Black Swan
Halle Berry - Frankie & Alice
Nicole Kidman - Rabbit Hole
Jennifer Lawrence - Winter's Bone
Michelle Williams - Blue Valentine

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE - DRAMA
**Winner** Colin Firth - The King's Speech
Jesse Eisenberg - The Social Network
James Franco - 127 Hours
Ryan Gosling - Blue Valentine
Mark Wahlberg - The Fighter

BEST MOTION PICTURE - COMEDY OR MUSICAL
**Winner** The Kids Are All Right (Focus Features)
Alice in Wonderland (Walt Disney Pictures)
Burlesque (Screen Gems)
Red (Summit Entertainment)
The Tourist (Columbia Pictures)

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE - COMEDY OR MUSICAL
**Winner** Annette Bening - The Kids Are All Right
Anne Hathaway - Love and Other Drugs
Angelina Jolie - The Tourist
Julianne Moore - The Kids Are All Right
Emma Stone - Easy A

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE - COMEDY OR MUSICAL
**Winner** Paul Giamatti - Barney's Version
Johnny Depp - Alice in Wonderland
Johnny Depp - The Tourist
Jake Gyllenhaal - Love and Other Drugs
Kevin Spacey - Casino Jack

BEST ANIMATED FEATURE FILM
**Winner** Toy Story 3 (Disney•Pixar)
Despicable Me (Universal Pictures)
How to Train Your Dragon (DreamWorks Animation)
The Illusionist (Sony Pictures Classics)
Tangled (Walt Disney Pictures)

BEST FOREIGN LANGUAGE FILM
**Winner** In a Better World (Denmark)
Biutiful (Mexico/Spain)
The Concert (France)
The Edge (Russia)
I Am Love (Italy)

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE
**Winner** Melissa Leo - The Fighter
Amy Adams - The Fighter
Helena Bonham Carter - The King's Speech
Mila Kunis - Black Swan
Jacki Weaver - Animal Kingdom

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE
**Winner** Christian Bale - The Fighter
Michael Douglas - Wall Street: Money Never Sleeps
Andrew Garfield - The Social Network
Jeremy Renner - The Town
Geoffrey Rush - The King's Speech

BEST DIRECTOR - MOTION PICTURE
**Winner** David Fincher - The Social Network
Darren Aronofsky - Black Swan
Tom Hooper - The King's Speech
Christopher Nolan - Inception
David O. Russell - The Fighter

BEST SCREENPLAY - MOTION PICTURE
**Winner** Aaron Sorkin - The Social Network
Danny Boyle and Simon Beaufoy - 127 Hours
Lisa Cholodenko and Stuart Blumberg - The Kids Are All Right
Christopher Nolan - Inception
David Seidler - The King's Speech

BEST ORIGINAL SCORE - MOTION PICTURE
**Winner** Trent Reznor and Atticus Ross - The Social Network
Alexander Desplat - The King's Speech
Danny Elfman - Alice in Wonderland
A.R. Rahman - 127 Hours
Hans Zimmer - Inception

BEST ORIGINAL SONG - MOTION PICTURE
**Winner** "You Haven't Seen the Last of Me"; Music & Lyrics by Dianne Warren - Burlesque
"Bound to You"; Music by Samuel Dixon, Lyrics by Christina Aguilera, Sia Furler - Burlesque
"Coming Home"; Music & Lyrics by Bob DiPiero, Tom Douglas, Hillary Lindsey, Troy Verges - Country Strong
"I See the Light"; Music by Alan Menkin, Lyrics by Glenn Slater - Tangled
"There's a Place for Us"; Music & Lyrics by Carrie Underwood, David Hodges, Hillary Lindsey - The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Training Day - Kiképzés (2001)

vasárnap, január 16, 2011 Bejegyezte: mr. church Comments
Más filmről szerettem volna írni ma este, de a minap volt szerencsém megnézni ezt az alkotást, így a viszonylag friss emlékek hatása alatt szeretném bemutatni nektek. Talán ez a harmadik Denzel Washington filmem az oldalon, és biztos nem az utolsó. Korunk egyik legnagyobb színészéről van szó, ezt mind szubjektív, mind pedig objektív szemszögből tekintve bátran kijelentem. Ráadásul a New York-i Broadwayen is felléphetett, és hatalmas sikert ért el. Aki  egy kicsit is figyelemmel követi az amerikai filmtörténelmet, az biztosan tudja, hogy ez mekkora megtiszteltetés és elismerés. Nézzük a filmet.


Jake (Ethan Hawke) kezdő rendőrtiszt, feleséggel az oldalán, kisgyerekkel az otthonában, karrierje elején. Alonzo Harris (Denzel Washington) nyomozó a kábítószer-osztályon, igazi veterán, a területet és a környéket úgy ismeri, mint a tenyerét.  Munkáját jobban jellemzi az igazságtalanság, mintsem annak pozitív testvére. A törvényeket saját szájíze szerint értelmezi, kegyetlen és önző.A helyi klánok főnökeivel , drogbárókkal  kölcsönösen jó megállapodást kötött,  virágzik a korrupció. Mindenki jól jár, látszólag. 

Jaket, mint lelkes kezdőt, rábízzák Alonzóra, aki egy napot ad az újoncnak, hogy bizonyítsa rátermettségét. Ezzel pedig kezedét veszi Jake addigi életének eddigi legnehezebb napja. Alonzo kőkemény játékszabályokkal játszik, melyek gyakran túllépik a törvényesség határát, mert szerinte, csak úgy lehet fenn tartani a rendet, ha közben hasznot is húznak a rendszerből. Ezt a viselkedést és hozzáállást természetesen elvárja zöldfülű társától is, a jól bevált "megszoksz vagy megszöksz" rendszer alapján.  Az egyre keményebb szituációkban Jake egyre nehezebb döntések elé kerül, Alonzo pedig gátlástalanul "teszi a dolgát". Meddig mehet el egy zsaru a törvény nevében? Mennyire lehet átlépni a határt? Honnan nincs már visszaút?

Nem ez az első film ilyen témában, és valószínűleg nem is az utolsó. Csak hogy két példát említsek: A zsaruk becsülete (Pride and Glory) és Az utca királyai (Street Kings). Utóbbi nekem nagy kedvencem, Keanu Reeves és Forest Whitaker hatalmasat alakít benne. Visszatérve a mostanira, Denzel remekül hozza a korrupt zsarut, sőt, kifejezetten félelmetes. Mellékesen Oscar-díjat kapott a teljesítményéért. Ethan Hawk játékára se lehet panaszunk, kiválóan azonosul a szerepével. A mellékszereplők is a helyükön vannak. Emellett élethű képet kapunk a kaliforniai gettókról, a drog és a fegyverek hatalmáról, az önkényuralomról.

A film jó, egyszer simán nézhető, de nem vagyok elájulva tőle. Lehet csak nekem nem jött át eléggé.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Green Hornet – Zöld Darázs (2011)

vasárnap, január 16, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
A harmincasban megjelenő, majd a hatvanas években a köztudatba robbanó Zöld Darázs (és társának) karakterét nehéz nem szeretni. Hiszen adva van nekünk egy nagydumájú milliárdos, Britt Ried, akinek másból sem áll az élete, mint bulizás, vedelés és csajozás naphosszat. Ám mikor Ried-et összehozza a sors a zseniális Kato-val, az egész élete gyökerestül felfordul. A japán harcművész és a léhűtő pénzeszsák egy merész gondolattól vezérelve összeállnak, hogy felvegyék a harcot a helyi bűnözéssel. Hozzájuk csapódik még egy gyönyörű és intelligens riporternő, Lenore - akit a meseszép Cameron Diaz formál meg. Ám a város legnagyobb gengszterének, Chudnofsky-nak (Christoph Waltz most is elképesztő), is lesz ehhez egy-két szava.

Már vártam, mikor csap le Hollywood a maszkos igazságosztók sztorijára, hogy aztán egy újabb remake-t kanyaríthasson belőle. A Kato szerepében tündöklő Bruce Lee-t ezúttal Jay Chou, Van Williamset - Britt Ried megformálóját -, pedig Seth Rogen vállalta magára. Ez utóbbi színész, igaz, furcsának tűnhet egy szuperhős bőrébe bújva, ám minden kétséget el kell, hogy oszlassak; a nagyrészt Apatow-filmekben feszítő komikus maximálisan megfelel a hedonista milliárdos szerepére. Persze az igazi aggodalmakra nem is Rogen adott okot, sokkal inkább a „sárkány” helyébe lépő Chou, akira ugyancsak semmi panaszunk nem lehet. Cameron Diaz bájos, mint mindig, Waltz pedig ha nem is robban akkorát, mint a Brygantikban, akárhányszor feltűnik a színen, mindenki mást lesöpör a színről. Plusz két remek cameot is üdvözölhetünk, akik nagyon kellemes meglepetést okoztak nekem, így ezt nem is firtatnám tovább, hátha másnak is mosolyt húznak a szájára majd.

Na de illik mást is megemlítenem, mert a Zöld Darázs nem csak a remekül összerakott szereplőgárda miatt üt akkorát. A szebbnél-szebb kocsik és csajok, szinte jelenetről-jelenetre váltják egymást, miközben röpködnek a poénok és az akciók az ember arcába, remek zenei aláfestéssel megfűszerezve azt. Hát kérdem én, mi más kellhet még egy jó mozihoz?

Nos, ez eddig rendben is lenne, de valami mégis hiányzik belőle. Arról nem is beszélve, hogy néhol egy-két üresjáratba is belefuthatunk a filmet nézve, holott egy ilyen kaliberű akciómozi ezt nem engedhetné meg magának. Ettől függetlenül, konkrét hibát nem tudnék említeni a Zöld Darázzsal kapcsolatban, egyszerűen csak van valami, amit hiányoltam. Viszont egy jó esti mozihoz tökéletesen megfelel, így ha mostanában azon filózol, hogy mit nézz meg széles vásznon, ne gondolkodj tovább; engedd, hogy beléd fúrja fullánkját a Zöld Darázs.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Tron: Legacy - Tron: Örökség

szombat, január 15, 2011 Bejegyezte: Negro69 Comments
Kezdésnek mindenképpen el kell mondanom, hogy az első, ’82-es Tron nagy kedvencem volt. A maga kis egyszerűségével, amolyan igazi kis régi vágású Disney mozi volt. Tény, hogy technikailag ma már kissé elavultnak számít, és megmosolyogtatja a nézőt a képi világa, vagy épp a jelmezei… és hát lássuk be, a történet sem volt valami bonyolult. Én mindezek ellenére, (vagy mind ezek miatt) mégis nagyon szerettem, és még ma is minden probléma nélkül szívesen leülök elé újra.

Igyekeztem figyelemmel követni az új mozi hatalmas reklám kampányát is, volt részünk ingyenes félórás reklámvetítésben, amely tovább fokozta a várakozásokat, amolyan igazi nyálcsorgató kedvcsinálásban lehetett részünk. Ennek tudatában, hatalmas várakozással ültem be a folytatásra, ami immár 3D és Imax 3D-ben is elérhető volt a mozilátogatók számára. És igen itt akadt az első hatalmas problémám, mikor beültem és végignéztem a filmet. Ugyanis mint az újabban lenni szokott, nem sok 3D-s trükkben volt részünk, holott egy ilyen film esetében mondhatom ez egy alap elvárás lett volna (talán ha reklám helyett inkább ezekre költöttek volna…). Szóval a nézőt megint csak sikerült átejteni a palánkon, hogy úgy mondjam. Az új trend hogy pár perc 3D-s effekt elegendő, hogy egy filmet eladjanak.

Na de, ha ezen a hibán túl tudunk jutni, akkor maga a film felettébb élvezetes, alapvetően a régi filmet kapjuk vissza csak napjaink köntösébe bujtatva. Ami különösen sokat dobott a filmen az a Daft Punk zenéje volt, ami elképesztően passzolt a film világába. Ahogy a hangulatra és a képi világra sem lehet sok panaszunk. Egyszóval ki merem jelenteni, hogy sikerült a régi filmet sikeresen átültetniük, napjaink filmvilágába.


A történet alapjaiban, majdnem olyan, mint az első volt, nem ad a régi történethez túl sokat hozzá. Különbség annyi, hogy ezúttal Flynn mellé csatlakozik a kibertérbe a fia is. A fonalat nagyjából ott vesszük fel ahol az első film abba maradt, Flynn sikeresen megteremt egy mesterséges világot, de a segítségül létrehozott mása Clu átveszi az irányítást, így a programozó, teremtménye áldozata lesz, és fogságba esik a saját maga teremtette világának. Pár évvel később egy rejtélyes üzenetnek köszönhetően a fia is az események közepébe csöppen, így közösen próbálnak meg kiszabadulni, lehetőleg beelőzve Flynn gonosz kibermását, Clu-t.

Aki szerette az eredetit, annak garantáltan különleges kis csemege lesz a film, de aki csak egy élvezetes, pörgős és látványos mozira vágyik annak is mindenképpen ajánlott darab. Amolyan igazi popcorn-mozi az álomgyárból.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

127 Hours - 127 Óra (2010)

péntek, január 14, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Danny Boyle nem egy átlagos rendező. Azon kevés direktorok egyike, akinek ha új filmje közeleg, az emberben elindul valami bizsergés. Egy érzés: most valami különlegeset, valami egyedit kapunk majd. Nem nagy és korántsem túlzó szavak ezek, hisz gondoljunk bele: az ő nevéhez fűződik többek közt a Trainspotting, a Gettómilliomos, vagy a 28 nappal később, mind mind egy mérföldkő és egy kiemelkedő alkotás. Aron Ralston történetét vászonra komponálni azonban -ha lehet ilyet mondani- még az előzőeknél is nagyobb feladat; hisz egy kvázi egyszereplős filmet felejthetetlen szintre hozni nem egy egyszerű történet. Hogy -véleményem szerint- Boyle-nak végül sikerült-e?
Nem.

Nem lett felejthetetlen, de úgy gondolom kihozta belőle a maximumot, ebben egyszerűen nem volt több. Nem is olyan rég volt ugye szó a Buried-ről, amiben ugye Reynolds-nak kellett egyedül a hátán vinni a mozit egy sírba zárva, ami a hype ellenére sem sikerült; ott a film simán érdektelenségbe fulladt és belehalt a hibáiba. Itt erről szó sincs, s bár a film elején feltűnik pár -jelentéktelen- mellékszereplő, a feladat gyakorlatilag ugyanaz volt, mint a fent említett mozi esetében: a Ralston-t alakító James Franco-ra hárult a feladat, hogy hitelességével odaszögezzen a képernyő elé. A történet -spoileresen, mert úgy is sokak által ismert-: Aron Ralston fiatalember, a sziklamászás szerelmese, aki minden kalandban benne van. Elkövet azonban két nagyon nagy hibát egy hétvégi akciója előtt: nem teszi el a mindig megbízható svájci bicskáját, illetőleg senkinek nem szól, hogy pontosan hová is megy. A baj pedig mindig ott les: Aron egy szakadékba zuhan, s egy hatalmas sziklatömb odaszorítja a kezét a mélyedés falához, így Ralston a kövek fogságában reked; ha nem tudja kiszabadítani a kezét, hát lehet, hogy mindörökre. 127 órányi szenvedés után aztán beletörődik az elkerülhetetlenbe: hogy mentse az életét, levágja a saját kezét életlen kínai késével. Ennél a pontnál egyébként a film jobban hatott rám, mint a Szerb film egésze; Boyle hihetetlenül ráérzett a jelenetre, tökéletesre nyújtotta a szenvedést.

Az úgymond "csúcsig" tartó időszakkal, azaz az 5 nappal, amíg eljutunk a végkifejletig, már nem voltam maradéktalanul elégedett. Bár azt túlzott szigor lenne leírni, hogy untam, azért voltak percek, amikor egy-egy ásítást elnyomtam; de könyörgöm, erről beszéltem: ebből, többet? Lehetetlen. Jár tehát a pluszpont Boyle-nak és jár Franco-nak is, mert nagyon elkapta a karaktert, ennek megfelelően -és zárszóként- a pontozáskor a mérleg nyelve felfelé billen, a filmet pedig ajánlom.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

A Tanú (1969)

szerda, január 12, 2011 Bejegyezte: vagyalompor Comments

Sok sörözgetés témája a baráti társaságomban a magyar filmek. Írt már erről cyber a tigrisnél, hasonlóan látom én is a dolgokat. Miért nem képes letenni igazán maradandót az asztalra a nemzetünk filmek terén, miért csak a gagyit termeljük, miért voltak idők amikor jól működött nálunk is a gépezet. Arra szoktunk jutni hogy alapvetően nincs pénz filmekre, ami azért kissé csacsiság, mert rengeteg olyan budget kategóriás filmet tudunk mondani ami szinte uzsonnapénzből kézsült és lett nagy siker. Hogy csak egy nagy klasszikust említsek : Kevin Smith filmek. Általában röhejes költségekkel csinál(t) jó filmeket. Igazán jó filmeket. Úgy érzem mi úgy vagyunk vele hogy megpróbálunk abból gazdálkodni ami van, és ennek eredménye egy két igazán ütés film, pl Üvegtigris első része, vagy említhetnénk a Kontrollt, Kaméleont és sorolhatnám, mert azért akad pár mostanság is. Elsősorban vígjátékok. A tanú viszont más tészta. Tavaly előtt ünnepelte a film a 40. évfordulóját, azonban az idő vasfoga nem tudott vele mit kezdeni, ugyanolyan remekmű mint akkoriban (már aki látta akkoriban, kevesen voltak). Sajnos az évforduló egy szomorú eseménnyel is párosult, elhunyt a film atyja, Bacsó Péter is, hazánk egyik legnagyobb filmes zsenije, 40 év munkáját hagyta ránk, joggal lehetünk büszkék rá. Ki merem jelenteni hogy a legnagyobb, legjelentősebb, legjobb magyar film ami valaha született, bátran merem egy lapon említeni világbajnok filmekkel és igazán jó érzés hogy nekünk is lehet ilyen kultuszfilmünk.

A tanú cselekménye a zord 50-es évek magyar világában játszódik, ahol akkor nem voltál normális ha nem volt életed során legalább 1 koncepciós pered. Ahol nem vághattál disznót csak titokban, ahol rejtegetned kellett a barátaid,mert ki tudja hány rendszerellenes elemet bújtattál a házadban, rémisztő világ lehetett, igazából csak az tudna hiteles képet adni róla aki élt akkoriban, azonban ez a film nagyon erősen súrolja a teljes hitelesség határvonalát. Dióhéjban a történetről : Pelikán József egy átlagos magyar figura, gátőr, akinek az egyik jó barátját, aki egy minisztert, koholt vádakkal akarják rácsok mögé juttatni. Miközben ez a szál körbeöleli a filmet, mindenféle érdekes kalandokba keveredik Pelikán. Egyre fontosabb munkát bíznak rá, azonban figyelmeztetik, hogy ennek meglesz az ára, az ár pedig súlyos lesz.

Többet nem is szeretnék ellőni a filmről, teljesen felesleges, úgyis mindenki előtt szépen ki fog bontakozni a történet. (ha létezik egyáltalán olyan magyar ember aki nem látta). A film igen fejlett humorral rendelkezik, többet lehet rajta nevetni mint komplett sitcomokon, a végére garantált a hasgörcs. Őze Lajos (Virág elvtárs) sziporkázik, szövegeit mai napig szívesen idézzük, elképesztő színészóriás. Monori Lili gyönyörű, értékéből csak azért veszt, mert nem mi bújhatunk vele a paplan alá. A filmnek egyetlen hibája van : tarthatna mondjuk 1 órával tovább. Hogy még inkább érezzük, hogy szerencsések vagyunk hogy nem abba az időbe születtünk. Erősen alapmű kategória.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Srpski film - Szerb film (2010)

hétfő, január 10, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Elsősorban: tegyük félre a hype-ot és a filmet körüllengő "legendát". Sokan úgy beszélnek róla ugyanis, mint a valaha készült legundorítóbb alkotásról, s sok külföldi fórumon jó pár szerb hozzászóló fejtette ki azon véleményét, miszerint szégyen, hogy az ország ilyen alkotást adott ki a "kezéből". Nos, leszámítva azt a pár kínos percet, amikor megpróbálják a politikát letuszkolni a torkunkon, túl sok rosszat nem tudok mondani, de nézzük akkor miről is van szó.

Egy groteszkül és merészen újragondolt Memento és egy jól elkapott dráma ötvözete, csak épp a fordított sorrendben. Míg az első háromnegyed óra simán elmenne egy tizenhatos drámának, addig a második negyvenöt perc igazi ínyencségekkel kecsegteti a filmnézőt; olyat láthatunk, amit mozifilmben talán még soha. Amiért pedig csak maximálisan dicsérni tudok, az az, hogy nem megy át önkényes magamutogatásba, a szürreális és brutális részek jól illeszkednek a menetbe, még ha néha én is azt éreztem, hogy itt talán egy kicsit most sok volt, hamar túltettem magam rajta és izgatottan vártam: vajh mi sül ki ebből.
És akkor itt, ha már szóba került: a lezárás remek, ehhez a filmhez kívánni sem tudtam volna jobbat. De akkor ne beszéljünk ennyire rébuszokban, lássuk miről is szól a Szerb Film.

Milos, a kiöregedett pornósztár visszavonultan él gyönyörű feleségével és kisfiával. A rokkantnyugdíjas lét azonban korántsem fizet olyan jól, mint a szalagra vett szex, s amikor felbukkan a múlt, főszereplőnk nem tud nemet mondani. Olyan ajánlatot kap ugyanis, ami megváltoztatja az életét: rengeteg pénz egyetlen filmért; jól hangzik, igaz? Ez azonban nem ilyen egyszerű: csak a stáb ismeri a forgatókönyvet, Milos nem. Így amikor rájön, hogy ez közel sem egy szokványos pornófilm lesz, már késő kiszállni: a kamera forog, az események pedig megállíthatatlanul, de kegyetlenül megszervezve követik egymást.

Okosan és művészi pontossággal össze van rakva a film, ehhez nem fér kétség. Ahhoz sem, hogy sokaknak, rengeteg nézőnek ez már bőven nem fér bele, nem fogja bevenni a gyomruk, de azt senki sem vitatta: nem egy közönségfilmről van szó. Ugyanakkor nem kezelhetjük nem a helyén a mozit: nem polgárpukkasztásról van szó, sokkal inkább valami eredetiről. Azonban nem csak dicsérni tudok és nem szabad csak dicsérnem: bár gyorsan átsiklottam felette, a jelentősége azért nagyobb: voltak részek, amik tényleg túl erősek voltak (konkrétan elsősorban a szüléses részre gondolok ezalatt). No meg persze rengeteg a szex, a nem szokványos szex és a kurvára szokatlan szex, ez szintén sokakat elijeszt majd.
Vissza kell azonban kanyarodnom egy kicsit a dicséretekhez: a Milos-t alakító Srdjan Todorovic elsőosztályúan hozza a karaktert, megvett kilóra, hisz meg tudtam szeretni és ez volt talán a legnehezebb feladata a filmnek; de sikerült. Apropó: akinek a név nem mond semmit (mármint Todorovic), kezdje el nézni a filmet, kíváncsi vagyok mennyi idő után esik le, mivel is lett ő világhírű.

Zárszóként összekapom a tanulságot: jó filmet láttam, amit bátran ajánlok, főképp erős gyomrúaknak és olyanoknak, akik vágynak valami szokatlanra. A pontszámon sokáig gondolkodtam, aztán végül felfelé billent a mérleg nyelve, így megemésztve is azt mondom: megérdemli a Szerb Film.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Factory Girl - Hullócsillag (2006)

hétfő, január 10, 2011 Bejegyezte: vagyalompor Comments

Alapfelállás : 60-as évek, New York, Edie a művészpalánta, képzőművészetet tanul és nagyon gazdag családból származik, és úgy dönt hogy meg szeretné találni az amerikai álmot, Andy Warhol a roppant karizmatikus megjelenésű művész (apró adalék hogy még meleg is), aki felkarolja a lányt, és napok alatt a legkedveltebb üdvöskéje lesz. Olyan rövid idő alatt robban be a köztudatba Edie, mint egy rakéta. Készüljünk fel hogy ez a film elég nehezen emészthető, tele van fekete-fehér szemcsés képű jelenetekkel, feleslegesnek tűnő párbeszédekkel, meztelen női testekkel. Azonban mégse vontatott, jól épül fel, talán a karakterek teszik ennyire teljessé. Egy dolog egészen biztos, Guy Pierce zseniális színész, kiválóan játsza a szerepét. De a többiek se szerepelnek rosszul, Edie szeszélyes, kislányos báját fénysebességgel növi ki és lesz a nagyváros egyik legnagyobb dívája. Nekem nagyon tetszett az a korhangulat, amit a film idéz, nem csak próbálja, hanem hiteles képet is ad. A ruhák gyönyörűek, a hajak úgy szintén, az emberek viselkedése szintén. Tényleg olyan érzésed van hogy visszarepültél 40 évet az időben és kamerázol az egyik útszéli bokorból, miközben Andy éppen masszíroz hátulról, közben pedig szintetikus drogokkkal kényezteti a segged, majd megjegyzi hogy ebből lehetne csinálni egy selejt snuffpornót. A zenék értelemszerűen ütnek,nem éreztem kamu hatvanasévek szagot.

A lány azonban eltéved, annak rendje és módja szerint szerelmbe esik, szabályszerűen egy nincstelenbe szeret bele, aki még inkább beleviszi a drogok feneketlen világába, amit olyan kevesen tudtak akkoriban elkerülni. Edie sem. Andy lemond róla, Edie konstatálja hogy nem pótolhatatlan, kiábrándul, kibukik, rémisztő képek fárasztó panoptikuma és élvezed. És hogy mi a nagy igazság amit közöl velünk a film? Hát ha más nem is, de az mindenképpen hogy magasról lehet igazán nagyot esni. Lehet én vagyok túlságosan mimóza lelkű, de a végén azért elmorzsoltam néhány könnycseppet, tisztelegvén az akkori kor egyik legnagyobb bálványának. Művészpalántáknak kötelező, másoknak is ajánlott.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

RoboCop - Robotzsaru (1987)

hétfő, január 10, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
Ahol a szerzői és a műfaji film határai összemosódnak, és a ponyva eggyé válik a művészettel, ott születnek meg a zseniális holland rendező, Paul Verhoeven legjobb munkái. A Robotzsaru, amellett hogy egy kiváló mozi, egyben hű korkép is. Hiszen ami a Reagan-éra éveiben célpontként szolgálhatott, azt a fémpáncélba bújtatott igazságosztó célba is vette (lsd. a nagyvállalatok előretörése, a cinikus média, vagy akár az erőszaktól duzzadó rendfenntartó erők).

A film, a nem is oly távoli jövőben játszódik, ahol Detroit városa már a bűnözés melegágyává vált. Az országot különböző szervezetek tartják kézben; a túlnépesedett társadalom fogyasztói idiotizmusát fenntartva, a televízió segítségével. A vezető kereskedelmi szervezet, az OCP, egy új és radikális igazságszolgáltatási koncepciót hoz létre, a Robotzsaru-programot. Ennek keretein belül születik meg az elhunyt rendőrtisztből, Alex Murphy-ből, a robotikus testrészekkel működésben tartott szuperkopó, más néven a Robotzsaru. Persze ő nem csak a fémpáncél miatt lesz a rendszer tökéletes része; a detroiti rendőrséget felvásárló multinak a legnagyobb haszna benne, hogy nincs neve, csak programot hajt végre – ergo nem más, mint egy lélektelen termék. Így a Robotzsaru csak a kishalakra vadászik, a nagyokat békén hagyva, hiszen őket program védi, ellenük ő mit sem tehet. Ám a fellázadt gépektől való félelem itt új értelmet nyer (Terminator) - ezúttal az emberek a korruptak, a robot a tisztességes.
Bár a filmben megjelennek a hagyományos bosszúfilmekre és a kor stílusára jellemző elemek, mégis jóval túlmutat önmagán. Az erőszakos szatíra, egy programjától függő gép és az érzelmeitől sarokban tartott ember harcát mutatja be. És bár az ember kontra gép harca előrevetíti a kilencvenes évek fő műfaji irányzatát, itt még képes újdonságként hatni – igaz, egy név a film végén, rámutat melyik az erősebbik fél. A Videodrome mellett, talán a Robotzsaru volt a nyolcvanas évek legelőretekintőbb alkotása.

A kékes-szürkés képi világ, Verhoeven operatőr társának, Jost Vacano-nak a keze munkáját dicséri. Külön piros pont az alkotógárdának azért, amiért képesek voltak elrugaszkodni az akkoriban oly divatos apokalipszis-filmek káoszától (ami a Mad Max-en kívül nem sok produkcióban működött). A viszonylag alacsony költségvetés pedig egyáltalán nem látszik meg rajta, a trükkök egész jól sikerültek, néhol ugyan megmosolyogtatják az embert (leginkább a stop-motion technika miatt), de akárcsak a rendező ezt követő munkájában, Az Emlékmásban, sok probléma itt sincs velük.
A zenei főtéma Basil Pouledouris talán legjobb munkája. Az epikus hangszerelés, és a hősi induló tökéletes elegye lett - mely ha jól emlékszem hónapokig még a csengőhangomként is funkcionált… :)

Érdekesség, hogy a Dredd Bíró és a Vasember ihlette figura főszerepére Schwarzenegger neve is szóba jött, ám a rendező semmiképp sem szerette volna, hogy egy másodrangú Terminator filmnek könyveljék el filmjét még a megjelenés előtt, így inkább Rutger Hauer-t kívánta megnyerni a szerepre. A szintén holland származású aktor azonban nem jött ki túl jól a rendezővel, így került Peter Weller-höz a szerep, akit leginkább az Elhagyott Bolygóból, vagy a zseniális Meztelen Ebédből ismerhetünk – bár legutóbb találkozhattunk vele a Dexter 5. évadjában is, a tenyérbemászó Liddy karakterébe bújva.

A franchise még 2 epizódot élt meg, bár ezek közül a harmadik már hatalmas bukta lett. Még utolsó bőrlehúzásként megpróbáltak egy tévésorozatot kihozni az alapanyagból, de a várt nézettség hiányában, csak egy évadot élt meg. 2012-re ígérik a legújabb remake-t, amit a sztori nagy rajongója, Darren Aronofsky fog levezényelni.
Az elejétől a végéig lebilincselő filmben Verhoeven újraértelmezi a képregény-alapanyagot, megalkotva a műfaj egyik örökérvényű klasszikusát, ami túl jó ahhoz, hogy egyszerű kommerszfilmként leírjuk.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...