Rendező + forgatókönyvíró: Guy Ritchie. Az illető úr neve gondolom sokaknak ismerős, vagy innen vagy onnan. Legutóbbi alkotása, a Sherlock Holmes hatalmas siker lett, méltán. Nem úgy, mint a korábbi Spíler, ami rossznak nem nevezhető, de nem hozta az elvárt színvonalat. Azonban ne rohanjunk ennyire előre, térjünk vissza a rendező 10 évvel ezelőtti munkájára, amely hatalmasat durrant és sok ember szívébe örökre bevéste ezt a filmet, és vele együtt az egész műfajt.
Tudniillik, Guy Ritchie egy külön műfajt hozott létre, amire a filmjei épülnek, nem kevés sikerrel. A kellékek: tipikus angol környezet, angol időjárás, angol sör, angol pénz (=font), angol főváros (=London), hatalom, szerencsejáték, különböző formájú és méretű fegyverek, illetve ezek használatára kisebb-nagyobb mértékben szakosodott bűnözők. Vagyis 100% angol gengszterfilmek (ez a Sherlock Holmes esetében némileg módosul, de nem jelentős mértékben). És hogy ezek az elemek miként jelennek meg a vásznon, milyen a filmek hangulata, hogyan jön át a nézőnek? Itt jön be a képbe a rendező zsenialitása, a különböző, de párhuzamosan zajló cselekményszálak találkozása, a tökéletesen kiválasztott színészek lenyűgöző játéka, ami teljesen egyedi hangulatot eredményez: a viszonylag komoly témák ellenére a néző könnyesre röhögi magát, és teljesen elfeledkezik a külvilágról. Ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárul a szövegkönyv, ami hab a tortán: olyan párbeszédek, amit nehéz elfelejteni.
Nézzük hát, hogy miről szól a Blöff. Szokás szerint a történet több szálon indul el. Adott Franky Four Fingers (Benicio Del Toro), avagy Négyujjú Franky, a nagystílű gyémánttolvaj, aki épp túl van egy sikeres "küldetésen", és New Yorkba indul, hogy leszállítsa az árut főnökének, Avinak (Dennis Farina). Útja azonban Londonon át viszi, ahol bizonyos értékesítési manőverek miatt meg kell állnia, és kapcsolatba kerül Borisszal, (Rade Šerbedžija) a londoni alvilág orosz fegyverkereskedőjével, kinek önzetlen segítő szándéka, legalábbis gyanús. Egy másik szálon megismerjük a Törököt (Jason Statham) és gyépés üzlettársát, Tommyt(Stephen Graham), akik nyerőgépek üzemeltetéséből, és bokszolók menedzseléséből egyengetik útjaikat. Teszik mindezt békésen addig, amíg a helyi alvilág ura, Bunkó (Alan Ford) és csatlósai meg nem jelennek a képben. Az események sodrába kerül még Doug "a fej" (Mike Reid) - aki csak szeretné, hogy zsidó legyen -, Golyófogú Tony (Vinnie Jones) - akit tényleg nem fog a golyó -, egy egész gypsy tábor és a vezetőjük, a géppuskaöklű Mickey O'Neil (Brad Pitt), valamint néhány piti ékszertolvaj, egy gumimalac, Boglárka a szabadságmániás kutya, a nyúl aki "b*szhatja", egy éhes disznócsorda, a fritzek és még sokan mások...
Nem is folytatom tovább, mert oldalakat lehetne írni a film zsenialitásáról és egyediségéről. Fontos, hogy mind angol, mind pedig magyar nyelven fantasztikus élményt nyújtanak az utánozhatatlan párbeszédek. Tessék megnézni!
PS. Vannak "alap" filmek. Ez az.
