Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Igazi tesztoszteronbomba, a régi akciófilmek felélesztője, egy gyémántként ragyogó nosztalgiacsepp. Ezen kifejezések repkedtek az elmúlt egy évben, ha az Expendables szóba került, vagy jött egy új kép, esetleg egy trailer. Hisz Sly nagyot kanyarított a torából: összekapta a nyolcvanas-kilencvenes évek akciósztárjait, betömte őket egy filmbe, az egészet nyakon öntötte a Ramboban már látott technikával és felszolgálta ebédre. Messiásként vártunk a filmre, hisz minden adott volt ahhoz, hogy itt, most egy kisebbfajta csoda történjen -dobpergés...-, így hát hölgyeim....-dobpergés...- uraim, ...-dobpergés-... hadd mondjam el...-dobpergés-...

Hogy nem sikerült. Ahogy peregtek a percek a filmből, úgy fészkelődtem egyre kényelmetlenebbül, és egyre szomorúbban: a beígért tesztoszteronbomba elég későn robban (de robban), az első pár, tátott szájjal eltöltött perc után egy unalmas bő fél óra következik, olyan párbeszédekkel, hogy sírva a falnak szaladtam volna legszívesebben. Persze mást nem lehet várni egy ilyen mozinál -már ami a szövegeket illeti-, nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy túl sok, túl egyhuzamban. Aztán mire majdnem elpilledtem volna, beindult a móka, ami bizony odaszögezett és ott tartott a záró képsorokig: a film második fele profin összerakott akció, amiből tényleg nem nagyon látni hasonlót mostanság. És ezzel elérkeztünk a második problémához, ami -bár ez nézőpont kérdése persze- jóval nagyobb, mint az első: egész pontosan az, hogy semmi nosztalgikus nincs a The Expendables-ben. (Leszámítva persze a színészeket) Profin összerakott mozi 2010-ből, 2010-es technikával és kamerakezeléssel -ami helyenként azért kicsit zavaró volt-. De mégis: nem lehet haragudni a hibák miatt, hisz Stallone, Statham, Li, Crews, egy csepp Wiilis, Arni, no meg a remekelő Roberts és Lundgren, Rourke... és nem rontották el: csak épp nem is sikerült feledhetetlenre. 

Mert pont addigra kezdtem el nagyon szeretni, mire vége lett: szinte elszomorodtam a vége főcímnél: csak ennyi volt? Nincs tovább?

A nagy öregek egyébként rendesen összeszedték magukat: egyikőjük sem volt nevetséges egyetlen pillanatra sem, holott Statham köztük a legfiatalabb, s ő is pár nap múlva már 38 éves lesz, Sly pedig 64 múlt, de még mindig kifogástalan formában van: tizenöt-húsz évet simán letagadhatna. A sztoriról túl sokat nem érdemes beszélni: van egy zsoldoscsapat, őket felbérlik, a küldetés szinte lehetetlen, de nem nekik. Nagy vonalakban ennyi, de nem is ez a lényeg: hanem a pörgős gyilok, ami ha beindul nincs megállás. A rajongóknak persze vannak kikacsintások, de ezek azon a szinten megállnak, ahol még a hülye is érti, úgyhogy inkább kínosak (he loves playin in the jungle), hál Isten nem sok van belőlük.

Zavaros tehát az összkép: a legnagyobb probléma, hogy lehetett volna ez nagyobb durranás is, ugyanakkor jó volt újra látni egy jó akciófilmet. A kis csorbákat meg majd kiköszörülik a második részben. Ugye?

http://hookum.blogspot.com/2010/08/expendables-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Most pedig azért szeretem, mert bár látszik rajta a kora, mai szemmel sem ultragagyi, ez pedig nagy szó egy ilyen filmnél. Mondok rögtön egy ellenpéldát: ugyanilyen hatással volt rám anno a King féle Langolierek film is, amit nemrég újra megnéztem; s hatalmas csalódás volt. Nem azért, mert az elképzelés, vagy a történet most kevésbé kapott el: egyszerűen azért, mert kiforratlan technikát alkalmaztak, ami most már borzalmasan fest, így elvész a varázs. Nem így a Tremors esetében: a "szörnyek" teljesen rendben vannak, a film többi része pedig időtlenül kifogástalan. Ugyanis pontosan az egyszerűségében rejlik a varázsa.
Val McKee (Kevin Bacon) és legjobb barátja Earl (Fred Ward) épp feladni készülnek a szabad, ámde nélkülöző életüket, melyet a nevadai sivatagban, mint ezermesterek tengetnek. Ám tervüket keresztbe húzza valami megmagyarázhatatlan jelenség: sorra halnak emberek és állatok, megmagyarázhatatlan körülmények közt szakadnak le fejek, s mire felismerik a bajt már késő: a föld alatt támadó hatalmas teremtmények elvágták a külvilágtól a kisvárosukat, így felkötik a gatyát, betárazzák a puskákat és szembeszállnak a veszedelmes ellenfelekkel, s segítségükre a város tökös lakói és a csinos kutatócsaj is beugrik.
Pont a kilencvenes évek megmagyarázhatatlan bája miatt lett mára kultikussá a Tremors, melynek három folytatása is született, sőt még sorozat is készült belőle, persze egyik sem közelítette meg az első film minőségét. Kicsit -nem is olyan kicsit- persze amolyan igazi B movie ez, de abból a fajtából, aminek a hangulatát Tarantino is megpróbálja életre kelteni, több-kevesebb sikerrel. Üde színfolt ez egy letűnt korból, amely nem is volt olyan régen: sokunknak ez jelentette a gyermekkort. Nosztalgiázzunk hát egy picit, de csak óvatosan a: ahová léptek szörny terem.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/tremors-ahova-lepek-szorny-terem-1990.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Oscar-díjat kap életművéért Francis Ford Coppola - jelentette be szerdán az Amerikai Filmakadémia. A keresztapa-trilógia, az Apokalipszis most és a Magánbeszélgetés 71 esztendős rendezője a 2011 februári Oscar-díjátadót megelőzőleg egy novemberi ceremónia során veheti át az Irving Thalberg Emlékdíjat Los Angelesben. Az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) Coppolán kívül Jean-Luc Godard francia filmrendező, Eli Wallach színész és Kevin Brownlow filmtörténész, dokumentumfilmes pályafutását is életműdíjjal jutalmazza - írta közleményében Tom Sherak, a filmakadémia elnöke.

Coppola mögött, aki A keresztapa-trilógiával összesen négy Oscar-díjat gyűjtött össze, egyet pedig A tábornok forgatókönyvéért kapott, producerként is nagy munka áll. Egyebek mellett George Lucas, a Csillagok háborúja atyjának első két játékfilmje, a THX 1138 és az American Graffiti is az ő bábáskodásával született. De lánya, a szintén filmes pályára lépett Sofia Coppola Elveszett jelentés című románcának executive producere is ő volt.
(MTI)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/coppola-eletmu-oscart-kap.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Összeszorított fogakkal, de megnéztem. Legalábbis így voltam vele, úgy jó a feléig, mert onnantól egy egész -egyszer- nézhető kis háromnegyed óra kerekedett ki belőle, bár összességében ez így még mindig nagyon nagyon kevés, azért valamiféle fejlődést megfigyeltem. De csak épphogy. Ebben a részben már történt valami.

Na persze ne gondoljunk itt nagy dolgokra, csak épp volt egy kis harc, volt egy cseppnyi izgalom, majdnem volt szex -upsz, elspoilereztem, igen, Bella még mindig szűz-, egy kis kakaskodás, még egy kis harc és sajnos rengeteg szenvedős, vánszorgós perc. Negyedóra. Többször negyedóra.

Ugyanakkor ha a második részhez hasonlítom -amiben tulajdonképpen tényleg nem történt semmi-, akkor jó 3-4 ponttal többet kellene, hogy kapjon; de nem kap. Mert ha önmagában nézzük, akkor ez még mindig nem ér fel egyetlen TVD részhez sem. A True Blood-ról ne is beszéljünk. Ezek pedig sorozatok, a Twilight Saga pedig mozi (sorozat). Hál Isten már csak kettő van vissza, de kemény leszek, azokat is megnézem, csak, hogy elmondhassam magamról: a lehetetlen nem létezik. No, de ne kerteljünk tovább, lássuk, mivel kényeztettek minket ebben az epizódban vérszívó-farkasember-simaember barátaink:

Ott folytatjuk, ahol félbemaradtunk, Bella és meszeltarcú barátja az házasodjunk-de nem akarok problémával töltik az érettségi előtti heteket, míg Jacob a falkával duzzog: hisz álmai nője lepattintotta. De az élet nem ennyire Dawson Creekes, a háttérben sötét dolgok készülődnek: Victoria nem bír magával és vámpírhadsereget toboroz magának balfaszokból, nincs más kiút hát, az ősi ellenségeknek össze kell fogniuk: vámpír és farkasember vállvetve harcol, hogy megmentsék Bella-t, aki majd talán, de csak talán, szüzességével hálálja meg ezt. Mondjuk nem hiszem, de legyen ez a Breaking Dawn. 

Összességében tehát -gondolom ez kitűnt a soraimból- nem voltam oda ezért a részért sem. Nem azért, mert divat utálni a Twilight-ot, hanem mert ócska filmeket csinálnak. Ez ennyire egyszerű. Mivel a második rész esetében vajszívű voltam, s így erre egy ponttal több kell, hogy járjon, legyen ez most ennyi. Mert ezt azért meg lehet nézni. Az előzőt nem.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/eclipse-alkonyat-napfogyatkozas-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A The Expendables-é az aranyérem, így a második héten is -igaz a bevételi számok nem túl eget rengetőek-, míg a dobogó második fokára egy -szokásosan gyenge- komédia nyitott, a Vampires Suck (sucks). Egyéb nagyobb mértékű meglepetésről nem tudok beszámolni, ha csak Scott Pilgrim botrányosan gyenge teljesítményén nem akad meg a szemünk. A top12 többi tagját alant a táblázatban megtaláljátok.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/box-office-info-2010-08-20-08-22-usa.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/127-hours-trailer.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A kérdés első blikkre persze sokakban fejcsóválást vált ki, tudom én. De azokból, akik hozzám hasonlóan a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek és Peter Sellersen és a Zucker testvérek filmjein nőttek fel, egy egész másféle, mondhatnám egyetértő fejcsóválást vált ki a bejegyzés címe. A válasz pedig szomorú, de ahogy telnek az évek, egyre inkább igaznak érzem: elhunytak a vígjátékok, s majdhogynem egyszerre kerültek sírba az egyik legnagyobb komikussal, Lloyd Bridgessel. A filmtörténelem szempontjából eme szomorú év pedig 1998, amikor is bemutatták az utolsó filmet, amiben az említett legenda játszott,. a Mafia!-t. 

Ezen mérföldkő után a komédiák egy egész más irányt vettek: az ezredforduló után sokkal nagyobb teret kaptak a lagymatag kaptafára készülő vígjátékok, amik nem operáltak fordulatos humorral: ahhoz ugyanis agy kell, hogy megértsék, ezt persze a stúdiók is észrevették; egy ilyen film széles rétegben nem lehet sikeres. Mond valamit ha olyan neveket sorolok, mint Jim Abrahams, David Zucker, Jerry Zucker? Igen, nevükhöz olyan legendás filmek kapcsolódnak, mint a Csupasz Pisztoly trilógia, a Top Secret, az Airplane, a már említett Mafia!, vagy gondoljunk csak a Nagy Durranás két részére. Ennek a stílusnak, -amely talán az egyik legnehezebb- sajnos úgy tűnik leáldozott, az egyetlen fennmaradt hírvivő a Horrora Akadva széria, amely már az ötödik részéhez érkezett, sajnos azonban az előbb említettek nyomába nem ér. Pedig a szakma nagyjai még nem öregedtek ki, hisz hatvanas éveik derekán járnak: úgy tűnik nincs igény a hasonló mozikra. Kíváncsi lennék, hogy ezt -csak kicsiny hazánkban- hányan nem így gondolják. Persze nem ez dönt, már megszokhattuk.

Nem feledkezhetünk meg egy másik zseniről sem, ha a komédiákról beszélünk. Valakiről, akinek a nevéhez olyan filmek kötődnek, mint a Men in Tights, a Dracula: Dead and Loving It, vagy a kihagyhatatlan Spaceballs. Igen, Mel Brooksra gondolok, aki legalább olyan jelentős szerepet vállalt az elmúlt három évtized szórakoztatásában, mint a későn felfedezett kiváló nevettető Leslie Nielsen. Ők ketten azok -sajnos- akiktől már nem nagyon várhatunk csodát: mindketten idén töltötték be a 84. évüket. Az ő dolguk a pihenés és a megérdemelt nyugalom: le tették az asztalra amit le kellett.

A nagy öregek után kanyarodjunk picit vissza a keserű jelenbe: és akkor kérdezek. Hány jó vígjátékot láthattunk az elmúlt tíz évben? Talán egy kezemen meg tudom számolni azokat, amik bejöttek annyira, hogy másodszor -harmadszor...etc- is megnézzem. Mondjuk, hogy ott volt a Péntek Esti Frász, a How High. Biztosan volt még pár, bár mély nyomot nem hagyott egyik sem, és valljuk be: ez már nem az a műfaj. A vérbeli paródiákról ne is beszéljünk, szót sem érdemelnek -Disaster Movie és hasonszőrű társai-.

Hogy látszik e a fény az alagút végén? Vannak e feltörekvő tehetségek, akikben van akkora potenciál, ami az igazi sírva röhögéshez kell? Véleményem szerint nincs. Az igazi komédiák korszaka leáldozott, s tán egy felnövekvő generáció, vagy akár csak egy pengeéles aggyal megáldott kis csapat majd újra visszahozza azt, amit régen annyira szerettem(tünk). Mert ez nem nosztalgia, ezek a filmek ugyanúgy szórakoztatnak, mint 15-20 évvel ezelőtt. Mert időtlen zsenialitás áll mögötte. Ez az amire most nem képes senki.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/kibeszelo-hova-tuntek-vigjatekok.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Pozitív csalódás. Olyan ritka, főleg a mostani "nagyobb" filmek esetében, hisz legtöbbször mire eljutunk a nézésig, már láttunk 4-5 trailert, tudjuk a sztorit, nagyot általában nem nézünk, hellyel-közzel kapjuk amit vártunk. Hatalmas meglepetésre most sem érdemes várni, és -mint ahogy azt már kifejtettem párszor- meglehetősen előítéletes vagyok az ilyen könnyed délutáni lagymatag bóbiskolós filmekkel kapcsolatban, mindamellett Cameron Diaz sem tartozik a kedvenceim közé -igen, Cruise-t csípem-, így túl sok jóra nem számítottam. Ennek megfelelően meglepődtem. Mert ez jó volt. Nem olyan eldobod az agyad módon jó, hanem amolyan elégedetten jössz ki a moziból jó. Pedig túl sok újat nem ad a mozi -semmit-, végignézhetünk egy Indiana Jones és a Végzet Temploma csetlés-botlást modern köntösbe ültetve, egyedül tán Cameron Diaz annyira szerethetően balfasz, mint Kate Capshaw volt bő 25 évvel ezelőtt. Cruisenak pedig jól áll a szerep, szinte lubickol benne, hisz sokkal lazább lehet, mint Ethan Huntként, s rá sem lehet egy rossz szavunk se.

Ahogy a történetre sem, igazi menekülős, akciós, röhögős kurvakúlos az egész, a pörgő eseményeket legtöbbször Diaz bamba arca és lüke kérdései akasztják meg; de épp annyira amennyire kell. Könnyed kis esti kikapcsolódás, aminek a címe remélhetőleg senkit nem fog elriasztani (legutóbb a Date Night-ot hagytam ki majdnem emiatt), ígérem a szórakozás garantált. Ennek kellene a mércének lenni, mert úgy hiszem -jogosan-, hogy ezt a minőséget legalább mindenki elvárhatja a pénzéért. 

Bár tömény ajnározásnak hathatnak az eddig elmondottak, ez azért közel sem tökéletes film, s ez a kapott pontból is látszik. A célját azonban eléri, szórakoztat, megnevettet, kikapcsol. Mást pedig egy ilyen mozitól ne várjunk, az örömöm azért ilyen nagy, mert az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy már ez is nagy szó.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/knight-and-day-kejjel-nappal-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Nos nekem anno a Ghost Town sem adta, de minden bizonnyal bennem van a hiba, esetleg csak rosszkor ültem le elé, meglehet, mindenesetre idő kellett, hogy megemésszem. Hogy hogy jön ez ide? Nos a közös pont Ricky Gervais, aki ott csak főszereplő volt, itt viszont amellett, hogy a fő karaktert alakítja, íróként és rendezőként is jegyzi a filmet. Ez az egyik. A másik pedig a hangulat, az atmoszféra, amelynél a hasonlóság tagadhatatlan. Ez azonban a Ghost Town-ban még úgy ahogy működött, itt már kevésbé, főképp a film második felétől lehetett -zavarbaejtően- érezni azt, hogy nem nagyon tudták eldönteni, hogy akkor ez most vígjáték lesz, vagy dráma. Így a végeredményt tekintve vígjátéknak gyenge, drámának rossz: egy kicsit kínos egyveleg, amit a vége főcím után próbálunk mihamarább kitörölni az agyunkból: nem lesz nehéz dolgunk, ennyit ígérhetek.

 Pedig az alaptörténetet nézve egész ígéretesnek mutatkozott a Lódító Hódító (rinyáljak a magyar cím miatt?). Képzeljünk el egy fordítva működő világot, ahol nem létezik hazugság. Még csak maga a fogalom sem. Ha egy ember mond valamit, akkor a többiek feltétel nélkül elhiszik, hisz nincs kockázat: biztos, hogy igazat mond. Ebben a világban él a lúzer negyvenes Mark Bellison (Ricky Gervais), akit épp kirúgnak a munkahelyéről, az albérletéből, a randijából. Mark azonban gondol egyet és fordít a sorsán: kimondja a világ első hazugságát, amit aztán számos másik követ: gazdag lesz, elismert és közkedvelt, persze az árát majd megfizeti, a tanulságot levonja, a happy end garantált.

El is menne ez így egynek, de már rögtön az elején elrontják: attól, hogy nincs hazugság, még nem nyitok úgy ajtót, hogy hé: épp maszturbáltam, gyere be. Nem. Ha nincs hazugság, attól még nem lesz kényszeredett szófosó mindenki. Mindamellett a nevetés kizárt, az elgondolkodtatás nem működik, pedig próbáltam szeretni a filmet, de nem megy. Kár érte, mert ígéretesnek tűnt, de ez így elvész a süllyesztőben és igazán senkinek sem merem ajánlani. Minden tekintetben rengeteg nála jobb van. Ricky Gervais azért megmenti. De nem eléggé.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/invention-of-lying-lodito-hodito-2009.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Nyitott az Expendables, jött, látott, győzött, mind a nézők, mind a kritikusok körében (Joker: 10/10), így már tűkön ülve várjuk -nem, mintha eddig nem- a magyarországi megjelenést. A heti másik két újonc is egész jól nyitott: másodikként végzett az Eat Pray Love, illetőleg ötödikként a Scott Pilgrim. Az Eredet csúszik vissza, de még mindig az igen előkelő negyedik helyig jutott. A többi helyezett a listában, itt alant, mint mindig.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/box-office-info-2010-08-13-08-15-usa.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/resident-evil-afterlife-trailer.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Először is azzal kezdeném, hogy én mindig nagy rajongója voltam a Tekken világának, és majdnem mindegyik részével rengeteget játszottam, illetve játszok mind a mai napig. Ettől függetlenül nagyon gyengék voltak az elvárásaim a filmmel kapcsolatban, hiszen aki kicsit is ismeri a háttérszorit, az tudja, hogy ebből jó filmet csinálni nemhogy nagyon nehéz, de majdnem hogy lehetetlen. 1997-ben már készült egy anime a témában, ami annyira nem is volt rossz, sőt egész nézhetőre sikeredett, de ez még nem felejteti el az emberrel, azokat a borzalmakat, amiket már hasonló témában elénk zúdítottak Hollywood filmesei. Gondolok itt a borzasztó DOA-ra, vagy a Mortal Kombat második részére, ami talán „a világ legrosszabb filmje” díját is kiérdemelné nálam. Igaz, az első MK sem volt valami nagy durranás, de gyerekkorom kedvenceként, sok hibáját elnézem neki, akárcsak a Street Fighter esetében. De lényegében kijelenthetjük, hogy igazán jó film, ilyen alapanyagból még nem született, és sajnos nem a Tekken lesz az első ilyen alkotás.

Már maga a történet, borzasztó; Az apokaliptikus vég után több vállalat irányítja a világot, melyek közül a legnagyobb a Tekken, ami minden évben megrendezi a Vasököl viadalt, ahol a különböző harcművészetek legjobbjai mérhetik össze tudásukat. Erre a viadalra nevez be az eddig ismeretlen, ám különösen tehetséges Jin Kazama, aki a Tekken vállalat vezetőjén, Heihachi-n szeretné megbosszulni anyja, Jun halálát.

Nem értem miért volt szükség arra, hogy az eredeti történetet ennyire átírják, illetve lebutítsák. Továbbá több, nagyon fontos karaktert is kihagytak a filmből, akik azért sokat lendítettek volna az összképen (már csak a rajongók szemében is). Persze azért van itt nekünk Yoshimitsu, Eddy, Law, Steve Fox, Nina és Anna Williams, Raven, Kazuya, Brian Fury,  vagy Christie Monteiro, akik közül az utóbbi négy amúgy egész jól el lett találva. Mármint a külcsínt tekintve, hisz a színész szakmának ebben a filmben mindenki híján van, amit a rettenetesen megírt párbeszédek csak még inkább nyomatékosítanak a nézőben. A legrosszabb mind közül talán a Jin-t alakító Jon Foo volt. Egyszerűen nem tudom, hogy kaphatta meg a srác a főszerepet. Igaz, a többiek sem sokkal jobbak, talán Christie-re nem lehet panaszunk, aki legalább annyira jól néz ki, mint a játékban. Viszont, ami a legjobban kiakasztott az Heihachi volt, akit nem elég, hogy nem látunk verekedni, még csak nem is hasonlít a játékbeli karakterre – egyszerűen nevetséges, ahogy kinéz.
És akkor most jönne az a rész, amikor megemlíteném, hogy legalább a bunyók jók, de sajnos ezt sem tudom plusz pontként felhozni. Unalmasak, vérszegények és fantáziátlanok. Holott egy verekedős játék, filmváltozatában, ha valami, akkor ez fontos lenne, hogy jól sikerüljön.

Igazából még milliónyi dolog van, amit negatívumként felhozhatnék a film hibájaként (a nevetséges zene, az ócska díszletek, a gagyi jelmezek…), de felesleges lenne. A nagyobb baj, hogy sajnos nem jut eszembe semmi pozitívum. Vannak mozik, amik már annyira rosszak, hogy érdemes mégnézni őket egyszer és jókat vihogni rajtuk, de ezt a rakás sz@rt még arra sem ajánlanám. Egyszerűen jobb, ha mindenki messze elkerüli.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/tekken-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

November 12.-én érkezik majd a Universal új sci-fi thrillere, a Strause testvérek által rendezett Skyline. Érdekesnek tűnik, úgyhogy aki szereti a témát, az felvésheti a naptárba, mostanában úgysem jött hasonló kategóriában emészthető alkotás.
Ja igen. A trailert megnézhetitek errefelé kattintva.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/skyline-trailer.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A Soprano család méltán népszerű maffiasztorija után most egy újabb gengsztersorozat érkezik New Jersey-ből, ezúttal Atlantic City gengszterein a sor. A televíziózás és az HBO történetének egyik legsikeresebb sorozata, a Maffiózók után a háromszoros Emmy-díjas Terence Winter most annak az 1920-as években játszódó sorozatnak készíti el a forgatókönyvét, amelynek stábját olyan rendező-vezető producer erősíti, mint az Oscar-díjas Martin Scorsese vagy a The Pacific - A hős alakulat HBO-minisorozat rendezőjeként megismert, hatszoros Emmy-jelölt Timothy Van Patten. A főhős szerepében Steve Buscemi csillogtatja meg a tehetségét, akinek a Maffiózók-beli karakterének megformálása már Emmy-jelölést hozott.

A Nelson Johnson „Boardwalk Empire: The Birth, High Times and Corruption of Atlantic City” című könyve ihlette széria az 1920-as évek Amerikájába visz el minket, egy korba, amikor a hatalom a törvény felett állt, egy korba, amikor a szesztilalmat bevezették. A Boardwalk Empire - Gengszterkorzó a gengszterek, pontosabban Atlantic City vitathatatlan ura, a politikai és gengszterkörökben egyaránt otthonosan mozgó Nucky Thompson (vagyis a létező személy, Enoch Lewis „Nucky" Johnson alapján kreált karakter) cseppet sem mindennapi életébe enged betekintést. A klasszikus gengszterdráma tágabb értelemben a város felépüléséről és az arrafelé kiskirályként uralkodó szeszcsempészekről szól, vagyis Arnold Rothsteinről, Lucky Lucianóról és Al Caponéról, akikkel Nucky Thompson kivétel nélkül üzletelt.

A Boardwalk Empire - Gengszterkorzó pilot epizódja – melyet Martin Scorsese rendezett – az HBO Digital/HBO On Demand nézői számára már az amerikai premiert követő napon, tehát szeptember 20-tól elérhető lesz.
(HBO)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/varjuk-boardwalk-empire.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Legyőzőre talált az Eredet. Ez a heti bevételi adatok legfőbb híre. Bemutatták ugyanis a Will Ferrell - Mark Wahlberg kettős akcióvígjátékát a The Other Guys-t, ami második helyre taszította Nolan filmjét (mely egyébként három hétig uralta a bevételi listát). A bronzérem egy másik újoncé lett, a Step Up 3D meglepően jól nyitott, ezzel egyet hátralökött a Salt-on. Más újon nincs a top12-ben, a lista többi helyezettjét az alábbi táblázatban szokás szerint megtaláljátok.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/box-office-info-2010-08-06-08-08-usa.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A harmadik Jackass film halad a korral, 3D-ben érkezik, egészen pontosan majd október 15.-én. A gárda a szokásos (Johnny Knoxville, Bam Margera, Ryan Dunn, Steve-O, Jason "Wee Man" Acuña, Chris Pontius, Preston Lacy, Dave England és Ehren McGhehey), ahogy a felhozatal is annak tűnik, bár akinek az eddigiek bejöttek (kinek nem?), az úgy tűnik most sem fog csalódni.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/jackass-3d-trailer.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

2004-ben látott napvilágot a DC Comics egyik legfrissebb akció képregénye, melynek filmre-adaptálására, mindösszesen 6 évet kellett várni. Ahogy az eredeti mű, úgy a mozi hangulata is megmaradt azon a rerto vonalon, amelyen egyre több akciómozi (The A-Team, The Tournament, The Machete…) kezd járni. Hiszen elég csak magát a sztorit nézni:

Az amerikai hadsereg egy különlegesen speciális osztagot dob le a bolíviai dzsungel szívébe, azzal a feladattal, hogy egy katonai bázist teljesen eltöröljenek a föld felszínéről, túlélőket nem hagyva maguk után. Ám az akció kudarcba fullad, és a csapat tagjainak hamarosan rá kell jönniük; a célpontok ők voltak. Miután elhitetik az egész világgal, hogy az akció során életüket vesztették, egy gyönyörű ügynöknő segítségével hozzálátnak megszervezni véres bosszújukat, az őket eláruló Max ellen.

A mozi számomra egyértelműen a nyolcvanas évek filmjeit idézte. És ezt nem csak a történet éreztette velem, hanem a tőmondatokban megírt dialógusok, a „mindent felrobbantok körülöttem” akciójelenetek, vagy éppen a színészek felejthető játéka. Ez utóbbit, amúgy nem róhatjuk fel az aktorok hibájaként, hisz maga a film sem igényel többet annál, minthogy mindenkinek nagyon coolan kell nézni. Üdefolt talán Chris Evans, akinek különösen jól állnak ezek a nagypofájú, laza szerepek (plusz a London és a Napfény óta tehetségét sem vonom kétségbe), és Zoe Saldana, akinek a formás kis hátsójára többször is ráfókuszál a kamera.
Számomra, ami még erősen lehúzta, a már amúgy sem magas színvonalat, az a Maxet alakító Jason Patric volt. Igaz, nem csak a színész hibás ebben, hisz az egész karakter teljesen hiteltelen volt, ami csak még nevetségesebbé tette a filmet, holott egy ilyen kaliberű mű esetében elengedhetetlen volna egy épkézláb főellenség. Gondoljunk csak bele, mennyit dobott a M:I 3-on Owen Davian, vagy az Ál/Arcon Castor Troy karaktere. A film zárását pedig már a csinos kis végefőcím sem tudta megmenteni önmaga paródiájába fordulásától.

Összesítve a Vesztesek Bosszúja egy nagyon látványos és nagyon amerikai tesztoszteron-mozi, ami sajnos túlontúl felejthető, ám mégis szórakoztató tud lenni egyszeri megtekintésre - de kizárólag csak akkor, ha az ember elkapja azt a bizonyos agyhullámoktól mentes brain-off üzemmódot. Viszont ha rám hallgattok, inkább választotok valami mást, mert ennél azért jóval igényesebb és színvonalasabb akciófilmekkel is találkozhatunk.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/losers-vesztesek-bosszuja-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Először -az első trailer érkeztekor- azt hittem ez egy vicc. Aztán kiderült, hogy korántsem. Most akkor? Kíváncsi lettem, ha másért nem, hát a 3D és ez a szereplőgárda megér egy misét: Jessica Szohr, Steven R. McQueen, Elisabeth Shue, Jerry O'Connell, Ving Rhames, Richard Dreyfuss és Christopher Lloyd. Bemutató: augusztus 20.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/piranha-3d-poszter-ne-fu.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Remake korszakot élünk, nem volt kérdéses hát, hogy előbb utóbb eléri a hullám a nyolcvanas évek egyik nagy családi moziját, a jó és a rossz harcát sajátosan bemutató Karate Kölyköt. Bár kiskoromban számtalanszor láttam az 1984-ben készült változatot, nem mondanám, hogy különösebben a kedvenceim közé tartozott, aminek az okára egyébként még mindig nem jöttem rá, de ez nem változtat a lényegen. Ennek megfelelően nem hozott különösebben lázba a hír: készül a feldolgozás, méghozzá ki mással, mint Jackie-vel. Aztán jött egy trailer, -ami nálam eddig megkapta az ezüstérmet 2010-re (az arany persze ide pottyant)-, kicsit felpörgette a várakozást, majd jött a film, s az egyetlen amire igazán kíváncsi voltam, az Jaden Smith, vajon apja nyomdokaiba képes e lépni.

Erre pedig még mindig nem tudok válaszolni. Van a srácban tehetség bőven, de ennek a nagy része bent maradt, a Karate Kid nem az a mozi, ami a hatalmas színészi játékok garmadájában bővelkedne. Mindent összevetve -tudom, ez sokaknak szentségtörés lesz- nekem jobban tetszett, mint az eredeti, holott számtalan hibáját fel lehet róni. Iszonyatosan vontatott, hisz gondoljunk csak bele: a helyszínt és a neveket leszámítva gyakorlatilag egy az egyben koppintása a 84-es mozinak, az pedig jó negyed órával rövidebb. De nem is csak a tényleges hossza miatt, hanem úgy általában: vontatott végig, s a végére szükséges nagy katarzis is olyan kurta-furcsának hat. A másik, amitől már az első trailer megérkezte óta tartottam -miszerint Jaden túl fiatal a szerepre- szintúgy megmaradt a megnézés után is: kissé hiteltelenül hat, de nem csak ő: az ellenfelek is épphogy nem kisgyerekek már, s itt emlékezzünk egy picit vissza: Ralph Macchio 23 évesen játszotta el Daniel Larusso szerepét. Nagyon nagy különbség, ami bizony azért kiütközik.
Mindamellett, hogy Jackie-től sem vártam csodát, az elvárások alá teljesített: lomha öregemberként hat a vásznon, ezt még a roppant kevés -ámde, gondolnánk jól- koreografált harci jelenet sem tudta ellensúlyozni.

Szóval könnyű fogást találni a Karate Kölykön, méghozzá nem is keveset, ennek ellenére nem mondanám, hogy végigszenvedtem, csupán egy lagymatag filmet láttam, jó pár ásítást elnyomva: ennél azért többet is ki lehetett volna hozni az egyébként sem tökéletes alapanyagból. Azt nem mondom, hogy kár érte, mert csodát nem várhattunk, Jaden jó, hát még milyen jó lehet, de akinek megdobogtatja a szívét az eredeti Karate Kid, annak azért nem ajánlom, akinek pedig nem jelent semmit, annak pedig azért. Vannak ennél sokkal jobb filmek. Nem is egy.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/karate-kid-karate-kolyok-2010.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Öt díjat hoztak el fiatal magyar filmesek a szarajevói filmfesztiválról, régiónk vezető filmes rendezvényéről, amire az 1995-ben alapított fesztivál történetében eddig még nem volt példa - tudatta a Magyar Mozgókép Közalapítvány. Az MKKA vasárnapi közleménye szerint mind a részvétel, mind pedig a szombat este átadott díjak számát tekintetve rekordot ünnepelt a magyar film a szarajevói fesztiválon. Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című rendezését különdíjjal jutalmazta a Cristi Puiu román filmrendező vezette nemzetközi zsűri; a tekintélyes elismerést Mundruczó személyesen vette át szombat este Szarajevóban.

A fiatal alkotó negyedik játékfilmje magyar-német-osztrák koprodukcióban készült az MKKA támogatásával; világpremierje májusban volt Cannes-ban. Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című legutóbbi rendezése két díjat is elhozott Szarajevóból. A művészmozik nemzetközi szövetségének (CICAE) díja mellett a tekintélyes páneurópai portál, a Cineuropa díjával is Hajdu Szabolcs MMKA által támogatott, Filmszemle-fődíjas filmjét méltatták a szakmai zsűrik.

A szarajevói fesztiválhoz kapcsolódó Cinelink koprodukciós fórum Bogdán Árpád és Kenyeres Bálint filmterveit díjazta. A régióban készülő kiemelkedő filmek fórumán Bogdán Halottlátók (The Necromancer), míg Kenyeres Bálint Tegnap (Hier) című filmtervével vett részt, mindkét filmterv megvalósulását szándéknyilatkozattal támogatja a közalapítvány.

A nagyszabású szarajevói filmünnepet, amelynek célja a régió legjobbjainak felvonultatása és a térség kulcsfontosságú szakmai találkozójának megtartása, idén 16. alkalommal rendezték meg; Magyarországról négy film és négy filmterv vett részt, ami rekordot jelent.

A fesztivál 25 ezer euróval járó fődíját a szerb Nikola Lezaic Tilva Ros című kamaszdrámájának ítélték oda, ebben nyújtott alakításáért pedig a legjobb színésznek járó díjat kapta Marko Todorovic fiatal szerb színész. A cselekmény a szerbiai Bor elhagyatott rézbányái környékén, a Tilva Ros nevű vidéken játszódik, gördeszkázó fiatalok közegében. A bosnyák fővárosban összesen 200 filmet mutattak be, zárásként Clint Eastwood A legyőzhetetlen (Invictus) című alkotását. Az esemény díszvendége Morgan Freeman amerikai színész volt.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/magyar-filmes-rekord-szarajevoban.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/saw-3d-poszter.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Oké, old, tudom. De itt még nem volt kint. A lényeg a lényeg, így kell egy videoklipet összerakni. Adott ugye az SXSW (South by Southwest) fesztivál, amit minden évben (tavasszal) megrendeznek, s az USA-ban -pontosabban Austin ad helyet a rendezvénynek-, s főként a feltörekvő fiatalok megsegítése céljából. Nos, íme, itt a 2010-es győztes (Best Music Video kategóriában).

http://hookum.blogspot.com/2010/08/latnod-kell-cinnamon-chasers-luv-deluxe.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

http://hookum.blogspot.com/2010/08/heti-mozibemutatok-201030-het-julius-29.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A Warner Bros. jó néhányszor készített egész estés animációs filmet, a DC univerzum talán legnagyobb alakjáról, Batman-ről. Persze nem mindig kellett a bőregérnek egyedül felvennie a harcot ellenségeivel, hisz olykor társa is akadt ebben, az Igazság Ligája tagjai, vagy éppen Superman személyében. Hősünk ezúttal viszont egyedül kényszerül harcba szállni a Gotham utcáin elszabaduló bűnözéssel – igaz, azért Robin is besegít neki egy keveset.

A történet a Death in the Family és az Under the Hood képregénykötetek alapján készült, mely Batman és Robin kapcsolatát igyekszik egy kicsit új szemszögből bemutatni;

Gotham városában egy új ellenség üti fel a fejét, ő volna Red Hood. A titokzatos harcos, aki nem elég, hogy kezében tartja Gotham majdnem teljes bűnszervezeteinek a fejét, még Batman lépéseit is előre tudja. A denevérember gyors nyomozásba kezd, hű segítőjével, az egykori Robinnal, hogy minél előbb leleplezhesse, illetve elkaphassa a vörös csuklya mögé rejtőző idegent.

Az Under The Red Hood, a kimondottan hangulatos kezdő képsorok után egy hihetetlenül ütősre sikeredett főcímmel teszi még magasabbra a színvonalat, melyet aztán az utolsó pillanatig képes is megtartani. A cselekmény izgalmas és fordulatos végig, mely teljesen odaszögezi a néző tekintetét a képernyőre. Külön öröm lehet még - a képregényfanoknak különösen is -, a rajzfilmben feltűnő rengeteg ismert arc, hisz Nightwing, Ra’s al Ghul és Black Mask mellett még Rébusszal is találkozhatunk egy apró cameo erejéig.

Christopher Drake neve pedig külön említésre szorul, hisz olyan zenét komponált a műhöz, amilyennel nem gyakran találkozik az ember. Egyszerűen zseniális lett. A végefőcímet például, muszáj volt végignéznem, annyira mesterien elkapott muzsikát hallhatunk alatta.

A film, talán egyetlen gyenge pontja sokak számára a szinkronszínészek lehetnek. No nem mintha bármi probléma lenne velük, sőt talán még a várton felül is teljesítenek. Mégis aki az évek során Kevin Conroy és Mark Hamill játékához szokott hozzá, lehet csalódni fog. Hisz az Under The Red Hood-ban, se Batman, se Joker nem a megszokott hangján szólal meg. És itt megjegyezném, hogy nekem talán még jobban is tetszenek az új hangok, attól függetlenül, hogy eleinte kissé szokatlanok voltak. Batman hangját ezúttal Bruce Greenwood, Jokerét, pedig John DiMaggio kölcsönzi, akinek mély orgánuma már ismerős lehet a Futuramából, hisz Bender hangját is ő szolgáltatja. Továbbá Jensen Ackles, mint Red Hood és Niel Patrick Harris, mint az egykori Robin szólalnak meg, szintén maximális teljesítményt nyújtva.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy bizony a denevérember legújabb animációs mozija (mely sajnos - akárcsak elődei -, kizárólag DVD formátumban lát napvilágot) minden tekintetben kitűnően teljesített. Ilyennek kell lennie egy egész estés képregény-rajzfilmnek. Az pedig már most bizonyossá vált számomra, hogy még jó párszor elő fogom venni, akárcsak a már örök kedvencnek számító ’93-as Mask Of The Phantasm-ot.

http://hookum.blogspot.com/2010/08/batman-under-red-hood-2010.html