Tinidráma. Na ennyivel össze is foglaltam az egész sorozatot. Az amcsi fiatalok 2011-es nyári nagy kedvence a Switched at birth, ami habár egész izgalmas témát boncolgat (születésükkor összecserélt csecsemők), szigorúan tartja magát a szappanoperák elengedhetetlen kellékéhez: a kavaráshoz.Bay Kennish-t jól megszívatta a Sors. Egy gazdag családban nevelkedhetett, a szülei, Kathryn és John elkényeztették őt is, meg az ikertesóját, Tobyt is. Mindene megvolt, amiről az átlaggyerek csak álmodozik, erre egy bioszórai vérteszt után kiderül, hogy valójában ő egy másik család gyermeke. A valódi anyja a város egyik szegénynegyedében él, egyszerű fodrászként keresi a kenyerét, és a vérszerinti Kennish lányt neveli, akit ő Daphne-nak hív – és aki siket.
Itt kezdődik az amúgy egysíkú történet. Kennish-ék felajánlják vendégházukat Vasquezéknak, és megkezdődik a két család ismerkedése/harca. Mert hát mivel is lehetett volna feldobni a sztorit, ha nem a két lány egymás iránti ellenszenvével. Egymás pasijait, legjobb barátait szedik fel, kivívva a másik gyűlöletét. De a szülők sem jobbak. A gazdag John és felesége folyamatos gyanúval él Regina ellen, aki valamiért furcsán viselkedik. Mintha titkolna valamit…
Nem mondhatnám, hogy ez az év egyik legjobb sorozata. A történet viszonylag érdekes, de inkább csak Daphne és legjobb barátja, Emmett siketsége miatt. Betekintést nyerhetünk, hogy milyen akadályokkal kell megküzdeniük, hogy milyen életük is van, és ez fellendíti az átlagos történetet. Igaz, hogy most nem vámpírok, vagy vérfarkasok a különc szereplők, a siketek is annyira lekötik a nézőközönséget, hogy a még néha lapos párbeszédeken is csak legyintünk.
A színészek teljesítménye is csak közepes. Egyedül talán a Kathrynt alakító Lea Thompson neve lehet ismerős – annak idején a Vissza a jövőbe című trilógiában fordult meg Marty anyjaként –, a fiatalok azonban Lucas Grabeelt üdvözölhetik viszont – a „frenetikus” High School Musical Ryan Evans-ét. Akik ellenben említésre méltóak, az Sean Berdy és Katie Leclerc. Mindketten a szerepükhöz hasonlóan siketek, Sean teljesen, Katie részlegesen. Ennek ellenére jobban játszanak, mint társaik, és ez bizony figyelemreméltó teljesítmény.
Főként a tinédzsereknek ajánlanám ezt a sorozatot, hisz egyértelműen rájuk is koncentrált az alkotó. Középiskolai szerelmek, bonyolult családi háttér, önmagunk megismerése, egymás elfogadása. Ha másra nem is, arra pont jó lett, hogy megtanítsa a generációnak, a siketek is ugyanolyan emberek, akárcsak mások. Lehet, hogy nem hallanak, de ettől még nem idióták, vagy mutánsok.
