Clive Barker rémtörténetei, ha nem is tartoznak a legelterjedtebbek közé (lsd. Stephen King), az kétségtelen, hogy a legjobbak közt a helyük. Az angol származású író rengeteg művét adaptálta filmre már az álomgyár. A ma már klasszikusként emlegetett Hellraiser széria, vagy a horror-berkekben oly népszerű Kampókéz, mind-mind az ő tollából pattantak ki. A legutóbbi mozi, ami a nevéhez köthető, 2009-ben jött ki, Dread címmel. Ahogy a cím is mutatja, a film az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kívánja elkalauzolni a nézőt, félelmeiken és rettegéseiken keresztül.
A mű középpontjában egy csendes és visszahúzódó egyetemista, Stephen áll. A fiatal srácot egy nap összehozza a sors a meglehetősen fura Quaid-el. A rövid ismerkedést követően egy szokatlan ötletük támad. Az emberek legbelsőbb félelmeit vizsgálnák disszertációjukban, dokumentumfilm jelleggel. Miután Stephen egyik csoporttársa, Cheryl is csatlakozik kis csapatukhoz, hozzálátnak meginterjúvolni különböző fiatalokat, legsötétebb félelmeikkel kapcsolatban. Lassan beleunnak a dologba, és a kamerát egymás felé fordítják, így az alanyok önmaguk lesznek. Ezt követően különös és sötét titkok derülnek ki mind hármójukról, melyek beláthatatlan következményeket vonnak maguk után.
A film, Clive Barker „Book of Blood” című novellás kötetének, az egyik legkomorabb darabján alapszik. A sztorit szerintem nagyon eltalálta az író, így a készítők egy meglehetősen erős alapanyaggal dolgozhattak. Barker érdekes témakört feszeget; az egész történet alatt a félelmet és a rettegést boncolgatja, mely az emberi lélek mélyében bugyog.
A mozi központi figurája Quaid, akinek a gyermekkorát, és egyben a jelenlegi motivációját, flashbackeken keresztül ismerjük meg, így az ő karaktere fontos, hogy jól működjön. Shaun Evans jól hozza a figurát, nincs semmi kifogásolni valóm a játékában. Ahogy a másik főszereplő a Stephent alakító Jackson Rathbone is végre megmutat valamit tehetségéből (hisz a Twilight-ban sajnos nem akadt erre lehetősége). Összességében minden szereplő jó, de valamiért mégsem tudnak a film végéig hitelesek maradni. Viszont nagy erőssége a mozinak, hogy képes visszaadni a novella hangulatát, és ez nem elhanyagolható elem.
A mozi központi figurája Quaid, akinek a gyermekkorát, és egyben a jelenlegi motivációját, flashbackeken keresztül ismerjük meg, így az ő karaktere fontos, hogy jól működjön. Shaun Evans jól hozza a figurát, nincs semmi kifogásolni valóm a játékában. Ahogy a másik főszereplő a Stephent alakító Jackson Rathbone is végre megmutat valamit tehetségéből (hisz a Twilight-ban sajnos nem akadt erre lehetősége). Összességében minden szereplő jó, de valamiért mégsem tudnak a film végéig hitelesek maradni. Viszont nagy erőssége a mozinak, hogy képes visszaadni a novella hangulatát, és ez nem elhanyagolható elem.
Végeredményben a Dread egy üdefolt a műfajon belül, hiszen a brutalitása mellett, képes elérni, hogy féljünk, izguljunk rajta. Ám néhány jelenetében a végletekig elmegy, így lehet sokan tán túl sokkolónak, illetve nyomasztónak fogják találni. De ez egy tipikusan Barker-es elem, melyet azt hiszem minden művében fellelhetünk. Végre egy mozi, ami beváltja a Clive Barker rajongók számára, a hozzáfűzött reményeiket.
Csak erős idegzetűeknek ajánlott!
