Sok sörözgetés témája a baráti társaságomban a magyar filmek. Írt már erről cyber a tigrisnél, hasonlóan látom én is a dolgokat. Miért nem képes letenni igazán maradandót az asztalra a nemzetünk filmek terén, miért csak a gagyit termeljük, miért voltak idők amikor jól működött nálunk is a gépezet. Arra szoktunk jutni hogy alapvetően nincs pénz filmekre, ami azért kissé csacsiság, mert rengeteg olyan budget kategóriás filmet tudunk mondani ami szinte uzsonnapénzből kézsült és lett nagy siker. Hogy csak egy nagy klasszikust említsek : Kevin Smith filmek. Általában röhejes költségekkel csinál(t) jó filmeket. Igazán jó filmeket. Úgy érzem mi úgy vagyunk vele hogy megpróbálunk abból gazdálkodni ami van, és ennek eredménye egy két igazán ütés film, pl Üvegtigris első része, vagy említhetnénk a Kontrollt, Kaméleont és sorolhatnám, mert azért akad pár mostanság is. Elsősorban vígjátékok. A tanú viszont más tészta. Tavaly előtt ünnepelte a film a 40. évfordulóját, azonban az idő vasfoga nem tudott vele mit kezdeni, ugyanolyan remekmű mint akkoriban (már aki látta akkoriban, kevesen voltak). Sajnos az évforduló egy szomorú eseménnyel is párosult, elhunyt a film atyja, Bacsó Péter is, hazánk egyik legnagyobb filmes zsenije, 40 év munkáját hagyta ránk, joggal lehetünk büszkék rá. Ki merem jelenteni hogy a legnagyobb, legjelentősebb, legjobb magyar film ami valaha született, bátran merem egy lapon említeni világbajnok filmekkel és igazán jó érzés hogy nekünk is lehet ilyen kultuszfilmünk.
A tanú cselekménye a zord 50-es évek magyar világában játszódik, ahol akkor nem voltál normális ha nem volt életed során legalább 1 koncepciós pered. Ahol nem vághattál disznót csak titokban, ahol rejtegetned kellett a barátaid,mert ki tudja hány rendszerellenes elemet bújtattál a házadban, rémisztő világ lehetett, igazából csak az tudna hiteles képet adni róla aki élt akkoriban, azonban ez a film nagyon erősen súrolja a teljes hitelesség határvonalát. Dióhéjban a történetről : Pelikán József egy átlagos magyar figura, gátőr, akinek az egyik jó barátját, aki egy minisztert, koholt vádakkal akarják rácsok mögé juttatni. Miközben ez a szál körbeöleli a filmet, mindenféle érdekes kalandokba keveredik Pelikán. Egyre fontosabb munkát bíznak rá, azonban figyelmeztetik, hogy ennek meglesz az ára, az ár pedig súlyos lesz.
Többet nem is szeretnék ellőni a filmről, teljesen felesleges, úgyis mindenki előtt szépen ki fog bontakozni a történet. (ha létezik egyáltalán olyan magyar ember aki nem látta). A film igen fejlett humorral rendelkezik, többet lehet rajta nevetni mint komplett sitcomokon, a végére garantált a hasgörcs. Őze Lajos (Virág elvtárs) sziporkázik, szövegeit mai napig szívesen idézzük, elképesztő színészóriás. Monori Lili gyönyörű, értékéből csak azért veszt, mert nem mi bújhatunk vele a paplan alá. A filmnek egyetlen hibája van : tarthatna mondjuk 1 órával tovább. Hogy még inkább érezzük, hogy szerencsések vagyunk hogy nem abba az időbe születtünk. Erősen alapmű kategória.
