Az első negyed óra után az embernek akaratlanul is a Truman Show (Jim Carrey) jut eszébe, hiszen a történet során valami nagyon hasonlót él meg a néző. Adott egy középosztálybeli jómódú környék, olyan, ahol minden amerikai élni akar egyszer: hatalmas házak és kertek, golfpályák, elit szépségszalonok és magániskolák. Egy napon ide költözik be a Jones család: Steve, Kate és két tinédzserkorú gyermekük, Jenn és Mick. A lakóközösség köreiben pár nap múltán már is irigyekre találnak, hiszen ők nem csak álmodják a híres amerikai álmot, hanem megélik azt. Menő cuccokban járnak, frissen piacra dobott ketyerékkel szórakoznak és a futószalagról tegnap lekerült autókat vezetnek.Egy hét sem telik bele, de már minden lakó a Jones családot majmolja, mindenki olyan akar lenni, mint ők. A nők az utcán, mind olyan melegítőben és cipőben akarnak edzeni, amilyenben azt Kate (Demi Moore: Ghost) is teszi; a férfiak mind Steve (David Duchovny: X-akták) golffelszerelésére pályáznak, a lányok a suliban Jenn (Amber Heard: Ananász expressz) sminkcuccaira és ruháira esküsznek, a fiúknak pedig Mick (Ben Hollingsworth) ketyeréire fáj a foguk. Természetesen nem véletlenül, ugyanis ők egyáltalán nem ugyanazon családnak a tagjai, csupán eljátsszák a tökéletes álomcsaládot.
Derrick Brote mindeddig nem csücsült még rendezői székben, de Randy Dinzler író segítségével esélyt kapott valami nagyszerűt alkotni. Sajnos azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. A cselekmény alapvetően érdekes etikai kérdéseket boncolgat: meddig mehetnek el a reklámügynökségek a fogyasztók megszerzésében, illetve átverésében; és mennyi mindent tehetnek kockára a fogyasztók az áhított termékek érdekében??
Azonban a sztori nem teljesen jól kidolgozott. Példának okáért van benne néhány romantikus szál, ami egyáltalán nem megy át úgy a nézőknek, ahogy annak lennie kellene, ami persze nem volna baj, ha a sablontól eltérve valami újat kapnánk, de itt nem ez történik. Arról is meg vagyok győződve, hogy a rendezés dobhatott volna még a film hangulatán, és az sem lett volna baj, ha hosszabbra, ugyanakkor minőségileg jobbra sikerült volna. A színészek alakításáról pedig általánosságban elmondható, hogy átlagos, hétköznapi játék extrák nélkül. Az újdonság varázsáért azonban megérdemel egy ötöst, illetve még annyit, hogy megjegyezzem, aki mégis megnézi nem fogja az idejét pazarolni.
