Hollywoodban japán mintára westernt forgattak 1960-ban. A Hét Szamuráj újragondolásaként született meg minden idők egyik legjobb westernje, a Hét Mesterlövész. Igaz, szerintem a japán eredetiéhez nem ér fel, ám John Sturgesnek mégis sikerült a mozit úgy átformálnia vadnyugati környezetbe, hogy az eredeti történet mit sem veszített értékéből, hisz ne feledjük, még maga Akira Kurosawa is elismerte a filmet. Ha nem is a legfontosabb és legjelentősebb darab a műfajon belül, messze az egyik legszórakoztatóbb.
A történetvezetés nagyvonalakban az eredetiét, a Hét Szamurájét követi; Évről évre visszajár fosztogatni egy mexikói faluba Calvera és bandája, a lakóknak mindig csak épp annyi ételt hagyva, hogy éhen ne haljanak. A falu férfijai megelégelik az állandó kizsákmányolást, ám fegyverek híján, megmaradt érékeiket összedobva zsoldosokat bérelnek fel, szülőföldjük megvédésére. Igaz, a fizetség inkább csak jelképes, hét bátor mesterlövészt mégiscsak sikerül összeverbuválniuk. A több mint harminc lovas rabló ellen, a falubeliekkel kiegészülve veszi fel a harcot a hét cowboy.
Yul Brynner szeretett dicsekedni azzal, hogy a film megfilmesítése, csak miatta jöhetett létre, ám ez nem teljesen igaz. Lou Morheim producer segítségével, megvásárolták a hét szamuráj újrafilmesítésének jogait, ám a sztori első verziója túlságosan ragaszkodott Kurosawa szamurájainak történetéhez, így William Roberts forgatókönyvíróval átíratták a művet, mígnem az elnyerte végső formáját. Az aktorokat még a közelgő színészsztrájk előtt begyűjtötték. Az egyetlen gondot talán Steve McQueen jelentette, akit szerződés kötött egy TV sorozathoz, ám ő egy szándékos autóbalesetnek köszönhetően kiíratta magát orvosával, a Hét Mesterlövészt pedig betegszabadsága idején forgatta le. Innentől kezdve pedig az ő és Yul Brynner közötti konfliktus (az akkoriban feltörekvő McQueen mindig valami meg nem beszélt dolog csinált a háttérben ellopva a jelenetet Brynnertől) sem gátolhatta meg, hogy a film elkészülhessen.
A másik akadály, ami a mozi készítésekor felmerült, az a mexikói kormány volt, mivel megelégelték, hogy népüket, minden hasonló alkotásban koszos parasztokként ábrázolták. Ezért van, hogy a filmben a harc végeztével is patyolat tiszta ruhában láthatjuk őket.
A Hét Mesterlövész az egyik utolsó darabja a klasszikus, régi vágású westerneknek, ugyanakkor az új idők spagetti westernjének a jelei is megmutatkoznak rajta. A magány effajta ábrázolását azelőtt nem láthattuk a zsáner egyik darabjában sem. A dialógusok meglehet sablonosnak hatnak ma, ám akkoriban még egyáltalán nem számítottak annak. Amúgy meg szerintem, egy western hasonló stílust és nyelvezetet is igényel.
Ugyan bemutatásakor megbukott Amerikában, a nézők Európa szerte imádták a mozit. Azóta a második legtöbbet játszott filmé nőtte ki magát az amerikai TV csatornákon, ahogy hazánkban is előszeretettel játsszák, aminek mi nagyon örülünk, főleg, hogy ebben az esetben a magyar szinkron is kivételesen jól sikerült.
A legtöbb amerikai remake színvonala sajnos gyengébb eredetijénél. Az eset itt is hasonló, hisz a mozi nem tudta megőrizni Kurosawa filmjének az atmoszféráját, ám sok tekintetben mégis jobban teljesített. Az amerikai változat sokkal inkább megy rá a szórakoztatásra, japán elődjével szemben.
A mozi nem ér fel sok műfajbeli klasszikus (Volt egyszer egy Vadnyugat) nagyságához, ám ha valaki egy laza és könnyed westernre vágyik, a Hét Mesterlövész a legjobb választás.
