Rohanó világban élünk, amelyben már a videojátékok és az internet mellett a gyerekeknek sincs ideje a mesékre. Ezt a szomorú tényt vette kézbe Adam Horowitz és Edward Kitsis, a Loston edződött írópáros, hogy elénk tárjon egy modern mesét, a mai kor fertőjét a csodavilág mámorával vegyítve… és íme, az elixír Once Upon a Time néven megszületett.

Miután belépünk a sorozat képzeletbeli ajtaján, furcsa, ismerős érzés fog el minket, hiszen régi idők meséi elevenednek fel szemünk előtt, de valami mégsem stimmel. Ide is elért a rossz, a Happy Ending már csak álom, és a gonosz végül tényleg győzedelmeskedhet. Elkeseredésre azonban semmi ok, hiszen hősök így is vannak, habár nem hordják a bugyijukat a harisnyájuk felett, ellenben meseszépek. Emma Swan (Jennifer Morrison) egy átlagos lány a világunkban, aki egyedül éli szürke hétköznapjait. Amikor egy váratlan vendége érkezik örökbeadott kisfia személyében, minden a feje tetejére áll. Henry Mills (Jared Gilmore) Storybrookeból jött, hogy magával vigye Emmát az elátkozott mesehősök világába, megmenteni azt.

Míg Henry elmeséli a történetét, a néző is betekintést nyer a múltba, amikor a mesehősök valóban léteztek, és boldogan élték a happily ever aftert. Megismerhetjük Hófehérkét (Ginnifer Goodwin), a törpéket, a Királyfit (Josh Dallas), Gepettót és Pinokkiót, és talán Grimm összes hősével összefutunk majd a sorozat folyamán. Csodálatosan elevenednek fel szemünk előtt a gyerekkorunkban még sokkal silányabban összerakott képek, a gyönyörű tájak, a mesés paloták, és a kedves szereplők. Mintha kicsit mi is visszamehetnénk a saját múltunkba, és elfeledhetnénk a nagykorúság gondjait.

Ekkor szól közbe a gonosz boszorkány, ahogy illik: Regina Mills (Lana Parilla) – aki a valós világban Henry nevelőanyja, és egyben Storybrooke polgármestere – elátkozza a mesebeli földet, ami által kedves figuráink a tényleges sanyarú világba kerülnek, ahol majd szenvedhetnek, és nyomorúságok között múltjukat feledve élhetik a mindennapi emberek életét. Ez a fordulat szavak nélkül mutat fityiszt mind nekünk, mind a jelennek; gonosz átokként aposztrofálja a világot, amiben mi, a nézők is élünk.

Folyamatosan ismerkedhetünk meg a mesehősök alteregóival a való világban, akik között Rumpelstiltskin / Mr. Gold (Robert Carlyle) karaktere tűnik az egyetlennek, aki tisztában van a történések gyökerével, így előszeretettel mozgatja is az eseményeket. A jó és a rossz csatáját láthatjuk kibontakozni, mint oly sokszor már, egy ismerős környezetben, mégis váratlan körülmények között, két különböző idősíkon. A szereplők kilétét nem fedem fel, kellemes meglepetést fog okozni majd mindenkinek a felismerés, hogy miként él Hófehérke, vagy éppen Hamupipőke „közöttünk”.

A sorozat üde színfolt most a palettán, összetett és izgalmas utazásra hívja a nézőket. Az Egyesült Államokban nagy szeretettel (és nézettséggel) fogadták, így kellemes bizakodásra ad okot azzal kapcsolatban, hogy egy olyan sorozat kezdődött, amivel a gyártók is megtörhetik a mostanában rajtuk ülő átkot. A mesebeli valóság, és a való világ meséje mindenkit magával ragad, azokat is, akik a mai világban joggal hiszik, hogy nincsenek már csodák. (Szívem szerint 9 pontot adnék a sorozatra, de még az első évad sem fejeződött be, ne bízzuk el magunkat előre, egy erős 8 pont kezdetnek tökéletes.)