Megosztom

Elsősorban: tegyük félre a hype-ot és a filmet körüllengő "legendát". Sokan úgy beszélnek róla ugyanis, mint a valaha készült legundorítóbb alkotásról, s sok külföldi fórumon jó pár szerb hozzászóló fejtette ki azon véleményét, miszerint szégyen, hogy az ország ilyen alkotást adott ki a "kezéből". Nos, leszámítva azt a pár kínos percet, amikor megpróbálják a politikát letuszkolni a torkunkon, túl sok rosszat nem tudok mondani, de nézzük akkor miről is van szó.

Egy groteszkül és merészen újragondolt Memento és egy jól elkapott dráma ötvözete, csak épp a fordított sorrendben. Míg az első háromnegyed óra simán elmenne egy tizenhatos drámának, addig a második negyvenöt perc igazi ínyencségekkel kecsegteti a filmnézőt; olyat láthatunk, amit mozifilmben talán még soha. Amiért pedig csak maximálisan dicsérni tudok, az az, hogy nem megy át önkényes magamutogatásba, a szürreális és brutális részek jól illeszkednek a menetbe, még ha néha én is azt éreztem, hogy itt talán egy kicsit most sok volt, hamar túltettem magam rajta és izgatottan vártam: vajh mi sül ki ebből.
És akkor itt, ha már szóba került: a lezárás remek, ehhez a filmhez kívánni sem tudtam volna jobbat. De akkor ne beszéljünk ennyire rébuszokban, lássuk miről is szól a Szerb Film.

Milos, a kiöregedett pornósztár visszavonultan él gyönyörű feleségével és kisfiával. A rokkantnyugdíjas lét azonban korántsem fizet olyan jól, mint a szalagra vett szex, s amikor felbukkan a múlt, főszereplőnk nem tud nemet mondani. Olyan ajánlatot kap ugyanis, ami megváltoztatja az életét: rengeteg pénz egyetlen filmért; jól hangzik, igaz? Ez azonban nem ilyen egyszerű: csak a stáb ismeri a forgatókönyvet, Milos nem. Így amikor rájön, hogy ez közel sem egy szokványos pornófilm lesz, már késő kiszállni: a kamera forog, az események pedig megállíthatatlanul, de kegyetlenül megszervezve követik egymást.

Okosan és művészi pontossággal össze van rakva a film, ehhez nem fér kétség. Ahhoz sem, hogy sokaknak, rengeteg nézőnek ez már bőven nem fér bele, nem fogja bevenni a gyomruk, de azt senki sem vitatta: nem egy közönségfilmről van szó. Ugyanakkor nem kezelhetjük nem a helyén a mozit: nem polgárpukkasztásról van szó, sokkal inkább valami eredetiről. Azonban nem csak dicsérni tudok és nem szabad csak dicsérnem: bár gyorsan átsiklottam felette, a jelentősége azért nagyobb: voltak részek, amik tényleg túl erősek voltak (konkrétan elsősorban a szüléses részre gondolok ezalatt). No meg persze rengeteg a szex, a nem szokványos szex és a kurvára szokatlan szex, ez szintén sokakat elijeszt majd.

Vissza kell azonban kanyarodnom egy kicsit a dicséretekhez: a Milos-t alakító Srdjan Todorovic elsőosztályúan hozza a karaktert, megvett kilóra, hisz meg tudtam szeretni és ez volt talán a legnehezebb feladata a filmnek; de sikerült. Apropó: akinek a név nem mond semmit (mármint Todorovic), kezdje el nézni a filmet, kíváncsi vagyok mennyi idő után esik le, mivel is lett ő világhírű.

Zárszóként összekapom a tanulságot: jó filmet láttam, amit bátran ajánlok, főképp erős gyomrúaknak és olyanoknak, akik vágynak valami szokatlanra. A pontszámon sokáig gondolkodtam, aztán végül felfelé billent a mérleg nyelve, így megemésztve is azt mondom: megérdemli a Szerb Film.