Megosztom

Heath Ledger utolsó filmje egy lebilincselő mese, Terry Gilliam képzeletének tolmácsolásában. Ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk, a Doctor Parnassus is ugyanúgy elbűvöl minket, akárcsak a 12 Majom, a Félelem és Reszketés Las Vegasban, vagy legutóbbi műve, a Tideland. Ezúttal a vágyaink varázslatos világába kalauzol el minket, a saját képzeletünkbe, mely olykor mélységesen sötét tud lenni, de ne feledjük, „csak a sötétségben látni meg az igazi fényt”.
A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus (Christopher Plummer) páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének. Varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között. A társulat vezetője, még évekkel ezelőtt alkut kötött az ördöggel, és az cserébe lánya (Lily Cole) életét kérte. Parnassus egy furcsa idegenben (Heath Ledger) látja minden reményét, hogy megmentse lánya életét, ám hamarosan rá kell jönnie, ő sem olyan makulátlan, mint azt elsőre gondolta.
Hollywood egyik legnagyobb mesemondója, Terry Gilliam, a Grimm után ismét Heath Ledgert választotta filmje főszerepére, aki kitűnő választásnak bizonyult. Ahogy a Sötét Lovaggal már bizonyította, remek színész, és ez a Doctor Parnassusban nyújtott alakításán is tökéletesen kivehető. Sajnos korai eltávozása megnehezítette a film forgatását, és utómunkálatait. Ez érződik is kicsit a filmen, de nem mondhatnám, hogy kifejezetten zavaró volna.
Gilliam mindenképpen be szerette volna fejezni Heath utolsó munkáját, így három jóbarátját (Law, Depp, Farell) kérte meg, hogy eljátsszák a színész megmaradt jeleneteit, és mindhárman kiváló munkát végeztek. A beugró aktorok mind az egykori Joker játékát vették át. Különösen Johnny Depp-et emelném ki hármójuk közül, aki néha annyira megtévesztő szerepében, hogy elgondolkodtam kit is látok a vásznon. Jude Law kicsit a háttérbe szorul, apró szerepével, míg Colin Farell az, aki igazán jelentős szerephez jut a filmben. Ám az mindenképp figyelemre méltó gesztus, hogy a filmből bejövő bevételeket az idő előtt eltávozott Heath lányának, Matildának ajánlották fel.
Lehet vitatkozni, mi Terry Gilliam legjobb munkája, az biztos, hogy sok van. Nekem személy szerint a 12 Majom a csúcs, és a Doctor Parnassus a közelébe sem ér. De minden összehasonlítgatás nélkül, a film egyáltalán nem rossz. Sőt, rengeteg gyönyörű képet rejt magában, melyek ámulatba ejtik a nézőket, és az emlékezetükbe ivódnak. Azoknak, akik szeretik a mesefilmeket, biztos, hogy a Doctor Parnassus sem fog csalódást okozni, azonban mindenki, aki jobban szeret a földön járni, jobb, ha elkerüli.