Roppant nagy izgalommal vártam a filmet, ilyen felemelő cím után (nem), aztán úgy éreztem magam mint a kisgyerek, akit magába hagytak a játszótéren, különlegesebb élmények nélkül. Bár mikor szembesültem vele hogy az Alkonyat rendezőjének a keze alatt született, előjöttek az előítéleteim, de sikeresen elfojtottam őket, próbáltam beleélni magam ebbe a valamibe. Igazából ehhez a filmhez úgy kell leülni hogy egy viszonylag látványos popcornművet eresztenek az ölünkbe pár jó nővel, meg pár király jelenettel, meg egy két csavarnak szánt, mégse a fotelünkbe nyomó, letaglózó fordulatot. Akkor nem fogunk annyira csalódni benne. Remélhetőleg.Az alapszituáció elég egyszerű, a fiatal lány nem azt szereti, akihez adni akarják, másba szerelmes, aztán feltűnik a vérengző vérfarkas (aki már kitudja mióta pusztítja a jó népet, semmi különös), akire vadásznak, akit elfognak, vagy nem? vagy de? 100 percen át lehetünk ennek a tanúi, megfűszerezve egy morzsányi romantikával, egy elég faszásan kinéző vérfarkassal, egy jó adag Amanda Seyfrieddel, aki igencsak bájos, legalább két pontot emel a filmen, de hát férfi lennék vagy mi. Már miatta is érdemes belenézni, de nem rizsázok többet. A befejezés tetszett,az állam biztonságban maradt, de nem bántam meg hogy láttam, még egyszer? Nem hiszem.
