A Fehér tenyér számomra egy olyannyira mehatározó film volt, ami a hátralévő életemre is ki fog hatni. Ebben biztos vagyok. Sportról szól, tehát az "igaztörténet" hitelességét ebben az esetben a legegyszerűbb bizonyítani. Ha mégsem így történt, a látottak által keltett benyomáson változtatni nem fog. Mondhatnám úgy is, hogy amennyiben a történet fikció lenne, a kor és az ebből fakadó élethelyzet akkor is megállná a helyét.
A 80'-as években járunk. Vannak még rengetegen akikben még élénken van jelen az élmény, amikor az iskolában még nem létezett a fekete pont. Helyette kokszi, körmös, sarokban térdelés. De valahogy, se szitkozódás, se fenyegetés nem volt, nemhogy még a kedves szülő rendre inti a nevelőt. Mert Ők voltak a nevelők. Akik részesei voltak ennek a korszaknak, szinte kivétel nélkül visszasírják ezt a momentumot, mert úgy gondolják, hogy ennek a hiánya miatt kanászodnak a "mai magyar fiatalok". Magam is így gondolom.
Ha többet nem is, annyit mindenképp megjegyezhetünk pozitívumként erről a korszakról, hogy ha sportról volt szó, volt tehetség, volt lehetőség, volt pénz. Na és voltak eredmények is! Persze nem szabad elfelejtenünk kortárs csillagainkat, de bizonyos, hogy jobb soruk volt akkor, ebből adódóan jobban is teljesítettek. Tudták a világon, hol van Magyarország. Ez már nem mondható ki ilyen egyértelműen. Örülök, hogy Hajdú Szabolcs egy ilyen köntösben kívánta bemutatni ezt a meghatározó időszakot. Persze nem volt véletlen, ugyanis filmünk főszereplője Dongó, a rendező úr testvére. Továbbá örülök, hogy tornászfilm, hogy magyar tornászfilm. Nagyon kifejező és átérezhető, gyakran nyomasztó, de egy olyan érzelmi koktélban, hogy minden percét élveztem.
Felhívnám a figyelmet: Annak ellenére, hogy egy sportos életrajzi drámáról beszélünk, hogy nem tornászoknak, nem sportolóknak, de nem is sportrajongóknak készült ez a remekmű. Ez a film mindenkié. Valódi emberek, valódi élethelyzetek, történelmet igazoló környezet és cselekvések. Garantálom, hogy mindenkiben megérint valamit! Biztos akad olyan, akit megríkat, akit elborzaszt, de olyan is lesz aki kellemes nosztalgikus mosollyal idézi fel magában a régi szép időket.
