Az 1950-es évek abszolút Hitchcock éve volt, hisz több sikeres színesfilmet is sikerült letennie az asztalra. Bár főszereplőit általában nemzetközi hírű sztárok alakították, úgy, mint James Stewart vagy Grace Kelly, az előállítási költségek nem voltak túl magasak. Ezt leginkább annak köszönhette, hogy a mesterien összerakott történet legtöbbször egy helyszínen játszódik, ily módon filmjeinek magas bevételei még tiszta nyereséget is hoztak beruházóinak.
Hitchcockról tudnunk kell, hogy minden alkalmat megragadott, hogy alkotásaiban érvényesíteni tudja tudása teljes skáláját. Ennek köszönhetjük, hogy a mester sok kiemelkedő alkotása nem merült feledésbe, és évtizedek múltán is nézők milliói imádják. Ezt sikerült is neki bebizonyítania, miután úgy rendelkezett, hogy filmjeit csak halála (1980) után mutassák be újra. Kiderült, hogy művei semmit sem vesztettek értékükből. Alfred Hitchcock életműve azok közé a művészi teljesítmények közé tartozik, amelyeknek bátran előlegezhető a „halhatatlan” jelző.
1954 különösen jó évnek számít a mozgókép történetében, hisz a mester két alkotással is megörvendeztette a nagyérdeműt. A voyeurista Hátsó Ablak mellett a kifogástalan Gyilkosság Telefonhívásra című mozijával teszi még felejthetetlenebbé nevét; A történet egy szokványos szerelmi háromszöggel indít. Egy férj (Ray Milland) miután rájön, hogy felesége (Grace Kelly) szeretőt tart, féltve jómódú életét, úgy dönt, elteszi láb alól az asszonyt. Miután a gyilkosság minden részletét aprólékosan megtervezi, zsarolással ráveszi egy volt évfolyamtársát a bűntény elkövetésére. Persze a tervbe hiba csúszik…
A Warner Bros. 1953-ben megvásárolta Frederick Knott nagysikerű Broadway-darabját, mely Gyilkosság Telefonhívásra címmel futott. Az angol rendező rögtön észrevette benne a hatalmas lehetőségeket, így az eredeti szerzővel, Knottal karöltve, hamarosan ki is dolgozták a mozi szkripjét. Hitchcocknak persze már volt tapasztalata színpadra íródott művek feldolgozásával, gondoljunk csak az 1948-as munkájára, a Kötélre, ami szerintem a mester legjobb munkája. Mivel a rendező tudta, hogy az eredeti darab értéke, az egy térben történő feszültségből származik, nem engedett az elképzeléséből, miszerint nem szabad felfújni a színpadi műhöz képest a mozit sem. Rengeteg jelenetre csupán csak utalást kapunk, ahelyett, hogy elénk tárná azokat, a film fő helyszínében, a nappaliban tartva minket.
A Warner Bros. 1953-ben megvásárolta Frederick Knott nagysikerű Broadway-darabját, mely Gyilkosság Telefonhívásra címmel futott. Az angol rendező rögtön észrevette benne a hatalmas lehetőségeket, így az eredeti szerzővel, Knottal karöltve, hamarosan ki is dolgozták a mozi szkripjét. Hitchcocknak persze már volt tapasztalata színpadra íródott művek feldolgozásával, gondoljunk csak az 1948-as munkájára, a Kötélre, ami szerintem a mester legjobb munkája. Mivel a rendező tudta, hogy az eredeti darab értéke, az egy térben történő feszültségből származik, nem engedett az elképzeléséből, miszerint nem szabad felfújni a színpadi műhöz képest a mozit sem. Rengeteg jelenetre csupán csak utalást kapunk, ahelyett, hogy elénk tárná azokat, a film fő helyszínében, a nappaliban tartva minket.
Érdekesség, hogy a Gyilkosság Telefonhívásra sosem számított egy nagy alkotásnak a rendező szemében. Inkább amolyan ujjgyakorlatként tekintett rá, hogy egy színpadon jól működő darabot a filmnyelv különböző eszközeivel mesélhessen el. Pedig a film egyértelműen Hitchcock legjobb alkotásai közé sorolható, attól függetlenül, hogy nem a legismertebb. A szűk térbe szorított feszültség, a kiváló emberrajzok és a magával ragadó dialógusok tökéletes felépítése, melyeket a színészek hibátlanul eljátszanak, mind-mind a mű halhatatlanná válását segítették elő.
Amellett, hogy Hitchcock határozott súlyt helyez arra, hogy megőrizze a színdarab kamarajellegét, új dolgokkal is kísérletezett. A filmet 3D-s polaroid nyersanyagra rögzítették, pedig mindössze 30 napig tartott a forgatás. A mozi mégsem technikai újításai miatt vált emlékezetessé. Ezt inkább a remek színészeknek köszönhetjük. Grace Kelly (akivel ebben a filmben dolgozott először együtt a zseniális angol rendező) alakításáért, még a New Yorki Filmkritikusok díját is megkapta. Bár közel sem olyan hatalmas, mint Ray Milland, aki hibátlanul hozza a jóvágású, kifinomult és precíz gyilkos személyét. A többiek inkább háttérbe szorulnak mellettük, igaz, a forgatókönyv sem ad akkora teret nekik.
Amellett, hogy Hitchcock határozott súlyt helyez arra, hogy megőrizze a színdarab kamarajellegét, új dolgokkal is kísérletezett. A filmet 3D-s polaroid nyersanyagra rögzítették, pedig mindössze 30 napig tartott a forgatás. A mozi mégsem technikai újításai miatt vált emlékezetessé. Ezt inkább a remek színészeknek köszönhetjük. Grace Kelly (akivel ebben a filmben dolgozott először együtt a zseniális angol rendező) alakításáért, még a New Yorki Filmkritikusok díját is megkapta. Bár közel sem olyan hatalmas, mint Ray Milland, aki hibátlanul hozza a jóvágású, kifinomult és precíz gyilkos személyét. A többiek inkább háttérbe szorulnak mellettük, igaz, a forgatókönyv sem ad akkora teret nekik.
Kivételesen a film szinkronja is remekre sikeredett, így bátran merem ajánlani, mind az eredeti, mind a magyar hangokkal való megtekintését. Ahogy a legtöbb Hitchcock moziban, úgy itt is jelen van a suspense, mely a kiválóan építkező dramaturgiában és a jól megírt dialógokban teljesedik ki.
Lehet, hogy a mester amolyan rutinmunkának tekinti filmjét, ám ne feledjük, hogy más rendezők munkásságai közt, egy élet főművének számíthatna. Kétségtelenül az egyik legjobb filmje.
Lehet, hogy a mester amolyan rutinmunkának tekinti filmjét, ám ne feledjük, hogy más rendezők munkásságai közt, egy élet főművének számíthatna. Kétségtelenül az egyik legjobb filmje.
