Érdekesnek tűnt a trailer, mondjuk, hogy várós volt, mert pont annyira megkavarta az állóvizet, hogy a néző elraktározza magában: oké, ez megérdemel egy esélyt. Ettől nem tántorított el Reynolds sem, aki sokak fejébe berögzült Van Wilder-nek, de aki kicsit is odafigyel, az azért rég rájött, hogy jóval több potenciál van Ryan-ben. Ez pedig egy igen lényeges momentuma a Buried-nek, hisz ez egy kvázi egy szereplős film, valahol Reynolds-on (is) áll vagy bukik a siker, hisz ha nem képes fenntartani a feszültséget, ha kizökken a hitelességből akár egy hajszálnyi időre is, akkor vége a mutatványnak. Nos, örömmel jelentem, hogy itt nincs hiba, végig tartotta amit kellett, hozta az elvártat -vagy talán még egy kicsivel többet is-.
Itt nincs, máshol azonban van, méghozzá jócskán. Magának a szkriptnek nagy volt a veszélye, hogy érdektelenségbe süllyed, mert oké, érdekes -és igencsak szokatlan- egy koporsóba temetett ember küszködését figyelemmel kísérni, főképp az első negyed órában. Talán még a másodikban is. A harmadik már kétséges, utána viszont a feszültség a tetőfokára hág, csak nem épp a eltervezett formában; mondjuk úgy, hogy kezdtem ideges lenni: ennyi? Ez lesz másfél órán keresztül? Ez. Mivel lényeges momentumokba nem akarok spoilerezni, megpróbálom ködösen megfogalmazni: egyéb -még laikus szemet is zavaró- hibáktól sem mentes a film, s ha akarok, akkor százával találok belekötni valót. Ez főképp azért elszomorító, mert a film sajátosságának köszönhetően nem sok mindenre kellett volna odafigyelni, sajnos még ez sem sikerült. Hogy happy end a vége vagy sem, azt majd mindenki meglátja, -megint csak:- sajnos túl sok jelentősége nincs.
Másfelől engem -ahogy öregszem úgy látszik- egyre jobban zavarnak a mögöttes mondanivalók, amiket a filmek nagy része le akar tolni a torkomon. Régen persze még nem így volt, ma már azonban felettébb irritál, s a Buried sem mentes ezektől, így utólag azt mondom kicsit túl sok is volt belőlük.
Még egyszer kiemelem: Reynolds-ra egy rossz szavunk nem lehet, senki nem alakította volna ezt jobban, hiteles maradt az utolsó utáni percig is, ez azonban nem elég, hogy megmentse a mozit. Kár érte, bár magam sem tudom, hogy hogyan lehetett volna ebből -és főképp ennyiből- egy jó filmet csinálni.
Itt nincs, máshol azonban van, méghozzá jócskán. Magának a szkriptnek nagy volt a veszélye, hogy érdektelenségbe süllyed, mert oké, érdekes -és igencsak szokatlan- egy koporsóba temetett ember küszködését figyelemmel kísérni, főképp az első negyed órában. Talán még a másodikban is. A harmadik már kétséges, utána viszont a feszültség a tetőfokára hág, csak nem épp a eltervezett formában; mondjuk úgy, hogy kezdtem ideges lenni: ennyi? Ez lesz másfél órán keresztül? Ez. Mivel lényeges momentumokba nem akarok spoilerezni, megpróbálom ködösen megfogalmazni: egyéb -még laikus szemet is zavaró- hibáktól sem mentes a film, s ha akarok, akkor százával találok belekötni valót. Ez főképp azért elszomorító, mert a film sajátosságának köszönhetően nem sok mindenre kellett volna odafigyelni, sajnos még ez sem sikerült. Hogy happy end a vége vagy sem, azt majd mindenki meglátja, -megint csak:- sajnos túl sok jelentősége nincs. Másfelől engem -ahogy öregszem úgy látszik- egyre jobban zavarnak a mögöttes mondanivalók, amiket a filmek nagy része le akar tolni a torkomon. Régen persze még nem így volt, ma már azonban felettébb irritál, s a Buried sem mentes ezektől, így utólag azt mondom kicsit túl sok is volt belőlük.
Még egyszer kiemelem: Reynolds-ra egy rossz szavunk nem lehet, senki nem alakította volna ezt jobban, hiteles maradt az utolsó utáni percig is, ez azonban nem elég, hogy megmentse a mozit. Kár érte, bár magam sem tudom, hogy hogyan lehetett volna ebből -és főképp ennyiből- egy jó filmet csinálni.
Nem így.
