Egy újabb egyszer nézhetős film ezúttal Chris Gorak rendezésében. Ugyan az úrnak mentségére válhatna, hogy mindössze ez a második próbálkozása, azonban ezt a kedvezményét rögtön elveszíti, gondolom a ti szemetekben is, ha arra gondolok, hogy ő volt a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Különvélemény, sőt a Harcosok Klubja művészeti vezetője is. Sohasem fogok tudni megbarátkozni a gondolattal, hogy valaki, aki az egyik pozícióban zseniális munkát visz véghez, az egy hasonló szerepkörben elbukik, pedig sajnos itt is ez történt.
A történet három különböző író tollából származik, ám szerencsére ez kevéssé látszik meg a cselekményen. Leslie Bohem már nem mai gyerek, de az az érzésem, a legtöbb profi elem tőle ered a történetben. Azért megjegyezném, hogy hiába fűzhető a neve a Harmadik típusú emberrablásokhoz, az eddigi legemlékezetesebb munkája mégis a Rémálom az Elm utcában 5. része, melyet ugyan nem teljesen egymaga írt, viszont ő varázsolt a kéziratból forgatókönyvet. Mellette két zöldfülű kapott helyett, és pont ezen státuszuk miatt sajnos nem tudni, mennyit rontottak az összképen. M.T. Ahern-nek és Jon Spaihts-nek ez az első munkája a szakmában, bár utóbbi tudhat valamit, mert máris a Prometheuson ügyködik.
Végre egy földönkívüli megszállós film, ami nem Amerikában játszódik!! Hála az égnek!
Két fiatal srác érkezik Moszkvába (zseniális helyszínválasztás!), Sean (Emile Hirsch: Út a vadonba, Lélegzet) és Ben (Max Minghella: A Közösségi Háló), hogy kihasználják életük egyik legnagyobb lehetőségét és pénzé tegyék az általuk feltalált és kifejlesztett internetes honlapot, ám egy bunkó fickó, név szerint Skyler (Joel Kinnaman: A tetovált lány) ellopja az ötletüket (milyen eredeti a történet, ugye?), ezért a srácok Moszkva egyik legmenőbb klubjában kötnek ki, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Itt futnak össze két amerikai lánnyal - mert azért mégis csak amerikaiak váltsák meg a világot - Natalie-val (Olivia Thilby: Csak szexre kellesz) és Anne-nel (Rachael Taylor: Transformers). Azonban az ivászat kellős közepén sötétségbe borul az egész város. Mindenki az utcára tódul, ahol hamarosan kiderül, hogy láthatatlan, gyilkos erők érkeztek a Földre, hogy kiszipojozzák a bolygóból annak minden energiáját és kincsét. Persze mindenki agyba-főbe menekül, majd meghal, ám az amerikai fiatalok és Skyler életben maradnak. Néhány nap várakozás után előbújnak és elhatározzák, hogy felkutatják a többi túlélőt, és természetesen amint a történet megkívánja, hogy az egyik szereplő meghaljon, mit gondoltok ki lesz az? Jó nem lövöm le, bár egyértelmű. A történet szerencsére nem egy abszolút happy end, de azért rájönnek, hogy lehet megölni a földönkívülieket. Út közben szépen megfogyatkozik a bátor kis csapat, akik nem kis segítséget kapnak Sergeitől (Dato Bakhtadze: Wanted), és Vikától (Veronika Ozerova), így mégis csak illik őket megemlíteni.
Az operatőri munka (Scott Kevan) jó, de azért messze nem tökéletes, néhol én azért hiányoltam a szemszögváltást, vagy nem értettem egyet annak irányával, és sokkal több feszültségkeltő elemet be lehetett volna csempészni általa a filmbe, mert így leginkább csak a para maradt, hogy mi van a sötétben, vagy éppen a világosban. A színészi játék közepes, bár két alakítást kiemelnék: Rachael Tylor állatian jól hozta a félelemtől hisztérikává változott Anne-t, Veronica Ozerova, pedig első alakításához képest jobban játszott, mint sok korabeli, már gyakorló színész. A történet nem volt rossz, de egy alkalomra bőven elég is volt, pénzt nem biztos hogy újra adnék érte, a 3D verzió pedig abszolút felesleges volt, mert csak az utolsó negyed órában voltak ilyenfajta ˝élvezhető˝ elemek. Lehetett volna csiszolni, polírozni még itt-ott, de ami a legjobban bántotta a szememet, akár csak a Kéjjel Nappal-ban, az a technikai megoldások! Komolyan emberek!! A 300 és az Avatar után a készítők tényleg azt hiszik, hogy lenyeljük ezeket a gagyibbnál gagyibb megoldásokat?? Esküszöm jobb volt, amíg azok az űrlények láthatatlanok voltak. Főleg, tenném hozzá, hogy a gyilkolási módszerük jól meg volt oldva. Megnyugtatásképpen pedig: végül mégsem az amerikaiaké lesz a dicsőség.
