Pattanásig feszültek az idegeim, elakadt a lélegzetem, elfelejtkeztem a külvilágról. Tudtam, hogy a harmadik világháború sorsa függ most tőlem, és teljesen tanácstalan voltam. Adjam ki a parancsot a hiányos megerősítés ellenére, vagy várjak, ezzel kockára téve több millió honfitársam életét. Az utasításomra elfordítanak egy lézerkulcsot rá 5 másodpercre megnyomnak egy piros gombot, és pár perc múlva milliók vállnak semmivé egyetlen szempillantás alatt. Ha nem teszem meg most, lehet, hogy soha többet nem lesz rá lehetőségem. Mi van akkor, ha az ellenségem nem hezitál? Ha ő egyből megteszi? Amikor katonának jelentkeztem fogalmam sem volt róla, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek. Erre nem lehet felkészülni. Az embereim pedig várják a parancsomat. Mit tegyek?
Nincs más lehetőségem, megnyomom a ’Pause’ gombot a lejátszóm távirányítóján és szívok egy kis friss levegőt. Túl sok stressz ez nekem. Még szerencse, hogy nem én vagyok Ron Hunter hadnagy (Denzel Washington), akinek a látszat ellenére, a helyzete cseppet sem irigylésre méltó. Frissen végzett a tengerészeti akadémián, gyönyörű felesége, két kisgyermeke van és kinevezték az USS Alabama tengeralattjáró másodtisztjévé. Felettese és egyben a hajó kapitánya Frank Ramsey (Gene Hackman) (szinte) az egyetlen a hajón, aki hadszíntéri tapasztalattal rendelkezik, vagyis részt vett már éles bevetésen. Ennek hamarosan nagyobb jelentősége lesz, mint azt akármelyikük is sejtené. A hajó küldetése a legnagyobb prioritást élvezi, ugyanis a nemzetközi helyzet válságosság, kritikussá fajult.
Egy orosz radikális vezető saját hadsereget, szeparatista mozgalmat szervezett és megpróbálja átvenni a hatalmat Oroszországban, aminek a következményei drámaiak: feloszlatják a parlamentet, kihirdetik a rendkívüli állapotokat, kitör a polgárháború és a civil áldozatok száma rohamosan nő.
A lázadók elfoglalnak egy nukleáris rakétabázist és egy tengerészeti támaszpontot, a céljaik pedig egyértelműek: megsemmisíteni az Egyesült Államokat és valamennyi ellenségüket. Bármi áron.
A USS Alabama küldetése egyértelmű: megakadályozni ezt. Bármi áron.
A hajó az orosz vizeken cirkál, készen arra, hogy megelőző csapást mérjen az ellenségre és minden ellenséges tengeralattjárót azonnal megsemmisítsen. Rövid időn belül megérkezik az a parancs, amire mindannyian vártak és mégis rettegtek tőle: a lázadók elkezdték a nukleáris rakéták feltöltését. Nincs több idő, támadni kell. Az Alabama felkészül a csapásra, ám mielőtt végrehajthatná, egy újabb üzenet érkezik a parancsnokságtól, amivel azonban valami nincs rendben. Lehet, hogy el kéne halasztani a kilövést? Vagy épp ellenkezőleg, máris késő? A tengeralattjáró két első embere között, az elindulásuk óta éleződő feszültség ekkor a tetőpontjára hág. Egyikük végletekig ragaszkodik a szabályokhoz, míg a másik az indulataira hallgat. A helyzet súlyosságát tovább fokozva, felbukkan egy ellenséges Akula tengeralattjáró. Ezt követően a USS Alabama fedélzetén úrrá lesz a káosz és lázadás tör ki,1000 láb mélyen a tenger alatt…
A film az idén 66 éves Tony Scott rendezésében készült, aki a világhírű rendező Ridley Scott öccse és olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Top Gun, Beverly Hills-i Zsaru 2, Az utolsó cserkész vagy egy újabb példa, a The Taking of Pelham 1,2,3 ami idehaza ’Hajsza a Föld Alatt’ címmel került a mozikba. A remek rendezőhöz egy kitűnő, mondhatni legendás producer páros kapcsolódik: Don Simpson – Jerry Bruckheimer, akik a 80-90-es évek legjobbjai voltak és rengeteg, azóta már legendássá vált filmen hagyták ott a névjegyüket, mint például a Michael Bay által rendezett The Rock-nál (A szikla). A kamera innenső oldalán két nagyágyú tart minket izgalomban: Denzel Washington és Gene Hackman. A köztük vibráló feszültség, ami a film elejétől jelen van, teljes mértékben a képernyő elé szegez minket. Az izgalom tovább fokozásáról Hans Zimmer zenei elemei gondoskodnak.
Minden komplett, egész, semmiből sincs túl sok vagy túl kevés. Tökéletes alkotás.
