Remake korszakot élünk, nem volt kérdéses hát, hogy előbb utóbb eléri a hullám a nyolcvanas évek egyik nagy családi moziját, a jó és a rossz harcát sajátosan bemutató Karate Kölyköt. Bár kiskoromban számtalanszor láttam az 1984-ben készült változatot, nem mondanám, hogy különösebben a kedvenceim közé tartozott, aminek az okára egyébként még mindig nem jöttem rá, de ez nem változtat a lényegen. Ennek megfelelően nem hozott különösebben lázba a hír: készül a feldolgozás, méghozzá ki mással, mint Jackie-vel. Aztán jött egy trailer, -ami nálam eddig megkapta az ezüstérmet 2010-re (az arany persze ide pottyant)-, kicsit felpörgette a várakozást, majd jött a film, s az egyetlen amire igazán kíváncsi voltam, az Jaden Smith, vajon apja nyomdokaiba képes e lépni.
Erre pedig még mindig nem tudok válaszolni. Van a srácban tehetség bőven, de ennek a nagy része bent maradt, a Karate Kid nem az a mozi, ami a hatalmas színészi játékok garmadájában bővelkedne. Mindent összevetve -tudom, ez sokaknak szentségtörés lesz- nekem jobban tetszett, mint az eredeti, holott számtalan hibáját fel lehet róni. Iszonyatosan vontatott, hisz gondoljunk csak bele: a helyszínt és a neveket leszámítva gyakorlatilag egy az egyben koppintása a 84-es mozinak, az pedig jó negyed órával rövidebb. De nem is csak a tényleges hossza miatt, hanem úgy általában: vontatott végig, s a végére szükséges nagy katarzis is olyan kurta-furcsának hat. A másik, amitől már az első trailer megérkezte óta tartottam -miszerint Jaden túl fiatal a szerepre- szintúgy megmaradt a megnézés után is: kissé hiteltelenül hat, de nem csak ő: az ellenfelek is épphogy nem kisgyerekek már, s itt emlékezzünk egy picit vissza: Ralph Macchio 23 évesen játszotta el Daniel Larusso szerepét. Nagyon nagy különbség, ami bizony azért kiütközik.
Mindamellett, hogy Jackie-től sem vártam csodát, az elvárások alá teljesített: lomha öregemberként hat a vásznon, ezt még a roppant kevés -ámde, gondolnánk jól- koreografált harci jelenet sem tudta ellensúlyozni.
Mindamellett, hogy Jackie-től sem vártam csodát, az elvárások alá teljesített: lomha öregemberként hat a vásznon, ezt még a roppant kevés -ámde, gondolnánk jól- koreografált harci jelenet sem tudta ellensúlyozni.
Szóval könnyű fogást találni a Karate Kölykön, méghozzá nem is keveset, ennek ellenére nem mondanám, hogy végigszenvedtem, csupán egy lagymatag filmet láttam, jó pár ásítást elnyomva: ennél azért többet is ki lehetett volna hozni az egyébként sem tökéletes alapanyagból. Azt nem mondom, hogy kár érte, mert csodát nem várhattunk, Jaden jó, hát még milyen jó lehet, de akinek megdobogtatja a szívét az eredeti Karate Kid, annak azért nem ajánlom, akinek pedig nem jelent semmit, annak pedig azért. Vannak ennél sokkal jobb filmek. Nem is egy.
