HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)

The Magnificent Seven - A Hét Mesterlövész (1960)

péntek, július 30, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Hollywoodban japán mintára westernt forgattak 1960-ban. A Hét Szamuráj újragondolásaként született meg minden idők egyik legjobb westernje, a Hét Mesterlövész. Igaz, szerintem a japán eredetiéhez nem ér fel, ám John Sturgesnek mégis sikerült a mozit úgy átformálnia vadnyugati környezetbe, hogy az eredeti történet mit sem veszített értékéből, hisz ne feledjük, még maga Akira Kurosawa is elismerte a filmet. Ha nem is a legfontosabb és legjelentősebb darab a műfajon belül, messze az egyik legszórakoztatóbb.
A történetvezetés nagyvonalakban az eredetiét, a Hét Szamurájét követi; Évről évre visszajár fosztogatni egy mexikói faluba Calvera és bandája, a lakóknak mindig csak épp annyi ételt hagyva, hogy éhen ne haljanak. A falu férfijai megelégelik az állandó kizsákmányolást, ám fegyverek híján, megmaradt érékeiket összedobva zsoldosokat bérelnek fel, szülőföldjük megvédésére. Igaz, a fizetség inkább csak jelképes, hét bátor mesterlövészt mégiscsak sikerül összeverbuválniuk. A több mint harminc lovas rabló ellen, a falubeliekkel kiegészülve veszi fel a harcot a hét cowboy.
Yul Brynner szeretett dicsekedni azzal, hogy a film megfilmesítése, csak miatta jöhetett létre, ám ez nem teljesen igaz. Lou Morheim producer segítségével, megvásárolták a hét szamuráj újrafilmesítésének jogait, ám a sztori első verziója túlságosan ragaszkodott Kurosawa szamurájainak történetéhez, így William Roberts forgatókönyvíróval átíratták a művet, mígnem az elnyerte végső formáját. Az aktorokat még a közelgő színészsztrájk előtt begyűjtötték. Az egyetlen gondot talán Steve McQueen jelentette, akit szerződés kötött egy TV sorozathoz, ám ő egy szándékos autóbalesetnek köszönhetően kiíratta magát orvosával, a Hét Mesterlövészt pedig betegszabadsága idején forgatta le. Innentől kezdve pedig az ő és Yul Brynner közötti konfliktus (az akkoriban feltörekvő McQueen mindig valami meg nem beszélt dolog csinált a háttérben ellopva a jelenetet Brynnertől) sem gátolhatta meg, hogy a film elkészülhessen.

A másik akadály, ami a mozi készítésekor felmerült, az a mexikói kormány volt, mivel megelégelték, hogy népüket, minden hasonló alkotásban koszos parasztokként ábrázolták. Ezért van, hogy a filmben a harc végeztével is patyolat tiszta ruhában láthatjuk őket.
A Hét Mesterlövész az egyik utolsó darabja a klasszikus, régi vágású westerneknek, ugyanakkor az új idők spagetti westernjének a jelei is megmutatkoznak rajta. A magány effajta ábrázolását azelőtt nem láthattuk a zsáner egyik darabjában sem. A dialógusok meglehet sablonosnak hatnak ma, ám akkoriban még egyáltalán nem számítottak annak. Amúgy meg szerintem, egy western hasonló stílust és nyelvezetet is igényel.
Ugyan bemutatásakor megbukott Amerikában, a nézők Európa szerte imádták a mozit. Azóta a második legtöbbet játszott filmé nőtte ki magát az amerikai TV csatornákon, ahogy hazánkban is előszeretettel játsszák, aminek mi nagyon örülünk, főleg, hogy ebben az esetben a magyar szinkron is kivételesen jól sikerült.
A legtöbb amerikai remake színvonala sajnos gyengébb eredetijénél. Az eset itt is hasonló, hisz a mozi nem tudta megőrizni Kurosawa filmjének az atmoszféráját, ám sok tekintetben mégis jobban teljesített. Az amerikai változat sokkal inkább megy rá a szórakoztatásra, japán elődjével szemben.
A mozi nem ér fel sok műfajbeli klasszikus (Volt egyszer egy Vadnyugat) nagyságához, ám ha valaki egy laza és könnyed westernre vágyik, a Hét Mesterlövész a legjobb választás.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Shichinin no Samurai - A Hét Szamuráj (1954)

csütörtök, július 29, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Mivel nem is olyan rég ünnepelhette volna Akira Kurosawa századik születésnapját, úgy gondolom elérkezett az ideje egy bejegyzésnek a rendező egyik nagy mesterművéről, a Hét Szamurájról. Kurosawa, Ázsia máig legnagyobb direktora, filmjével tovább erősítette hírnevét, melyet már a Vihar Kapujában című zseniális művével kivívott. A japán remekmű nemcsak hazájában lett hatalmas siker, hanem Amerikában is. Nem csoda hát, hogy hat évvel később az álomgyár le is csapott a történetre, hogy egy új, western köntösbe (A Hét Mesterlövész) öltöztethesse fel ezt a kitűnő mozit.

Kurosawa mesterműve 50 év távlatában és elámítja nézőit. A remek történetvezetés, az izgalmas cselekmény, de még a porosodó hangulata is segít, hogy felejthetetlenné váljon a Hét Szamuráj.
A film a XVI. Századi japánba kalauzolja el a nézőket, ahol egy falu lakói hét kóbor szamuráj segítségét kérik, az őket fenyegető veszéllyel (portyázó tolvaj bandák, katonák) szemben. Egy jelképes fizetség fejében a szamurájok életüket kockáztatva szállnak szembe a falut fenyegető ellenséggel. Eleinte inkább önmagukért küzdenek a bátor harcosok, ám fokozatosan, egyre határozottabban állnak a parasztok mellé, mígnem életüket is kockára téve védelmezik meg a falut a betolakodóktól.
A zseniális ázsiai rendező tökéletesen megfelelt a nyugati nézők igényeinek, igaz, a direktor nagy rajongója volt John Ford munkáinak, így kijelenthetjük, hogy a Hét Szamuráj részben, vadnyugati mozik ihlette alkotás. Bár Kurosawa felhasználja a western egyes elemeit, a hatás, amit elért, egészen újszerű. Itt fordul elő először, hogy a hősök erkölcsileg nem állnak mindenek fölött, sőt, önző szándékok vezérlik tetteiket. Az, hogy a harcban a jók oldalán állnak inkább tudható be a véletlennek. Később ez az elem a western műfaj elengedhetetlen elemévé válik, gondoljunk csak olyan klasszikusokra, minta Django-ra, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ra, vagy a Dollár trilógiára, aminek mellesleg az eredetije szintén a „Kurosawa műhelyből” került elő.
A szamurájok karakterét és személyiségét részletesen kidolgozott jellemrajzon keresztül ismerhetjük meg, és nyomon követhetjük lelki átalakulásukat. Majd három órán keresztül izgulhatunk értük egy fenomenális kalandfilmben, mely úgy varázsol el minket az egykori hősök egzotikus világába, hogy alig bírunk a mozi végén felocsúdni a látottakból. Bár elismerem, néhol túljátszottnak érezhetjük az aktorok játékát, ez inkább a keleti filmgyártás stílusának tudható be, hisz a színészek pazar alakításokkal teszik teljessé az amúgy is kifogástalan filmet.
Sajnos nem rég szembesültem vele, hogy 2011-re érkezik a legújabb remake. Igazából nem értem a dolgot. Valóban szükség van arra, hogy egy máig hibátlan alkotást a mai technika lehetőségeit kihasználva újraforgassunk? Szerintem nincs. A Hét Szamuráj így tökéletes, ahogy van!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Elhunyt Maury Chaykin

szerda, július 28, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Pontosan a 61. születésnapján meg nem erősített hírek szerint veseproblémák miatt elhunyt Maury Chaykin karakterszínész. 1975 és 2010 között több mint 150 különféle műsorban, -mozifilmben és sorozatban egyaránt- láthattuk, tipikusan az a színész -ha illik ilyet mondani- akit mindenki ismer, de majdhogynem senki sem tudja a nevét. Pedig játszott a Farkasokkal Táncolóban, neki köszönhetjük Harvey Weingard megformálását a Törtetőkben, avagy a Hostage gyermekrablóját.

Amerikai és kanadai szülők gyermekeként, 1949 július 27.-én látta meg a napvilágot Brooklynban. 14 éves korában aztán Torontoba költözött, ahol haláláig élt. Kétszer volt házas, második feleségétől egy gyermeke, Rose nevű lánya született.
1949-2010





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Darren Aronofsky új filmjével nyílik az idei Velencei Filmfesztivál

kedd, július 27, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Darren Aronofsky amerikai rendező új filmje, a Natalie Portman főszereplésével készült Black Swan (Fekete hattyú) nyitja szeptember 1-jén a 67. Velencei Filmfesztivált - jelentették be a szervezők. Aronofsky legújabb alkotásával az Arany Oroszlánért is versenybe száll. A New Yorkban játszódó pszichothrillerben, amelynek középpontjában két balerina rivalizálása áll, Natalie Portman mellett Winona Rydert, Vincent Casselt és Mila Kunist is láthatja a közönség. Aronofsky 2008-ban A pankrátor című filmjével már elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.

Az idei mustrát szeptember 1. és 11. között rendezik meg, a hivatalos versenyprogramról egy hét múlva adnak tájékoztatást a szervezők. Azt már tavasszal bejelentették, hogy a zsűri elnöke Quentin Tarantino amerikai filmrendező lesz.
(MTI)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Inception - Eredet (2010)

kedd, július 27, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Az év legjobban várt filmje. Bár még jó pár blockbustert tartogat az idei esztendő, ez a kijelentés nem felelőtlen és nem megkérdőjelezhető, hiába mutat még csak júliust a naptár. Christopher Nolan neve ugyanis mára egyet jelent a minőséggel és a katarzissal, holott az Eredetig -és a világsikerig- vezető útja meglehetősen rövid volt. Az alig 40 éves rendező (pontosítok: a cikk megírásakor még csak 39) ugyanis csupán 7 egész estés filmet tudhat maga mögött (azonban ezek mindegyike zseniális a maga nemében: Following, Memento, Insomnia, Batman: Begins, The Prestige, The Dark Knight és az Inception), ennek ellenére már a neve elegendő biztosíték volt a 100 millió dolláros reklámköltségekhez.
Nem sok filmnél tudom megállni -pláne ha ilyen nagyszabású-, hogy a folyamatosan érkező információk, trailerek és egyéb nyalánkságok hadának nemet mondjak, az Eredet esetében azonban képes voltam megállni, így az első trailer megtekintésén kívül semmilyen plusz információval nem rontottam az élményt, úgy ültem be a filmre, hogy annak minden mozzanata újdonságként hathasson rám.
Ezzel pedig egy picit hibát követtem el. Utólag azt mondom, hogy pont emiatt túl sokat -már-már teljesíthetetlenül sokat- vártam, amely vágyam persze kielégületlen maradt; ez viszont nem a film hibája. Az egyetlen ami felróható a mozinak, az a hossza: a 148 perc egy kicsit sok lett, kapott pár üresjáratot, még ha nem is túl hosszúakat, de azért ott vannak és ezt az "akció" sínylette meg és nagyobb teret kapott -talán túl nagyot- a beleerőltetett szerelmi szál, ami nélkül éppoly élvezetes lett volna az egész mozi. Félre értés ne essék: nem lóg ki a lóláb, nincsenek kínkeserves negyed órák, de egy picit túl sokat kell várni a katarzisra, ami -és a teljesség igényével ez is hozzátartozik az igazsághoz- mégis: tökéletesen lett felépítve. De nem ez az első eset: már a Dark Knight-nál is elkélt volna egy kis plusz csorbítás, itt azonban ez sokkal inkább tetten érhető és tényleg az egyetlen nagy negatívumként értékelhető.
Eredetileg spoileres írást terveztem, de letettem róla: kár lenne belefutni annak, aki esetleg nem látta, így mindenféle esetleges élményrombolás nélkül: a történet maga okosan, logikai bukfencek nélkül felépített sci-fi, ami vérpezsdítően hat a kategória szerelmeseinek. Valahogy a Mátrixot juttatta eszembe és nagyjából annyira volt képes Nolan megújítani a műfajt. Látványos és izgalmas történetet komponált vászonra, amiben tökéletes alanya volt DiCaprio (aki korunk egyik legjobbja, ehhez már tényleg szemernyi kétség sem fér), akinek olyan színészek asszisztáltak, mint a Piaf-ért Oscart kapó Marion Cotillard, Joseph Gordon-Levitt, vagy a már kötelező Nolan film "kelléknek" számító Michael Caine, illetőleg Cillian Murphy.

Az értékelésnél egy picit bajban vagyok a már említett okok miatt: bár így ülepedve tényleg közel tökéletesnek hat az összkép, az én -még egyszer mondom: irreális- reményeimet nem váltotta maradéktalanul valóra és egy picit tényleg túl hosszú lett, megtekintése ennek ellenére majdhogynem kötelező: ha csak egyszer akarsz idén moziba menni, ne keresgélj tovább, megérkezett a blockbusterek idei királya: az Inception.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Box Office info [2010 07. 23 - 07. 25.] - USA

hétfő, július 26, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Természetesen mi más is állhatna a lista elején, mint az Eredet (Inception)? A múlt heti ~100 milliós hétvégéhez képest persze "erős" visszaesést produkált, de az Angelina Jolie nevével fémjelzett thriller, a Salt még így is csak a dobogó második fokáig tudott felkapaszkodni. A Toy Story 3 kifutóban van, persze már megkereste a "betevőt", ami sokkal meglepőbb (?), az a Twilight újabb rókabőrnyúzásának mélyrepülése, illetőleg megemlíthető még a Predators és a Knight and Day gyenge szereplése is.
No.
Filmcím
Hétvégi bevétel Moziszám Eddigi összbevétel Hetek
1
Inception
$43,505,000
3,792
$143,663,000
2
2
Salt
$36,500,000
3,612
$36,500,000
1
3
Despicable Me
$24,100,000
3,600
$161,700,000
3
4
The Sorcerer's Apprentice
$9,685,000
3,504
$42,643,000
2
5
Toy Story 3
$9,030,000
2,766
$379,529,000
6
6
Ramona and Beezus
$8,000,000
2,719
$8,000,000
1
7
Grown Ups
$7,600,000
2,859
$142,412,000
5
8
The Twilight Saga: Eclipse
$7,033,000
3,121
$279,674,000
4
9
The Last Airbender
$4,173,000
2,127
$123,264,000
4
10
Predators
$2,850,000
1,846
$46,568,000
3
11
The Kids Are All Right
$2,648,000
201
$4,963,000
3
12
Knight and Day
$1,700,000
1,265
$72,681,000
5




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Dexter trailer érkezett

vasárnap, július 25, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Megérkezett a Dexter soron következő, ötödik évadjának előzetese, mely igen ütősnek ígérkezik. A látottak alapján simán lesz olyan jó (ha nem jobb), mint a negyedik széria volt, Majd meglátjuk... ne feledjétek: Szeptember 26!!!

Ja, és aki netán lemaradt volna az eddigi négy évadról, gyorsan pótolja az előzetes megtekintése előtt, mert elég erősen Spoiler veszélyes!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Haunting In Connecticut - Kísértetjárás Connecticutban (2009)

szombat, július 24, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Egy horror, mely azt próbálja velünk elhitetni, hogy valós eseményeken alapszik. Nem egyszer találkozhattunk már hasonló alkotásokkal, ami nem véletlen. Nyilván tisztában vannak vele a készítők, hogy ha, ezt a bizonyos „based on a true story”-t benyomják a mozi elé, a nézők máris komolyabban veszik a dolgot. Ez eddig rendben is volna. Na de nem kéne minden jött-ment horror elé betolni, hiszen nem lenne jó, ha ez a kis mondatocska elveszítené az erejét és varázsát. Márpedig, ha még sokszor eljátsszák velünk, végül ez fog történni. Nos, akkor vessünk egy pillantást a Kísértetjárás Connecticutban-ra, mely épp hogy csak beleesik a nézhető film kategóriájába.
A szellemjárta horror mozi egy amerikai család sötét erőkkel való találkozását mutatja be nekünk. A Campbell család Connecticutba költözik, súlyosan beteg fiúk miatt, aki így közelebb kerül a kórházhoz, ahol kezelik őt. Vadonatúj viktoriánus otthonuk, viszont nem várt meglepetéseket tartogat számukra. Kiderül, hogy a ház, azelőtt egy ravatalozó volt, ahol a tulajdonos démonidézéssel ütötte el felesleges szabadidejét, aki halála után a kísérteteket hátrahagyta. Így most a családnak kell szembenéznie az életükre törő túlvilági lényekkel.
A mozi nagyon jó képsorokkal indít. Az egész intro nagyon el lett találva, a gond csak az, hogy képtelen ezt az erős kezdést megtartani film, folyamatosan lejjebb ereszkedik az a bizonyos mérce. Sőt, ahogy haladunk előre, egyre inkább kezd az érdektelenségbe fulladni az egész mozi. Na meg aztán ott van az a bizonyos mondat, ami arra utal, hogy minden, amit látunk valóban megtörtént. Nos, szerintem nincs ember, aki a film végeztével elhinné, hogy ezek a dolgok bárkivel is megestek volna. Legalábbis nem ebben a formában, az biztos.
Egy ilyesfajta film esetében fontos szerepet kap a ház. Ezt a készítők is tudták, így az „otthon” kiválasztására nem panaszkodhatunk. A kísérteties zenével keveredve pedig tökéletes atmoszférát ad a borzongáshoz. Viszont a film előnyei ennyiben ki is merülnének. A színészek átlagosak, ahogy a szerepeik is azok. A mozi menete pedig túlontúl kiszámítható, a vége pedig összecsapott. Talán egynek megteszi (esetleg a haverok mellett), így azért ki lehet bírni, de nem az a fajta film, amit később újra meg újra elővennél, vagy felemlegetnél.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Race To Witch Mountain - A Boszorkány-Hegy (2009)

péntek, július 23, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
 Egy újabb remake, melyet ezúttal a Walt Disneynek köszönhetünk. Az Alexander Key regénye alapján készült művet többször is vászonra adaptálta már az egeres cég. Először 1975-ben dolgozták fel Escape To Witch Mountain címmel, majd 1995-ben érkezett a következő bőrlehúzás, ám ekkor már csupán TV film formájában.
Mivel a Disneyt tartják a leginkább gyermek központú stúdiónak Hollywoodban, így keveset kockáztathatnak. Nyilván mellőzniük kell az erőszakot műveikből, még ha az alapanyag sokszor azt is kívánja. A Boszorkány-hegy esetében is valami ilyesmiről beszélhetünk, mely a családi mozik már megszokott paneljeiből épül fel;
Jack Bruno (Dwayne „The Rock” Johnson), a keménykötésű Las Vegasi taxis, egy nap furcsa idegenekre lesz figyelmes autója hátsó ülésén. Sara (Anna Sophia Robb) és Seth (Alexander Ludwig) a taxisofőr segítségét kérik, hogy jutassa el őket a Boszorkány-hegyhez. Mint később kiderül, a két fiatal, földönkívüli, és az űrhajójukhoz kéne Jacknek elszállítani őket, különben a Föld sorsa komoly veszélybe kerülhet. A taxisnak gyorsan kell cselekednie, hisz egy rakat kormány-ügynök és néhány rosszarcú gengszter mellett, egy csillagközi fejvadász is üldözőbe veszi őket.
A 2009-es remake nem ragaszkodik eredetiéhez, sőt eléggé rugalmas is ilyen tekintetben. A régivel ellentétben az új mű sokkal pergősebb és lendületesebb lett, ami rendben is van, de mellette elfelejtették az alkotók kibontani a karaktereket, és jól kidolgozni a sztorit. Nincs figura a filmben, akit igazán megkedvelnénk, ezért nagyon izgulni sem tudunk értük. Ám hiányosságai sajnos itt még nem merülnek ki. Eleinte engem kifejezetten zavart, hogy a sok akció és lövöldözés közepette senki nem sérül meg, persze egy idő után hozzászokott a szervezetem a dologhoz. Igazából nem tudom, mit is vártam, hisz mint tudjuk, egy Disney moziról van szó. De ami a ’70-es években működött, az nem biztos, hogy ma is működőképes. Biztos vagyok benne, hogy még a gyerekek számára is felejthető lesz az eredeti gondolatokat és ötleteket erősen mellőző mozi. A színészekkel nagy gond nincs. A megfelelő személyt megtalálták a főszerepre Dwayne Johnson személyében, aki régi önmagával ellentétben, végre megtalálta helyét a kamera előtt. Igaz, ezt már bizonyította a Csak lazán!-ban is.
Végeredményben a Boszorkány-hegy nem olyan vészes mozi; izgalmas kaland, látványos speciális effektusokkal megfűszerezve. Sőt, aki egy könnyed családi szórakozásra vágyik, annak, egynek meg is teszi. Ugyan a film, létező űrt tölt be - hisz barátságos idegeneknek mostanában híján vagyunk - de még mindig jobban jár mindenki, ha inkább újra előveszi a megunhatatlan E.T. a földönkívülit.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Some Like It Hot - Van, aki Forrón Szereti (1959)

csütörtök, július 22, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
 Marilyn Monroe személye köztudottan szex-szimbólumnak számít, mind a mai napig. Ha a színésznő nevét, egy mozihoz kéne kötni, biztos vagyok benne, hogy a Kallódó Emberek mellett, ez az alkotás lenne az, ami először beugrana az embernek. Nem véletlen, hisz Billy Wilder klasszikusa – ha nem is olyan pikáns és szexuálisan túlfűtött, mint korában – mit sem vesztett humorából az évek során.
Joe (Tony Curtis) és Jerry (Jack Lemmon) állástalan zenészként járják a húszas évek Chicagóját. Miután sikerül nekik az utolsó centjeiket is szerencsejátékon elherdálniuk, a két muzsikus szemtanúja lesz egy véres gengszter-leszámolásnak. Balszerencséjükre, az egyetlen menekülési lehetőségük, ha női ruhákba öltözve, beállnak egy Miamiba tartó női zenekarba. Tervük sikerességét némileg bonyolítja, hogy Joe szerelmes lesz az együttes énekes pacsirtájába, a gyönyörű Sugar-ba (Marilyn Monroe).
 
Kevesen tudják, de az '59-es film bizony egy remake. Méghozzá az a nyolc évvel előtte készült, német Fanfaren der Liebe újragondolása. Persze közel sem véletlen, hogy az osztrák származású rendező, épp egy német vígjátékot adaptált a tengerentúlon.
Sokak kedvencének a forgatása azonban korántsem zajlott olyan vidám hangulatban; Monroe állítólag kezelhetetlen volt a felvételek alatt, és hírhedté vált folytonos hisztijeiről. Wilder ki is szerette volna dobni a produkcióból, ám a United Artists stúdió ragaszkodott az akkoriban oly felkapott színésznőhöz. Így a rendezőnek le kellett nyelnie a békát, és elviselnie, hogy Monroe rendszeresen elkésik a forgatásokról, és csak súgótáblák segítségével képes elmondani szövegét.
Billy Wilder, a filmet fekete-fehérben forgatta (ez egyébként egy újabb konfliktust szült a színésznő és a direktor között), pedig ekkor már a legtöbb mozit színesben vették fel. A rendező arra hivatkozott, hogy a két főszereplő végtelenül rusnyán néz ki a színes vásznon, így ez a megoldás jóval előnyösebb min a főszereplők, mind, maga a produkció szempontjából. 
Na de elég ennyi, a film hátteréről, nézzük, mit nyújthat nekünk ez az időtálló alkotás: A nőnek öltöző férfi klasszikus komikai elem volt az akkori színházi életben, így várható volt a téma filmre adaptálása. És ha nem is a Curtis-Lemmon féle páros volt az első ilyen duó, kétségtelenül ők a legemlékezetesebbek. A komikai érzéke mindkét „nőcsábásznak” hatalmas, és emellett, hitelesen is hozzák figurájukat. A rendezőnek a könnyedebb munkái közé sorolható a mozi, attól függetlenül, hogy milyen sötét noirokkal indította a karrierjét. A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a rendező ez után szinte csak komédiákat készített, egészen a nyolcvanas évekig.
Lehet, hogy a film nem minden idők legjobb mozija, de kétségtelenül az egyik legszórakoztatóbb. A Van, aki forrón szereti egy egyszerű film, felemelő alakításokkal, amit még ma is vihogva néz végig az ember, és bármikor elővehet, újra, meg újra, meg újra…




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

He's Just Not That Into You - Nem Kellesz Eléggé (2009)

szerda, július 21, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Egy újabb romkom, mely a nők és a férfiak közti kapcsolatokat boncolgatja. Rengeteg hasonló alkotással találkozhattunk már és ezek mindig ugyanarra a kérdésre keresik a választ; mi is az a szerelem? A Nem Kellesz Eléggé, több, egymáshoz kapcsolódó, különböző párkapcsolat segítségével próbálja megválaszolni, az eddig megválaszolatlan kérdést.
A film szereplői mind megjárják a szerelem labirintusát. Ez eddig oké is lenne, ám túl unalmasan és monotonon teszik mindezt, közben pedig pont a lényeg az, ami fölött elsiklanak.
A majdnem tökéletes Igazából Szerelemhez hasonlóan épül fel a mozi, mely több különböző szerelemre éhező embert mutat be. Sajnos a film csak árnyéka lehet a fentebb említett műnek, ám azt mégsem mondanám, hogy nem volna szórakoztató.
Mikor először találkoztam a film előzetesével, nagy elvárásokat keltett bennem, a remek szereplőgárdának, és az ígéretes pillanatoknak köszönhetően. Azonban az idő múlásával egyre többen húzták le a filmet, így az igényeim is lejjebb kúsztak. Mégis azt kell, mondjam, én azt kaptam, amire számítottam; egy egyszer megnézhető, ám hamar felejthető romantikus vígjátékot. 
A film legfőbb baja, hogy nem elég vicces, de nem elég érzelmes sem, így egyik fél igényeit sem elégíti ki kellően. Persze akadnak azért kifejezetten aranyos, vicces momentumai, ám azt, hogy a mozi megmenekül, inkább a szereplőgárdának köszönhetjük. Továbbá jobban meghálálta volna magát, ha picit lecsippentenek a játékidőből. Soknak tűnik ez a két óra, szerintem egy féllel kevesebb bőven elég lett volna. A műben nem sok eredetiséget vélhetünk felfedezni. Nekem leginkább úgy tűnt, mintha innen-onnan lopkodták volna össze az ötleteket az alkotók.
Azt, hogy mi szükség volt erre a filmre, azt nem igazán értem, hisz rengeteg sokkal jobb művet láthattunk ugyanerre a sémára építve (igaz, a bevételeket bőven visszahozta, így meg is válaszoltam az előbbi kérdésemet). Persze a mozinak mégis akadnak jó pillanatai, és alapvetően ízlésesen szórakoztat, viszont az a bizonyos plusz még sincs meg benne, és ezt nagyon hiányoltam. Ugyan ettől még egy kellemes délutánon, a csajod, vagy épp a pasid mellett biztosan jól fog esni.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The A-Team - A Szupercsapat (2010)

kedd, július 20, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Oké. Ezt nevezik mellbevágó meglepetésnek. Anno amikor elkezdtek csorogni az első videók, emlékszem, egy határozott kézlegyintéssel elintéztem a filmet, túl gagyinak és komolytalannak hatott az eredeti sorozathoz képest, ami, úgy hiszem sokakhoz hasonlóan nekem is gyermekkorom alapvető vasárnapi programjának része volt, bár utólag visszagondolva úgy igazán és tiszta szívből sosem volt a kedvencem. Megfelelő tisztelettel és persze egy csepp nosztalgiával gondolok azonban az eredeti 83-87 közt forgatott szériára, amely emlékének meggyalázását nem hagytam volna szó nélkül. Márpedig úgy tűnt bekövetkezik az elkerülhetetlen: készül egy újabb remake, amely nem tud mást, mint a békeidők egy nagy kultnevével lehúzni a nézőket és gyorsan, de teletömött zsebekkel eltűnni a süllyesztőben. Itt pedig akkor visszakanyarodnék a poszt elejére: ezt nevezik mellbevágó meglepetésnek. Mert nemhogy nem gyalázták meg a régi nevet...
De ez volt az év legcoolabb mozija. Hannibal Smith ezredes (Liam Neeson) és félnótás, ámde vérprofi csapata olyan pörgős 100 percet dobnak elénk, hogy pislogni is alig van időnk. Akció akciót, poén poént követ és valahol félúton a tátott száj és a felröhögések közt, úgy jó tíz perccel azután, hogy a mozi elkezdődik, már tudjuk: megérte a jegy árát; ilyennek kell lenni egy akcióvígjátéknak 2010-ben.
"I love it when a plan comes together!"
Azoknak, akik anno nézték a szériát, természetesen nem lesz új a felállás, bár időben alkalmazkodott a mozi -a történet áttevődött a jelenbe- a film azt az utat járja be, hogy hogy lesz a Szupercsapat az a négytagú magánhadsereg, amire ha szükséged van...és megtalálod...akkor talán... felbérelhetsz. Innentől pedig -ahogy már említettem- akció, akció és még több akció. Egyedül talán a helyenként kissé kilógó CGI-re lehet panaszunk, de még az emészthető kategóriában marad, no és kárpótolnak minket a kiválóan elkapott karakterekkel, gondolok itt főképp Murdoc-ra, illetőleg az őt alakító Sharlto Copley-ra (bizonyára emlékszünk még a District 9-ra). Egy szó mint száz, lehet készülni, amint elér a hazai mozikba, irány a vetítés, garantálom, hogy jól fogtok szórakozni.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Twelve Monkeys - 12 Majom (1995)

vasárnap, július 18, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Terry Gilliam személyes kedvencem, igaz, hogy ezt a státuszt nem ezzel, hanem egy másik remekművével érte el nálam, aminek a beszámolójával adós vagyok, de ami késik az nem múlik. Legmegrázóbb alkotása ugyanis kétségkívül az ő keze munkáját dicsérő és saját képére formált Félelem és Reszketés Las Vegasban, amely az én szememben zsenivé avanzsálta Deppet, ahogy a rendező is feljebb lépett jó pár létrafokot a kedvencek sorában. Gilliam ugyan ritkán rendez, de általában valami egyedi kerül ki a kezei közül, gondoljunk csak legutóbbi filmjére, a The Imaginarium of Doctor Parnassus-ra, mely hasonlatosan a korábbi mozikkal, újfent a képzelet szabadjára engedett rohanása, amolyan utánozhatatlan módon. Szó nélkül nem mehetünk el azonban egy másik kimagaslóan zseniális és elismert filmje mellett sem, górcső alatt tehát a 12 Majom, méghozzá 1995-ből.
Poszt-apokaliptikus víziókból több tucattal találkozhattunk már - még ha csak olyan szűk metszetet nézünk, mint például az elmúlt két évtized-, valamin azonban rendszerint elcsúsznak ezek az alkotások. Gilliam filmje pont azért lóg ki ezek sorából, mert nem harap túl nagyot: vászonra komponálta az önmaga farkába harapó kutya történetét, s zsenijével olyan színészeket vezényelt, mint a pályája -akkor már és tán azóta is- csúcsán lévő Bruce Willis-t, illetőleg az akkor még nem óriási sztárként kezelt Brad Pitt-et. Utóbbi kiemelkedően hozza a (fél?)őrült figurát, már önmagában megér egy misét.
Ugyanakkor nem teljesen saját kútfőből fogant történet a Twelve Monkeys: Chris Marker 1962-es A kilátóterasz című francia fénykép-regénye ihlette az elmúlt tizenöt év alatt kulttá vált mozit.
Apropó történet: nem tárgyalnám ki, maradjon ez meg mindenkinek -aki esetleg még nem látta volna- hisz kár volna elspoilerezni, a film megtekintése pedig erőteljesen ajánlott, minden sci-fi szerető számára.

Valami olyasmit tud ugyanis, ami nem sok filmnek adatott meg és racionális magyarázatot nem is tudok rá adni: annak ellenére, hogy a cselekmény ezt nem teszi szükségszerűvé, végig fenntartja a nézőben a feszültséget, ennélfogva egy igazi élménnyel lesz gazdagabb az ember a bő két óra letelte után. Gilliam -mint már jó párszor- a 12 Majommal is bebizonyította, hogy nem egy a tucatrendezők közül és az ember óhatatlanul is felkapja a fejét, ha hírt kap egy új filmjéről. Csupáncsak az sajnálatos, hogy ez aránylag ritkán következik be.





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Predators (2010)

vasárnap, július 18, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Hazánk hollywoodi nagykövetének legújabb filmje végre melegséggel öntheti el mind a magyar közönség, mind a Schwarzenegger nevével fémjelzett eredeti mozi rajongóinak szívét, mert bizony a Predators, méltó folytatása a ’87-es elődjének. Persze nem ez az első bőrlehúzása a témának, hisz a rettentően gagyi második rész mellett, két spin-off-ot is megélt az intergalaktikus vadász, melyek közül az első még a nézhető kategóriába esett, ám a második románc még tovább rombolta a Predator filmek színvonalát. Ezúttal Robert Rodriguez nyúlt hozzá a témához, Antal Nimród felett bábáskodva, melynek köszönhetően minden Predator-fan mosolyogva törölheti le orcájáról a legördülő örömkönnycseppeket.
Robert Rodriguez az egyedi beállításai, és végtelen kreativitása mellett híres arról, hogy szinte semmi pénzből is képes egy látványos és monumentális mozit összehozni. Ezúttal is valami hasonló történt. A filmet mindössze negyven millió dollárból készítették (ami egy blockbuster esetében nem mondható túl soknak), és ez a látványon egyáltalán nem látszik. Ha mondjuk James Cameron kezébe adták volna a szkriptet, száz millió alatt meg se állt volna a bündzsé. Így hát, egyrészről már ez nagyon dicséretes a Predatorsban, másrészről pedig a forgatókönyv, mely végtelenül izgalmas, kellően vérengzős, és megfelelően komoly(talan).
A texasi filmes közel másfél évtizede dobta össze az alapanyagot, mely akkor még Predator 3 munkacímen futott. Seniőr Rodriguez persze akkor még nem volt akkora név, hogy a Fox stúdió komolyan vegye őt. De a két fele-más AVP után elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye, majd kiszépítse történetét.
Miután konstatáltam, hogy ez bizony egy remek film, gondolom meg kellene említenem hazánk gyermekét is. De sajnos a szálakat igazán nem ő mozgatta, viszont tény, hogy jelesre teljesített, mindenben, ahova a keze elért. Sok rosszat nem tudnék a mozival kapcsolatban felhozni… na de előbb nézzük miről is szól a Predatorok legújabb vadászata;
A nagyon eltalált nyitó képsorok után nyolc idegent hoz össze a sors egy hatalmas dzsungelben. Nem ismerik egymást, és fogalmuk sincs, hogy kerültek oda. Ám csakhamar rájönnek, egytől egyik hidegvérű gyilkosok (bérgyilkos, fegyenc, kommandós, Yakuza-tag…), a Föld legveszélyesebb ragadozói, kivéve egyiküket, egy orvost. Majd ahogy azt kell, valami(k) elkezdik levadászni őket, szépen egyesével, az egyetlen cél pedig a túlélés marad.

A film egyszerre hajt fejet a kor zsánerének, és lesz méltó folytatása egy korszakalkotó mozinak. A készítők ügyesen használták a CGI-t, melyet egyáltalán nem vittek túlzásba, pedig ettől nem kicsit féltem, mielőtt beültem rá. Ezért jár nekik egy nagy-nagy piros pont, ahogy a dinamikusan és látványosan lehozott képekért is.
A mozi, menetét tekintve szintúgy a régi „kedvencet” idézi. A helyszín és a karakterek felépítése (nagyszájú elítélt, szótlan yakuza, nagydarab orosz…) már a film legelején ismerősek, de ez itt inkább pozitívuma, mintsem hátránya volna a műnek. Az atmoszférát jól elkapták, ügyesen érzékeltetik a nézővel a sarokba szorított szereplők érzéseit.
És akkor nézzük a film másik magyar vonatkozását, Adrien Brody-t. Mikor először ütköztem szembe a hírrel, miszerint ő alakítja a mozi főhősét, már akkor elrontotta a kedvemet. Hisz valljuk be, nem egy Schwarzi alkat. Dicséretére váljék, hogy sokat készült a szerepre, és ez látszik is rajta. Amellett, hogy rengeteg edzéssel kellően kigyúrta magát a mozihoz, jól hozza a „mindenkit feláldozok, hogy túléljem” típusú könyörtelen katona figuráját is. Ám valamiért mégsem elég hiteles. Egyszerűen nehéz beleképzeli őt egy ilyen szerepbe, de tessék megnyugodni, a film színvonalát azért nem húzza le.
A Predators amúgy több elődhöz is kikacsint, ami külön öröm lehet a nagy AVP rajongók számára. Igazi mozis élmény, kizárólag nagyvásznon ajánlott! Szép volt Nimród, de még inkább; szép volt Rodriguez!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Heti mozibemutatók #2010/28. hét (július 15.)

péntek, július 16, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
 A héten nem árasztanak el minket, miközben odakint már javában megy az Inception. Lássuk a mozifanok miből válogathatnak:
  • Kéjjel-nappal (Knight and Day): Cruise és Diaz akcióvígjátéka, hamarosan jön róla egy rövidke szösszenet.
  • Szellemíró (The Ghost Writer): Roman Polanski drámája, Ewan McGregorral és Pierce Brosnannel. A kritikusok pozitívan nyilatkoznak, meglátjuk.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Pacific - A Hős Alakulat (2010)

csütörtök, július 15, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
A minőségi sorozatok egyik, ha nem A koronázatlan királya kétségkívül az HBO. Számtalan saját széria került ki a csatorna keze alól, melyek közül kiemelkedik a 2001-ben bemutatott, korábban már tárgyalt Band of Brothers. Közel tíz évvel később, idén megérkezett a "folytatás", mely magán hordozza az előd számtalan stílusjegyét, mégis, sokban különbözik attól. A tíz részes miniszériát közel két évig készítették, a költségvetése pedig meghaladta a 200 millió dollárt, könnyedén kiszámítható tehát, hogy az egyes epizódokra fordított összeg arányosan mintegy 20 millió dollárra rúgott, csak az összehasonlítás kedvéért, ez egy közepes teljes estés mozi ára. Legfőbb igyekezetem ellenére -pedig számtalanszor elhatároztam, hogy ezt a hibát nem követem el- képtelen voltam nem összehasonlítani a két szériát, ennek pedig mindenféleképpen a The Pacific látja kárát. No de ne menjünk ennyire előre, lássuk miről is van szó, mit ad nekünk ez a majd 500 perc.
A második világháborúban járunk, mindössze a hadszíntér más, a csendes-óceáni hadi eseményekbe nyerünk bepillantást, három tengerészgyalogos pillanatait végigkövetve. A sorozat felépítése hasonló az Elit Alakulatéhoz, a még életben maradt veteránokkal készített interjúk részleteivel kezdődik minden epizód, ezt követi a tényleges történés, maga a mozi. Mert ez csak formátumában sorozat, valójában moziélményt kapunk, a ráfordított idő és pénz nagyon meglátszik. Mi, nézők pedig kapunk egy-egy résznyi szeletet a világháború olyan nevezetes pillanataiból, mint amilyen az Iwo Dzsima-i ütközet, vagy a guadalcanali harcok voltak. Minden összeállt hát, hogy az HBO duplázzon, ez azonban mégsem sikerült. Hogy miért? Nézzük.

Igazándiból egyetlen dologban különbözik a kilenc évvel ezelőtti szériától a The Pacific. Míg az Elit Alakulat minden egyes epizódját kivétel nélkül végig -mondhatni "tátott szájjal"- élveztem, addig a Hős Alakulat csupán négy résszel (6-7-8-9) tudta ugyanezt a hatást elérni. Azt persze nem állítom, hogy a többi unalmas lett volna, de összességében semmiféle affinitást nem érzek az újranézésre, holott az Elit Alakulatnak alig pár nappal később újra nekiestem. Ez persze semmit nem von le abból, hogy egy -leírhatom: elvárhatóan- minőségi és élvezetes iparosmunkát kaptunk, amit minden háborús - film/sorozat/etc fanatikusnak látnia kell. De azért... nem lett hibátlan. Vietnám? Én vevő lennék rá...




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

2010. / 28. hét Blu-ray megjelenések (külföld)

csütörtök, július 15, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
- Alpha Dog 
- The Bounty Hunter
- Chloe 
- The Greatest 
- Greenberg 
- In Bruges 
- Our Family Wedding 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

2010. / 28. hét DVD megjelenések (külföld)

csütörtök, július 15, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments

...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Fish Tank - Akvárium (2009)

kedd, július 13, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Andrea Arnold csupán néhány éve lopta be magát a filmkritikusok és a szakmabeliek szívébe Wasp (Darázs) című rövidfilmjével, mely amellett, hogy megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Oscart 2005-ben, Lars Von Trier elismerését is elnyerte. A rendező hölgy ezúttal egy egész estés, szívszorító mozival próbálkozott meg, több-kevesebb sikerrel.
Az Akvárium főszereplője egy tizenöt éves, hátrányos helyzetű essexi lány, Mia. A környezetet már láttuk százszor. A hánytatott sorsú kisasszonyt, anyja egyedül neveli, aki fűvel-fával összefekszik, hogy megkeresse a napi betevőt, húga pedig amilyen pici, annyira mocskos szájú, az apuka meg persze sehol. Mia amolyan igazi balhés lány; az iskolából épp most készülnek kirúgni, barátai pedig nem nagyon vannak. Ám édesanyja új barátjával meglepően jól kijön. A férfi egyszerre testesíti meg az apafigurát, és a szeretőt a lány szemében, hiszen ő az egyetlen, aki támogatja titkos vágyát, ami a tánc.

Már több helyről is érkeztek felém olyasfajta hírek, hogy az „év egyik legnagyobb durranása” a film, így kíváncsi voltam, képes lesz-e beváltani a hozzáfűzött reményeimet. Sajnos beigazolódott a sejtésem, miszerint nem több egy átlagos tini-drámánál. Engem egyáltalán nem győzött meg, így se a visszajelzéseket, se a díjesőt nem értem a művel kapcsolatban.
A film központi témája a szabadság utáni vágy, ami egy tinédzser esetében nem mondhatnám, hogy túl eredeti volna. Persze ettől még a színészek ügyesen keltik életre karaktereiket, benn tudnak maradni szerepeikben, és hitelesek is végig. Talán ez is a legnagyobb erőssége a filmnek, hogy messze életszerűbb a többi társánál. Gondoljunk csak a „pedó-papa” Larry Clark mozijaira, melyek már annyira átesnek a ló túloldalára, hogy inkább nevetségesek, mintsem nyomasztóak, vagy megrázóak.

Andrea Arnold akváriumában a karakterek ügyesen ki vannak dolgozva, de valamiért mégsem képesek odaragasztani a néző tekintetét a képre. Talán az a baj, hogy túl sokszor találkozhattunk már velük, más alkotásokban.
A mozi tartalmaz nagyon jó ötleteket, képeket, illetve karaktereket, ám a végeredmény valamiért mégis unalomba fullad. A sok ásítozás után, a film végeztével már nem is gondolkodtam a látottakon. Túlságosan semmitmondó volt számomra. Azért látok valamit a rendezőben, hiszen különösen jó érzékkel építi bele a szépséget és a gyengédséget a kemény és dühös környezetbe, erre pedig nem sokan képesek. Amúgy még egy teljesen nézhető kategóriába sorolható darab, de mindemellett túlságosan felejthető is. Talán a művésznő következő munkája (Wuthering Heights) jobban megérint majd - legalábbis bízom benne.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Elhunyt Kállai Ferenc

kedd, július 13, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Elhunyt Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze; a vasárnap elhunyt színészt életének 85. évében érte a halál. Kállai Ferenc a klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel az Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Filmszínészként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez; Bacsó Péter legendás filmjében, az 1969-ben készült A tanúban a főszerepet, Pelikán József gátőrt alakította.

Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff (Shakespeare: Macbeth), Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri), Danton (Büchner: Danton halála), Polgármester (Gogol: A revizor), Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Nicia (Machiavelli: Mandragora). Csurka István 1972-ben bemutatott Döglött aknák című darabjában ő volt Paál, a ketteske. Az előadásokon gutaütésközeli állapotba került a Major Tamás alakította Moórral vívott ádáz ordítozás közepette.

Filmszínészként is jelentős alakítások fűződnek a nevéhez: aljas huszártisztet játszott a Katonazenében (1961), mérnököt a Megszállottakban (1961), a határozatlankodó Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965). Egy korszak jelképévé vált Pelikán József gátőr megformálásával, Bacsó Péter 1969-ben forgatott, de csak jóval később bemutatott filmjében, A tanúban. A történetnek 1994-ben elkészült a folytatása is. Játszott a Szabó István rendezte, 2006-ban készült Rokonokban is.

Kállai Ferenc számos kitüntetést kapott: Jászai Mari-díjat (1956,1958), érdemes művészi (1966) és kiváló művészi címet (1970), Kossuth-díjat (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1995). A művész 2002 augusztusában a nemzet színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2006-ban pedig Prima Primissima díjas lett.
(MTI)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Kill Theory - Gyilkos Elmélet (2009)

hétfő, július 12, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Mára már külön szubkultúrája alakult ki a vérre szomjazó horror rajongók népes táborának. Ezért is tartom egy remek ötletnek az After Dark stúdió neve alatt futó filmfesztivál létrejöttét, attól függetlenül, hogy az itt bemutatott műveknek nem igazán sikerül elnyerniük a tetszésemet. Ezzel csak oda szerettem volna kilyukadni, hogy nem magával az After Dark Horrorfest-el van nekem problémám, hanem az oda beválogatott filmekkel. Évről évre követem az állítólagos nyolc „legjobbat”, ám közülük csak néhány alkotás fog meg igazán. Az idei felhozatalból eddig hat filmet kipipáltam már, de ezek közül pusztán a Lake Mungo és a Dread volt az, ami méltán kapott helyet a sorban. A legutóbbi szösszenet, amihez szerencsém volt, a Gyilkos Elmélet című végtelenül sablonos alkotás, mely csak még inkább rombolni kívánja a fesztivál hírnevét.
A film sztorija lerágott csont, mely a következőkeppen fest; Néhány egyetemista fiatal kiruccan egy csinos kis tóparti nyaralóba megünnepelni, hogy lediplomáztak. Ám közben nem is sejtik, hogy egy őrült ólálkodik a környéken. A szadista gyilkos különös játékba kezd - a villában megszálló egyetemistákat arra kényszeríti, hogy öljék meg egymást a túlélés érdekében. Aki utolsónak marad, szabadon távozhat.
Hát igen. Amilyennek elképzeli az ember első olvasatra, olyan is. A primitív összetevők miatt képtelen a film elérni, hogy komolyan vegyük, és innentől kezdve halálra van ítélve. A szereplők észjárását nem értjük, a gyilkos szinte már-már természetfeletti erővel rendelkezik, holott ezt semmi nem magyarázná, a moziban feltűnő karaktereket pedig meg már láttuk vagy ezerszer. Ha már hasonló szórakozásra vágyik az ember, jobban jár a Fűrész első két részével. Igaz, akad pozitívuma is a műnek: szokás szerint már az elején betippeltem, kik halnak meg, illetve milyen sorrendben teszik ezt majd meg, ám láss csodát… ezúttal nem jött be. Tehát némi kis meglepetést azért rejt magában, de ettől még nem lesz jobb film.
Én úgy vettem észre, hogy az ADHF-re történő beválogatásánál nem a minőség a fő szempont. Sokkal inkább előtérbe van helyezve az alapötlet, és ez azért önmagában kevés. Csupán csak jobban meg kéne fontolni, mit teszünk be a legjobb nyolc közé, és máris egy elismertebb és megnyerőbb filmfesztivál képét kapnák a nézők. No, de legalább a magyar származású Agnes Bruckner ügyesen „domborít” a filmben. Azért ez is valami.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Dial M For Murder - Gyilkosság Telefonhívásra (1954)

szombat, július 10, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Az 1950-es évek abszolút Hitchcock éve volt, hisz több sikeres színesfilmet is sikerült letennie az asztalra. Bár főszereplőit általában nemzetközi hírű sztárok alakították, úgy, mint James Stewart vagy Grace Kelly, az előállítási költségek nem voltak túl magasak. Ezt leginkább annak köszönhette, hogy a mesterien összerakott történet legtöbbször egy helyszínen játszódik, ily módon filmjeinek magas bevételei még tiszta nyereséget is hoztak beruházóinak.
Hitchcockról tudnunk kell, hogy minden alkalmat megragadott, hogy alkotásaiban érvényesíteni tudja tudása teljes skáláját. Ennek köszönhetjük, hogy a mester sok kiemelkedő alkotása nem merült feledésbe, és évtizedek múltán is nézők milliói imádják. Ezt sikerült is neki bebizonyítania, miután úgy rendelkezett, hogy filmjeit csak halála (1980) után mutassák be újra. Kiderült, hogy művei semmit sem vesztettek értékükből. Alfred Hitchcock életműve azok közé a művészi teljesítmények közé tartozik, amelyeknek bátran előlegezhető a „halhatatlan” jelző.
1954 különösen jó évnek számít a mozgókép történetében, hisz a mester két alkotással is megörvendeztette a nagyérdeműt. A voyeurista Hátsó Ablak mellett a kifogástalan Gyilkosság Telefonhívásra című mozijával teszi még felejthetetlenebbé nevét; A történet egy szokványos szerelmi háromszöggel indít. Egy férj (Ray Milland) miután rájön, hogy felesége (Grace Kelly) szeretőt tart, féltve jómódú életét, úgy dönt, elteszi láb alól az asszonyt. Miután a gyilkosság minden részletét aprólékosan megtervezi, zsarolással ráveszi egy volt évfolyamtársát a bűntény elkövetésére. Persze a tervbe hiba csúszik…
A Warner Bros. 1953-ben megvásárolta Frederick Knott nagysikerű Broadway-darabját, mely Gyilkosság Telefonhívásra címmel futott. Az angol rendező rögtön észrevette benne a hatalmas lehetőségeket, így az eredeti szerzővel, Knottal karöltve, hamarosan ki is dolgozták a mozi szkripjét. Hitchcocknak persze már volt tapasztalata színpadra íródott művek feldolgozásával, gondoljunk csak az 1948-as munkájára, a Kötélre, ami szerintem a mester legjobb munkája. Mivel a rendező tudta, hogy az eredeti darab értéke, az egy térben történő feszültségből származik, nem engedett az elképzeléséből, miszerint nem szabad felfújni a színpadi műhöz képest a mozit sem. Rengeteg jelenetre csupán csak utalást kapunk, ahelyett, hogy elénk tárná azokat, a film fő helyszínében, a nappaliban tartva minket.
Érdekesség, hogy a Gyilkosság Telefonhívásra sosem számított egy nagy alkotásnak a rendező szemében. Inkább amolyan ujjgyakorlatként tekintett rá, hogy egy színpadon jól működő darabot a filmnyelv különböző eszközeivel mesélhessen el. Pedig a film egyértelműen Hitchcock legjobb alkotásai közé sorolható, attól függetlenül, hogy nem a legismertebb. A szűk térbe szorított feszültség, a kiváló emberrajzok és a magával ragadó dialógusok tökéletes felépítése, melyeket a színészek hibátlanul eljátszanak, mind-mind a mű halhatatlanná válását segítették elő.
Amellett, hogy Hitchcock határozott súlyt helyez arra, hogy megőrizze a színdarab kamarajellegét, új dolgokkal is kísérletezett. A filmet 3D-s polaroid nyersanyagra rögzítették, pedig mindössze 30 napig tartott a forgatás. A mozi mégsem technikai újításai miatt vált emlékezetessé. Ezt inkább a remek színészeknek köszönhetjük. Grace Kelly (akivel ebben a filmben dolgozott először együtt a zseniális angol rendező) alakításáért, még a New Yorki Filmkritikusok díját is megkapta. Bár közel sem olyan hatalmas, mint Ray Milland, aki hibátlanul hozza a jóvágású, kifinomult és precíz gyilkos személyét. A többiek inkább háttérbe szorulnak mellettük, igaz, a forgatókönyv sem ad akkora teret nekik.
Kivételesen a film szinkronja is remekre sikeredett, így bátran merem ajánlani, mind az eredeti, mind a magyar hangokkal való megtekintését. Ahogy a legtöbb Hitchcock moziban, úgy itt is jelen van a suspense, mely a kiválóan építkező dramaturgiában és a jól megírt dialógokban teljesedik ki.
Lehet, hogy a mester amolyan rutinmunkának tekinti filmjét, ám ne feledjük, hogy más rendezők munkásságai közt, egy élet főművének számíthatna. Kétségtelenül az egyik legjobb filmje.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...