A minőségi sorozatok egyik, ha nem A koronázatlan királya kétségkívül az HBO. Számtalan saját széria került ki a csatorna keze alól, melyek közül kiemelkedik a 2001-ben bemutatott, korábban már tárgyalt Band of Brothers. Közel tíz évvel később, idén megérkezett a "folytatás", mely magán hordozza az előd számtalan stílusjegyét, mégis, sokban különbözik attól. A tíz részes miniszériát közel két évig készítették, a költségvetése pedig meghaladta a 200 millió dollárt, könnyedén kiszámítható tehát, hogy az egyes epizódokra fordított összeg arányosan mintegy 20 millió dollárra rúgott, csak az összehasonlítás kedvéért, ez egy közepes teljes estés mozi ára. Legfőbb igyekezetem ellenére -pedig számtalanszor elhatároztam, hogy ezt a hibát nem követem el- képtelen voltam nem összehasonlítani a két szériát, ennek pedig mindenféleképpen a The Pacific látja kárát. No de ne menjünk ennyire előre, lássuk miről is van szó, mit ad nekünk ez a majd 500 perc.
A második világháborúban járunk, mindössze a hadszíntér más, a csendes-óceáni hadi eseményekbe nyerünk bepillantást, három tengerészgyalogos pillanatait végigkövetve. A sorozat felépítése hasonló az Elit Alakulatéhoz, a még életben maradt veteránokkal készített interjúk részleteivel kezdődik minden epizód, ezt követi a tényleges történés, maga a mozi. Mert ez csak formátumában sorozat, valójában moziélményt kapunk, a ráfordított idő és pénz nagyon meglátszik. Mi, nézők pedig kapunk egy-egy résznyi szeletet a világháború olyan nevezetes pillanataiból, mint amilyen az Iwo Dzsima-i ütközet, vagy a guadalcanali harcok voltak. Minden összeállt hát, hogy az HBO duplázzon, ez azonban mégsem sikerült. Hogy miért? Nézzük.
Igazándiból egyetlen dologban különbözik a kilenc évvel ezelőtti szériától a The Pacific. Míg az Elit Alakulat minden egyes epizódját kivétel nélkül végig -mondhatni "tátott szájjal"- élveztem, addig a Hős Alakulat csupán négy résszel (6-7-8-9) tudta ugyanezt a hatást elérni. Azt persze nem állítom, hogy a többi unalmas lett volna, de összességében semmiféle affinitást nem érzek az újranézésre, holott az Elit Alakulatnak alig pár nappal később újra nekiestem. Ez persze semmit nem von le abból, hogy egy -leírhatom: elvárhatóan- minőségi és élvezetes iparosmunkát kaptunk, amit minden háborús - film/sorozat/etc fanatikusnak látnia kell. De azért... nem lett hibátlan. Vietnám? Én vevő lennék rá...
