Gyermekkorunk szeretett és rettegett rémtörténetei ezek a mesék, amiket egy Kriptaőr hozott el nekünk estéről estére. John Kassir a széria kilencvenhárom epizódja alatt kétségtelenül tanúbizonyságot adott fantasztikus hangjátékáról. Azonban nem csak a sorozat alatt kölcsönözte hangját a Kriptaőrnek, hanem a sorozatot követő önálló produkciókban is: Vérbordély, Démonlovag. Az eredetileg a Tales from the Crypt képregényéből származó történetek hosszú időre megbabonázták, mind a közönséget, mind az alkotókat.Az egyes részek egy önálló, egész történetet alkotnak minden alkalommal, s csupán két dolog köti össze őket: a Kriptaőr személye, aki a narrátor szerepét tölti be a rémregényekhez hasonló sorozatban, illetve a borzongás. Az egyes epizódok műfajukban gyakran elütnek egymástól, ami részben annak köszönhető, hogy a sorozatot nem egyetlen szerző képregénye alapján készítették, hanem különböző írók képregénygyűjteménye alapján. A műfajok között találunk horrort, thrillert, fantasztikumot, sci-fit, sőt még krimit is. De a fekete humor sem marad el.
Nekem rengeteg álmatlan éjszakát okoztak ezek a történetek, bár a mai filmipari technikákhoz mérten ma már nem képes ugyanezt a hatást elérni. Viszont ha valakinek mond valamit, a félelemkeltésre és rémisztgetésre használt megoldások csak annyira ütnek el a mai filmképektől, mint a Resident Evil legelső részében használtak. Ma már azon is többet nevetek, mint ijedezek. A felhasznált technikák és trükkök viszont a maguk korában valami fantasztikusak voltak, és mindegyik az alkotók hosszú sorának keze munkáját dicséri.
Ez volt az a sorozat, amit hét évadon keresztül végigkísértünk, természetesen azért, mert meg volt tiltva. Egyszerűen nem lehetett rá nemet mondani, ahogyan a Rémálom az Elm utcában-ra sem, már annak, aki fogékony az effajta brutalitásra és borzongásra. Akik megszállott King olvasók, azok biztosan értik, mire is gondolok.
Tekintve, hogy nem összefüggő részekről van szó, a szereplők sem állandóak, minden alkalommal új karaktereket ismerünk meg és veszítünk el, így vagy úgy. Így történhetett, hogy a sorozat bővelkedett az ismert és mára már ismertté vált színészekben, mint Demi Moore (Ghost 1990), Richard Thomas, (AZ 1990) Amanda Plummer (Ponyvaregény 1994), vagy Don Rickles (Casino 1995), illetve még sokan mások is feltűntek.
Szerintem ez a sorozat egy időtlen klasszikus technika ide vagy oda, pontozni azonban a mai sorozatokhoz viszonyítva fogom.
