Loong Boonmee raleuk chat - Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (2010)
hétfő, december 12, 2011
A thai filmgyártás eddigi legnagyobb sikere 2010-ben Arany Pálma díjat nyert a Cannes filmfesztiválon. Ez a tény volt az ami a film megtekintése iránti vágyam alapja volt. Nehéz olyan filmről bármit is írni, mely egy magyar ember számára teljesen ismeretlen világot ábrázol. A tavalyi Arany Pálmát elnyert alkotás olyan természetességgel mesél a halálról és a reinkarnációról, hogy az már egy kicsit zavarba ejtő. Szegény Boonmee (Thanapat Saisaymar) bácsi a film alatt végig haldoklik, de valahogy mégsem ez a film központi témája, hanem a buddhista hitvilág.
A kimondhatatlan nevű Apichatpong Weerasethakul filmje furcsa fantasy, melyet sokaknak nehéz lesz befogadni, de akik szeretik a teljesen elvont szürreális témájú művészfilmeket azoknak igazi csemege. Történetek epizódok halmaza, de direkt utalások nékül csak sejthető, hogy mindegyik Boonmee bácsi korábbi életeiről szól. Szerintem ezt a filmet elsősorban spirituális képességeinkkel kell értelmezni.
Boonmee halálos vesebetegségben szenved, és vidékre utazik, ahol egyik este megjelenik neki volt felesége szelleme, majd vörösen világító szemű fia Boonsong, aki majomlénnyé változott. Elmeséli történetét, miszerint egy napon felmegy a hegyekbe(akkor még egészséges), hogy megtaláljon a fényképen látott majomszellemet. Megtalálja, majd párosodásuk után alakul át ő is. Boonmee-nek gyermeke elmondja, hogy a szellemek az ő betegségének szagára gyűltek köré.
Másnap együtt kerekednek fel egy erdei barlang felé, ami a bácsi születésének helyszíne és végső búcsút is itt vesz ettől a világtól. A filmben megelevenedik még egy hercegnő története, akit egy beszélő hal tesz magáévá a tóban, aztán a majomlényeket terrorizáló katonákról láthatunk a filmbeli televízióban képeket.Boonmee halálos vesebetegségben szenved, és vidékre utazik, ahol egyik este megjelenik neki volt felesége szelleme, majd vörösen világító szemű fia Boonsong, aki majomlénnyé változott. Elmeséli történetét, miszerint egy napon felmegy a hegyekbe(akkor még egészséges), hogy megtaláljon a fényképen látott majomszellemet. Megtalálja, majd párosodásuk után alakul át ő is. Boonmee-nek gyermeke elmondja, hogy a szellemek az ő betegségének szagára gyűltek köré.
Sokszor tapogatózunk sötétben, sem a szerkesztés, sem a párbeszédek nem adnak túl sok fogódzót ahhoz, hogy melyik epizód miért követi a másikat, ezért nem is érdemes erőlködni. Különben is, a thai kultúra egészen más alapokon nyugszik, kapcsolatuk a szellemvilággal sokkal mélyebb, mint a mi európai kultúránkban. Gyönyörű tájak jelennek meg a filmben, ez talán kárpótol minket azért, hogy a film közel 2 órája meglehetősen lassan telik el.
A thai filmipar túlnyomó részt a sablonos, émelyítően édeskés melodrámák tömkelegéből áll, melyeket a nép óriási tömegben fogyaszt. Van azonban egy másik fő irány is: a nemzeti sportjukon, a thai boxon alapuló ultraerőszakos akciófilmek. Illetve vannak e két filmtípus különböző arányú elegyei. Egy-két tényleg nagyszabású, ám rettenetesen naiv történelmi film, szigorúan a királyi család megbízásából. A mi fogalmaink szerinti krimi, thriller, filmvígjáték kategoriák szinte ismeretlenek, a fekete dvd kereskedelmet leszámítva. Apichatpong Weerasethakul (rendező) inkább valamiféle filmes szerzetesként alkotja filmjeit, ezek azonban nem művészfilmek, legalábbis nem a mi megszokott fogalmaink szerint. Nehezen is tudunk mit kezdeni velük. A legközelebb akkor járunk, ha valamiféle filmes meditációként fogjuk fel a rendező meglehetősen statikus mozgókép-folyamait, melyek szabad, szinte szürreális látomásaival és mély, buddhista alapú spiritualizmusával mégis valahol igen közel járnak a thai nép valódi kollektív tudattalanjához.
Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire trailer:
