Megosztom

Ha sorozatok és filmek közül kellett választani én mindig filmpárti voltam. A filmek rendben voltak, a sorozatokról pedig mindig a kereskedelmi tévékből sugárzott gagyi Esmeralda féleségek jutottak eszembe. Aztán az ezredforduló környékén valami kezdett megváltozni. Sokszor sóhajtottam fel egy-egy mozizás után, hogy; miért olyan kevés az említésre méltó film? A nagyobb nevek pedig lassacskán elkezdtek átpártolni a sorozatokhoz. Jött a Lost, a Supernatural, A szökés, megy a Trónok harca és még számos egyéb finomság. A szériák gyakran jobbra sikerültek, mint egy film. Észrevétlenül lettem én is sorozatfüggő, olyan aki tövig rágja a körmét egy újabb rész előtt és csapkodja az asztalt, ha meghal a kedvenc szereplője. Sok sorozat közül az egyik befutó jelenleg is a Spartacus, melynek mára két évada és egy előzménye is született.

Az igazi, történelmi Spartacusról nem sokat tudunk. Időszámításunk előtt 71-73. környékén ő vezette az ókori Róma egyik legnagyobb rabszolgafelkelését. Gladiátorokból és hevenyészett szolgákból álló csapatával együtt római hordák tömegét végezték ki.

Az alábbi sorokban a következő képig minimális SPOILER előfordulhat. Az első rész cselekményéről szól.

A sorozat első perceiben meg is ismerjük Spartacust (Andy Whitfield), aki éppen bilincsben hallgatja az arénából kiszűrődő sikolyokat. Miközben a gladiátorok közt megy a halálig tartó küzdelem, Spartacus visszaemlékszik múltjára és arra, hogyan is jutott rabszolga sorsra.

Spartacus szabad trák volt egészen addig, míg a római Claudius Glaber hadba nem szólította Mitriádész és a görögök ellen. Mivel a trákok úgy gondolják, hogy falvuknak a barbár hordák támadása ellen jól jön egy kis római handicap, ezért csatlakoznak Glaberékhez, akik megígérik, hogy az ő ellenségeikkel is végeznek. Spartacust szerető asszonykája figyelmezteti, hogy rómaiak oldalán harcoskodni nem jó ötlet, de a makacs trák nem hallgat rá. Pedig igaza van, hiszen Claudius Glaber és bandája csúnyán átvágják őket saját diadaluk reményében. Spartacusék erre megtagadják a legatus további parancsait, a rómaik pedig lázadóknak minősítik őket. A férfinak egyetlen dolog számít; megtalálni feleségét és minél messzebbre menekülni. Azonban a rómaik mindkettőjüket elfogják, az asszonyt rabszolgának adják valahova, Spartacust pedig a gladiátor arénában tervezik kivégezni...

Ezzel kezd tehát az évad. Bevallom, engem az első részek nem győztek meg annyira. A 300-ra hajazó látvány és a Gladiátorra építő cselekmény nem volt elég húzóerő.  A CGI effektek sem voltak a legjobbak .Tipikus vér és csöcs sorozatnak tartottam bárgyú történettel és hatásvadász elemekkel. Aztán valamiért adtam neki egy pár lehetőséget és nem bántam meg. Az évad felétől szépen beindul , van itt ármánykodástól, harcon át minden. Férfiszemet gyönyörködtető női testek (néha azért vérrel borítva), de a sorozat a hölgyeknek sem okoz csalódást, hiszen a hímnem képviselői is vetkőznek rendesen. El kellett ismernem, azért egy római korban játszódó sorozatban igenis alap a pucérkodás! A történet érdekes lesz, a szereplők szerethetőek, bár a többsége vagy fekete, vagy fehér. A rómaik mindegyike negatív hősként tűnik fel, de még őket is lehet kedvelni ízes káromkodásaik ( a rézfánfütyülőjét! az itt hallottakhoz képest fapapucs) és egyedi stílusuk miatt (Lucretia és Quintus Batiatus).  A készítők nem féltek az általános irtástól, bizony mire az évad végére jutsz számtalan kedves barátod hal meg vagy sérül le a vérengző fröccsöntésben, aminek én szomorkodva, de mégis tudtam örülni, mert kivagyok már attól, hogy van XY egy sorozatban aki teljesen fölösleges oda és mégis túlél mindent csak azért, mert a főhősnek kutyája/cicája/satöbbije. Szóval ezzel sem volt probléma, mert a Vér és homok a végéig megőrizte lendületét és intenzitását ezáltal sikerült a képernyő elé szegeznie.

A színészek a még viszonylag gyengébb első részeknél is maximálisan teljesítenek, főként John Hannah és Lucy Lawless ( a Batiatus házaspár). Hannah a humor egyik fő forrása; ha kell az "istenek faszára" küldi el a többi karaktert, viszont ha "dolog van", nincs aki nála keményebben odacsapna rabszolgáinak. Lucy Lawless pedig bámulatos. Na erre mondom azt, hogy valaki beérik. Sose voltam valami nagy Xena rajongó, nekem valami push up-ban rohangáló női jogharcos jutott eszembe róla, de itt Lawless odateszi magát. Idősebb korára úgy döntött villant egy kicsit több cicit és sokkal több színészi játékot. Gratula!

Nem mellékes még  Viva Bianca (Ilithya) és  Craig Parker (Claudius Glaber) sem. Mintha a megtestesült gonosz szerepére születtek volna.

Akit viszont mindenképp meg kell említenem az a néhai Andy Whitfield, akinek rövid színészi karrierjében  ez volt az utolsó szerep. 2010-ben daganatos betegséget diagnosztizáltak nála és a sorozat készítői hiába várták vissza a második évadra ( még az előzményt, Az aréna isteneit is megcsinálták, hogy legyen ideje felépülni), sajnos Andy már nem térhetett vissza. Rövid betegeskedés után 2011 szeptemberében saját otthonában, fiatalon elhunyt. Szerepét Liam McIntyre vette át. Andy tökéletes Spartacus volt és egyelőre Liam nem ér fel a nyomába. Nyugodjon békében!

A rendezők névsora (Michael Hurst,Rick Jacobson, Jesse Warn) is biztosíték arra, hogy ez az évad bizony nem a kukába való. A szériát, melynek eredeti sugárzója a Starz csatorna, nálunk az HBO vetítette. Bátran ajánlom azoknak, akik nem pironkodnak  az erőteljesebb szexualitás kifejezésétől, akik szeretik a kosztümös mozit, a jó kis harcokat, a sok szálon futó hatalmi játszmákat és az izgalmat. Ne riadjatok vissza az első részeknél, mert utána jön csak a valódi durvaság!
Spartacus előzetes: