Gallagherék.
 A szomszédok számára egy fogalom, ami egyenlő az isten csapásával. Egy alkoholista apuka, aki jobbára tesz a gyerekeire és inkább a padlón fetreng, semmint hogy munkát keressen vagy velük foglalkozzon, no meg a porontyok, akik önmagukat tartják el, különböző leleményes módon: hol egy teherautóból lopnak kaját, hol csalnak, néha pedig egy áltemetés és álesküvő is becsúszik a túlélés érdekében.
Gallagherék olyanok, mint egy hurrikán, ami mindent magába szippant, mégis csak szeretni lehet őket.

 Intrika, ármány, szex és halál a Spartacus: Vér és homok előzményében...


 Amíg Andy Whitfield betegeskedett a Spartacus: Blood and Sand készítői úgy döntöttek, hogy megcsinálják a nagy sikerű sorozat előzményét. Sajnos Andy már nem térhetett vissza, vigaszul azonban az szolgálhat, hogy a Gods of the Arena hatalmas siker lett. Nem véletlenül...
A következő bekezdés minimális cselekményleírást tartalmazhat!

A trónért való küzdelem folytatódik...

Királyi házak csatája egy trónért. Vajon melyikük fog uralkodni végül?



Figyelem! A következő bejegyzés előzményeket tartalmaz, főként azok számára, akik nem látták az első évadot.
Az előző évad végéből : Robert Baratheon halála után a királyság megrendül, de végül "fia" Joffrey kerül a Vastrónusra. Kivégezteti Ned Starkot. Arya-nak sikerül elmenekülnie az Éjjeli Őrség egy tagjával, Yoren-nel, de Sansa-t a Lannisterek túszként tartják fogva. Stark fia Robb Észak királyává nevezteti ki magát és bosszút esküszik a Lannisterek ellen. Elfogja Jamie-t. A Baratheon testvérek is harcba szállnak a trónért, Tywin Lannister pedig kinevezi Tyrion-t a Király Segítőjévé .Daenerys-nek megszületnek a sárkányai.
A második évad eleje:
Joffrey kegyetlenebb, mint valaha. Találkozunk Stannis-sel ( a néhai Robert testvére), megismerjük leghűbb szolgáját Davos-t és a Vörös Asszonyt, akiről egyelőre keveset tudunk. Tyrion Cersei-t próbálja újabb szankciók bevezetésére vagy más stratégiai lépésekre téríteni a trónért vívott harcban. Bran farkasálmokat lát, Daenerys pedig  khalasar-ját szeretné jobb körülmények közé juttatni.
Pozitív: Joffrey ismét hatalmas csicska pofont kap, ezúttal azonban nem  Tyrion-tól , hanem anyucitól
Negatív: Amikor Dany a vállán ülő sárkányt eteti sajnos nem oda néz ahol a sárkánynak lennie kellene.

Vélemény :Mint már említettem, az első évad hűen követi a regényt. A második már nem teszi ezt, amit a készítők előre be is jelentettek. Nagyon sok új jelenettel fognak találkozni az olvasók amik egyáltalán nem vagy másként szerepeltek a könyvben. Az évad új színészei egyelőre még nem találják a helyüket, de reményeim szerint hamarosan belerázódnak. A nagyobb büdzsének hála a  látvány sokkal szebb lett. Ez a farkasokon látszik különösképp, akik az első évadban inkább aranyos kutyuskák voltak akik a kamerába nézegettek. Mára bizony belőlük is óriási, ijesztő vadállat lett. Az első rész sok semmitmondó beszélgetést tartalmaz, melyek nyilván az előző évadot hivatottak memóriafrissíteni. Valamennyi stílusváltás megfigyelhető aminek a könyvtől
való eltávolodáshoz van köze. A rész egyáltalán nem rossz, de nekem az összes eddigi közül a legkevésbé tetszetős. Évad nyitónak valami ütősebbet vártam volna, de még így is tudom ajánlani és biztos , hogy tovább nézem.
WINTER IS COMING. WAR IS COMING.

Trónok harca előzetes:

 Egy leheletnyi Doktor House (amolyan Jamie Oliveres kifejezéssel élve), egy csipetnyi Guy Ritchie-féle Sherlock hangulat egy kis angol humorral meghintve és kész is egy zseniális sorozat.
Kissé rezignáltan ültem le elé, mert bár tetszett a Guy Ritchie-s Sherlock, nem tudta visszaadni azt a brillírozást, amit Jeremy Brett tett még annak idején. Volt még jónéhány harmatos próbálkozás, amiről nem is tudnék írni, mert elkapcsoltam és/vagy elaludtam közben. Az imdb-s 9-es pontozás viszont meggyőzőnek tűnt, így leültem elé, és 20 perc után magába szippantott, mint Charlie Sheen a ko...molyzenét.

Hála a jó égnek, a rendezők nem nyúltak semmi olyanhoz, hogy a főhős megrögzött Sherlock Holmes rajongó és ő is elkezd nyomozni a rejtélyek után, vagy hogy reinkarnálódott és most itt jár köztünk. Egyszerűen, mintha a jó öreg Sir Arthur Conan Doyle "életre" sem keltette volna a
XIX. század derekán, átültették a XXI. századba, és bepillantást nyerhetünk miként is nyomozna hősünk a jelenkori Londonban. Aki eleve szereti Angliát, Londont, nem lesz nehéz megszoknia, hogy nem egy amerikai nagyvárosban játszódik a történet. Mivel brit sorozatról van szó, végre elfeledkezhetünk az Egyesült Államokból áradó klisékről is: szokatlan vágásokkal, gyönyörű fényképezéssel és igazi "british" hangulattal találkozhatunk.
 A legendás dedukció (valamiből valamire való, pusztán logikai alapon működő következtetés) pedig - ami mindig is a nyomozó védjegye volt, csak sokan elfelejtkeznek róla vagy gyengén oldják meg - itt méltó helyére kerül és olyan eszmefuttatásokat hallhatunk, hogy leesik az állunk. (Néha olyan sebesen, hogy vissza is kell tekerni, főleg ha valaki feliratosan nézi.)
 Bevallom, hogy eleinte nem volt túl szimpatikus a főszerepre választott Benedict Cumberbatch, kissé irritáló fejszerkezete ellenére (amelytől én már el tudtam vonatkoztatni a sorozat egyharmadánál) jól játssza a hideg, mindig mindent tudó, cinikus, egoista nyomozót, a végére pedig igazán meg is kedveli az ember
minden bunkósága ellenére. A szereplő kicsit Dr. House-ra hajaz: csak az érdekes, megoldhatatlannak tűnő esetek foglalkoztatják, csak a rejtély érdekli őket, totálisan antiszociálisak és magasról tesznek az emberekre, a társadalmi szabályokra. Természetesen nem mindenki kedveli ezeket a karaktereket, egyéni ízlés kérdése. Azonban vitathatatlan, hogy a mai világban valamiért az antihősök kezdik átvenni a hatalmat a sorozatokban és a filmekben, ami véleményem szerint nagyon is helyénvaló. A mindenüket feláldozó önzetlen hősök, akik maguk a megtestesült jóság, bátorság és szerénység kicsit sem emberiek. A legtöbb ember nem hordja kint az alsónadrágját és repül oda két lányhoz szétválasztani ha civakodnak.
 A Dr. Watson-t alakító Martin Freeman remekül alakítja hős ellenpólusát és egyetlen barátját: emberi érzésekre alkalmas, helyén van a szíve, kissé szerencsétlen ugyanakkor szerethető szereplő.
 A zseniális főellenségre, Moriarty-ra nagyon vártam, lehet épp ezért is okozott csalódást, ugyanis sem kinézetre, sem viselkedésre nem így képzeltem magam elé. Minden bizonnyal találhattak
volna Andrew Scott-nál alkalmasabb színészt is.
 Meglepő volt, hogy ekkora hangsúlyt fektettek Sherlock bátyjára is, Mycroftra, Mark Gatiss azonban remekül átadja a karót nyelt, öccsét csak titokban féltő karaktert.

  Kicsit tartottam tőle, hogy a második évad ellaposodik, netán nem lesznek olyan érdekesek a bűnesetek, azonban nem így történt. Az első évaddal magasra tették a lécet, a másodikkal talán még magasabbra... Igaz nagyon kevés részből áll egy évad (mindössze háromból), azonban ezek az epizódok másfél órásak, és bizony ez a négy és fél óra elég arra, hogy kellőképpen izgalmasak legyenek, ne (vagy csak pár percig) üljenek le, bizony többet ér, mint azok az amerikai sorozatok, ahol rétestésztaként  nyújtják a cselekményt és szinte érezzük az izzadságszagot, annyira igyekeznek kitalálni valamit, hogy kihúzzák valahogy a huszonnegyedik részt is. Így a műsor hihetetlen potenciált kap, egyedi karakterekkel, zseniálisan megírt forgatókönyvvel. Üde színfolt a sok CSI, és egyéb nyomozós sorozatok világában, mindenképpen érdemes rááldozni azt a másfél órát... ( és úgyis jön a többi...)

A Sherlock angol nyelvű előzetese: