Mára már külön szubkultúrája alakult ki a vérre szomjazó horror rajongók népes táborának. Ezért is tartom egy remek ötletnek az After Dark stúdió neve alatt futó filmfesztivál létrejöttét, attól függetlenül, hogy az itt bemutatott műveknek nem igazán sikerül elnyerniük a tetszésemet. Ezzel csak oda szerettem volna kilyukadni, hogy nem magával az After Dark Horrorfest-el van nekem problémám, hanem az oda beválogatott filmekkel. Évről évre követem az állítólagos nyolc „legjobbat”, ám közülük csak néhány alkotás fog meg igazán. Az idei felhozatalból eddig hat filmet kipipáltam már, de ezek közül pusztán a Lake Mungo és a Dread volt az, ami méltán kapott helyet a sorban. A legutóbbi szösszenet, amihez szerencsém volt, a Gyilkos Elmélet című végtelenül sablonos alkotás, mely csak még inkább rombolni kívánja a fesztivál hírnevét.
A film sztorija lerágott csont, mely a következőkeppen fest; Néhány egyetemista fiatal kiruccan egy csinos kis tóparti nyaralóba megünnepelni, hogy lediplomáztak. Ám közben nem is sejtik, hogy egy őrült ólálkodik a környéken. A szadista gyilkos különös játékba kezd - a villában megszálló egyetemistákat arra kényszeríti, hogy öljék meg egymást a túlélés érdekében. Aki utolsónak marad, szabadon távozhat.
Hát igen. Amilyennek elképzeli az ember első olvasatra, olyan is. A primitív összetevők miatt képtelen a film elérni, hogy komolyan vegyük, és innentől kezdve halálra van ítélve. A szereplők észjárását nem értjük, a gyilkos szinte már-már természetfeletti erővel rendelkezik, holott ezt semmi nem magyarázná, a moziban feltűnő karaktereket pedig meg már láttuk vagy ezerszer. Ha már hasonló szórakozásra vágyik az ember, jobban jár a Fűrész első két részével. Igaz, akad pozitívuma is a műnek: szokás szerint már az elején betippeltem, kik halnak meg, illetve milyen sorrendben teszik ezt majd meg, ám láss csodát… ezúttal nem jött be. Tehát némi kis meglepetést azért rejt magában, de ettől még nem lesz jobb film.
Én úgy vettem észre, hogy az ADHF-re történő beválogatásánál nem a minőség a fő szempont. Sokkal inkább előtérbe van helyezve az alapötlet, és ez azért önmagában kevés. Csupán csak jobban meg kéne fontolni, mit teszünk be a legjobb nyolc közé, és máris egy elismertebb és megnyerőbb filmfesztivál képét kapnák a nézők. No, de legalább a magyar származású Agnes Bruckner ügyesen „domborít” a filmben. Azért ez is valami.
Én úgy vettem észre, hogy az ADHF-re történő beválogatásánál nem a minőség a fő szempont. Sokkal inkább előtérbe van helyezve az alapötlet, és ez azért önmagában kevés. Csupán csak jobban meg kéne fontolni, mit teszünk be a legjobb nyolc közé, és máris egy elismertebb és megnyerőbb filmfesztivál képét kapnák a nézők. No, de legalább a magyar származású Agnes Bruckner ügyesen „domborít” a filmben. Azért ez is valami.
