"-Jönnek át a haverok, kéne nézni valami jó becsokiztató filmet. -Vegyétek ki a Cannibal Holocaust-ot!"...hangzott a válasz. És mennyire igaz volt. Azonban el kellett telni egy bizonyos időnek -nekem 21 évig tartott-, amíg rájön az ember az igazi indíttatásra amit az ötletgazda a tudtunkra kívánt adni. Ki a primitív?

Óvodás korunkban mikor egy természetfilmet néztünk, és sírva futottunk Anyuhoz, hogy az oroszláncsalád a szemünk láttára élve fogyasztotta el a zebracsaládot, talán tudat alatt már megfogalmazódott bennünk egy vadonban érvényes hierarchia, hogy két éhes állat közül az erősebb fog enni; Hogy az az idegen állat aki a másik területére lép, az a dzsungel íratlan szabálya ellen sért, és ha nem elég ügyes, az életébe kerülhet a találkozás.Hasonlóképpen, ha egy, a dzsungelben élő primitív benszülött népcsoportot kívánunk felkeresni, megismerni, számolnunk kell azzal, hogy betolakodóknak, hitetleneknek, ellenségnek vagy tápláléknak tekintenek minket. Ha úgy indulunk útnak, hogy nem tartjuk tiszteletben a kultúrájukat, ne is várjunk "fogadjistent".

Életerős, harmincas éveiben járó, négy tagú társaság eltűnt egy New-York-tól, repülve pár órára található -akkor még felderítetlen- dzsungelben. Ezek a sikerhajhász fiatalok azzal a konkrét elhatározással indultak útnak, hogy bemutassák, Ők képesek összebarátkozni a kannibál Jamamomo indiánokkal. Amerikának nem volt ismeretlen ez a társaság, hiszen számos veszélyes helyszínen forgattak már show-jellegű műsort, de ez később kiderült, hogy a szenzációhoz elég a pénz is önmagában. Bármit képes megtenni az ember a Tv-ben, ha meg van érte fizetve.

Amerika gyászol, mert elvesztette kedvenc esti nevettetőit, ezért haladéktalanul egy szakemberekből álló csoportot küldenek utánuk a legjobbat remélve. Nem is kell sokat keresni a nyomokat, hamar túszul ejtenek egy kannibál sámán fiát, akit a drogkereső kutyákhoz hasonlóan, a nyakára erősített kötéllel kényszerítenek, hogy elvezesse Őket a táborhoz. Így meg is lelik még napnyugta előtt a "falut". Az őslakosok, vonakodva és agresszívan fogadják a fehér embert, de ezt a kutatócsoportunk csak annak tudja be, hogy félnek az idegentől, az viszont eszükbe se jut, hogy okuk lehet rá. Szépen lassan a bizalmukba férkőzve, egyre több tárgyat tárnak a szemük elé, ami az előző csoport tulajdona volt. Ekkor már nyílvánvalóvá vált, hogy nem találják meg őket élve. Innentől kezdve egyetlen terv van érvényben, élve kijutni a dzsungelből. A csoport megtalálta és sikeresen megmentette az előző társaság kameráját és szalagjait, amiből a későbbiekben kiderül, milyen áron kívántak cirkuszt adni a népnek. Újból megkérdezném, hogy akkor ki is a primitív?

Ruggero Deodato minden tekintetben maradandót alkotott. Mind a mai napig hiteles, tartalmilag helytálló, társadalmilag létező története, két idegen nép egymást el nem fogadása, értékrendi, vallási tekintetben. Saját istenük van, oké. Saját törvényeik vannak, oké, de ott mindenki egyformán felel a tetteiért. Ha valaki vadászni megy, a zsákmányból mindenkinek jut. Nem biztos, hogy aki az erdőben él, nyers húst eszik, fogalma sincs a civillizációról az kevesebb tőlünk.

Aki látta már a filmet, jogosan érezheti, hogy ugyan az egyik leglátványosabb horrorklasszikusról írok, mégsem adtam hangot a látványvilágnak. Nos igen... Két féle ember létezik, bocsánat három. Aki látta már, akinek látnia kell, és aki vak. A hangot viszont külön kiemelném, mert a zene, amit ebben a filmben betétdalként alkalmaztak (Riz Ortolani), az számomra a zsenialitás új szintjét jelenti. A végletekig eldurvuló jelenetekben, ahol már-már eltakarjuk a szemünket, felcsendül egy olyan kellemes, hawai-os beütésű kis dalocska, ami minden nyelven ugyanazt mondja : "Nyugodj meg! Mostantól minden rendben lesz!" ...de nem lesz, és ez testileg-lelkileg akkora terhet tesz az emberre ami páratlan.