Naphosszat lehetne vitázni azon, hogy melyik Leslie Nielsen legjobb filmje és alakítása. Sokaknak a Csupasz pisztoly széria, másoknak a Sziki-szökevény, vagy talán épp a Drágám, add az életed! Közös jellemzője a fentieknek, hogy mind-mind kiparodizál nagy filmeket, úgy, hogy Nielsen fapofával lőtte el a legnagyobb poénokat, a Mr. Magoo ebből a szempontból más, mivel nem kigúnyol nagy blockbustereket, hanem éppen, hogy egy rajzfilmet filmesít meg.
Igazából be kell valljam nem ismerem a mesét, csak a filmet láttam még nagyon régen és a napokban vettem elő újra. Az a nehéz ilyenkor, hogy mikor egy régi filmet néz valaki, még fiatalabb korában valami szép emlékhez köti stb.. addig őszülő fejjel már egészen mást ad át a film, és ez az emlékek tönkretételéhez is vezethet, hisz ami anno csak sima történet volt, az mára - szakmai(bb) szemmel nézve - már egy kicsit bárgyú, hibás, szellős szüzsé, de üsse kő, ez a film még így is simán elmenős. Mr.Magoo a folyton vidám és jó kedélyű, ám vaksi milliomos bácsika éppen egy híres rubint állít ki, a Kurisztán csillagát, hogy ezzel is adományokat gyűjtsön, mások viszont úgy gondolják, bármily nemes is a cél, náluk jobb helyen lenne az ékszer, így ellopják. A sok bénázásuk után a sors úgy hozza, hogy a drágakő visszakerül Magoohoz, akinek erről fogalma sincs, így a rendőrség, a tolvajok és még a mafia is vak barátunkat hajkurássza. Meg kell mondanom, hogy nekem ezek a fajta "nem paródia" Nielsen filmek jobban bejönnek, mint a Zucker tesók agymenései. Annak is megvan persze a maga bája, de itt el tudok vonatkoztatni Nielsen faarcától és jobban tudok figyelni (amúgy sem gyenge) színészi tehetségére.
A film ha úgy nézzük gyakorlatilag a "modern" kor burleszkje (lehetne, ha a film jobb és sikeresebb). Tipikus csetlő-botló, vaksi, teszetosza szereplők alkotják a filmet, legyen az épp Magoo, az unokaöccse vagy az FBI ügynöke. Ami fájt a filmben, hogy Nielsen hiába (volt) tehetség, azon felül, hogy a "jobbra tarts" táblát "forgalom elterelésnek" olvassa, nagyon kevés lehetőséget kap arra, hogy bizonyítson. A párbeszédek és a poénok amúgy szerintem kifejezetten viccesek. Nem az a fetrengve nevetős, de nem is alpári, altesi poénokkal van tele a mű. A film sok helyen klisés, de hát őszintén? ki az akit egy vígjátékban ez meglep? Mindenki ugyanazokból az elemekből építkezik és olykor feltűnik 1-1 izmosabb, újító szellemű darab, de nyilván ez nem egy Nielsen film lesz. A film alig 80 perc, de én úgy vélem, hogy sikerült tisztességesen és viccesen kitölteni. Nem volt igazán üresjárat és hiányérzetem sem, ami a történetvezetést illeti. Nyilván nem leszünk szemtanúi nagy jellemfejlődéseknek, de nem is kell igazából. Vegyesek tehát az érzéseim, mert egy jó film lenne, ha kicsit egyenletesebb, kicsit viccesebb, ha nem állandóan Magoo csetlései adnák a film központi poénjainak többségét, hanem pl. a mellékszereplők is - akik amúgy gyakorlatilag végig asszisztálnak Maggo hülyeségeihez (pl. pulyka főzési szcéna). Nielsennek idős korára is megvolt a lehetősége, hogy kitörjön a faarcú komikus szerepköréből, de beleesett egy másik csapdába, így ez a film is csak középszerű lett. Kár érte.
