„Ha szingli vagy, akkor pontosan olyan boldog vagy, amilyen vagy. Ha házasságban élsz, akkor csak annyira lehetsz boldog, mint amennyire a kapcsolat kevésbé boldogabbik fele." – így engedte útjára sorozatát Ted Wass 2007-ben a sitcomok ma már sokszínű világába, ahol békésen megfér egymást mellett az Így jártam anyátokkal, a Két pasi meg egy kicsi, vagy éppen az öreg motoros Jóbarátok. Nem véletlen említem ezeket, hiszen akarva-akaratlanul ezekre hajaz a fenti sorozat is.
Lássuk csak, adott egy házaspár (Jeff és Audrey), akik hosszú idő óta élnek egymás mellett, ismerik egy kapcsolat minden pozitívumát és negatívumát. Szomszédjukban megismerhetünk egy friss jegyespárt (Adam és Jennifer), akik 3 hónapos kapcsolatukat emelték a következő szintre egy véletlenszerű eljegyzéssel. A kis csapat kiegészül még Russellel, aki a maga 40+ korával a szingli vonalat képviseli, kissé butácskán és esetlenül ugyan, de szórakoztatóan idióta módon. Ebből adódóan egy kapcsolat különböző fázisait figyelhetjük meg, a rutinos, a kezdő és az egyéjszakás kalandor szemszögéből.
A helyszínek nem okoznak meglepetést, a jelenetek nagy része Jeffék lakásában, vagy a szomszédos Adaméknél játszódik (hasonlóan, mint a Jóbarátokban), illetve a közös találkapont egy étterem, ahol a csapat saját asztala örök és állandó (mint az Így jártam anyátokkal esetében).
A szereplők szerethetőek, minden néző megtalálhatja azt, akivel azonosulni tud. A legnagyobb alakítás Jeff (Patrick Warburton) karakteréhez fűződik. A tipikus férfi, aki megy a saját feje után, ebből fakadóan elkövet minden hibát, amit csak lehet (mindezt érzéketlen és komoly arckifejezéssel), hogy azt majd megértő felesége hozza rendbe helyette. Ez adja a folyamatos konfliktusok alapját. Emellett Adam és Jen fiatalos ügyetlensége biztosítja a további nézeteltéréseket, és amikor a két furcsa pár bármilyen segítséget kér a másiktól, a kavarodás és vicces helyzetek garantáltak. Ezt fokozza Russell (David Spade) személye, aki első ránézésre Barneyra (Így jártam anyátokkal) emlékeztet, ám annál szánalmasabb formában, ami szintén megdobja a jeleneteket egy jó adag kreatív szarkazmussal.
A sorozat egyetlen hibája, hogy a poénok és a szituációk egyáltalán nem újak. Szinte minden részben olyan helyzettel találkozunk, amit már egy korábbi sitcomban láttunk. Ám egy-egy problémát sikerül olyan új, izgalmas köntösbe bújtatni, hogy ennek köszönhetően mégsem unjuk meg a milliószor látott jeleneteket.
Aki – többször – végignézte a Jóbarátok mind a tíz évadát, vagy Így jártam anyátokkal-hiányban szenved, annak mindenképpen ajánlom, ha hasonló kaliberű sorozatra vágyik. A karakterek adják a sorozat egyediségét, minden szereplő egy külön kis világ, új szemszögből mutatja be azokat a dolgokat, amikkel mi nézők is mindennap találkozunk. Pár évad után ugyanúgy beköltöznek otthonunkba, mint a már jól ismert kedvencek. Ha még nem gondoltunk bele, hogyan látja párunk a kialakult vitákat, ez a könnyű kis sorozat segíthet megérteni az ellenkező nemet, vagy legalább azok gondolkodásmódját. Nem ígérem, hogy meglepően új lesz, de mindenképpen szórakoztat.
