Buio Omega, Beyond the Darkness, Buried Alive, Blue Holocaust....Több címen is megjelent kultikus olasz horror egyik legnagyobb királyának Joe D'Amato-nak a mesterműveként emlegetett produkció.Frank 22 éves. Kisgyermekkorában elveszítette szüleit, ennek vonzataként egy nem kis birtok és egy -ha villának hívnám, lekicsinyíteném- ingatlan örökösévé vállt. Ebben a "kúriában" él Iris-szel (Franca Stoppi) a házvezetőnőjével. Iris nem csupán munkaadójaként tekint Frank-re, hamar kiderül ugyanis, hogy komoly, mély érzéseket táplál iránta. Frank azonban szerelmes barátnőjébe, Annába. Ő a mindene. Irisnek tehát útban van... Itt jön a tökéletes gyilkosság, hogy Frank ne is sejtse, hogy Ő tette el láb alól szerelmét. Hozzávalók: Egy öreg cigányasszony, pár gombostű, egy kis mormolás, na és persze a woodoo-baba.
Anna halála után, Frank megőrül. Az eddig békés állatpreparálóból szörnyeteg válik. Még jóformán ki sem hűlt a párja teste, éjjel kiássa, hazaviszi, és az állatoknál is használt eljárással preparálja kedvesét, hogy a későbbiekben is együtt lehessen vele. Mondanom sem kell, hogy ez még csak a kezdet. Képzeljünk el mindenféle gusztustalanságot és ocsmányságot... megvan? Rendben, ezek mind szerepelnek a filmben. Nagyon nem is részletezném ezeket a történéseket, ezt a filmet látni kell.
Először mikor láttam a filmet, egy egyszerű, de mégis kegyetlen művet láttam. Most, hogy másodjára néztem meg, volt időm minden egyébre is odafigyelni, és azóta bizony gyökeresen megváltozott a véleményem. Volt egy fura érzésem folyamatosan, hogy itt valami nagyon össze van rakva, de egyszerűen nem veszem észre. Amit előbb egyszerűségnek tulajdonítottam, hogy 2-3 fő szín jellemzi a filmet (vörös,szürke, és talán okker), arról kiderült, hogy egy olyan csodálatos belső játék, amit ha tudunk követni, akkor szavak nélkül is tökéletesen megértjük (pl. a vörös vészjósló, lásd: rózsa, körömlakk, tornacipő, rúzs). Nem mintha olyan sokat beszélnének a filmben...Örülök, hogy láthattam, hogy a részesemmé vált ez a klasszikus műremek.
