HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borderlinE. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borderlinE. Összes bejegyzés megjelenítése

London (2005)

kedd, április 19, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Hol is kezdjem?! Ez pont egy olyan film amit a köznyelv egyszerűen drogosfilmnek, az avatottabb réteg drámának nevez. Azok viszont akik személyes párhuzamokat vonnak a történet kapcsán, azok sokkal több jelentőséget tulajdonítanak neki a semmitől. Én azok közé tartozom akik szerint ez nem több egy drogosfilmnél, és a létrejötte maximum azt a célt szolgálja, hogy elriassza a kezdő drogfogyasztókat, illetve elgondolkoztassa- már amennyire lehet - a komoly szerhasználókat.

Engedjétek meg, hogy egy rövid kitérővel elmesélhessem, szerintem miként is működik ez a dolog.Egy viszonylag jól szituált 21 éves srác boldog párkapcsolatban élt két évig, szintén jól szituált - bár könnyen nevezhetjük plázacicának is – barátnőjével Londonnal. Már az első fél órából kiderül, hogy a helyszínek berendezései, a karakterek ruhái és felszereléseinek legolcsóbb darabjai is a minimálbér felső határát súrolják. Nekem innentől kezdve annyit mond csak ez az egész, hogy pár agyatlan gazdag sznob nem tud mit kezdeni az idejével és a pénzével. Nem is hibáztatom őket, mert ha nekem is tellne mindenre amire szükségem van, bizonyára én is többet buliznék, minőségibb piát innék, és taxival fuvaroztatnám a hátsóm. Csakhogy egy épeszű ember ha lelki problémája van; vagy megoldja, vagy megoldja segítséggel. Lehet ez barát, vagy szakember. Nempedig gyávaságából hamis valóságba menekül saját maga és szerettei elől, minek következtében csak a hamis önmagát és hamis szeretteit fogja találni.
Magával a rendezéssel nincs a világon semmi amibe belekötnék. Jó a rendezés, nagyon is. Szépek a beállítások, vágás meg egyenesen lenyűgöző. Vagyis Hunter Richards fejében, hogy mi járhatott mikor elhatározta, hogy Ő bizony betör a mozik világába, azt csakis Ő tudhatja, de biztos vagyok benne, hogy a forgatásba jelentősen több energiát fektetett a forgatókönyv írásnál. Számomra ez mindenféleképpen csak egy erős közepes alkotás.Oké ott a DVD borító: Aha! Jessica Biel meg Jason Statham. Ez tuti jó film! Valóban Statham Úr aki feljebb billenti a mércét, de kevés olyan film van ahol egy szereplő visz mindent a hátán, amit a végén azzal nyugtázunk, hogy jól szórakoztunk. Sajnos most is így van, önmagában ez kevés. Izgalmasnak nem izgalmas. Fordulatosnak nem fordulatos.

Tehát! Van itt egy srác aki nehezen mutatja ki az érzéseit, persze ennek ellenére imádja a szerelmét. Állandó féltékenykedésével az őrületbe kergeti a lányt, minek eredményeként két év együttlét után szakítanak. Azóta hat hónap telt el és a srác komolyan ráállt a kokainra. Részemről ennyi a film. Nem tudom elfogadni, feldolgozni, hogy valaki egy szakítás után ezt tegye magával. A szerelem egy szép dolog, és ha vége van az nagyon szar. Örök érvényű a mondás, hogy az idő meggyógyít mindent, de az az ember aki nem képes méltósággal viselni a sorsát, belátni a hibáit, nem képes akarni a javulást, az ne várjon csodát a siránkozásért cserébe. Nem olyan régen két hozzám nagyon közeli ember ment szét 6 azaz hat év után, és amíg ez a film a képembe hazudott, Ők folyamatosan megmutatják, hogy az élet jóval több ennél.
  




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

White Palms - Fehér tenyér (2006)

szerda, április 13, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
A Fehér tenyér számomra egy olyannyira mehatározó film volt, ami a hátralévő életemre is ki fog hatni. Ebben biztos vagyok. Sportról szól, tehát az "igaztörténet" hitelességét ebben az esetben a legegyszerűbb bizonyítani. Ha mégsem így történt, a látottak által keltett benyomáson változtatni nem fog. Mondhatnám úgy is, hogy amennyiben a történet fikció lenne, a kor és az ebből fakadó élethelyzet akkor is megállná a helyét.
A 80'-as években járunk. Vannak még rengetegen akikben még élénken van jelen az élmény, amikor az iskolában még nem létezett a fekete pont. Helyette kokszi, körmös, sarokban térdelés. De valahogy, se szitkozódás, se fenyegetés nem volt, nemhogy még a kedves szülő rendre inti a nevelőt. Mert Ők voltak a nevelők. Akik részesei voltak ennek a korszaknak, szinte kivétel nélkül visszasírják ezt a momentumot, mert úgy gondolják, hogy ennek a hiánya miatt kanászodnak a "mai magyar fiatalok". Magam is így gondolom.
Ha többet nem is, annyit mindenképp megjegyezhetünk pozitívumként erről a korszakról, hogy ha sportról volt szó, volt tehetség, volt lehetőség, volt pénz. Na és voltak eredmények is! Persze nem szabad elfelejtenünk kortárs csillagainkat, de bizonyos, hogy jobb soruk volt akkor, ebből adódóan jobban is teljesítettek. Tudták a világon, hol van Magyarország. Ez már nem mondható ki ilyen egyértelműen. Örülök, hogy Hajdú Szabolcs egy ilyen köntösben kívánta bemutatni ezt a meghatározó időszakot. Persze nem volt véletlen, ugyanis filmünk főszereplője Dongó, a rendező úr testvére. Továbbá örülök, hogy tornászfilm, hogy magyar tornászfilm. Nagyon kifejező és átérezhető, gyakran nyomasztó, de egy olyan érzelmi koktélban, hogy minden percét élveztem.
Felhívnám a figyelmet: Annak ellenére, hogy egy sportos életrajzi drámáról beszélünk, hogy nem tornászoknak, nem sportolóknak, de nem is sportrajongóknak készült ez a remekmű. Ez a film mindenkié. Valódi emberek, valódi élethelyzetek, történelmet igazoló környezet és cselekvések. Garantálom, hogy mindenkiben megérint valamit! Biztos akad olyan, akit megríkat, akit elborzaszt, de olyan is lesz aki kellemes nosztalgikus mosollyal idézi fel magában a régi szép időket.





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Little Nemo: Adventures in Slumberland - Kis Némó álomországban (1989)

szerda, április 06, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Emlékszünk még mikor a nyári vakációt a mamánál töltöttük, és reggel hatkor arra pattant ki a szemünk, hogy a forró kakaó illata keveredett a pirítóséval. A mama már megjött a boltból és elkészítette a reggelit, ennek ellenére a Tv okozta étvágytalanság valamivel mindig nagyobb volt. Kezdődött a Tom&Jerry, a Tini nindzsák, Denver a dínó, a Gumimacik, miegymás... Mindenkinek meg volt a maga kedvence ami elől szinte lehetetlen lett volna bármilyen finom étellel vagy programmal kirobbantani.
Egy ehhez hasonló két hetes, örökkévalóságnak tűnő nyaralásomat töltöttem a nagyszülőknél, melynek végeztével mikor a szüleim értem jöttek, meglepetés képpen most nem valami édességet kaptam, hanem egy videokazettát. Egy VHS-t "A kis Némó álomországban" címmel. A számomra teljesen ismeretlen cím kicsit megrémített, mert ez nem egy Disney mese, amit csak felcsapok egy osztálytársnak és olyan jól elbeszélgetünk róla, hogy még be is fejezzük egymás mondatát. Nem...ezt a mesét csak az ismerte akinek kölcsönadtam. Egyszóval tartottam tőle, hogy népszerűtlen lennék ennek az értéknek a birtokában.
Aztán tok kinyit, kazetta behelyez, lámpa leolt, film indít. Azután másnap újra. Két napra rá megint. Így követték egymást a napok a nyáron. Most, hogy már húszon túl járok, még mindig egy random mondat után tudom a következőt.
Valahogy kortalannak érzem az egészet, vagy azért mert nosztalgikus kellemességgel tölt el az újranézése, vagy mert a mai mesékkel ellentétben nincs agyonbutítva. Érdekes módon azokat a meséket is megértettük, átéreztük a súlyát, komolyságát, de a humorával is tökéletesen azonosulni tudtunk.

A történetről, tényleg csak dióhéjban: Némó 7-8 éves egyke kisfiú. Egyetlen barátja Icarus, egy repülő mókus. Korban hozzá illő "ember-barátja" nincs. Otthon töltött idejének legnagyobb részét mindenféle repülő járművek makettezésével tölti, egészen addig, míg a városba nem érkezik a cirkusz. Minden vágya Némónak, hogy Édesapja elvigye őt a bohócok és különféle állatok előadására. Némó apja elfoglalt ember aki csak megígér mindent fiának, de ígéretét soha nem tudja megtartani, mert mindíg valami közbejön. Némó napról napra bizakodik, de csak rövid ideig tartózkodik a cirkusz a városban. 

Némót visszatérő rémálmok gyötrik, amiben ágyával a levegőbe emelkedik, és az ablakon át mesés tájakon át szárnyal, de a végén utoléri egy nagy feketeség ahol a történet rémálommá formálódik. Egy este az álma fordulatot vesz mikor az ablaka előtt lehorgonyoz egy léghajó, és álomország küldöttei a király nevében megkérik Némót, hogy legyen a király leányának a játszótársa, Kamillának. Így kerül kapcsolatba hősünk a Morpheus királlyal, Flippel a bajkeverővel, és Kamillával. Idővel kiderül, hogy Morpheus igazi szándéka Némóval, hogy az örököse legyen. A gyermeknek ad egy kulcsot, ami a hatalmát jelképezi, azonban Flip első ránézésre megállapítja, mégis mit nyit ez a kulcs. Egy titkot, egy szörnyű titkot. Némónak be kell bizonyítania, hogy rátermett, hogy képes leküzdeni a félelmeit, hogy alkalmas a trónra.

Ezt a mesét is ugyan azon indíttatásból szándékoztam bemutatni mint a többit:   kevesen ismerik, ennek ellenére fantasztikus élményt nyújt. Akinek van lehetősége, hogy megnézze, az éljen vele. Jól fog szórakozni.





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Cashback (2006)

csütörtök, március 31, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Bátorkodtam formabontó lenni és nem egy következő -a tőlem megszokott- feledhetetlen horror klasszikussal állok elő. Most inkább a feledésre szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni. Sajnos a történet aktualitása motivált, hogy erről a remek filmről írjak, mert ez valóban nagyon sokat jelent nekem. Ha csak a történetet olvassuk el valahol, akkor legtöbbünkben az jön le, hogy "áá, kidobta a srácot a csaja, és most fetreng. Láttunk ilyet már milliót!", viszont ez a film alapjában különbözik társaitól. Vajon az idő barát, vagy ellenség?

Minden egyes ember másképp kezeli-kúrálja magát egy szörnyű veszteség után, de egy dolog bizonyos, hogy akiben van kellő lélekjelenlét, az mindent megragad, hogy elvonatkoztassa mindazt ami a negatív élményhez köthető, és sürgesse az időt... mert az idő mindent meggyógyít. Talán a legnagyobb közhely a világon, és már-már annyit hallja az ember, hogy el is hiszi, ez a legjobb és az egyetlen célravezető megoldás, ha csak úszunk és nem gondolunk vissza rá. Nade most képzeljük el az ellenkezőjét: állítsuk meg az időt! Szabadon közlekedhetünk az emberek között, mélyen, behatóbban vizsgálhatjuk őket, s ha ügyesen csináljuk, megváltoztathatunk olyan részleteket az életben, amik ha újra indulna az idő nem tűnne fel senkinek, csak legfeljebb tudat alatt, amit egy enyhe bizsergés kísér. Mintha valaki átsétált volna az ember sírján.

Ben művészeti fősuliba jár, ahol rajzot, festészetet tanul. Gyermekkora óta egyetlen igazi barátja van, Sean. Több mint két év után egy veszekedés alkalmával szakított Suzy-val. A lány egyből összejön a suli menő sportolójával, amit Ben képtelen elfogadni. Ugyan Ő mondta ki az utolsó mondatot, nem érti szerelme, hogy tudott ilyen hamar továbblépni és ugyanolyan intenzitással másnak adni magát, mint akkor neki. Ben válaszokat keres, régi fotókat bámul, újra és újra Suzy-t rajzolja és festi meg. Már egy hete nem alszik, mikor rájön, hogy ezt az időt akkor már pénzre is fordíthatja. Így kerül a Sainsburry's áruházba, mint éjszakai dolgozó. Az itt eltöltött idő alatt sokat megtanul önmagáról, megtanul felejteni. Megismeri furcsa munkatársait. Sharon az egyik pénztáros egyszerű szépsége és kedvessége ráébreszti Ben-t, hogy valójában Ő az aki neki kell.

Fantasztikus a történet, a forgatás hibátlan, a vágás zseniális, a zene tökéletesen passzol.
Ajánlom mindenkinek a továbblépéshez, százszor többet ér minden biztató "lesz másik"-nál és társainál.  




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Ilsa: She Wolf of the SS - Ilsa: az SS nőstényfarkasa (1975)

vasárnap, március 27, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Igyekszek mindig feszegetni a saját határaimat, hogy mennyi is az borzalom amit még képes vagyok elviselni a vásznon. Minden alkalommal, ha túlszárnyalja egy film a másikat, érzem, hogy egy olyan erő birtokába kerültem ami védelmet nyújt minden korábbi thriller-horror okozta kellemetlenség ellen. Magyarra lefordítva: aki hideg vérrel képes volt a Fűrészt végigülni az utána biztos elalszik a Sikolyon. Egészen a mai napig nálam , Pier Paolo Pasolini alkotása a "Salo, avagy Sodoma 120 napja" vitte a prémet. De ez a nap egészen más volt.

Leporoltam ezt a kilencven perces lelki terrort, annak reményében, hogy az ebéd utáni ejtőzésemet kiegészítse. Hozzátenném, hogy aki személyesen is ismer, az tudja, hogy nagyon kevés film létezik ami a előnytelenül képes hatni a gyomromra. De mint mondtam, ez a nap, ez a film, meghazudtolta elődeit.

Úgy gondolom, hogy ez a másfél óra, olyan "embereket" céloz meg, akiknél nem fejlődött ki az egészséges szexualitásra való hajlam, de ennek ellenére esti mese helyett is ipari pornóval tömték magukat. Ugyanis ez a film egy olcsó náci-német jelmezbe öltöztetett szadista pornó; amitől az emberi kegyetlenség, lélektelenség és fanatizmus teljesen új értelmet nyert számomra. Dühít, mert ezt már nem akarom elhinni, hogy volt egy forgatókönyvíró, aki mosolyogva megkeresett egy rendezőt, hogy "figyeld má', milyen jó sztorim van", és a hollywood-i álom reményében megvalósítják ezt a rettenetet. "Nem baj ha sok benne a beteges szex meg a módszeres kínzás és kivégzés, csak lapozzunk bele a történelemkönyvbe és keressünk kerettörténetet!" Én így tudom elképzelni azt a tizenöt, húsz percet onnantól kezdve, hogy kitalálták a történetet, felhívtak negyven szemérmetlen színészt, egészen addig amíg a forgatókönyv utolsó lapját is kiköpte a nyomtató. Ez haverok között is két ember maximum fél óra alatt lezavarja. Nem bánom, ha leleményes a stáb, és pár dollárból csinál pár-milliót (Blair Witch), mert nem sajnálom az ilyenektől, de az efféle beteges és zavarodott szexuális "bánásmódokat" felsorakoztató moziban szerintem épelméjű néző nem leli örömét.

A film elején az elmaradhatatlan "Igaz történet, valós nevek, stb..." A második viláháború sűrüjében találjuk magunkat, a kilences táborban. A tábor parancsnoka Ilsa doktornő, aki hadifoglyokon tesztel a harmadik világ számára mindenféle nyavajára ellenszert. Legalábbis a tábor ezért van fenntartva a számára. Ilsa azonban mindenáron azt kívánja bebizonyítani, ha már a lehetőség úgy is adott, hogy a nők jobban ellenállnak a kínnak mint a férfiak. Lényegében ennyi a történet.
Talán az egyelen dolog, ami a néző pártján van, az az avatatlan szemnek is kirívóan olcsó művér. Ez az ami időről-időre kicsit belénkcsíp, hogy nyugi, ez nem a valóság. De ott a másik oldal ami az utolsó percig, szikével a kezében kis karikákat rajzol a szívünkbe, olyanokat amik a végére szinte fizikális fájdalommá válnak. Egészen a mai napig tűrtem, elviseltem bármit amit nem állatokkat tettek; az az egy amit nem tudok elfogadni... de a fenébe is, így nem lehet bánni egy emberrel!

Ezek tudatában üljön le megnézni, aki még mindezek ellenére érez rá ambíciót. Nem sokszor fogtok tőlem ilyet olvasni, de ezt a filmet emberi fogyasztásra nem ajánlom. Nincs egyetlen olyan dolog amibe bele tudnék kapaszkodni és felmutatni, hogy "viszont ezt jól oldották meg". Thrillernek, filmnek, történetnek, rendezésnek nem álja meg a helyét. Felmérgesített, elborzasztott, elundorított és igen, ez a film megtört.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Cannibal Holocaust - Kannibál Holokauszt (1980)

szombat, március 19, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
A filmtörténelem talán legmegrázóbb, de mindenképp egyik legmeghatározóbb és legmegosztóbb horrorfilmjét tettem a terítékre, a filmet amit közel 50 országban tiltottak be a megjelenését követően. Ruggero Deodato elképesztően brutális mozija mindnyájunk fiatalkorához valamiképp kötődik, emlékezzünk csak vissza:
"-Jönnek át a haverok, kéne nézni valami jó becsokiztató filmet. -Vegyétek ki a Cannibal Holocaust-ot!"...hangzott a válasz. És mennyire igaz volt. Azonban el kellett telni egy bizonyos időnek -nekem 21 évig tartott-, amíg rájön az ember az igazi indíttatásra amit az ötletgazda a tudtunkra kívánt adni. Ki a primitív?

Óvodás korunkban mikor egy természetfilmet néztünk, és sírva futottunk Anyuhoz, hogy az oroszláncsalád a szemünk láttára élve fogyasztotta el a zebracsaládot, talán tudat alatt már megfogalmazódott bennünk egy vadonban érvényes hierarchia, hogy két éhes állat közül az erősebb fog enni; Hogy az az idegen állat aki a másik területére lép, az a dzsungel íratlan szabálya ellen sért, és ha nem elég ügyes, az életébe kerülhet a találkozás.Hasonlóképpen, ha egy, a dzsungelben élő primitív benszülött népcsoportot kívánunk felkeresni, megismerni, számolnunk kell azzal, hogy betolakodóknak, hitetleneknek, ellenségnek vagy tápláléknak tekintenek minket. Ha úgy indulunk útnak, hogy nem tartjuk tiszteletben a kultúrájukat, ne is várjunk "fogadjistent".
Életerős, harmincas éveiben járó, négy tagú társaság eltűnt egy New-York-tól, repülve pár órára található -akkor még felderítetlen- dzsungelben. Ezek a sikerhajhász fiatalok azzal a konkrét elhatározással indultak útnak, hogy bemutassák, Ők képesek összebarátkozni a kannibál Jamamomo indiánokkal. Amerikának nem volt ismeretlen ez a társaság, hiszen számos veszélyes helyszínen forgattak már show-jellegű műsort, de ez később kiderült, hogy a szenzációhoz elég a pénz is önmagában. Bármit képes megtenni az ember a Tv-ben, ha meg van érte fizetve.

Amerika gyászol, mert elvesztette kedvenc esti nevettetőit, ezért haladéktalanul egy szakemberekből álló csoportot küldenek utánuk a legjobbat remélve. Nem is kell sokat keresni a nyomokat, hamar túszul ejtenek egy kannibál sámán fiát, akit a drogkereső kutyákhoz hasonlóan, a nyakára erősített kötéllel kényszerítenek, hogy elvezesse Őket a táborhoz. Így meg is lelik még napnyugta előtt a "falut". Az őslakosok, vonakodva és agresszívan fogadják a fehér embert, de ezt a kutatócsoportunk csak annak tudja be, hogy félnek az idegentől, az viszont eszükbe se jut, hogy okuk lehet rá. Szépen lassan a bizalmukba férkőzve, egyre több tárgyat tárnak a szemük elé, ami az előző csoport tulajdona volt. Ekkor már nyílvánvalóvá vált, hogy nem találják meg őket élve. Innentől kezdve egyetlen terv van érvényben, élve kijutni a dzsungelből. A csoport megtalálta és sikeresen megmentette az előző társaság kameráját és szalagjait, amiből a későbbiekben kiderül, milyen áron kívántak cirkuszt adni a népnek. Újból megkérdezném, hogy akkor ki is a primitív?
Ruggero Deodato minden tekintetben maradandót alkotott. Mind a mai napig hiteles, tartalmilag helytálló, társadalmilag létező története, két idegen nép egymást el nem fogadása, értékrendi, vallási tekintetben. Saját istenük van, oké. Saját törvényeik vannak, oké, de ott mindenki egyformán felel a tetteiért. Ha valaki vadászni megy, a zsákmányból mindenkinek jut. Nem biztos, hogy aki az erdőben él, nyers húst eszik, fogalma sincs a civillizációról az kevesebb tőlünk.

Aki látta már a filmet, jogosan érezheti, hogy ugyan az egyik leglátványosabb horrorklasszikusról írok, mégsem adtam hangot a látványvilágnak. Nos igen... Két féle ember létezik, bocsánat három. Aki látta már, akinek látnia kell, és aki vak. A hangot viszont külön kiemelném, mert a zene, amit ebben a filmben betétdalként alkalmaztak (Riz Ortolani), az számomra a zsenialitás új szintjét jelenti. A végletekig eldurvuló jelenetekben, ahol már-már eltakarjuk a szemünket, felcsendül egy olyan kellemes, hawai-os beütésű kis dalocska, ami minden nyelven ugyanazt mondja : "Nyugodj meg! Mostantól minden rendben lesz!" ...de nem lesz, és ez testileg-lelkileg akkora terhet tesz az emberre ami páratlan.
Tipikusan az a film amit mindenkinek látnia kell!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Children Of The Corn - A Kukorica Gyermekei (1984)

vasárnap, március 13, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
A történet akkor kezdődött amikor egy rejtélyes kisfiú érkezett Gatlin városába, Isaac. Ez a fiú egy olyan Istenről prédikált a gatlini gyerekeknek "aki a kertek alatt jár" és vérrel no meg halállal bemutatott áldozattal KELL imádniuk. A helyi fiatalok egytől-egyig behódolnak az idegennek, követik bizarr vallását és szektája tagjává vállnak. Mást nem is tehetnek, ugyanis aki ellenszegül Isaac istenének az az életével fizet. Prófétánk jobbkeze és legfőbb végrehajtója Malachai, a legkönyörtelenebb "igazságosztó" aki vezényszóra válogatás nélkül öl. Malachai vezetésével a gatlini gyermekek lemészárolják a kisváros 19 év feletti lakosságát, és a hitetleneket, beleértve saját hozzátartozóikat is... két testvér kivételével. Job és Sarah első ránézésre nem különböznek a korukbeliektől, azonban a kislány nem mindennapi képességgel van megáldva. Sarah a jövőbe lát és ezt Isaac is észrevette. A szekta tagjainak tilos az emberi számba vett szórakozás, ez esetben a rajzolgatás is amit Sarah kivételével mindenkinek be kell tartania, máskülönben komoly következményekkel néz szembe. Amit lerajzol a kislány az rövid időn belül beigazolódik. Eközben Burt a medikus és párja Vicki(Linda Hamilton) hétvégi autókázásra indul, hogy megünnepeljék a férfi születésnapját. A szerelmespár a szürke sztráda helyett a tarka mellékutakon eszi a kilométereket, mikor egy óvatlan pillanatban egy isten háta mögötti szakaszon, két kukoricatábla között egy kis kölyköt elgázolnak. 

Mivel Burt orvos megállapítja, hogy a halál beállta már rég az ütközés előtt bekövetkezett. Ahogy Burt és Vicky a legközelebbi településre igyekeznek, hogy telefonon értesítsék a hatóságokat, nem is sejtik, hogy Isaac és követői Sarah rajzaiból minden lépésüket figyelik, és bábként irányítják magukhoz, hogy " Ő, aki a kertek alatt jár" áldozatai legyenek. Bonyodalom, aggodalom, félelem, misztikum. A régi szép időkre való tekintettel adok egy plusz pontot a filmnek, bár technikailag már-már elég mulatságos, mondanivalója ma is  rettentően aktuális. Stephen King lebilincselő történetében megismerhetjük mennyire befolyásolható a gyermeki lélek, és mennyi szörnyűség történhet ha nem figyelünk oda milyen hatások érik a jövő generációit. Szeressétek a gyereketek! 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Dentist - Dr. Halál (1996)

szombat, március 05, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
A történet egyszerűségéből fakadóan, szinte hihetetlen ,hogy 96'-ig kellett várni az első fogorvos horrorra.

Mitől fél az ember? A sötéttől, az ismeretlentől, a haláltól? Nos igen! Ezek az elemei azon filmeknek amiket horrorfilmeknek nevezünk. Gondoljunk csak bele, hogy vannak pofonegyszerű és kézenfekvő félelmeink amik sokkalta gyakoribbak a fóbiáknál is. Ebben a filmben se sötét, se semmi ismeretlen nincs. Nincsenek bevillanó ijesztő képek. Ez a film a bennünk rejlő félelmet ragadja meg, beinjekciózza, megfúrja, és kitépi.

Dr. Feinstone sikeres fogász, megszállott karrierista. Jócskán kihat a magánéletére is rend és tisztaságmániája. Ez azonnal szembetűnik a kedves mozizónak; fehér ház, fehér falak, fehér autó, stb. Házassága kiegyensúlyozatlansága is ennek tudható be. Első a munka, második a tisztaság, harmadik Brooke a felesége. Asszisztensei tartanak tőle a főnöki szigor miatt, ami szeritem sokkal inkább nem is szigor, csupán eszközként tekint munkatársaira. Erősen érezteti az Ő és a környezete közti értékrendbeli különbségeket. Egész eddig valóban hétköznapi a történet, azonban a színre lép Matt a medencetisztító fiú. Ezt a klisét tetézi az a tény, hogy mint látatlanban is selythetjük, a medencetisztító kigyúrt testű, -mintha csak egy éjszakai bárból lépett volna ki- félmeztelen, és pont esete a doktor úr feleségének. Ki hitte volna?! Szóval megtörténik a bonyodalom, minek szemtanúja lesz filmünk főszereplője.  

Képzeljük el mennyire lehet egészséges felmérgesíteni egy fogorvost! Főleg ha a az fogorvos a férjünk, ha a szeme láttára történik a hűtlenség, ha egy olyan emberrel tesszük akinek a társadalomban betöltött presztizse sértően az övé alatt van...
Mondanom sem kell, hogy doktorunk elméje meghasad, de elfolytja dühét, hogy majd munkával kikezelje. Vajon sikerül-e neki túltenni magát azon, hogy felesége megcsalta? Nem, a válasz nem..
Képzeleg a sérelmeiről, szennyről, a rothadásról, amit a páciensére is kivetít.

Elindul az őrület, senki nincs biztonságban, mindenki megfizet.

Páratlan horror, a maga műfajában egyedülálló. A történet hétköznapi, mert ugyebár bármikor megtörténhet. Rendezésre, forgatókönyvre nem adnék különdíjat, de minden elismerésem annak aki végre vászonra vitte ezt a legbelső félelmet. Élménynek borzalmasan fantasztikus, ellenben ha hidegvérrel képesek vagyunk végigülni, jókat derülhetünk a szétszórt kis poén morzsákon.

Ahogy Dr. Feinstone is mondja: "A történetem? Nos, szerintem minden egyes utcasarkon terem hasonló történet."

Három díj, két jelölés. Engem lenyűgözött. Jó szórakozást kívánok!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Dog Soldiers - Démoni harcosok (2002)

szerda, február 23, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Neil Marshall, sablonos történet, B-kategóriás akciófilm fricskák, garantált szórakozás!

Mindenek előt megjegyezném, hogy amennyiben a film horrornak született, úgy egy csúfos elégségest érdemel, viszont ha úgy ülünk le megnézni, mint egy horror paródiát, kellemesen tölthetjük ezt az időt.
Nézzünk csak bele... Gyakorlatozó katonai alakulatot küldenek egy Wales-hez közeli erdőbe, akik még nem is sejtik, hogy itt bizony nem csak egy túlélő csoport tevékenykedik, de rejtélyes módon tűntek el táborozók is ezen a területen. Ezekért az ám különös, mégis kegyetlen gyilkosságokért, KAPASZKODJATOK MEG, farkasember-mutánsok a felelősek (akiknek egyébként a múltjáról, kialakulásáról semmit nem tudunk meg). Katonáink akaratlanul is keresztezik útjukat ezekkel a vérszomjas fenevadakkal. Mondanom sem kell, hogy telihold van. Az első összecsapásban legyőzik a farkasokat, de tudják, hogy az erdőben védtelenek. Egészen véletlenül találnak egy kis házat, ahol meghúzhatják magukat éjszakára. Azonban ezek a lények, kegyelmet és fizikát nem ismerve bontják a házat, amit bentről torlaszolnak és építenek a katonák. Vajon sikerül e életben maradni az osztagnak?

Igen, egy farkasember történet a sok közül-gondolhatjátok-, de nem az. Gondoljatok csak bele: pillanatragasztóval sebet összeragasztani, kilógó belekkel órákig élni, "tányércsatázni" egy mutánssal.

Nekem nagyon tetszett a film, már csak az együgyűsége miatt is. A másik meg az, hogy elsőfilmes rendezőtől láttunk már sokkal rosszabbat is. Unalmas estékre, három sör mellé ajánlom. Engem megnevettetett.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Buio Omega (1979)

vasárnap, február 13, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Buio Omega, Beyond the Darkness, Buried Alive, Blue Holocaust....Több címen is megjelent kultikus olasz horror egyik legnagyobb királyának Joe D'Amato-nak a mesterműveként emlegetett produkció.

Frank 22 éves. Kisgyermekkorában elveszítette szüleit, ennek vonzataként egy nem kis birtok és egy -ha villának hívnám, lekicsinyíteném- ingatlan örökösévé vállt. Ebben a "kúriában" él Iris-szel (Franca Stoppi) a házvezetőnőjével. Iris nem csupán munkaadójaként tekint Frank-re, hamar kiderül ugyanis, hogy komoly, mély érzéseket táplál iránta. Frank azonban szerelmes barátnőjébe, Annába. Ő a mindene. Irisnek tehát útban van... Itt jön a tökéletes gyilkosság, hogy Frank ne is sejtse, hogy Ő tette el láb alól szerelmét. Hozzávalók: Egy öreg cigányasszony, pár gombostű, egy kis mormolás, na és persze a woodoo-baba.

Anna halála után, Frank megőrül. Az eddig békés állatpreparálóból szörnyeteg válik. Még jóformán ki sem hűlt a párja teste, éjjel kiássa, hazaviszi, és az állatoknál is használt eljárással preparálja kedvesét, hogy a későbbiekben is együtt lehessen vele. Mondanom sem kell, hogy ez még csak a kezdet. Képzeljünk el mindenféle gusztustalanságot és ocsmányságot... megvan? Rendben, ezek mind szerepelnek a filmben. Nagyon nem is részletezném ezeket a történéseket, ezt a filmet látni kell.

Először mikor láttam a filmet, egy egyszerű, de mégis kegyetlen művet láttam. Most, hogy másodjára néztem meg, volt időm minden egyébre is odafigyelni, és azóta bizony gyökeresen megváltozott a véleményem. Volt egy fura érzésem folyamatosan, hogy itt valami nagyon össze van rakva, de egyszerűen nem veszem észre. Amit előbb egyszerűségnek tulajdonítottam, hogy 2-3 fő szín jellemzi a filmet (vörös,szürke, és talán okker), arról kiderült, hogy egy olyan csodálatos belső játék, amit ha tudunk követni, akkor szavak nélkül is tökéletesen megértjük (pl. a vörös vészjósló, lásd: rózsa, körömlakk, tornacipő, rúzs). Nem mintha olyan sokat beszélnének a filmben...

Örülök, hogy láthattam, hogy a részesemmé vált ez a klasszikus műremek.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Poltergeist - Kopogó Szellem (1982)

vasárnap, február 06, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Említést kell tegyek, hogy ez nem egy hétköznapi "szellem a házban" történet. Hogy mennyiben több, ezer és egy érvet fel tudnék sorolni, de csak a leglényegesebbekre térnék ki. Lebilincselő élményt nyújt, annak ellenére, hogy az animáció még igencsak gyerekcipőben járt. De én úgy gondolom, hogy ennek a korszaknak pont ez a szépsége. Mégis mitől fantasztikus ez a film? Maga a helyszín és élethelyzet teljesen természetes, és befogadható. Egyszerű család, apa, anya, három gyermek és a kutya. Az apa sikeres ingatlanügynök, egyedül tartja el a családot. Freelingék egyszerű emberek, a legkisebb lányt kivéve Carol Anne-t. Minden úgy kezdődik, hogy Carol Anne-t éjjel, adás után, a hangyás televízión keresztül megszólítják a "Tv-lények". Ezek a lények, úgy beszélnek hozzá, ahogy csak egy gyerek értheti. Ők már tudják azt amit a kislány nem, hogy különleges természetfeletti képességekkel van megáldva. Ezek a "Tv-lények", akiket barátainak hisz, fel akarják használni, hogy a valós sík és a túlvilág között ragadt lelkeket irányítsa. Nem is kell sokat várni, és beindulnak a parajelenségek.

Úgy tűnik, a házhoz amiben élnek rengeteg bolyongó lélek kötődik valamiért. Mint a filmben is említik, ezek a szellemek nem érzik befejezettnek az életüket, vagy nem készültek fel rá, hogy egyesüljenek a világmindenséggel, a fénnyel.

Vihar közeledik, dörgés-villámlás, földrengés. Az egyébként is bizarr, vén megcsonkított fa egyszerre megelevenedik, és a kis Robbie-t kiragadja ágyából. A szülők gyors reagálásán múlt, hogy a gyerek nem vált áldozatául ennek a különös történésnek. Csakhogy amíg a kétségbeesett szülők, fiúk életéért küzdenek, Carol Anne szobájában kinyílik a gardrób ajtó, mennyei fény gyúl, és egy rendkívüli erő beszippantja a lányt ebbe a fénybe. A kislány eltűnt a mi dimenziónkból.

Mindezt követően egy parapszichológusokból álló csoport segítségét kéri a család, lányuk visszaszerzésére. A szakemberek megdöbbenve tapasztalják a házban zajló eseményeket, ekkora volumenű "munkájuk" még soha nem volt, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Itt lép a képbe Tangina bárónő. Egy csöpp asszony, rettentő magas és idegesítő hanggal és hangvétellel. A mesékben ilyen a boszorkány. De ez a nő az egyetlen aki segíteni tud, jártas az efféle ügyekben, és állítása szerint már több házat "megtisztított". Kezében Carol Anne élete.

Egy film a szeretetről, aggodalomról, misztikumról.
Kellően meseszerű, izgalmas, földöntúli. Nemcsoda, hiszen a történet Steven Spielberg tollából származik.Bízom benne, hogy Őt nem kell bemutatnom. A rendezőszékben viszont az a Tobe Hooper ült, kinek keze alatt olyan horrorcsodák születtek, mint a '74-es Texasi láncfűrészes mészárlás, vagy a Funhouse '81-ből. Ami a zenét illeti... nos igen, a zene. Egyetlen horrorfilmben sem tapasztaltam ennél magával ragadóbb hangeffekteket, dalokat. Iszonyatos mikor a lánykórus énekelni kezd. Megjegyzem, a mai napig ez szól nálam mikor sms-t kapok. Tehát a zene... Jerry Goldsmith. A szakma kiválósága. Naphosszat sorolhatnám mely filmeket jegyzik neve mellett, de ha azt mondom, hogy Star Trek mozifilmek, Kongó, Ómen, mindenki tudja miről beszélek.

Utóirat : A filmet csak szkeptikusoknak ajánlom...
...ugyanis említést kell tennem a "Poltergeist átok" néven elhíresült tragédiáról.
A trilógia befejezését követően '88 február 1-én 12 évesen elhunyt Heather Michele O'Rurke (Carol Ann Freeling).
1982 november 4-én, egy zűrös kapcsolat lezárása után exbarátja megfojtotta a filmben Dana Freelinget alakító Dominique Dunne-t. 22 évet élt.

Sajnálatos véletlen vagy a  szellemek bosszúja? Spielberg esküszik, hogy a történet egésze az Ő fejéből pattant ki. De gondoljunk csak bele, mi van akkor, ha mégsem.....?




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...