HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dráma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dráma. Összes bejegyzés megjelenítése

The Dark Knight Rises - A sötét lovag: Felemelkedés

hétfő, augusztus 13, 2012 Bejegyezte: Tom Wathe Comments
Amikor megnéztem a második Batman filmet már tűkön ülve vártam a harmadikat. Aztán az évek során kikopott belőlem a várakozás és amikor megláttam az első neten keringő előzeteseket, tudtam: itt az idő, eljött az utolsó Sötét lovag mozi és megtudjuk, hogyan fejeződik be a legenda.


A második rész óta már nyolc év telt el, Gotham városában nyugalom van, a háborúnak vége. Mindenki boldogan éli az életét, kivéve Bruce Wayne (Christian Bale), aki azóta visszavonultan tengeti mindennapjait a rezidenciáján és jobbára nyilazással, morgolódással és leves szürcsölgetésével tölti az idejét. De ahogy a jómódúak és a szegények közötti szakadék egyre csak mélyül, valami egészen pusztító dolog születik meg a föld alatt és csak arra vár, hogy ha eljön az idő előbújjanak az árnyékból és a nép vegye vissza újra az irányítást. (Aki már hallott Marx és Engels filozófiájáról, annak ismerősek lehetnek az ilyesfajta osztályharc elméletek.) Amikor pedig eljön az idő és vezérükkel Bane-el (Tom Hardy) a felszínre törnek elszabadul a pokol. Ekkor Bat... Bruce Wayne megembereli magát és újra felölti a Sötét lovag ruháját, hogy rendet tegyen. Csakhogy visszatérni a hamvakból nem mindig olyan könnyű, mint Mickey Rourke-nak...




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones s02e04- Trónok harca 2. évad 4. rész

péntek, június 08, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments

Az éj sötét és tele van iszonyattal...


Hát igen. Eljutottunk az évad végéig. Lepergett a 10. rész is. Mostanra mindenki véleményt alkothatott bejön-e neki az új "based on" fíling avagy sem. Ha eltekintünk a könyv cselekményétől, talán nem is olyan rossz ez... Mindenesetre az évad az első három része után ez volt az első amelyre valamelyest tetszésemet voltam képes kifejezni, ahol felkaptam a fejemet egy kicsit. Nézzünk bele a negyedik rész cselekményébe!

Figyelem! A következő bekezdés minimális cselekményleírást tartalmazhat!

A második évad negyedik részének cselekményéből:

A készítők most már nem szarral gurítanak. A rész elején azonnal belecsapnak a lecsóba. Van itt Robb csata utáni halál és láblevágás (illetve a fűrész fölött alakuló szerelmi szál), Joffrey Sansa, majd prosti veretése, Petyr becsicskulása stb...A kietlen sivatagban bóklászó Dany-ről is hírt kapunk, méghozzá nem túl jót. Szegényre igencsak rájár a rúd mostanság. Szintén nem egy Álom luxuskivitelben a rabságba került Arya, Gendry, és Hot Pie élete. Miután hajszál híján megmenekülnek a kegyetlen kínzásoktól , a "jó" Tywin Lannister fennhatósága alá kerülnek. "Békés" beszélgetésre is sor kerül a Baratheon testvérek között, melynek során nem sikerül dűlőre jutniuk a korona helyzetét illetően. A málészájú Lancel durva oltást kap az apró termetű, ám annál hangosabb Tyrion-tól. A Vörös Asszony pedig életet ad magának az iszonyatnak...

Pozitív: Jack Gleeson(Joffrey), Charles Dance (Tywin)  és a végre szerepére talált Natalie Dormer (Margery) színészi játéka. Gratula! Tywin és Arya kapcsolata : szépen kidolgozták
Negatív: Mi lett Petyr karakteréből? A könyvben az egyik legeszesebb, legravaszabb fazon, itt akkora csíra, hogy a hölgytársaság fele simán kinyírhatta volna. Szégyen!


Vélemény: Ez a rész valóban kellemes meglepetés volt. Nagy szerencse, hogy az új színészek  is kezdenek belerázódni a dolgokba, a sorozat pedig a könyvmolyoknak is meglepetéseket tartogathat...







...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones S02e03- Trónok harca 2.évad 3.rész

csütörtök, május 31, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments

Egyre többen és agresszívabban küzdenek a Trónért... Vajon megéri? A hatalom különleges dolog...


Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy utoljára írtam a GOT-ról. Azóta persze én is túl vagyok már 9 részen, ahol jócskán a végjátékban vagyunk már. Az epizódokat vegyes érzelmekkel fogadtam. A csalódottság, a düh, a meghökkenés és meglepetés váltogatta egymást, de azért csak folytattam. Szerintem mostanra már szinte mindenki eldöntötte, hogy kukába dobja-e a második évadot vagy lelkes rajongó marad továbbra is, de aki még vacilálna, az tekintsen bele a harmadik rész cselekményébe.

Figyelem! A következő bekezdés minimális cselekményleírást tartalmazhat!

A második évad harmadik részének cselekményéből:

Jon Snow összeugrik a Vén Medvével, mert felmer szólalni a perverz Craster ellen. No para, végülis a figura csak a fiú gyermekeit gyilkolássza meg... A mulya Sam minden figyelmeztetés ellenére kezd összemelegedni a furcsa Gilly-vel. Bran farkasálmai folytatódnak. Új szereplőnk is érkezik méghozzá a hegyomlás Brienne személyében. Én mondom; félelmetes a nő. Ő egyébként Renly Királyi Testőrségének első női  tagja lesz, amit a féltékeny Loras nem néz jó szemmel. Theon kiveri a hisztériát ugyanis apja nem szán neki akkora szerepet a fosztogatásokban mint amire vágyott. Végül ördögi tervet eszel ki és eldönti kinek az oldalára áll, régi vagy új családját választja. A Tyrell família is hozzáteszi a maga galárdságát, a magasabb pozíció reményében Renly-t próbálják manipulálni. Cersei-nek megmutatkoznak az anyai érzelmei (igen, legalább azok vannak neki). A rész vége felé pedig van egy jó kis harcjelenet, ahol valaki hősi halált hal. Arya olyan embereket ment meg, akiket nem biztos, hogy kéne...

Pozitív: Tyrion ügyes, körmönfont és nem mellesleg mókás szervezkedése
Negatív: Loras karaktere és bicskanyitogató stílusa



Vélemény: A rész nagyjából az előző kettő szintjét hozta. Kicsit csalódott vagyok. Margery (Natalie Dormer), Loras (Finn Jones) és Brienne (Gwendoline Christie) karaktere kiakasztanak. Az első kettő színészi játékával nincs semmi gond. Natalie Dormer már a Tudorokban is kellemes csalódás volt, Finn Jones pedig épp eleget ad ahhoz, hogy megtudjuk utálni, de ettől függetlenül, mint Tyrell egyik sem rokonszenves, holott a könyvben viszonylag pozitív karakterek voltak. Gwendoline Christie-ről mikor anno megláttam képen még azt gondoltam, hogy tökéletes Brienne lesz, de sajnos annyi színészi játék sem szorult bele, mint apám papucsába. Ez még pár részig sajnos nem is fog változni. A második évadnak még mindig nem sikerült az első nyomdokaiba lépni. Ez van.

Trónok harca előzetes:






...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Woman in Black - A fekete ruhás nő (2012)

hétfő, május 28, 2012 Bejegyezte: Szabó Noémi Comments

Lehet kevés pénzből is sikerfilmet készíteni? Ismert főszereplővel, és már kipróbált sztorival? Lehet! Például A fekete ruhás nőt. Mégpedig horrorként, ami dráma és thriller is egyben. Van benne kicsit ebből is, kicsit abból is, de a lényegét mégsem veszíti el.  Daniel Radcliffe pedig túllép árnyékán, és prezentálja, milyen, amikor gyerekszínészből a felnőttek világába csöppen az ember. Előrevetítem: sikeresen vette az akadályt.

Az első, ami a plakátról belénkég: Daniel Radcliffe, a "varázslótanonc" borzongat a vásznon, vagy inkább őt borzongatják a szellemlények? Meglepő, hogy a Harry Potter után nem skatulyázták be, hiszen oly sokáig alakította Potter szerepét, hogy erősen fennállt ennek a veszélye. De kemény munkával, rácáfol erre a sztereotípiára. Ahogy arra is, családapát csak "meglett" férfiak alakíthatnak a vásznon. Természetesen tisztába vagyunk azzal, hogy egyre kitolódik a gyermekvállalási idő, egyre később jön az első gyermek, de mindennek dacára nem kell, hogy jó harmincas pasi játssza az apaszerepet. Nem a kortól lesz hiteles az alakítás.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

J. Edgar (2011)

csütörtök, április 26, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
J. Edgar Hoover neve talán sokaknak ismerős lehet. Aki korábban látott már egy FBI-os filmet az tudja, hogy nagyjából mivel is foglalkozik a szövetségi nyomozószerv. Most az FBI atyját ismerhetjük meg, aki a XX-ik században megreformálta az amerikai bűnüldözést, bevezette az ujjlenyomatok központi nyilvántartását és rengeteget tett, azért, hogy az FBI megfelelő jogokat szerezzen a hatékony bűnöldőzés érdekében. John Edgar Hoover nevéhez fűződik az FBI megalakulása, és ő volt aki ezidáig a leghosszabb ideig vezette a szervezetet. Negyvennyolc évig töltötte be hivatalát, egészen a haláláig. (Politikailag objektíven igyekszem fogalmazni, de fontos megemlítenem, hogy ez az ideológiákkal átitatott film egyáltalán nem tesz így)

Az idős igazgató, J. Edgar Hoover (Leonardo DiCaprio) emlékiratait készül megíratni, benne a BOI (1935.13.22-től FBI) megalakulásának és működésének igaz történetével. A történet 1919-től veszi kezdetét, Hoover ekkor Mitchell Palmer (Geogg Pierson) főügyész mellett dolgozott, és mindketten vaskeménységgel igyekeztek fellépni a radikális baloldaliak, a kommunisták ellen.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Shameless US - Szégyentelenek (2011-)

szombat, április 21, 2012 Bejegyezte: Tom Wathe Comments

Gallagherék.
 A szomszédok számára egy fogalom, ami egyenlő az isten csapásával. Egy alkoholista apuka, aki jobbára tesz a gyerekeire és inkább a padlón fetreng, semmint hogy munkát keressen vagy velük foglalkozzon, no meg a porontyok, akik önmagukat tartják el, különböző leleményes módon: hol egy teherautóból lopnak kaját, hol csalnak, néha pedig egy áltemetés és álesküvő is becsúszik a túlélés érdekében.
Gallagherék olyanok, mint egy hurrikán, ami mindent magába szippant, mégis csak szeretni lehet őket.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Gone - Elveszett (2012)

szerda, április 18, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
Az Elveszett logikátlan, kidolgozatlan és gyenge thriller. Helyszínelők résznek elment volna, persze ott is egy gyengébb szériaelemként, de a film 94 percben dolgozza fel a történetet. A jelenetek időnként érdekfeszítőek, máskor meg a távirányító után nyúlósak, igaz a moziban erre nincs lehetőség. Bosszantó, hogy mennyire el lehet rontani egy filmet. Az egész tartalmasabb lett volna 40percben, mert sok a felesleges semmit mondó jelenet. Egy premier előtti vetítés keretein belül tekinthettem meg a filmet. Vegyes érzelmekkel távoztam a moziból, a temérdek logikai bukfenc ellenére, a cselekmény érdekesnek mondható, de jónak semmiképp. Sokat kihozhatott volna Allison Burnet (Underworld: Ébredés) az ötletből, mert az szerintem alapvetően jó. Ehelyett inkább egy gagyi forgatókönyv, szürke karakterek és kiszámítható jelenetek kerültek mozivászonra. További bosszantó elem, hogy Jennifer Carpenter (Dexter) neve még az előzetes alatt felkeltette az érdeklődésemet a film iránt, erre pedig konstatálnom kellett, hogy összesen körülbelül 5 percet kapott. Az egyébként általam tehetségesnek tartott színésznő olyan, mintha csak a film marketingje és büdzséje miatt került volna  be a produkcióba. Van egy kis átverés szájíze is a hollywoodi drámának.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones S02e02- Trónok harca 2.évad 2. rész(2012)

csütörtök, április 12, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments
A trónért való küzdelem folytatódik...




A második évad éppen jókor érkezett. Sokat kellett rá várni, de az utolsó hónapokat eltudtam ütni a Spartacussal. Úgyhogy szerencsére továbbra sem maradok sorozat nélkül. Ráadásul, ha minden igaz az Alexandra kiadó gondozásában hamarosan érkezik az ötödik könyv is bár egyfolytában tologatják az időpontot és sajna annyira még nem vagyok profi, hogy a helyenként óangol nyelvezeten íródott regényt elolvassam. Nem gond, addig lelkes néző maradok. Az évadot a horvátországi Dubrovnik mellett az Észak-Ír Belfastban is forgatták, ahol különleges időjárási viszonyokkal kellett szembenézniük. A mostani rész The Night Lands címet viseli.
Figyelem! A következő bekezdés minimális cselekmény leírást tartalmazhat!

A második évad második részének cselekményéből: Az újonnan toborzott bűnözőkből álló éjjeli őr csapatot beérik a fattyúkat üldöző katonák, de Yoren "röhögve" lekoptatja őket. Gendry rájön, hogy a mostanság Arry néven futó Arya igazából lány. Tyrion továbbra is köpi a poénokat és szervezkedik egy kupa bor mellett.Jon Snow, Sam és a felderítők Crasternél pihennek akinek fura módon rengeteg lánya van (akiket feleségként is használ), fiai azonban egyáltalán nincsenek. Theon megérkezik a Vas szigetekre, ahol nem egészen azt kapja amit várt. Stannis és a Vörös Asszony egyre betegebb dolgokat tesznek meg a trón reményében.
Pozitív: Balon Greyjoy és Yara (könyvben Asha) kemény oltása Theon felé (én felröhögtem, szegééény)
Negatív: Ízléstelen és fölösleges szexjelenetek. Theon a hajón a nőnek nevezett rémmel, Kisujj szájtörölgetése a borbélyban. Nem vagyok prűd, de maradjunk már a jó ízlés határán.
Vélemény: A sorozat kezd mégjobban eltávolodni a könyvtől, pedig George R.R. Martin még mindig jelentős szerepet vállal a forgatókönyvírásban. Úgylátszik megelégedett azzal, hogy az első évad hatására dupla annyian vették meg a könyveit mint eddig. A rész a közepéig elég langyoska, de a végére kapunk gondolkodni valót rendesen. Kezd jelentősebb szerepet kapni a Skinsből megismert Hannah Murrey, aki tökéletesen passzol a zavarodott és elnyomott Gilly (magyar könyvben Szegfű) karakteréhez. Sam féltékenykedése néhol idegesítő, látszik, hogy nem volt nővel (muhaha).Sajnos tényleg sok az értelmetlen meztelenkedés még számomra is, főleg úgy, hogy néhány elég gusztustalan. Nem értem, hogy ezt a Petyr féle vörös lámpás negyed vonalat miért kell erőltetni. Ha a férfi nézők szemének szánták legalább valami kívánatos menyecskét raktak volna oda. Az epizód utolsó percei ütősek voltak, ez már az igazi GoT fíling. Várom a következőt. Gondolkoztam a nyolc ponton, de azt nagyon elfogultnak tartottam. Egyelőre marad az erős hetes.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Walking Dead 1. évad (2010)

szerda, április 11, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
A 2010-es év egyik nagy sorozat meglepetése volt. A nézőszám kimagasló volt a sorozat debütálásakor. 2010 Október 31-én  5.35 millió nézőt tapasztott a Tv elé. Az AMC csatorna elégedett lehetett a zombik iránti érdeklődés az egész évad alatt kitartott és fináléra már 6 millióan voltak kíváncsiak. A poszt-apokaliptikus zombi horror a kritikusok szemében is kedvező fogadtatást kapot. Jelölték Golden Globe díjra Dráma kategóriában, de végül csak egy Emmy-t sikerült bezsebelnie a Frank Darabont (A Remény Rabjai, Halálsoron) vezette produkciónak. A  képregény-adaptáción alapuló 6 felvonásos széria szerintem néhány éven belül majd valamelyik kereskedelmi csatornán fog visszaköszönteni. Ha pedig ráharap a magyar közönség, akkor berendelik a 13-részes 2. évadot is. A szereplők tekintetében is magasra tették az AMC-nél a mércét,  Andrew Lincoln (Médium), Sarah Wayne Callies (Szökés - Dr. Sarah Tancredi) Laurie Holden (Silent Hill, A köd) és Norman Reedus (Testvérbosszú) a széria húzónevei, de a többiek (Jon Bernthal, Jeffrey DeMunn, Adam Minarovich, Chandler Riggs, Michael Rooker, Sarah Wayne Callies, Steven Yeun, Alexyz Danine Kemp, Madison Lintz, Jeryl Prescott IronE Singleton) is rutinos színeszek számítanak. A produkció kegyetlenül leköti a nézőt, engem is porszívóként szippantott magába és az első évadot egy nap alatt végigdaráltam... Sorozatfüggőknek kötelező!

Rick Grimes Andrew Lincoln egy helyi seriff, aki egy balul elsült akcióban lövést kap és kómába kerül. A következő képe egy üres kórház egy kiszáradt virágcsokorral. Hamar rádöbben, hogy valami nincs rendjén, szeretett kisvárosában hullák tömkelege és zombik hada fogadja. Haza siet feleségéhez és fiához, de csak zombikat talál a környéken. A zombiapokalipszist képtelen elfogadni, de rá kell döbbennie, hogy a világ fenekestül felfordult és minden megszűnt létezni. A zombik majdnem elkapják, de egy sorstárs apa-fia duó megmenti az életét. Felépülése után szedi a cókmókját és útnak indul, hogy a városban keresse meg családját. A városban zombik népes létszámban tárt karokkal fogadják. Szerencséjére összetalálkozik egy csapattal és sikerül kereket oldaniuk...
 
A sorozat háttérre egy különleges poszt-apokaliptikus Amerika. Kitör egy ismeretlen járvány és a megfertőződött emberek a halál után pár órával rothadó élőhalottként térnek vissza. A "járkálók" lassú mozgása mellé  folyamatos farkaséhség párosul, így zombijaink irdatlan nagy veszélyt jelentenek. Hőseinknek próbálnak életben maradni, de a zombikkal nem lehet végezni akárhogy. A fejüket kell venni, fejbe kell őket lőni stb. Megjelenik egy-két altestétől megvált karjain kúszó zombi is a járkálók sebessége párhuzamban van a sorozat tempójával, de egyáltalán nem vontatott a sorozat. Rengeteg izgalmas jelenet követi egymást, csak a néző nem tud meg semmit a kialakult helyzetről, más fényben világítja meg a széria a zombiapokalipszist az biztos. Nem a legpörgősebb sorozat annyi szent, de az egész jól kidolgozott karakterek, átgondolt drámai elemek és a zombivadászat abbahagyhatatlanná varázsolja az egészet. A hat rész alatt tulajdonképpen annyi történt, hogy leszámolnak rengeteg zombival, felrobbantanak 1-2 épületet és kiderül, hogy túlélőkből igen kevés van.
 A rendezés mesteri, kihozták a sztoriból a maximumot, Frank Darabont meglehetősen jól keverte a lapokat, remek kis jeleneteket rakott össze. A karaktereken van, még mit csiszolni, mert nem feltétlenül sajnálnám ha egyiket másikat véletlenül kicsit megcsócsálnának a zombik.

Vigyázat függéseget okoz... Kötelező!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Polisse (2011)

kedd, április 10, 2012 Bejegyezte: NBence Comments
   Az idei év első felében mozikba került francia filmek közül bizony nem egy, komoly pozitív meglepetéssel szolgálhatott sokak számára. Elég csak az Életrevalók (2011) c. alkotást kiemelnem, amely bizony egy csapásra újból a csúcsra juttatta a francia filmek megítélését. A humoron – és persze a romantikán– kívül van még egy, Franciaországban tradicionálisan erős műfaj, ez pedig a bűnügyi mozik világa. Egy európai néző számára, aki ilyen jellegű filmek után érdeklődik, túl idegennek hat a tengerentúli filmgyártás ezen vonulata. Természetesen nem kevés ikonikus jelentőségű munka született az Egyesült Államokban, az viszont tagadhatatlan, hogy az ottani kérdések és az öreg kontinens problémái között nem mindig van átfedés. A francia filmgyártás azonban remekül orvosolja ezt, különutas felfogásának hála olyan oldalát tudja megmutatni a világnak, amelyre bizonyára sokan kíváncsiak vagyunk.

 
   Jelen filmünk másképpen közelít a témához, mint azt megszokhattuk például a Halálos közellenség (2008), 36 (2004), vagy  A gyűlölet (1996) esetében. Nem próbál valami rendkívül csavaros történetvezetéssel, drámai izgalmakkal, vagy szemkápráztató akciójelenetekkel operálni, egész egyszerűen leplezetlenül elénk tárja a hétköznapi borzalmakat. A film egyébként is önmagáért beszél, dokumentarista stílusa és az ebből fakadó töredezettsége nem hagy esélyt egy teljesebb ív felépülésének. A rendező nem kis rizikót vállalt ezzel a módszerrel, hiszen a hitelesség túlzott hangsúlyozása bizony a befogadhatóság rovására mehet, erősen korlátozva a magyarázó tartalmakat és az is előfordulhat, hogy a nézőre is túl nagy terhet ró ezáltal. Mert itt nem elég csak szörnyülködni, vagy csodálkozni, némely esetben gondolkodni kell – néha nem is keveset.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Another Year - Még egy év (2010)

hétfő, április 09, 2012 Bejegyezte: Kónya Comments
Mike Leigh nem éppen jókedélyű, vidám filmjeiről híres, így a néző ne is várjon mást, ha meglátja egy filmnél az ő nevét. Talán a Hajrá boldogság (a film, amit sokan utálnak Sally Hawkins "tenyérbemászó és idegesítő" alakítása miatt, de én imádom akkor is) kivételnek számíthat, bár az is más, mint aminek az amerikai előzetesek beállítják (mivel az amcsi trailerek egy "egy-a-sok-közül romantikus komédiának állították be"). Legutóbbi filmje nem lóg ki a sorból, jelenleg tárgyalt alkotása is egy őszinte látlelet az emberi lélekről és a boldogságról, depresszióról, halálról és öregségről, évszakokkal érzékeltetve az idő múlását. Igen, ha azt gondolod, hogy ezek egyenként is kellőképpen tömény és komoly témák, akkor igazad van, de abban is van ám igazság, hogy az öreg piszkosul ért mindehhez, és mindig profinak bizonyul, ha erről van szó. Mellesleg teszi mindezt úgy, hogy itt-ott mosolyra is fakaszt minket. Azért azt mondom, nem hiába volt ennek a forgatókönyve Oscarra jelölve két éve. De azt is le kell szögeznem, ne várjon senki hollywood-i szabályrendszer szerinti cselekményfolyamot, mert az itt le van csupaszítva. Épp ezért tetszik. Nem közhelyekben gondolkozik, hanem annál sokkal mélyebbre ás.

Na de térjünk a lényegre:

A történet egy idős házaspár körül bonyolódik. Szó szerint körülöttük bonyolódik, mert míg ők élik harmonikus kis életüket, veteményeznek, főzőcskéznek és egyszerűen boldogok, addig a körülöttük lévő emberek, ismerőseik az élet súlyával vívódnak megállás nélkül. Akad egy csupaszív, túlsúlyos egyedülálló férfi, egy nulla életkedvvel rendelkező nő (bár ő csupán a film legelején van), és még sokan mások. Akárcsak egy "Szomorú emberek klubja", ahol ez a két kedves idős emberke az, aki csendes részvéttel és életvidámsággal próbálja meggyógyítani a beteg lelkeket:

Aránylag lazán összekapcsolódó, kvázi epizódokból áll ez a két órás dolgozat, hol vidámabb, hol tragikus a hangvétel, de valahogyan mindvégig áthatja egyfajta keserédes íz. Több helyen szomorú filmnek lehet nevezni, és igazunk is van. Szomorú, mert valódi emberi problémákkal találkozhatunk, amikkel akár majd nekünk is meggyűlhet a bajunk, de igyekszünk jó képet vágni hozzá. Melankolikus elmélkedés magáról az Életről. Hogyan dolgozzuk fel az idő múlását, és magát a halált? Konkrét választ ugyan a film nem ad, Leigh inkább csak felvet dolgokat, filozofál, kérdez, de sose válaszol. Nem befolyásolja a gondolkodásunkat, hanem csak illusztrál, és amikor a végén elsötétül a kép és következik a stáblista, a néző csak ül és bámul maga elé. Feloldásról, bármiféle megoldásról szó sincs, a befejezés csak jelképes értékű, nem lélegzünk fel, egészen nyugtalanító a zárás.

Azon kívül abszolút emberi film. Az öregapós cselekménytempó ellenére a dolgozat nem válik egy percre se unalmassá, mert a precízen megírt dialógusok frissen tartják a művet, az azokat előadó színészek pedig egytől-egyig brilíroznak. Kezdve Jim Broadbent-tel, aztán a feleségét játszó Ruth Sheen is tündököl, muszáj szeretni őket.

A leghálásabb szerep azonban a mániás depressziós, alkoholista és harsány természetű Mary-t megformáló Lesley Manville-é, akinek a játéka egész egyszerűen fenomenális. Fenomenális úgy, hogy valahogy mégse emelkedik ki a filmből, hanem belesimul. Zseniális, mert természetes, autentikusnak hat. És zseniális, mert az ember egy egész érzelmi skálán végigmozog a film végéig ami őt illeti. Egyszer szimpatikus, máskor idegsítő, egyszer vicces, aztán szánalmas, legvégül pedig már sajnáljuk őt. Lenyűgözött tényleg, így visszagondolva. De persze hasonló vonatkozik a többi színészre is, de nem szeretnék mindenkire külön-külön kitérni.

Leigh ezúttal se nyúlt tehát mellé. Finom humorral és kiváló érzékkel megalkotott filmje talán igényel türelmet a pörgősebb filmekhez szokott nézőktől, viszont engem mindenképpen megragadott az őszinte hangvételével. Erős, elgondolkodtató alkotás. Ajánlom mindenkinek, de tényleg.







...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Game of Thrones S02e01- Trónok harca 2.évad 1. rész

szombat, április 07, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments
Királyi házak csatája egy trónért. Vajon melyikük fog uralkodni végül?


Kezdeném azzal, hogy hatalmas Trónok harca rajongó vagyok. Az első évad nálam abszolút 10/10 minden hibája ellenére. Miután megnéztem belőle pár részt, nem is értettem, hogyan maradhatott ki eddig ez a könyvélmény. Na jó, bármekkora kékharisnya is vagyok, mostanság hanyagolom a kortárs irodalmat. Lényeg, hogy egy szuszra kivégeztem a négy könyvet és mostanában próbálok bajlódni az ötödikkel (egyelőre csak az angol nyelvű kiadással). Mivel az elsőt a sorozattal párhuzamosan olvastam, feltűnt előbbi szolgalelkűsége. A dialógok és a cselekmény szinte pontosan követik a könyvet, ahol meg nem az vagy dobott a dolgon vagy mindenképp szükséges volt. A szereplőkkel nagyjából elégedett voltam, főként a Lannistereket (Peter Dinklage,Jack Gleeson,Lena Headey) találták el nagyon, de a többiek is elég jók voltak (oké, azért John Snow-tól agybajt kapok).

Tehát vége lett az évadnak és a sorozatfanok enyhe szomorúságával vettem tudomásul, hogy a következő csak 10 hónap múlva érkezik. Addig a könyvekkel pótoltam éhségemet, de ettől függetlenül kiváncsi voltam, hogyan is térnek majd vissza kedvelt szereplőim. Most végre ennek is eljött az ideje.

Figyelem! A következő bejegyzés előzményeket tartalmaz, főként azok számára, akik nem látták az első évadot.
Az előző évad végéből : Robert Baratheon halála után a királyság megrendül, de végül "fia" Joffrey kerül a Vastrónusra. Kivégezteti Ned Starkot. Arya-nak sikerül elmenekülnie az Éjjeli Őrség egy tagjával, Yoren-nel, de Sansa-t a Lannisterek túszként tartják fogva. Stark fia Robb Észak királyává nevezteti ki magát és bosszút esküszik a Lannisterek ellen. Elfogja Jamie-t. A Baratheon testvérek is harcba szállnak a trónért, Tywin Lannister pedig kinevezi Tyrion-t a Király Segítőjévé .Daenerys-nek megszületnek a sárkányai.
A második évad eleje:
Joffrey kegyetlenebb, mint valaha. Találkozunk Stannis-sel ( a néhai Robert testvére), megismerjük leghűbb szolgáját Davos-t és a Vörös Asszonyt, akiről egyelőre keveset tudunk. Tyrion Cersei-t próbálja újabb szankciók bevezetésére vagy más stratégiai lépésekre téríteni a trónért vívott harcban. Bran farkasálmokat lát, Daenerys pedig  khalasar-ját szeretné jobb körülmények közé juttatni.
Pozitív: Joffrey ismét hatalmas csicska pofont kap, ezúttal azonban nem  Tyrion-tól , hanem anyucitól
Negatív: Amikor Dany a vállán ülő sárkányt eteti sajnos nem oda néz ahol a sárkánynak lennie kellene.

Vélemény :Mint már említettem, az első évad hűen követi a regényt. A második már nem teszi ezt, amit a készítők előre be is jelentettek. Nagyon sok új jelenettel fognak találkozni az olvasók amik egyáltalán nem vagy másként szerepeltek a könyvben. Az évad új színészei egyelőre még nem találják a helyüket, de reményeim szerint hamarosan belerázódnak. A nagyobb büdzsének hála a  látvány sokkal szebb lett. Ez a farkasokon látszik különösképp, akik az első évadban inkább aranyos kutyuskák voltak akik a kamerába nézegettek. Mára bizony belőlük is óriási, ijesztő vadállat lett. Az első rész sok semmitmondó beszélgetést tartalmaz, melyek nyilván az előző évadot hivatottak memóriafrissíteni. Valamennyi stílusváltás megfigyelhető aminek a könyvtől
való eltávolodáshoz van köze. A rész egyáltalán nem rossz, de nekem az összes eddigi közül a legkevésbé tetszetős. Évad nyitónak valami ütősebbet vártam volna, de még így is tudom ajánlani és biztos , hogy tovább nézem.
WINTER IS COMING. WAR IS COMING.

Trónok harca előzetes:




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Hunger Games-Az Éhezők Viadala (2012)

csütörtök, április 05, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments
Mit tennél meg az életedért? Megölnéd a barátod? Gyerekeket gyilkolnál? Természetesen nem. Mondjuk mi. Katniss Everdeen egy olyan társadalomban él ahol ezt muszáj megtennie. Nemcsak magáért, a családjáért is.



Amikor kötelező olvasmány volt A Legyek Ura ura, én imádtam. Kezembe került a Battle Royale és faltam a sorait, benyomtam egy nap alatt. Azóta hiányt érzek ebben a témában és bár voltak próbálkozások (Truancy), egyik sem közelítette meg William Golding vagy Takami Kósun regényét. Mostanában szóltak, hogy van egy Suzanne Collins trilógia, mely hasonló témát dolgoz fel és az első rész éppen most megy a mozikban. Nem tudom, ezekről a tinidivat olvasmányokról én mindig lemaradok ( a Twilight sorozattal is így volt ez, de azt azóta sem voltam hajlandó elolvasni). Szóval kellettek nekem a Suzanne Collins könyvek és két nap alatt kivégeztem mind a hármat. Nem azért, mert olyan jó volt, hanem a kamasz közönségnek szóló egyszerű megszólítási mód és a nem túl bonyolult, helyenként kidolgozatlan cselekmény miatt. Mindenesetre annyit elért, hogy úgy érezzem el kell jutnom a végéig. Amúgy a könyv olyan, mintha a Battle Royale és a Twilight (az első rész feléig bírtam) gombóccá gyúrása lenne. Előbbinél rosszabb, utóbbinál csak jobb lehet... A  serdülőknek hozzájuk hasonló új bálványt adott, az örökké önmagát marcangoló főhős,az átlagos lány Katniss személyében, aki sosem tudja eldönteni, hogy amit tesz az jó vagy hasznos-e, önmagáról torz testképet alkot és két fiú között vívódik folyamatosan. Viszlát Bella, helló Katniss!
Miután tehát végeztem a könyvvel, utána néztem kicsit a filmnek. Mindenhol jó, nyolc pont körüli értékelést kapott, úgyhogy beneveztem egy barátommal mozijegyre. Már három nappal előre lefoglaltam a jegyet és tűkön ülve vártam, hogy milyen jó lesz. Nem volt az, bár a BR filmet üti...

Ez csak amiatt volt érdekes, hogy a könyvet össze tudjuk hasonlítani a filmmel, de most térjünk a lényegre.
Ebben a disztópiában pár száz évvel utánunk járunk. Bolygónk nagy részét elöntötte a víz és csak Észak-Amerika bizonyos területei maradtak szárazon. A helyszín Panem, melyet a Kapitólium irányít. Panemet 13 körzetre osztották, melynek szinte összesében nyomorognak az emberek, csak a Kapitólium lakói dúskálnak a földi javakban,melyeket a szegényebb kerületek lakóival termeltetnek meg maguknak. Miután a 13. körzet fellázad a Kapitólium nukleáris támadással megsemmisíti, a többi körlet lakói számára pedig elrendeli az Éhezők Viadalát, mely minden évben a lázadásra emlékezteti őket.
Az Éhezők Viadala az Aratás napjával kezdődik, amikor minden kerületből egy fiút és egy lányt (12-18 közöttiek) kiválasztanak azért, hogy élethalálharcot vívjanak egymással. Tehát 24 embernek kell egy arénában megküzdenie és a végén csak egy maradhat.
A 74. viadalon Katniss Everdeen hugicája Prim lesz kerületük női kiválasztottja. Katniss  egy percig sem habozik, azonnal felajánlja magát helyette, pedig tudja, hogy az arénában biztos halál várja. Ezután kisorsolják a másik kiválasztottat; a népszerű és kedves Peeta Mellarkot. Katniss és Peeta elkezdenek felkészülni a versenyre, időközben pedig próbálnak nem nagyon összebarátkozni, hiszen ha eljön az idő nekik is végezniük kell egymással.
Ugye érdekesen hangzik? Mekkora becsapás...Ezek voltak a film első percei amikor még reménykedtem. Aztán semmi.Akcióra ne számítsunk legalább egy órán keresztül. Ez a rész szól arról (muhaha amerikanizált BR) amikor a főhősök lábát legyantázzák (?) és kiszedik a szemöldöküket, hogy minél csinibben mutassanak a nagy megmérettetésen. Oké ez a könyvben is így volt vagy száz oldalig, na de ne már. Minden versenyző szép ruhákban vonulgat, apró ámde hiteltelen jeleneteket látunk arról, hogy mennyire örülnek pár falat kajának. Megismerjük a Woody Harrelson alakította Haymitch-t (hahh végre egy húzónév) és a riasztó külsejű Effie-t ( Elizabeth Banks). Ők mentorálják (?) hőseinket a viadal kezdetéig.
Majd amikor már befaltuk a pop-cornt, lehúztuk a kólát és ügyes-bajos dolgaink miatt fészkelődni kezdenénk megkezdődik AZ ÉHEZŐK VIADALA. Na végre...
Csitítgatom mellettem ülő társamat, hogy most fog beindulni. Másik oldalamon egy pár. A srác folyamatosan röhög, mondván ilyen szart még nem látott. Sebaj, jön a harc innen már csak jó lehet.
Mégsem... Az akcióból és a halálból a folyamatos kamerarángás miatt semmit nem látunk. Nem tudom, hogy ez a korhatár kicselezésére irányuló kísérlet akar lenni, de mindenképpen rettenetes.  Nagyon kevés a nagytotál és sokszor hiányzik a szemszög. Örültem volna ha mikor a szereplők megérkeznek a Kapitóliumba és az egyik felkiált; "milyen hatalmas!", az nekem is megvan mutatva. 
A jelenetek sokszor érthetetlenné válhatnak olyan nézők számára, akik a könyvet nem olvasták. Nevetséges szituációkat hoz a vágás és a  technikai forgatókönyv is. Ilyen például az amikor valaki ül a fán, alatta nagy csoport akik megakarják gyilkolni. Utánamászni nem tudnak, mert túl nehezek, ezért rálőnek nyíllal, amihez bénák. Ezt még el is hinném. Ám amikor látom azt, hogy a fa alatt lévő egyik hölgy egy gyíkot kétszer is eltalál dobókéssel akkor már szívom a fogamat, hogy hagyjuk már... Miért nem szedte le? A jelenet jó lett volna , de nem ilyen sorrendben. Ennyi.
Nekem a legtöbb karakterrel nem sikerült együtt éreznem, még Katniss sorsa sem tudott meghatni ugyanis vagy a színészi játék vagy a jellemábrázolás volt rossz. Peeta (Josh Hutcherson), aki egyébként a könyv egyik legszimpatikusabb alakja, itt néha kifejezetten idegesítő. Katniss (Jennifer Lawrence) pedig nem sok arcjátékot mutat. Üdítő színfolt a már említett Woody Harrelson és a színes bőrű kislány Amandla Stenberg.

A film erős bírálatot fogalmaz meg mai fogyasztó társadalmunkkal szemben. Burkolt üzenetet hordoz magában a média erősen butító, leépítő és demoralizáló hatásairól.  Valóban hasznos lehet a fiatalok számára, ha nem csak a csillogó vámpírlényeken agyalnak, hanem azon is mire megyünk a pénz és a hatalmaskodás okozta önámítással, de én még mindig egy olyan író/forgatókönyvíróra várok aki ezt értelmesebben feltudja dolgozni.Persze, lehet csak ez az egy módja van, hogy szélesebb körben is eljusson az infó és dicséretre méltó, hogy vannak akik próbálkoznak ezzel.

Ha megfeszülök se tudok erre a filmre nyolcast adni, pedig nagyon szerettem volna. Szurkolok a folytatásnak, hátha addigra összeállnak a dolgok. Addig dobok egy hatost, reménykedve abban, hogy a rajongók nem köveznek meg.
Az Éhezők Viadala előzetes:








...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Wrath of the Titans - A titánok haragja (2012)

kedd, április 03, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
A 2009-ben megjelent Avatar sokak szerint új korszakot teremtett a 3D-s moziélmény szempontjából, mert  igényes, kifinomult vizuális élményt nyújt a mozi. Akkor sokan a hagyományos technológiával készült filmek végét károgták, de szerencsére nem lett igazuk, mert kiderült, hogy a profi 3D meglehetősen drága, az olcsó verzió pedig nem üt akkorát. Az azóta eltelt időben szerintem egyetlen olyan filmet sem sikerült leforgatni, ami hasonló extázist okozott volna. A titánok harca, A Halhatatlanok és A leleményes Hugo igazán jól sikeredett, de egyik sem ért James Cameron produkciójának nyomába. A 3D leggyakrabban csak drágább mozijegyet jelent, tehát érdemes utánajárni, hogy az adott film tényleg megéri-e az extra pénzt. A titánok haragja olyan, hogy ha moziban nézed meg akkor egy korrekt 3D-s élményt kapsz a pénzedért, nem úgy mint a Harry Potter 7-ben, de katarzisra A titánok haragjánál se számíts.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Artist- A némafilmes (2011)

hétfő, március 26, 2012 Bejegyezte: D. E. Comments

Azokat a filmeket amik Oscart kapnak azért illik végig nézni. Lehet aztán szeretni vagy sem, de egy igazi mozibubus igenis leül, meglesi, majd az asztalra csapva szitkozódva elmondhatja véleményét, hogy mennyire rossz vagy jó is volt ez. Az idei szoborszórást többen szidták, mondván "butul az Oscar", ezért is kellett mielőbb megnéznem A némafilmest. Ugyanis, mint a kis hazánknak leforgatott cím is elmondja; a film néma. Igen, valóban  nincsenek párbeszédek (1-2 kivételtől eltekintve, többek között ezért is nem nevezhetjük klasszikus némafilmnek). Igen, fekete-fehér. Igen, 5 Oscar díjat kapott. Na nézzük miért is...


1927 -ben George Valentin( Jean Dujardin) a népszerű és mérhetetlen egóval rendelkező színész karrierje csúcsára ért. Nők százai bálványozzák, minden mozi tele a plakátjaival, luxus körülmények között él és szerelmes is lesz. Amikor azt hiszi minden tökéletes, karrierje elkezd derékbe törni, ugyanis a stúdióvezető Zimmer (John Goodman) bejelenti, hogy a hangosfilmek készítésében látja a jövőt. George nem hisz neki, nem látja a művészi értéket abban, ha egy filmben beszélnek (mellesleg akkoriban ezzel nagyon sok rendező és színész így volt) és minden erejét és tehetségét latba vetve harcol a némafilmekért és önmaga szerepéért azokban. Verbális zárkózottsága szinte már filozófia: a  némafilm némasága számára maga a kifejező alkotás, nem pedig hiányosság. Miközben hiú barátunk  munkássága lassan összeomlani látszik, egy lány, akit hajdanán ő karolt fel, egyre híresebb és elismertebb lesz, mint a hangosfilmek új üdvöskéje.
Peppy Millerrel (Bérénice Bejo) van tele már az utca, az ő nevét sikongatják a hűtlen rajongók, George csillaga pedig elkezd feledésbe merülni. Életük párhuzamosan halad egymás mellett és hiába a  kölcsönös egymás iránt érzett vonzalom, sokáig ez a románc mégsem szökkenhet szárba.
Amikor George rájön, hogy a hangosfilmek végleg átvették a hatalmat, teljesen összeomlik, alkoholba fojtja bánatát és elégeti filmjeit. Ezt a filmanyag gyúlékonyságára való tekintettel akár öngyilkossági kísérletnek is felfoghatjuk. Peppy az egyetlen aki segíthet a meghasonlott színészen, ha még egyáltalán szeretne...

Röviden ennyi a sztori. Egyszerű, de nagyszerű. Miért? Mert abszolút megfelel az eredeti némafilmes sémának. Bűbájos történet, amit az ember gyermeki mosollyal tud végigülni, néha picit meghatódva. Közben arra gondoltam, hogy én akinek legnagyobb némafilmes élményei a Stan és Pan és a  Chaplin féle burleszkek voltak ( pár nagy klasszist azért megnéztem, de ez azért nem ugyanaz, mintha száz éves lennék), talán nem is tudok erről hozzáértő véleményt mondani. Legszívesebben a dédit (ha lenne még olyanom) ültettem volna be magam mellé vagy valakit, aki csak ilyet látott és faggattam volna, hogy ; csakugyan így nézett ez ki??
A válasz pedig sok helyen igen.

Tehát, mindez 5 aranyszobrot ért meg. Köztük a Legjobb film, a Legjobb rendező és a Legjobb színész díját. Hogy megérdemelten-e? Bárcsak ott tarthatnék, hogy ezt én mondjam meg. Tény, hogy egy nagyon jó kis moziról beszélünk, amely kellemesen megbizseregteti az ember lelkét, de nem fog éjszakákon át motoszkálni a fejedben a történet. Valóban nagyon eredeti ötlet volt újból előhozakodni egy ilyen jellegű próbálkozással és lehet köpködni, hogy előástak valami régi bárgyú ratyit, de mégse jutott eszébe mostanság senki másnak ilyet csinálni. Kérdés az, hogy csak azért, mert egy film 95%-ban nem beszélnek és csak zenei kíséret szól illetve kórhű jelmezekben próbálják a burleszket és az Errol Flynn fílinget visszahozni az jelent-e Oscart?

Jean Dujardin, mint a ceruza bajuszú George nagyon adja és tökéletesen megértem milyen nehéz dolguk lehetett mai színészeknek egyszer csak magasfokú piedesztálra emelni az arcmimikát egy olyan világban ahol a hang gyakran elviszi a gyengébb játékot is, de nekem mégis jobban tetszett a bájos Bérénice Bejo, aki nyilvánvalóan nem csak azért került bele a filmbe, mert a rendező felesége. Üdítő ahogy alakít. A statisztákra azonban illett volna jobban odafigyelni. Nyilvánvaló, hogy egy-két személy abszolút nem tudta mibe keveredett, John Goodman pedig, akármennyire is csípem, nekem nem feküdt ide.

Michel Hazanavicius munkája különleges gyöngyszem és korunkban tényleg eredetinek mondható, főleg úgy , hogy a vágást is ő végezte Anne-Sophie Bion-nal karöltve. És, hogy mi a tuti a vágásban? Az, hogy rossz, méghozzá nem is kicsit. Pontosan annyira, mint amilyen a huszas, harmincas években volt. Rosszul vágni pedig nagyon nehéz, főleg akkor, ha az ember jól tud.
Mint már említettem, a film nem teljesen néma. Ludovic Bource páratlan klasszikusai kísérik, az egyik legjelentősebb jelenetben, a főhős rémálmában pedig mindennek és mindenkinek van hangja, csak neki nem.

Lehet látatlanban szapulni A némafilmest, de nem éri meg. Nézd meg, aztán beszélj róla. Nem baj, ha odáig vagy a mainstreem filmekért, vedd elő ezt egy kedves múltidézésként és halld meg az üzenetét. Ha pedig úgy érzed, ez az a stílus amit Te már nem bírsz elviselni, akkor hagyd ki. Ebben az esetben nem vesztettél vele sokat.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Nineteen Eighty-Four - 1984 (1984)

hétfő, március 26, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
A múlthéten kiderült, hogy a klasszikus sci-fiből remaket készítenek és a hír hatására született az elhatározás, hogy klaviatúrát ragadok és bemutatom egyik örök kedvencemet. George Orwell 1984 című könyve sokakat magával ragadott/ragad az emberiség egy sötét világába kalauzol minket. Michael Radford rendezte film a szakmában, nem mondható túl sikeresnek, a komolyabb elismerések közül csak egy Bafta jelölést sikerült összehoznia. Az 1984 világképe egyértelműen párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal, elsősorban a Sztálin vezette Szovjetunióval. Orwell olyan korban élt, mikor a zsarnokság, a diktatúra valóságosan is jelen volt Szovjetunióban, Németországban és más országokban, ahol a kormány vasmarokkal uralkodott saját polgárain, ahol az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak.
A Föld lakossága egy nukleáris konfliktust követően három országra oszlik, melyek állandó harcban állnak egymással. A filmben a párt kormánya négy fő minisztériumból áll, melyek nevei a feladatuk ellenpárjainak felelnek meg. A Béke Minisztérium a hadügyekkel, az Igazság Minisztérium hazugságokkal, a Szeretet Minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel foglalkozik. 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

We need to talk about Kevin - Beszélnünk kell Kevinről (2011)

csütörtök, március 22, 2012 Bejegyezte: Györki Dávid Comments
Lynne Ramsay, skót rendező Lionel Shriver író azonos című levélregényét az emlékfoszlányok és az álomképek szövevényes összefonódásával formálta át a filmvászonra. A történet menetét vagy egy képi asszociáció vagy egy visszatérő hanghatás összekapcsolásával követi végig, amely a jelenetek összeszerkesztését izgalmassá és feszülté teszi, még ha időben folyamatosan cikáz a múlt és az aktuális történések között.
Így amíg a főszereplő benső vívódásai közepette igyekszik megtalálnia a történtek magyarázatát, addig a nézőnek a mozaik cselekményt kell össze raknia és kiderítenie, hogy egyáltalán mi is történhetett. 
A történetben Eva (Tilda Swinton), feláldozza egész addig életét és szakmai törekvéseit, azért, hogy megszülhesse első gyermekét, Kevint (Ezra Miller). Ez még egy ideális családi történet kezdetének mondható, hiszen egy megfelelő anyagi háttérrel rendelkező, művelt, érett pár vállal gyermeket, még ha ez okoz az anyában némi bizonytalanságot, hiszen komoly karrier előtt áll, de mégis ezt feláldozza a családalapítás érdekében. Viszont, már a baba fogantatása, ami egy átmulatott éjszaka véletlen következménye és a szülés utáni közvetlen időszak, ami a baba megállás nélküli sírásával telik, hagy a nézőben némi bizonytalanságot, hogy ez tényleg egy minden szempontból átgondolt döntés volt-e az anya részéről.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Anonymus (2011)

vasárnap, március 18, 2012 Bejegyezte: Tom Wathe Comments
Roland Emmerich neve egybeforrt az apokalipszissel: az ő keze alatt elpusztult a fél világ, jött Godzilla, jöttek űrlények a függetlenség napján, 2012-ben pedig természeti katasztrófák sorozata fogja sújtani a Földet, de John Cusack valahogy mindig hajszálhíján megússza. Így, amikor megnéztem a trailert, nem gondoltam volna, hogy ő ül a rendezői székben. Talán Woody Allen-re is előbb tippeltem volna. 
 
A film egy régóta elfelejtett teóriát éleszt újjá, mégpedig azt, hogy Shakespeare műveit nem ő írta. Így a film a XV. századi Angliába teleportál minket, I. Erzsébet korába, oda, ahol az emberek esténként színházba jártak és nem Barátok Köztöt néztek a tévében. A színház azonban ugyanúgy a politikai manipuláció egyik eszköze, mint jelenkorban a tévé. 

 A történet egy in medias res-el kezd, majd visszaugrunk az időben és láthatjuk Edward de Verdét, Oxford grófját, amint 9 évesen már drámákat ír. Ezután a filmre a későbbiekben is jellemző időugrás következik, majd megtudjuk, hogy az ifjú Edward (Jamie Campbell Bower), William Cecilehez (David Thewlis) költözik. Azonban bekövetkezik a végzetes baleset, ami egy lavinát indít el: Edward leszúrja a szobájában rejtőzködő férfit, aki a verseit akarta ellopni, Willam pedig azt kéri hallgatásáért cserébe, hogy vegye el a lányát, ezzel a család vagyonát és helyét biztosítja. Edward megteszi ezt, bár nem érez semmit a lány iránt, tovább folytatja az írást. Újabb időugrás: az immár idősebb Edward (Rhys Ifans) megbízza Ben Johnsont (Sebastian Armesto), hogy adja ki saját nevében a műveit. A színdarabokat azonban az olvasni igen, bár írni nem tudó William Shakespeare (Rafe Spall) vállalja be egy alkalommal, de ráérez a siker ízére, és zsarolni kezdi Edwardot. 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Match Point (2005)

szombat, március 17, 2012 Bejegyezte: Szabó Noémi Comments

Életünket véletlenek sorozatai alkotják. Bele gondoltak már abba, milyen különös, hogy miért pont akkor, és pont ott találkozunk a nagy Ő-vel, hogy miért abban a pillanatban vállalunk gyermeket? Folyamatosan apró, pici momentumokon múlik a sorsunk alakulása. Elegendő lehet csupán annyi, hogy „a labda átmegy-e a hálón, avagy sem”…

Senkit ne rémítsen meg a cím! Az első pár képkockát kivéve, szinte alig-alig jelenik meg a sport. Nem hangsúlyos a film egészét nézve. Tehát tessék csak nyugodtan megtekinteni azoknak is, akik nem rajonganak a teniszért, hiszen Woody Allen (Vicky Cristina Barcelona, Füles) olyan drámát rendezet, mely két órán keresztül fogva tartja a nézőket, és oly mértékben azonosulni enged a főszereplővel, hogy az már-már megrendítő. Egy olyan karakternek szorít a publikum, akiben „kissé” orvosi esetet vél felfedezni az ember, és nem éppen tisztességes módszerekkel hajt a gazdaggá válás útján. Akkor mégis miért zárhatja a szívébe a néző? Mert Woody Allen olyan fantasztikus módon építi fel a karakter, hogy már a film kezdetekor a társaság beleéli magát Chris (Jonathan Rhys Meyers) szerepébe. Ekkor ugyanis még a semmiből próbál felkapaszkodni, és a gazdagok világába betörni főhősünk. Amely szép lassan, ahogy haladunk előre a történetben, kezd megváltozni, és az érdekkapcsolatok felszínre törni. Ennek ellenére a továbbiakban is az ő oldalán marad a néző. Pedig…

Chris egyszerre két kapura is játszik. Mondhatni, nem egészen a fair play szerint. Nem mellesleg igazán arrogáns, alapvetően ellenszenves, amolyan kőbunkó típusú alak. Cselekedeteit szinte minden esetben az irányítja, hogy mennyire juthat tőle előrébb. Egyedül Nola (Scarlett Johansson) az, akihez más vezérli. A vágy, mely a végzetes pillanatig folyamatosan fokozódik benne…
Nola más karakter, bár azért ahogy mondani szokták zsák a foltját. Szóval őt sem kell ám félteni. Mégis, ő a kissé naiv, ámde mindenre elszánt szereplő. Céljai eléréséért hajlandó elmenni a végsőkig, bár azt a bizonyos pontot nem képes átlépni. Folyamatosan harcol a szerelméért, és még azt a nagyon aljas „trükköt” is beveti, amelyet csak egy nő tud, de ez is kevés a boldogságához.
Chloe (Emily Mortimer), Chris felesége kettejük között áll, avagy inkább Nola zavarja Chris és Chloe „idilli” életét?

A szereplők egytől egyig angolok, így hitelesebben prezentálják az angol felső középosztály életvitelét. London tökéletes helyszín a dráma számára. Egyszerre komoly arisztokratikus, és finom kulturális. A zenei élmény felemelő. Az opera betétek gyengéden cirógatják hallószerveinket, miközben végigvezetnek a film fontos momentumain. Többször felfedezhető visszautalás korábbi eseményekre, melyek akkor még inkább tartalmat, és értelmet nyernek. A szövegkönyv alapjaiban véve mély alkotás, ezt pedig színészi játékkal felvértezve olyan elegyet kapunk, melyet elengedni a fülünk mellett vétek lenne. A keretes szerkezet pedig egyszerűen zseniális választás a Match Point részére. Hiszen igazi műalkotásról van szó. És nem csupán a zene, a rendezés, a színészi alakítás, a vágás és a környezet, de a történet, és annak feldolgozása, bemutatása miatt is.

Kihagyhatatlan mindazoknak, akik szívesen gondolkoznak el műveken. Akik szeretik a művészi jellegű-, és nem csupán a művészfilmeket. Valamint ajánlom mindazoknak is, akik szívesen hallgatnak, illetve néznek tartalmas párbeszédekkel, komoly mondanivalóval bíró filmeket.

Match Point előzetes:




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Shame-A Szégyentelen (2011)

péntek, március 16, 2012 Bejegyezte: CAN Comments
Szóval főhősünk, Brandon valami cégnél átlagnál magasabb beosztásban jó fizetéssel keresi kenyerét.(Hogy mit is csinál nem derül ki a filmből).Egyszer csak felbukkan a semmiből a húga Sissy, aki az őrületbe tudja őt keríteni és előadja, hogy ki nem állhatja, de végén egy drámai fordulatnak köszönhetően újra egymásra találnak.

Történethez hozzákapcsolódik még, hogy Brandon elég gyakran szereti kiélni szexuális addikcióit. 

Meg nem nevezhető alakok azt írták , hogy ez a film a  "modern Utolsó tangó Párizsban"... Hát közel sem. Igaz, hogy abban is van meztelenség, de ennyi körülbelül a közös szál a két film között.

Kezdjük némi háttértörténeti ismerettel a dolgokat. A Film rendezője Steve McQueen, aki nem az az úriember aki 1980 as halálát követően visszatért a sírból, hogy az emberiségre zúdítsa ezt a művét.Jelen esetben Steve Rodney McQueenről van szó, aki tehetség híján nevével próbál meg valamelyest üzérkedni.


Így talán érthető miért is kapott ez az ember költségvetést erre a filmre. Pedig a fekáliával kenjük a falat után nem tudom mire számított tőle Hollywood. Igen a Hungerre gondolok aminek ugyancsak Fassbender bácsi a főszereplője és hasonlóan semmiről sem szól az egész film. 

A világítás pocsék, az operatőri munka helyenként felmutat némi kreativitást, ám ez mind elvész a pocsék világítás miatt és azok a kreatívabbra sikerült felvételek is igazából a film egyhangúsága miatt tűnnek csak ki.


Emellett fölösleges dolgokkal tölti ki az időt a film.Tíz perces éneklés és öt perces futás nélkül szerintem mindenki meglett volna ebben a filmben, de nem bele kellett raknia a rendezőnek és ezért már "művésznek" kell nevezni az urat..
Valamint hozzá kell tenni, hogy Fassbender nem tud futni. Nem tudom, hogy ezt rendezői instrukcióra-e vagy magától hozta össze, de minden esetre röhejes az biztos. ( Lehet a Becstelen Brigantykból leste el ezt a mozgáskultúrát, amely az SS ben hasznára lehetett, de más környezetben már nem túl szalonképes.)

A szereplők megcsinálták  ami meg lett nekik adva instrukcióként. Semmi mást. Hozzáadni nem tudtak, mert egyszerűen nincs mit hozzátenni a történethez. Nem a karakterek hibája hanem a rendezőé azaz inkább a forgatókönyvíróé s minthogy ezen két személy részben ugyan az így leredukálható a vétkesek száma egy.

Elméletileg ez egy dráma lenne. Nos a drámához hozzácsatolandók ugye vicces elemek majd utána drámai elemek aztán megint vicces elemek és aztán még drámaibb elemek. Ez igen durván a klasszikus dráma ismérve. A film ebből sem remekel. Egyetlen poént nem tudok felidézni a filmből többszöri megnézés után sem, valamint drámai elemet se találtam benne. Nem azért mert nincs. Van benne drámai elem ez tény,de valahogy nem érződik át a dolog. Magának a főhősnek a szexfüggőségét nem lehet drámai elemnek tekinteni mert semmilyen komolyabb hátránya nem származik belőle. Attól, hogy valaki nem bír magával még nem lesz belőle beteg ember, akit sajnálnia kell mindenkinek.

A pozitívumok:
Van egy fajta folyamatos semmittevő folyamata a filmnek, ami miatt megnézeti magát. Tehát nem kell azon aggódunk, hogy bealszunk alatta mert ez csak speciális esetekben képzelhető el.

A zene, amely egyébként messze meghaladja a film színvonalát, igaz egyetlen egy szám szól 101 percen keresztül de, ezzel hatalmasat léptek. Végig hallatszik alatta a "FAP-FAP", amire nem túl hosszas gondolkodás után rájöhetünk, hogy mit is szimbolizál valójában. Valamint a nem túl bonyolult dallama szinte minden szituációhoz tökéletesen illeszkedni tud.
Feliratos magyar trailer:
Teljesen jogosnak érzem, hogy kihagyták az Oscarról ezt a filmet, mert semmi keresni valója nem lett volna ott,viszont azt nehezményezem, hogy McQueen-t nem jelölték aranymálnára, mint legrosszabb filmet emberiségre zúdító  2011-ben. (Trailerben hibásan írják, hogy Oscar-díjas Steve McQueen, nincs neki ilyen nemű érdeme)





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...