Se ilyen, se olyan. Ez jut eszembe a kinti időjárásról. Hol az eső esik, hol a hó. Egyik se marad meg tartósan és az egésznek az eredménye, hogy egyik pillanatban boldogak vagyunk a szállingózó hópelyhektől, csak azért, hogy egy 10 perc múlva a latyakban járkáljunk. És utána kezdődik az egész elölről.
A film megtörtént események alapján készült, ami teljes mértékben reális: egy amerikai tehervonat elszabadul. Ezt szó szerint kell érteni, vagyis teljes sebességgel, "vakon" rohan a célállomása felé, anélkül, hogy egyetlen ember is tartózkodna rajta. Rengeteg kocsiból áll, nagyon hosszú szerelvény, ráadásul rendkívül mérgező vegyi anyagot is szállít, ami egy kisiklást követő robbanás következtében, akár egy egész várost is elpusztíthat. A helyzet tehát súlyos, a katasztrófa óránként 110 kilométeres sebességgel közeledik. Miként lehet ezt elkerülni, megakadályozni?
A karakterek további elemzésébe nem megyek bele, ugyanis ez az, amiben Tony Scott parádés. Vagyis. Adott egy szituáció, egy válság, és egy tucat hétköznapi ember, akik pillanatok alatt az események középpontjában találják magukat, olyan problémákat kell megoldjanak, amire sem kiképzést, sem oktatást nem kaptak. A számos különböző nézőpont miatt, pedig folyamatos feszültség alakul ki köztük, ami tovább nehezíti a helyzetüket. Biztos vagyok benne, hogy magyar/európai szemmel nézve furcsa lehet az a kötelességtudat és felelősségérzet, ami a szereplőknél megjelenik. Pedig ők csak egyszerű emberek, tulajdonképpen vasutasok. És mégis odateszik magukat, és kihozzák a maximumot és nem adják fel, mert tudják, hogy a szakmájukban jók, és nincsenek lenézve.Tisztában vannak vele, hogy fontos a munkájuk, meg vannak becsülve és teszik a dolgukat. Ez az amerikai mentalitás, ami a valós életben is pontosan így működik.
Számomra tehát a film izgalma elsősorban a karakterek személyiségi fejlődéséből áll, és csak másodsorban az "akcióból". A film folyamatosan építkezik ezekből, néha talán túlságosan lassan is, de az események és a szereplők kibontakozása, mondhatni a vonat sebességével arányosan gyorsulnak be.
Amitől kevésbé vagyok elragadtatva, azok a technikai részletek, ahogyan a vonatot próbálják megállítani. (Azért mert egyszer nem sikerül valami, miért nem lehet többször megpróbálni?)
Nem lövöm le a poénokat, nem részletezem, de szerintem mindenki tudni fogja, hogy mire gondolok.
Összességében a film jó, de nem eléggé. Mint fentebb írtam, hol latyakos, hol havas. A rendező korábbi alkotása - Hajsza a föld alatt - engem sokkal jobban meggyőzött.
